Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-20 / 16. szám

fr T r: r: PN 7 r. k 1010 J n nu A t 20. \ - elmúlt' órákról löszéinek'. A icnáz- vcr.scnyrő). Fgyiitt indultak a versenyen és gvőztek h. Most lelkesen tárgyalják a ia tek t'gy egy t.í/isáH, a drivcü-okat és Miuslrokait és out-okar. Sokait és egyszerre l.-cs/élnek, aztán kinevetik magukat. Ló- hálják a raket-tjeikch Nagyon I rések, na­gyon fia tatok. Most k'érnck a parkból. Márta útja el­ér, így bár kezer adnak egymásnak. Me- l*'g, ins kéz szorítással válnak e|, Mária mosolyog, míg a fiú vidám ké-k szeme je* neve# rá melegen. ÉS mig kicsi, erős keze fiú barna, ér des, picit nedvestenyerü kcz.ébe simul, olyan érzése van egy pillanatra, mintha elektromos ütést) kapotr volna és ez az elektromos ütés a fiú kezéből sugárzik az é, testébe. Megy,, megy egyedül a park szélén épült napos, modern villák előtt és eszé­be jirti a két év előtti iskolai jelenet az elektromossággal és eszébe iut Bötsche ti­tokzatos, zöldfedelii könyve. Előrcnyujtja a kezét és nézi. Milyen furcsa, jó, ijesztő érzés volit megfogni a fin kezét', Jó iletc volna sokáig, sokáig be­lesimulni a tenyerébe. Egészen picinek lenni, mint egy verébnek és az egész les- tevéi abba a meleg, meztelen tenyérbe si­mulni. Megijedt a gondolattól. Má jelent? Sze­relmes talán ebbe a fiúba? Hiszen ez a fin buta, csak éppen, hogy teniszezni rúd, egyébként ősjogász, aki sohasem fogja le­tenni a vizsgáit. Szerelem. Az erő, ami mozgatja a vilá­got.. b.bbőt lángol fel minden művészet, minden érzés, minden gyűlölet). Szerelem. Elektromosság. Német Márta valahogy összekapcsolja, asszociálja ezt a két szót és e piÜianiibm nem tudja őket szétválasztani. És újra snjármagám gondol. A' mai kü­lönös szenzációra. Emlékekre. Ö még :.l- sz.ik. De mennyi tiltok lehet benne még. Tudja magáról, hogy kicsit hideg. In­kább ki váncsiságból, mint ösztönből tet­te, ha megengedte egy fiúnak, hogy meg­csókolja cs nem volt csöppet se fonlos az egész. De ma az az elektromos, borzongó, fé­lelmesen jó érzés kiváncsivá teszi. Végig- simitija a saját karját; és arra gondod, hogy o Német Márta nem más, mint egy gon­dolkozó agy s egy folytonosan működő fiatal szervezet, egy érző, szenvedő, örülni és fájni tudó mechanizmusban, amely nem más, mint önmaga, ami mégis megmagya­rázna ta dánul és furcsán idegen . . , Második fejezet. A doktorkisasszony ott) ül a fehér kór­házi agy szélén, ölében a betegnaplóval s a betegnaplón a kis fekete táblával. A kréra készenlétben áll a kezében, rövidre- vágott körmü, szappanszagu kezében. A cipője sarka egy egészen parányit félre van taposva s a harisnyája bokánál ráncokat ven. A napfény ragyogva árad be a nyi­tott ablakon, közvetlen az ágy melleit, amelyen a doktorkisasszony nekikészül, hogy elkészítse az uj beteg tábláját az ágya fölé. Az uj beteg furcsa érzéssel1 a torkában fekszik a könnyű takaró alatt. Az édes­anyját nézi, aki ote rakosgat a szekrény előtt!:. Most éppen a harisnyáját hajtogatja össze nagyon gondosan. Ahogy ott áll szür­ke ruhában, kicsit hajlok háttal, aggódó rémület-féle ömlik éli rajta végig.