Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-22 / 18. szám

I ! I

ft

■T

s

mans

I l. I. i'N/ í K

1 0 .?0 január 2 J.

 hagoty

Ihn Ghanlm al-Mahdiitl nmhtun i/a

.4; éjfél JH'Iliit volt si)tu - .S nUi :i it vén romok közt üldögél* n ven, komoly fiilcsbuyMy <( messzeségből megszólított, <>'j; - ívván ríván - mint u: ítélet trombitája. - - Szálja a: igává hirdette. í'.n — az elbi'oknlo1 Iság szőnyegén — lelkem erős figyeli.lével figyeltem -- szavát, - me!y Imrsogc-tt a messzeségen át. — .1 bus romok — konok — magános remetéje - a néma éjbe — bele Kiáltott — s két szeme égett, mint zsarátnok:

. Te. ki figyelsz (t messzeségen át — te iábarát — hűségben és rugaszlu ‘fásban

testvérem, utUűrsam — ne hiild cl azt, amit fecsegve — füledbe csiripel a fecske. — Az ö útját ne jánlt —• Kárt

valldsz. Ami néki hasznos, néked árt.- Ö fészket épit az eres: alól*- — itt egg falat — ott egy falat — minduntalan uk(hl számára morzsa, —- jó a sorsa, — ha nagy kalandokat nem is mer — gondot sem ismer — van minden időben — ebédje, vacsorája bőven — mindegy neki tavasz, 'nyár. ősz, tél: — emberek köz! él! — És éppen ez a bajt — Gyötri a lárma, kínozza a zaj — ember szörnyű lármája, zaja —. zsivaja, --- van ennél áikozottabb nyavalya? — Hallja a bőség asztala mellett — duzzasztva ben- döt. düllesztve mellett — habzsolva kéjét cszem-iszomnak — hogy karatyolnak

— hegy zakatolnak — nvg beleolvad a mába a holnap. — Engem — ne keress a tömegben — én a sokkal el nem vegyülök — előlük elmenekülök — magamba. ülök. — Ki mindig ott van, hol a többi — képüket magára ölti — odasodródva a tömeghez — J maga is tömeg lesz, — lelke odalapul a többiéhez

— és mert velük van. velük érez. — Vállalja azt, mif meg sem ért — egy perc! és felelős a többiért. — Előbb a vízcsepp

— aztán a tiz csepp — és hova — tova

— már visz — az árvíz. — Az örömet ne ott keresd — hol dóridat kínál az est

— ahol világos — és virágos — minden ablak. — Ne ott keresd, hol Sáfár: hegedül — élj egyedül, — maradj magadnak! — Boldogság van — a magányban.

— Mély — csöndjétől ne félj — szivedbe békességet önt — ez a csend — az áhítat — szűz harmatával áthat s mint ágy az álmost, éhezőt az vszial — megvigasztal.

•hézz rám! — Kövesd a példám1 — Távol ■— a forrongó világ zajától — a csörtetéstől —- törtetéstől — ,, kalamáristól, a késtől — a gonoszoktól, irigyektől

— a megszegett frigyektől — távol — baráttól, cimborától —. az élted Hői és a

resttől — a telepektől és a telepestől _

a hazugtól, tolakodótól —* iával q fölösleges szó-ól — a rossztól, a jó'ól magányos lélek — magamban élek. — Feléjük se nézek. — Ez a kusza fészek —

pa lot óbb nékem, mint iakáheiyük, _

aszfa.he- nem ülök velük, — fi tévelygő bolondok — vad gyülekezetében nem • olongok. — Be szeretem a romokat —

hűvös ölükben hűvös csönd fogad _ és

szerelem a csillagok alatt — a leomlott falai —tövében a rögöt — mohlepte sánc mögött — az őszi levelet, a sárba hull fat, Q Múltat. — örök-hazám a

rög. —- Az élet rövid. — Tűnő perceid

— gyér sokasága hamar elfogy — ne fe ledd, hogy — messze a tegnap — a ma csak egy nap — ki tudja, hogy utána jön-e még egy — az élő halál felé megy.

— Keresd — szeresd — a magányt — ha senkid sincs, sertkise bánt — sose bándd — hogy ágyad durva gyékény — csak tudj pihenni rajta békén

..Nézd a világot! — Látod — amit én régóta látok? —■ Az a nagy dicsőség, a siker, fény, — a teli erszény — ma kincs

holnap nyoma sincs. — paloták, a várak, templomok — holnap romok — elnyeli őket tenger és homok. — Ma itt v(lgy, — de életed elrohan, itthagy. — míg itt van — érd be azzal, amid ván.

