Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-29 / 23. szám

1939 január 2 9. ellenzék Elszállott a páva: Ady Endre halálának huszadik évfordulójára Január 27-én húsz esztendeje annas, ' hogy Ady Endre meghat. Haldia óta két évtized tölt el, uj generáció nőtt föl és nra az elmúlt idők ilávlartteban, ful 3 szenve­délyes személyi harcokon, u politika ingo­ványos szövevényein, tdsztán es világosan látni, hogy a sokat támadott költő fajának és a világirodalomnak egyik legkiemelke­dőbb lángelméje votin’, Petőfi Sándoron kiviil n*ncs is a int gyarságának még ilyen sokat támadott, szc re tett költője, aki rakétaszerűén feltűnt ■tehetségével korára és korcársaira hason­lóan nagy hatást gyakorolt volna, mint Ady Endre. A századeleji magyar iroda- ilomban üstökösként tűnt feli és hamarosan vezéralakja lett «z uj magy-te irodalomnak. A mármár elposványosodott Irodalmi éle1' ben, Petőfit és Aranyt utánzó epigonok közölt, nemcsak uj verseivA hanem mon­danivalóival é9 azzal a bátorsággal, mely at Petőfi háláin óta a magyar 'rók elveszhe ­tek, gyülöl-elorkán közepette folytatta h-y> cát, melyre Petőfi hagyományai és örök- sége elkötelezte. iS77ben Érrmndszenten született. Apja Ady Lőrinc, anyja Pásztor Marika. A szülők ősrégi, magyar kurtanemesi csalidból származnak, kálvinisták, mind­két csaliiádban szépszámútól* vannak az ősök között református lelkészek. November 22-én keleped a góíya a nádúdetes kis ház­ban és az újszülött fiú, akiről még senki- sem tudhatta, hogy meghajstolt és megkin- zoi't óidé után a magyar irodalom legna­gyobbjai közé kerüli, hat ujjal született meg, (a régi magyar őshiif szerint a hntujj tartósság jelle) a hatodik ujjat mü'térttel eltá­volították. A keresztségben András nevet kapta, édesanyja kívánságára jegyezték be később ®z Endre neveK Középiskoláit a nagykárolyi katolikus főgimnáziumban, majd a híres zilahi Wes­se lényi-koilégiumban végezze. Debrecen­ben jogászkodik, később újságíró lesz. Rö­vid ideig Temesvárott a táblánál irnokos* kodik, ismét visszakerül Debrecenbe, hon­nan Nagyváradra hívják. Vá-adon először a kormánypárti Szabadságnál dolgozik, mely Tisza lapja, később átkerüli a Nagy­váradi Napidhoz és pályája innen már szé­les ívben 'lendüli1 felfelé. írásaira hamar felfigyel 3 közvélemény. Ady Parisba urtazik, ahoi megismerkedik a nyugati demokráciával, a francia nyelv­vel cs Verklin, Baudlaire vériéin keresztül megismerkedik az uj tórával. Parisból visz* szatér Budapestre, a Nyugat homlokára kerül a neve és a Budapesti Napló brtső munkatársa lesz. Nagyváradon barátaival: Babits Mihállyal, Ernőd Tamással, Juhász Gyulával, Dutka Ákossá, Balázs Bélával, Miklós Jutkával és Franyó ZoMnnal meg­alakítja a Holnap irodalmi társaságot-. Még előző váradi tartózkodása idején végzetes betegséget szerez, melyhez zaklatott élet­módja, a rengeteg munka, temérdek táma­dás, anyagi gondok és a nagy mértékben elfogyasztott borü-ai szétroncsolja életere­jét. Életét Páris, Riviéra, a mariagrüni sza­natórium, Tátra, Érmin dszent, budape9'i szerkesztőségek s «Z akkori időkben divatos