-'niinrrriártm ~jihw Ragyogó könyvsiker: Cronin: Kalapkirály A „RézMbJ'a. a kapu alatt“ szerzőjének a ste ágii irt ez ai könyv szerezte meg. Most meg­jelent magyar kiadása iránt is páratlan ér­deklődés nyilvánul meg. Két kötetben 650 oldallón, ára karfconáílíva 198, vászoníkölésiben 324 lej az. Ellenzék könyvoszfcátiyába<n, Ko­lozsvár. p. Unirii. — Cronin bonabasikerek: Ezt látják a esi:Hágok (két kötet, 800 oldali) k3Ttonáíl|va 314; dbekötésijén 414 lej. Réz- tábla a kapu alatt (9-ik kiadás) kartonálva 185, diszkötösben 238 lej. Vidékre utánvéttel is azonnal szói Útjuk, Kérje a könyvujdonsá- gok jegyzékét, - - v •-<- — Ezt látni lehel1, érezni, a szemén, az alak­ján, a gondos, szép kezein. — Mi a neve — kérdezi a dokiorktsasz. szony hivatalos hangon. — Német Márta. — 1 lány eves? — Huszonegy­— Foglalkozása? — Nincs foglalkozásom­— Mióta beteg? — Körülbelül öli hab hónapja. — Valit lenn Röntgenen? — VoRarn — fotóit Márta és a fel-fel vil­lanó fényű, misztikus Röntgen szobára gondot s a bi/.muthkása édeskés, szörnyű pépdzere. És arra a lányra, a hord­ágyon. Sovány, Haszon, iihegö, íehérarcu teremtés volif, csíkos kórházi 'ngben. Az ápolónő olyan szépen mondta neki: — kiüljön le, kisasszony drága . . . De az csak üli! ott tovább, rázta a fc|éc és nézte a Röntgen-szoba ajtaját. Szép, nagy, rémül?, fekete szeme void. A doktorkisisszony befejezi a beuikar colist. Felakasztja a táblát és a rnis'k ágy­hoz lép. — Hogy vagyunk, Mária? — Köszönöm, jól. Kicsi, nőies, gömbölyű-arcú lány ez, fé­keié, simahaju, kedves, kékszemü. A dók- 'torkisasszony megsunogal ja_ A gyöngéd, anyás mozdulatra felsóh-a|t; — Úgy szeretnék elmenni innen, dók­<ork'isasszony! » — Nem lehet drágám, mig nincs nieg a végleges diagnózis. — De én tudom! Apa tüdővész-ben hait meg, a két bárvám, meg a kishugom is. Tüdővészes vagyok­— Ugyan, Mária! Egy kis láz és köhö­gés még nem tüdővész. — De lesz. L Csönd. ' A fal mellciiti ágyban mosi megmozdul a harmadik beteg. — Vdem mi lesz, doktorkisasszony? Hé: napja vagyok itt, össze-vissza vizsgálnak, a tanár ur azt mondta, semmi bajom sincs és mégsem akarnak hazaengedni. — Csak türelem. — De cn nem vagyok türelmes, doktor- kisasszony! Olyan ez, mint a börtön. Künv- nyen jön be az ember, de annál nehezeb­ben megy el innen. Márta, a beszélőre néz. Határozott ar;u lány, keserű szájjal, finom arcéitól. Fiús. A fejtáblájáról leolvassa, hogy tanárnő, hu­szonnégy éves Sarolta a neve. Aztán kinéz az óriásabbkon. Szemben a bőrgyógyászat batailmas vörösesbarna épülete. Odalenn orgonabokrok, Ida cs fe­hérfürtös díszükben. Csákosrunás betegek sétálnak, könyökölnek, ülnek a kőpárka- nyon. Süt a nap, május van és mégis olyan minden csakugyan, mint egy csöndes, gi­gászi börtön. Most odalép Márta mellé az édesanyja. — Mindent, elrendeztem — mondja. — Irt a- papucsod. Ne járkálj mezítláb szivem. Olvass. Ne gondolj rá, hogy kórházban vagy. Erezd jól magad. — Úgy e nem fáj a próbareggsli? — Dehogy, az semmi és nem is biztos, hogy kapni fogsz. — De én kapni akarok! Tudni akarom, hogy nincs'e gyomorfekélyem. — Dehogy van, drágám. Isten őrizz! — Hangosan, kattanva nyílik az ajtó. Fiatal, fehérruhás férfi jört a szobába- Első pillantása uj betegre esik. — Kezeit csókolom! Mi az, már a sport­emberek is idekerülnek? Mária elmosolyodik. Ismeri ezt* a fut. Egy sportklubban játszanak teniszt. Vi­dám fiú, vöröses arcbőrü, feketehaju. Te­niszcipő és fehér nadrág van rajta most í*. — Ugylátszik — feűili és megkérdezi. — Maga a szobaorvos? — Én vagyok. Az orvos leül1 az asztal mellé, # nagy könyvet nyit ki és 6 is kérdezni kezd. — Mióta beteg? — Nem 'tüdőm pontosan. Féléve körül­belüli­— Tiz órakor vizit lesz — mondja ez orvos — meg fogjuk vizsgálni­Aztán hóna alá csapja a betegnapló; és kimegy » szobából, ^ • x~ ­Drágám, én most megyek' - mond­ja a Márta édesanyja. Ne menj anyukám! — Mindjárt vz. Óra le./.. Ke’-tőkor vrZ- szajövök.