Ne vágyakozz különbre, többre, más- ra — bővebb szüretre, dusnbb aratásra

— c(jy maroknyi kása — akármilyen leesés — több mint egy mázsa — reménykedés. — Hát ne kérj sokat — abból, omit az elő osztcyat. — élj a kevéssel okosan — takarékosan, — várandós osz- szony a holnap — ki tudja, mit szül holnap — a bölcs sosem siet, sosem fél _

s türelmesebb a tűrő türelemnél. — En láttám a roskatag uj házakat a

Egy regényalak az életbe lép

PAÁL JÓI’» RIPORTJA

A FEHÉR MAHARADZSA

Másfélórás beszélgetés Patkány Misknval, aki tizenliárom esztendőn keresztül titkára volt a legendás hirü bácskai nábobnak, árnyékként kisérte gazdáját Európán és Amerikán út, tanúja volt hatvannyolc párbajának, bukétákat ín briliánsokat hordott a világ legszebb asszonyainak, rendben turtottu a méltóságos ur ezüst-küllős álom-autóit, garderobját a kontinens kilenc metropolisának kilenc palotájában és barna disznóbőr kofferjében, a kaszinók zöld asztala mellett annyi aranyat és bunkót tartott az ölében, amiből ma fel lehetne szerelni egy kisebb állam egész

hadseregét

1 1 SOMBOR, 1949 elején.

(COPYRIGHT by Pciti Napló and Paál Jób )

A szín: keskeny ivó a korcsma pLnccszebájában.

Hat, vagy hét garádicson kell Viele menni. És vigyáznunk kell, nehogy fejünket: belevágjuk :■> Lejárat) alacsony ajtófélfáidba.

Odalenn két asztal. Teritő nincsen ríj* úik- Egymásba szaladnak. Gyaluih'tibn lapjukon szivarégette fekete lyukak. üvig- korsókban Vizes dalimát bor. Feledünk cgypár sötéten világító, felig kiégent vil* knyköirlie. leihomály. Szabadnapos Vizelték állva borozgatnak. Elől keskeny, deszkákkal elkerített kocka. Ha akarom: irod 1, ha akarod: szeparé.

Az asztalok mellett megkopott székek.

Ezek egyiken, szemben velem, fakult és rongyos nadrágszárban két 'lérd ötödik ösz- sze. A nadrágszár alatt madzaggal megkötött rongyos cipők, rajtuk a decemberi hólével feleresztett -augusztlgí sár fagyott meg a januári hidegben. A nadrág felőlit szürke, zipzárra? járó pullover, alatta még szürkébb trikó és bizonytalan színű hálóing. A pullover fölött mellény, kabát is lehet a mellényen, de a kabát elvesz nz egykor szarvasbarna szinü és jobb napokat látott kockás felöltőben. Lehet, hogy ez q felöltő származására nézve angol. Kesvkny, csontos és sok betegséget ki állott fej ül a kendőbe bugyoláit nyakon, pullover fölött, a fejen bizonytalan színű rongyos kalap. Legalább egy Vicát nyár lüze és ugyanannyi tél hava verte fakóra a szinét az utcasarkok lehulló malterü falai rn'-le1“. Tizenkét évvel ezelőtt ez a kalap elegánsan csomagolva, dalán Borsailino aliessandriai gyárából indult útnak az elegáns Dorottya utca» divatáru bolt felé. Azóta ő is, a szalagjai <is, elvesztették a színüket. A ka lap alól rendetlen hajfürtök flógnak a kcsEurópa gavallérjáról, aki paradicsomot teremtett magának idelenn a földön

... És mi lett a nóta vége...

kény homlokra. Az arcon köröskör’rl szakáll éktelenkedik. Olyan, amilyen1!’ legutoljára a bábomban Hátunk. Akkor, amikor a svarmlénia borzalom lyukaiból nyolcheti pokol után a legények és a őszi urak mennybéli boldogsággal roskadnk le a ravaruskai borbély piszkos műhelyének rádfonatu székére.

A pullover, a kabát és a felöltő lötyögő ’három ujjából hosszú és reszkető karok 'támaszkodnak az asztal lapjához. E karóit egyikének ujjai pálinkás poharat szorongatnak, a beesett üregekben hunyorgató szemek fénye talán e pohár elfogyasztott légiónyi övétől csillognak vibrálva. ■

A kezei fehérek és linomak.

Még mindig.

Ahogy jobbjának két ujja között az ajándékba kopott cigaretta hamuját a oa>tr ‘•éra szórja, megátszik, hegy ezek az ujjak valamikor rózsdlevclü Abdullah-t1 és aranyvégü Figarót szedtek elő csillogó gyémánttal díszített arany tárcából . . .