zenés helyiségekben totói. Szakit Léda asz- szonnyal és két évvel később, 1915 mar c»us 27 én feleségül veszi Bcncza Miklós­nak, a csúcsai kastély urának leányát, Ber- íukát. Az októberi forradalom idején Bu­dapesten ^tartózkodik és az akkor már vég- felé közeledő kioltód rtiüdőgyuüladást kap, mely a budapesti Liget szarul órium beteg­ágyán végez vele. Ellenségei három bélyeget sütödék még eleiében a homlokára: rossz magyar, isten- tagadó és nemzetközi! Rossz magyar és nemzetközi volt? Ma. hí ár húsz év távlatában 'tisztán látjuk, hegy az ellenkezője volt. Ady Endrét váteszi ereje, zsenije épp úgy, mint Petőfit: forra­dalmi lendülettel ruházta föl. Petőfi Sán­dorral dltemöte'tt írói bátorság, hitvallás is magyar vartóságkeresés éppen Ady End-é- fen támadt föl és a szintivra, ősri magyar kálvinista predesztinációval hirdette, hogy a régi helyzet mozdulatlan konzerválása egyetemes katasztrófája lesz a magyarság­nak és az addig némaságra kényszerűéit rétegeknek kell megmenteni az országot. Nemcsak fajáru'lás, rossz magyarság, ha­nem isten ragadás vádját is hangoztatták Adyval szemben éhínségéi. Makkay Sándor reforma’us püspök -s Sik Sándor katolikus teol Sgiai tanár, na nem is egyidőben, de kétségtelenül kozö* sen vettek fel a harcon Adv istentclenségé- nek vádja elten és míg Mikkay könyvé^ ben Sík Sándor papkö'Dío a szegedi egyete­men tort1 előadásokat és ezekben főleg a halott kehőnek nagy vattás-sságára mutat- A vád képleten és féltem:gyarázás, In* szen a „Patyolat“ üzenetének megdöbbentő és cmelkedcJt'tcbb erejű, a tiszta hi>t és er­kölcsös étet dicsőítését lursanázó kökcnlé­nyünk nem igen van a magyar lira gaz­dag tárházában. Fülemben zsongandó a i.Sionhegy atetL“ verssorai i.‘, ahogy Jslien- r.el találkozik és misztikus erővel Szent öregnek fesd! 1919 január 27-én, Park szanatórium- beli betegágyán reggel háromnegyed 9 óra­kor megkinzortan és csalódottan legyintett egyet a karjával és végsőt hörögve, sokat gyötört szive felmondta a szolgálatot. A köhő dlime-nt, nagy utat kelteni meg­tennie, amíg az Értőm az Óceánig, :i ma­gyar cs viíliágbirodalom örökkévalóságába eljutott. Húsz évvel ez-eilő1t meeju.it, de verset, harcos cikkei és főleg nemes törek­vése, szent akarása itt maradt é.s a® uj magyar értelmiség folytatja a harcot a ma gyár faj sorsának megjavít átvert és a Duna- menti népek testvéri egy litt működésének, érdekében. Ifj. Kubán Endre. A Magyar Zenekonzervaíórium szimfónikas hangversenye Á Maigyar ZenekoEiizervni'lóriuni S'Ziknfóni- kus zenekara ezúttal] 01 swim ház Vétó nézőtere élőig júiteizotl). Nyalván valló, sikeTtiitó ezúttal a hangverseny megszervezése nemeseik művé­szi, lmmcmi gyuBcorlati szemposirtibóli isi sí a ma­gyar kiselrbségi közőlmség ezúttal szintén ele­ge' tetti kötelességének mii vés» i céljaihoz olyan dicíiérctcsen és szívósain ragaszkodó konwervaitdriumi -zemateir ávail szemben. A hangverseny ás méíttő volt o fokozott érdek­lődéshez. Komoly, kitartó zenei munka, be- cűitatcs felkiKzülílsóg s a hamgverseny veze­tőjének telkes odaadása és zenei icnitelii'gcn- ciája