-- I h>/d rl :/ mai bpor. — Elhozom — felelj Némefné, lócsii el­gondolkozik, aztán megkérdezi a másik két beteget:: — IJgy e, nyitott! 'ablaknál szoktak aludni. — Igen — feleli Sarolt — tessék cs'-k egészen nyugodünak lenn«. Erre a Márta édesanyja lehajol és meg­csókolja a lánya arcát. — Szervusz kislányom. És a puha száj gyöngéd érintésére Mária megint sirósan érzi magát, mikor az; vá­laszolja: — Viszontlátásra. Gyere nagyon pon­tosan. Minden permek külön súlya van ebben a fehér viliágban. i ■* ‘ ' ­Először is körül kell nézni. Fehér vaságyak. Sokan szenvedlek raj­tuk. Páran biztosan meg is haltak ebben a szobában. Fehcr szekrény. Fehér porcellán mosdó- Fehér íróasztal- A falon percenként kat­lan a villanyóra. Pici szél van od-ikünn. Néha megmoz­gatja qi fákat cs Mária érzi az arcán h le­vegő hűvös érintését. Az éjjeliszekrény vastag üveglapján könyvek. Paul Geraldy: Toí et) moj. £s Maurojsnak egy nagyon érdekes regénye. Már belekcz.detx, a hősnője Denis. Olvasn» kellene. K-inyul a könyv után, lapoz benne, visszateszi. Szobatársnői csöndesen fekszenek, nem beszélnek, pedig biztosan már jól ismer k egymást, bizalmasak és most Marra megza­varta őket. Vájjon ók is először vannak kórházba életükben? De most Mária felé fordul és megtöri a hallgatást, i / — A tanár ur nagyon okos ember — mondja lelkesülten. — ó, ő igazán csodálatos ember — foly­tatja Márta — kislány korom ót a smer, százszor meggyógyított és most sem lennék beteg, ha akkor, mikor a betegségem kez­dődött, nem lett volna éppen egy koppen­hágai orvoskongresszuson. Aztán hallgatnak. Léptek koppannak a folyosón, nyűik az ajtó. A szobaorvos jön be egy kicsi, vékony, finom emberrel­Ez a tanársegéd. ^ Saroltánál kezdik a vizelet. Megvizsgál­ják, beadnék vele ás Sarolta idegesen, mondja, hogy haza akar menni A tanár segéd mosolyog, azt mondja: nem, még nem lehet. Mária következők, őt is levetkőzte !k, kopogtatják a hátát, mialatt görcsösen ST& ritja a két kezét a. mellére cs nagyon me­rev cs sápadt az arca. A tanársegéd kérdez valamit tőle. Nem felel. Szenved. Márta nem érii- Csak. ami­kor jobban megnézi a fekete táblát a fe;e fölött, akkor látja, hogy Mária egy egé­szen kicsi faduból került erre a kórházi ágyra­Most hozzálép a két feherköpenyes férfi. A szobaorvos referálni kezd­— A kisasszonynak öt-hat hónap óta hú­zódó gyomorpanaszai vannak. A tanár ur szerint cholecystitis gyanús. Vizsgálati be- teg. — A hátában, derekában érez fájdalma­kat ? — Igen. — Vegye te a hálómgét­Amig vizsgálják, Márta a tanársegéd kes­keny arcát nézi. Ahogy komolyan ott dol­gozik a fényben, olyan kis szőke pinék vannak a bőrén, min* egy gyereknek. Tüdő rendben, szive rendben. Most ha­nyatt fekszik s a sokat mosott szappansz« gu, vékonyujju kéz a jobb bordái alatt be­nyomja a húst. Étíes fájdalmait! érez s valami ro-sz, émelygő érzést a torkában végig­— Itt fáj? — fit. — Itt nem? — Itt nem. — És itt? ■— Ó, itt nagyon fáj. — Tényleg cholecyS’üis lesz. Eselteg cholangitis­— Körülbelül. —- Most megméri magáti — fordul új­ra Márta fellé a febér, keskeny arc. Holnap nem kap reggelit, Röntgen előtt. Ma evett? p—> Még nem. Ma is röntgeneztekc • ■ Mos' ‘ hr - I lírom r»ap akit* /n.g ' / a diagnózis. I / mi? A vékony k< z felveszi j Maurois i vet. — Franciául olvas? A tanársegéd mosolyog.