Zomborban alig cgy-két ember tudja a nevét.

I t úgy hívja őt) mindenki: Patkány

Misi . . .

Ez a név még gyermekkorában ragadt rá. ö maga meséli, hogy amikor ‘skálába járt, a város végén hosszú, földszintes házban lakott. Rengeteg volt ott a patkány. Barátaival Eivaszi délutánokon ez:- kei irtotta. így ragadt rá ez a név.

Közben volt másik neve is. De: sok mindennel elvesztette ezt ús.

«>

Tavaly láttam először. A Sloboda hói — valamikor Vadászkürtnek hívták rí a vendégfogadót amely nagyon régen ad Zombor főterén és hosszú időkön át tanúja volt a régi, legendás hírű bácskai muriknak — kifelé menjünk. A kapuban ott állt akkor is ez az ember. Rongyosan,

'(-üPollen, háti hetes sza kállai. Barátom rég: ismerősként üdvözölte. Szó nélkül a zsebébe nyub, pár dinárt csúsztatod a mar kába, amelyet kérőén tartott maga el'jtt— Ki ez nz ember? — kérdeztem és igy szólít a felelet:

— Nem ismered? A Patkány Misi . .

A rendes nevét bizony nem tudom . . , Tudtam, de clfettejteMem . . . Tízegynéhány esztendeig Szemző Gyuszi titkára volt . . . Nevezetes személy. Helyet kapóit1 a magyar irodalomban is. Egy regényíró róla mintázta egyik figuráját. Földi M, j kiály „Mámorosak“ című regényében bisztrói és borosnyai Biró Gusztávnak, a regényhősnek Szörsei nevű titkára vollaké- pen a Patkány Misi . . . Gazdája mellett a- •ögszebb életet éhe . . . Csavargóit a v*-; iágban . . . Pompázott) a fény árnyéka-j Hn . . . Most itt 'tengődik. Dolgozni neműid. Szemző Gyuszi egykori htká:pn.-k" r.em smakkotfhat & munka . , . Ezt rne?-, értjük és méltányoljuk mi ás . . . Rendes, , kuncsaftjai“ vannak, ki egy, ki két, ki három—négy, a gavallérabbak öl dinárral segítjük őt havonta. Számon rútja az ügyfeleit. Pontosan tudja; ki fizeic;t és ki nem rót-'a még le az obulust... Annak idején a gazdájával bejárta a felziiá-' got. Mind a ketőt... Emlékszem Ezr.'ób , bi pesti t-diái koz águnkra... A Hungária év 'ermenek sarkában, emelvényen állt Gyi - szí asztak. Három elegáns frakkos ur üír- melíelite. Gyuszi, a fi a táti Szemző, a ,,Puci aki most Montevideoban él, aztán a r■ tká-: ur. Szép, fess és elegáns ember volt. Talán, ha leberetváltatná a szakállár amf' y néhanapján eltűnik az arcáról és rcn Jcs ruhába ciî özködnék: még ma is sí ütne; valami a régi világfiból .

Aáost, hogy újra Zomborba kerilten,,. eiüzent-em Patkány Misiért.

Odarendeltem 3 korcsmáé-» és mr-féh órán keresztül 'hallgattam a meséi* . ,

A bácskai nabob kilenc frakkja, kilenc aufőjs, kilenc palotája Európa kilenc metropolisának csillogó szivében

Azt mondja, hogy kliencvenkc-tőben szüleillett és 47 esztendős.

Legalább hatvannak nézem.

Ebből a 47 esztendőcol úzcnhármat Szemző mélrtóságos ur ni lültö c.

Gazdájáról úgy beszél: :< C?p‘zs. Akaiéban: a kontinens hires gavallér iad nagy kártyásait csak a kérész:!nevükön emhii. És nem felejti el sohasem hozzátenni a keresztnévhez: „a barátom . . Megmond- jv. a rendes nevét is: Bernhardt Mi'háivnak hívják. Ezü a nevel azonban akkor is csatv kevesen tudták, amíg a „Gyűszű megtett vdft. Akkor: vagy „titkár ur“ vagy Mlaka voil't a neve. Azt meséli, hogy ».gy minisztérium elnöki osztályában dolgozod, onnan került- a bajai főispán mellé itkár nak, Zomborban azonban úgy tudják az emberek, hogy a Stein Jakab úri és nő divatbazárjában volt segéd létrákon mísz. kállb a poJcok feíé, egyszerre eltűnt és amikor újra látták, már az állt a vizitkáro, 3- ján: Bernhard! Mihály, kamjonkai Széni ző Gyula magántitkára. A háború knórestnek esztendejében foglalta el állása!. -- Gazdája 34 esztendős volb akkor, ő pedig huszonkettő. Közben, a háború alatt hosszabb rövidebb idefg megszakadt nz elf >g- laltsága, a harctéren is járt, onnan akkor került haza, amikor vérhasban megbetegedett’.