meghoz’ák ai gyümö’csiüket. A tegnapi est egyék tegs'ikierii'ltebb est vo’t a konzervár tórium sz-imfónúkins han.gvensemyeírnek eddigi se ro zártában. Zenei szán vonali, fegyelmezéit, hibá'Iínn előadás s az előadott müvek kiittiii- iiő tíóéiibése érzett ki münden műsor szám elöíiidásáiból. A bén’« ési dicsére'.' érte elsősor­ban ZsiizsimUTm Rezső karmagiyot Hte'ii, aki­nek fárad háta tlian odaadásul, párssitlian muzi- kailitásct s <» câh áriácUti 'le'kessiége végül kimoz- geíítai közmondásos nemit őröd öinsiégéből a művcSEi célokéra nehezen áldozcitrai kész kö­zönségünket is és egységei, Terwiiiletet és fe­gyelmet adott a konzervatóninmi zenekar já­rt ékltaaik. A közöns-ég megérezte, bogy hálára kötelező művészi tevékenységről van szó ős lelkes taipeokkal adózott ü« előad ókneik és Zsiz simann karnagy mák. A miiison Brabmlsi C-moM sziiimfóniiájá;va 1 kezdődött, melyet Zsizsmann ártérlő és biztos vezetése cűiaibt slzinesen, sok kiírásul,, a mű 1 vég leiembe folyó melódiájához méltó zenei őlsszcfogottsággal; ndo't elő a zenekar. Külö­nösen ur/ andatníe-résiz és* az utolsó tétel si­kerűit nagyon szépen. A műsor második ’pontja Solvumn nm zongorái versenye volt, melynek megáms*óiÜmá:t K. Molinór Irma zongoraművésznő jiártszobta:. A nagy zenei ro- maníiikus gyönyörű müvét tigv a kiitüinő sz<j- bsito, mint a zenekar e’iméliyű’it nüivészi fi- nomsággbl., sok Sédekkel, és lceidöleífeili lolmá* cso’túk. K. Molnár Irma njra bebizonyiloita, hogy milyen kitűnő zomgorvelőadó. Nemcsak a technikája hibáztam csiiszojt <is virtuóz tokiéleticisiSK'igü, hl'tniem értékes zenei intelli­gencia és müivészíé’lok és sugárzik a játéká­ból. Tegnap este n zongora néha va.lósággnl énekeit uz ujjffii aiiaitt. fis nem 'ár*, Ihm meg­jegyezzük, hogy ezúttal végül kiitünő zongo­ra is álitolt a?, efóaidó rendelkezésére, amit a? évad többi hangversenyeivel: kiupcsolatban nem mondh atnánk el. A mii sor második fele Gaipa/ti E’ivira hárfa.miivésznő játékává.] kez­dődött Ceipatüi fiimomi, elegáns' játékkal: adott elő két kisebb darabot a- közönség nagy tet­szése közben. A szép mii sort Liszt „ünnepi hangok“ című maigysizOibásu szimfonikus köf- íeménye fejezte be, melyet 0 zenekar Zsizs- manin biztos vezényüéte alatt kíndüteltel, erő­vel és sok szirniel adott ölő. Talán egyedü'i bírálni vaPönk az, hogy a műsor összeá’iliiitlásábasni gondolni lehetne a ma •már Europaszerte Tiagv érdeklődést kellő moderni magyar zenére ás. Brahms helyett például, aki kiváló érllckei incite Irt is a nagy német zeneszerzőknk csak második sorában áll, talán választhtutot!' i\x)’,tnia a Magyar Ze- nekonzervatórium a sok kiváló modern fin- tad magyar zeneszerzők közül valakid, sőt ezen a déren egy kisebbségi magyar szimfo­nikus' zenekarnak egyenesen hivailása is volna. Napoleon mindennek az oka BERLIN1, január hó. Az utal.só hetek kisebb, de érdekes ese menyiéinek forgatagából bízom vára érde- mieís néhányat a nyilvánosság számára megmenteni. Az utolsó iclöben, bár a bűnesetek szá­ma általában esett* veszedelmesen meg­szaporodtak az egész közvéleményt bán­tó