- N'>, dekor aztán hamarosan meg kell gyógyulni­liólinr, k ntennek. Márta' visszaie'./i i könyve', aztán Máriára r>ik a tekintete. Mária most már nem sáp-kit, nagyon is P'ros szegényke. Kedves kerek kislánv jc C'i van ennek a Máriának. CJt az ágyiiian, ökölbe van a keze- Megszólal és könr.yck1 liujkálnak a hangjában. — Nem bírom, hogy mindig vizsgáinjk. Folyton, örökösen vizsgálnak. Először a szobaorvos, aztán a 'tanársegéd, aztán < ;a* uár, aztán mindenki. Istenem, Istenem, ér. úgy szégyellem magamat . . . És látszik rajta, hogy csakugyan nagyon, borzasztóan ké'ségbe van esve szegényk■ ­Márta feléje fordul, úgy mondja f fé­nyesen: — Nem szabad arra gondolni, hogy fz;k férfiak. Ezek orvosok- Látja, milyen ko molyak. / — De én nem bírom! Ez olyan rettene­tes. És ma át kell, hogy menjek a harma­dik osztályba, mert ott olcsóbb. És u't minden orvostanhallgató tapogathat és vizs­gálhat és tanulhat rajtam, mindegyik, ame­lyik éppen akar , . . — De ... — Én olyan szégyenlős vagyok, «ng-rn soha nem látott senki ruha nélkül, nekem ez íi't a legnagyobb szenvedés — ugy e S»-, róka kisasszony drága, ha átmegyek a ha/y m ad ikra, meg fog látogatni? — Én is meg fogom látogatni — mond,a Márta gyorsan. — Köszönöm — néz rá hálás pillantás-, sah aztán újra nagy csönd szakad közéjük. A folyosón ajtók csapódnak. Bejön a nő­vér. Teát hoz Mártának, nagy csésze te.:'. Kövér a nővér és pirosarcu. Megveregcti a Márta arcát, kikérdezi, sajnálkozik, azü mondja aber, aber, mein armes Kind, tesz- vesz a szobában, lesimitja egyenként a be­tegek takaróját, szeretettel nézi Máriát, aki' ugylátszik a kedvence. — Liebe Schwester — mondja Mária, de elhallgat aztán­— Bitte meine KteinV5 — Semmi — mondja a kislány és sz kar kozottan nézi <a mennyezete*. A nővér kimegy. Ruhája ráncai között megzörren a gyöngyökre fűzött feszüter. Lapossteku, fekete cipőjében puhán, cső. szogva lép. Márta teát iszik. Érzi, ahogy a meleg fo­lyadék kortyonként) lejut ebes, bizmudí'ol elgyötört gyomrába. Minden kortynál fáj­dalmat érez. Mi baja lehet tulajdonkép-' r? Miért beszélnek folyton latinul ezek az öt­vösök? Nagyonmagyon Hassan dél lesz. Ebéd. örülnek az ebédnek, mint a gyerekek­A városi tanács Kozleménije a Kéményseoris rendszeréről KOLOZSVÁR, január 19. A városi tanács hivatalosan közli, lic^y, az eddig érvényben levő kéményseprési szabályrendelet módosítását a szamosi királyi helytarióság jóváhagy ó. A mó­dosítót'.' kéményseprési szabályrendelet értelmében, a városi kéményseprési üzem hatáskörébe tartózik a város területén lévő összes kémények és füstvezető csövek tisztítása, a ké­mények égetése, az uj kémények felül* vizsgúlása, a mosókonyhák kemencéi­nek és a gyárak kéményeinek, vala­mint a központi fűtésű házak füstve* zelö csöveinek tisztítása. A kéményseprési dijak fizetésére minden­ki köteles, még akkor is. ha. magán ké­ményseprők által végezteti is cl azt a munkát. Közli a hirdetmény, hogy a vá­ros pénzügyi o-sztálya az első szabályren­delet értelmében megállapított kémény­seprési illetékeket leszállította. Felhívja ezért a háztulajdonosakat hogy o városi kéményseprői alkalmazottak munkáját ' ne akadályozzák meg, mert ez büntető következményeket von m^ga után és t szabályrendelet 2S-ik szakasza értel­mében azok, akik a városi kémény­seprők munkáját mcgalcadályozzálz 500—1500 lejig terjedő pénzbüntetés­sel bűntetteinek. LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg« választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyyosztályábatt. Claj« Eiaţa Unirii. /V v ^

Next

/
Thumbnails
Contents