Igazi szereplése a háború után kezdődött.

— Kilenc autón Jártuk a világot — mesél». — Gyuszinak a kilences volt a szerencseszáma. Külenc frakkja volt, kilenc szmokingja és k'Menc zsaketja. És kilenc autója. Egy Horch, amelyet frész bársonnyal bélelileéelt és ebben kilenc vert aranyból késZüHb lámpa világított e--rén- ki nt és éjszaka, egy hatalmas Merce Jcv, Lancia, Lambda, Graf-Stift, ezeknek ková

cselt ezüstből készüllek a kerekei, arreiyc- kei a határokon mindig leplombáltak, aztán: Ddlaga, Ra!l!ce-Roy, Packard, Jhs- pano Suiza és egy Mag. Kilenc ho-sza1 bundája volt, közöltük egy vagyont érő coboly és egy nerz, aztán kilenc kis.bb bunda lartozott még a garderobhoz. Húszszor kilenc, össz.escn száznyolcvan öltözet ruha és közösük tucatszámra akadt olyan, amelyet Gyuszi egyetlen egyszer sem vr-t fe! Négy hajókoffer volt tele selyem ing- gél és sohasem került fehérnemű mosásba. A cipők ládaszámra álltak. KA'nc* vc-rkilenc pár lakkcsizmája volt és k-leuc pár 'térden felül' érő sárga vadá$~csizmá|a. Kitűnő vadász volt.

— Kilenc helyen vafli állandó szállásunk. Pesten a Németvölgyi-ut 49- szám a . .i v'ilábain, Becsben a Czernin-gassei Lede- rerpalotában, a Hotel Imperiálban, de nv ha a Sacherben, Münchenben a five? Kristófban, Prágában a Blaue Stern veit a szállónk, Parisban a Boulevard Rispiib op. a Hotel Lute dab an -laktunk, de kesébb a Champs Ellyséen, a Claridge bm. L >u- donban a Hotel Carlton előd tartott hűtőt az autó, Nizzában saját vrllank voli a tengerparton, Berlinben a. Flote! K-.lóban vártak bennünket. Voll szállLu-k Sn assburgban is, ahol különben az imiádé. esztendeiben fordultunk meg sokat, ve bizony a süossburgi hotel nevét elf.-Ie;- u dem már.

Mind a kilenc metropolisban tökéVe- sen berendezett garderobja volt a Gyuszi- mk és nekem. Mindenütt: frakk, szmoking, zsákolt, ruhák, ingek, cipők tömkelegé. És külön szekrényekben a Gyusz. híres szarvasbőr kesz't-T:-. nrflv-.-k sohasem kerültek le a kezén.? uzcnvolcizáz i:ic

■fi

■

pislogásba csökkent fényeket — az egészségest, aki busbefeg -— emitt a meglepőit tolvajt, amott — a koldus gazdagot. — láttam heverni szanaszét —- az ) eljövendő romok tömegét, — az cl porló í világot — és megéreztem mellette az áldott — másvilágét, — amelyben újra éled — s örök az élet. — Eltűnődtem — láttam, múlandó minden az időben — cs®k Ö nem. — Elhagytam akkor azt, akim volt — eldobtam akkor azt, amim volt — vagyenom. házam másra ruháztam — és daráéba — burkolózva — menekültem hozzád — Magányosság. — Agyamból elszállt a sötétség, — a kétség, — az igazságra nyílt 1c vak szemem. — Én Istenem, — ha nem tudom is, hogy Mi vayy^ ■—- tudom, K{ vagy. —•

én megtaláltalak, te el ne haqgj' — Mulasd meg magad, — a szót szájamba te add, — hogy azt hirdessem csak, amit kegyelmed — kegyelmesen megenged“.

Ezt huhogta — ott a — romok között a bagoly. És én — ki eladdig a fecske fecsegésén — üdültem — s pajtásaimmal poharazva ültem — szavát fülembe és szivembe véstem. — Egy percig se késiem — mentem — fölkérek edlem, ■— égön — didergőn — végigmentem az erdőn — ki a nagy éjbe — feléje. — Az ut — végén a váltamról lehullt — gőgöm palástja, én biborpalástom. — Én mindörökre a porba elástam, — hogy helyette bölcsen — felöltsem. — az alázatosság sötét — köntösét.

I'- - HELTAl JENŐ,