és izga'ó, die aggodalmat is «kozó bün­tettek. Az ok a legtöbb esetben természe­tesen anyagi. Berlin egyik félreeső utján újból agyonlőttek egy sofőrt, hogy kira­bolják. BugyelMirisábuin nem volt még 20 márka sem. Két suhanc négyszer egy­másután feltartóztatott u'jában autókat könyörgött, hoigy vigyék el őket a szom­széd városba és útközben megpróbál a a jószívű kocsivezetőkert életveszélyes fe­nyegetések között lurabalni. E pillanat­ban fél Berlin kutat egy gonosztevő nán, aki lopott kerékpárom veszélyezteti a kül­városok közbiztonságát. Az állam véde­kezése kétségkívül csak gyors és elret­tentő büntetésekből állhat. Az igazság­ügyi kormány tehát elrendelte, hogy minden ilyen esetben az államügyészség inditványára rőgtönitélő bíróságok ülje­nek össze, amelyek minden előzetes vizs­gálat nélkül a vádlott és a lanuk meg­hallgatásával Ítélnek. Az Ítélet rögtön végre is hajtható. Miután csupa főbenjá­ró bűnről van szó, az uj bíróságok máris több halálos Ítéletet hoztak. Hogy milyen elvetemült, szánalomra nemi méltó egyé­nekről van itt szó,, mutatja a következő példa. A sofőrgyilkos fiatalember kihall­gatása során nem egyszer mosoîvgot1, a fellett kérdésekre félvállról válaszolt és magaviseleté egyáltalában nem állt össz­hangban helyzete komolyságával. Mi az oka különös maigatar asának — kérdez­te az elnök. — „Untat a dolog“ —- hang­zott a felelet. És tényleg, a dolog untatta is a bi ófáig. Go/f//nn hrrrcq cscfc Ez az eset már a rendes bíróság előlit játszódott le. A herceg nem közönséges áldozata az orosz forradalomnak, vagy jobban mondva a boLsevizmusnak. Oroszország egyik leggazdagabb család­jának a sarjai. Tehetséges, müveit, köte­lességét teljesítő, de végtelenül könnyel­mű. Tanult, amig arra kónyszeritették, foglalkozott a tudományokkal, a.mig az kedvére való volt, katonáskodott, amig az uniformist viselte, végiigküzdötte a há­borút, doktorrá le t, de minden pénzét cl- mulaifta. Amig a családjai éli, kifizették többször felgyűlt adósságait, de az orosz forradalom elsöpörte xnos'oha atyját, Maklaikoff tábornokot, édesanyját, egész gazdaságát és itt maradt német földön, mint a koldus, akinek egyetlen vagyona — a neve vob. A Galatzin herceg.. Üt­ött dolgozott, a színes fényképezés terén találmányai is voltak, de minden pénz kevés volt maki s a hitelezési csalások egész sorát követ e el. Az utolsó eszten­dőkben már kilencszer állt a biró előtt. Most már fegyház várt reá. A törvény- széki szakértő úgy vélte, hogy beszámit- haósága legalább is korlátolt. Az ítélet ez okból úgy szólt, hogy a fegyház ban elmeállapotát újból mieg kell vizsgálni, ha bolond, akkor a tébolydába való, ha nem az, nkkbr a fegyházból való kisza­badulása után is haláláig fogva kell tar­tani. Gatatzin herceg tehát nem fog többé szerepet játszani a mulatók és színházak világában. Szerencsére ő családjának utolsó sarja. Egy milliomos szegény bo­lond, aki két kézzel szórta a pénzt amig az ki nem fogyott, azután pedig kamatoz-: látni próbálta világhám névéi. Ha a bol- sevizmus meg nem fosztja családjától, hazájától, ki tudja, mi lett volna Galatzln hercegből?... ■Az a Napoleon Az ai Napoleon, akiről ma Berlin be­szél és aki ti német fővárosból világhó-, clii ó körútra készül, a nagy Napoleon ugyan, de csak mint álomkép szerepel és egyáltalában nem hős, nem diktátor, nem az az erőskezü, félelmes hadvezér, aki valaha megremegtelte Európát, ha­nem csak egy — elgondolás a közönség szórakoztatására. Curt Gőte, az ismert német szinész-iró találta ki. Az érdekes' fáim cime: Napoleon mindennek az oka.- llösc pedig egy fingod lord. A lord a Na­poleon kultusz egyik oszlopa, Párisba megy és ott belekeveredik az éjjeli életbe, a rendőrség igazolta ja és hogy társnő­jét holmi kellemetlenségeiktől megmentse — a leányának adja ki. Egy élelmes új­ságíró rögtön 1» ás fényképezi, bekerül a lapokba/ és itt van a bonyofd/alom. Hegy, a lord feleségét is Josef innék hívják, mint Napoleon első na/gy szerelmét, Gö'z szempontjából csak érthető. Mindez per­sze csak kerete egy sereg valóban mulat- ságois fordulatnak, kacagtató párbeszéd­nek, mint például Gölz vkája a Napoleon álomképpel. A film sikert aratelt. A teljesen ujjáépit.Tl Schiller-szinhá/.- nok, amelyet nemrégiben nyitottak meg, van egy különlegessége. A fői l.ciinl két' utolsó sorát a nagyothallók számára ven deZ'lők hí', akik kényelmes ülésen, kagy- lóvaJ n fülükön, minden zavar nélkül él­vezhetik a/z előadást. Jól látnak és még jobban hallanak. A technika az emberek egyik ujahb álmát valós itatta meg. Ta­lán így történt, hogy az első előadást meleg tapssal éppen a földszint utolsó so­raiból köszönték meg... (—) ION MINULESCU lem vagyok az, akinek látszom... Nem vagyok az, akinek látszom — Nem, Sfm az aki szerettem volna lenni ! . . . De megszülettem anélkül, hogy tudnárn Nagyon korán, Vagy nagyon későn Mh tehet ez ellen tenni, Beletörődtem — jó lélek — s maradtam, [aki vagyok! . . . Falusi agyagkorsóban Az utolsó csepp bor vagyok, öt nemzedék olténiai üriietíe Valamennyien kurtanemes-parasztok — Az őseim . . . Ok voltak a legjobb vincellérek É? városi legények, Kik a földbe vissza énekelve tértek: ,,Otó, te átkozott folyó Vized mért oly zavarosan sodró“? S az Olt meg is fizetett érte: A nemezis mindet utolérte. Ma, Isten a tanúm, hogy árván Úszik énekem a folyó sodrán ! . . . Fngem azonban Mi véggel Az enyhe drágasanj-i bor Megfiatalított vagy háromszáz évvel, S a merész és nagyszerű slatinai lányok Megátkoztak Valahányszor megcsókoltam szijok, Hogy vcszejtném el az eszemet, S ne legyek az, aki vagyok Valóban, Hanem édes bor — Meg ne csókoljam őket csupán... szüretkor, Ha játszi tréfájuk röpíti szél S amire az Oltba ér A folyó Vize akármilyen zavarosan sodró Kitisztul, S velünk együtt... elterül a Dunáig ! * Ha majd agyagkoporsómból, S nem a mások ezüst poharából Utolsó csepp boromat kiittam, Mint minden jóravaló telek, Ki valaha megérte ezt a véget, S kit az Olt kapott el Én is úgy nyújtózom el. •. Akkor látszik meg majd igazán A vérem, Mélységes és megfeszített énem öröktől örökig . . . Ámen ! . . . Fordította: SZABÓ ISTVÁN,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents