Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-14 / 11. szám

u u u r I -i. Li i. I* JL iV jí. Jb A. 99 Szén őfelsége“ neglizsében A titokzatos valami, ami évezredek rejtélyét magába ölelve, egyszerű bársony­fekete talárban most előttünk van, szolgálatra készen áll. — A szénképzödés és variációi. — Milyen szeneket használnak? — A szén és versenytársai: a fa, meg a pakura. —Mennyi a világ évi széntermelése és szénkészlete?—Kilátások a jövőre: kell-e tartanunk attól, hogy kifogy a szén? — Mit mond a szakember? TEMESVÁR, január 13. Legszívesebben úgy kezdtem volna, mine Upton Sinclair: „Szén őfelsége birodalmá­ban . . de 'lemondtam róla. Lemondtam róla,* mert nem akartam kisodródni az Izr gaihnas regény hömpölygő ritmusával;^ a bányák és apró hangyái: tátongó tárnák* ban vájkáló és kopácsoló emberek és em­bersorsok sokféleségével. Csak a vízió kí­sért: szorgos munkáskezek százezrei a föld gyomrában kaparásznak a fekete ásványért, a szénért, mely évezredek titkát rejti m 1- gában, hogy megalkuvás nélkül rendelke­zésére áltlhásson az embernek. Minden egy* szentsége mellet mégis valami egészen kü* lönös anyag ez, melyen a természet cso­dálatos varázsa a kuil'hirember közszük­ségletévé, uralkodójává és szolgájává Je­lölte ki. Mert kétségtelen, hogy a szén a világ iparának egyik legnagyobb energia* forrása. A vas melleit alig van ásványi anyag, mely olyan nagy szerepet játszott volna életünkben, mint a szén s hogy egyes iparágak mai fejlőPségükhöz jutottak, ki­zárólag annak köszönhetik, hogy határ- munka kerítették ezt a feketén csillogó masszát: a szenet. Deltát 'III la j dónk épen mi is a szén? Az ásványtanból1 tudjuk, hogy a ko­szén az évezredek során a viz. alá vagy föld alá került őskori növényekből kelet­keze'-! s nagy kiterjed ésü telepekben szokoít előfordulni. A kőszénnek ez a képződési folyamata természetesen rendkívül lassú s aszerint variálódik, lu>gyT a víz vagy a föld alá került őskori növények bomlása mikor indult meg. Mert, mint minden szerves testben, úgy7 a növényekben is van karbon, oxigén, hidrogén, és niteogén. Mármost: ha a növény elhalt — bomlásnak índüL Azáltal, hogy víz aiá vagy foki alá került, a levegőtől teljesen izolálódott — a bomlása lassú. A növényből hosszú idő múltán kilép az oxigén, hidrogén, majd a nitrogén s a növény barnullni, majd feketedni kezd. Minél több oxigén, hidrogén, illetőleg nitrogén távozik el be­lőle, annál feketébb lesz, tehát annál inkább szenesed!k. Ez természetszerűleg egyenes aránybaja áll azzal a földsulllyal, mey egy*egy ilyen rétegre nehezedik és elzárja a levegőtől. Mert minél tökéletesebb ez az izoláció és minél nagyobb az elzáró tö­meg, annál erőtelesebb és tisztább az ei- szenesedés. Ezek szerint különböztetjük aztán meg az egyes szénfajtákat; amelyek minőségileg helyet foglalnak az egész vi­lág nagy gazdaságában. De vajon milyen szenek vannak? és mennyit 'termed a viliág? és meddig vagyunk ellátva vele? Mit mond a szakember? Hogy mindenre átfogó feleletet kapjunk, felkerestem országrészünk egyik legkivá­lóbb kő$zén*«zakemberét, Hazai Bélát, ki hosszú esztendőkön át a kereskedelmi ka­marák és törvény székek hivatalos szak eső­jeként szerepelt, emeHleit közel három év­tizeden át, min! aktiv nagykereskedő, szin­te irányította az itteni kőszénforgalmat — és hosszasan elbeszélgettem vele a kérdés* ről. A kitűnő szakember ezt mondja: — Örömmel beszélek a kőszénről, mert szívügyem. Talán ittlott elfogultságot is-fog észlelni, ezért ne haragudjék rám. Túl kö­zel vagyunk egymáshoz. Nem túlzók, ha azt mondom: szerelmese vagyok a szénnek. A kényelmes karosszékbő'f feláll s a ha­talmas vitrinhez megy. Az ajtót felnyitja, az üvegpolcokról óvatosan teemeli a kő­széndarabokat s minit ahogyan az ékszerész szokta a drágaköveket, lassan Íróasztalára teszi. Aztán visszaül helyére, 'tekintetével megsimogatja őket s csendesen szól: — Ez a szén. öregek „előnyben“ A sorrenden igazit valamit és foly* t altija: — Tudnia kdld önnek, hogy különböző szenek vannak. Fiatal szén és öreg szén- Aszerint sorakoztatom fel én is- A leg­fiatalabb és -legértéktelenebb szén, a turfa, vagy tőzeg, mely nem más, mint a mocsa­rakban lerakódott és szenesedésnek Induto növénytömeg, nézze kérem, még látszanak rajta a növényi szerkezet rajzai, — ennél] valamivel régibb, tehát jobban elszenese- detil': a lignit — ha jó közelről nézi, lát­hatja rajta a fás szerkezetet, ezt követi a barnaszén, melynél a származás jeleinek nyoma sincs, aztán ennél öregebb a fekete kőszén s a végén, mint legidősebb: az an­tracit. Valamennyi növényi eredet s cpp ezért alkotórészelemei részben szervesek, részben szervetlenek. A szervetlen rész elemei adják a hamut. A szerves rész ele-« mci pontosan azok, mint a növényeknél: karbon, oxigén, hidrogén, nitrogén és kén. Minél régebbi a szén, annál feketébb es annál nagyobb a szén tartalma. Az antracité S5—94 százalék, a feketeszéné 75—8$ szá­zalék, a barnaszéné 50—7ţ százalék, <u lig­nité, möly átmenet a turfa és a barnaszén kölzöt, 30-—65 százalék. — Tehát :i iegjabb minőségiül szén . . ? — Azt antracit. Emellett persze vannak még kitűnő szenek. Például az Uraiban, vagy Angliában, a Cardiff-szenek, vagy a stcicrlaki szenek, porosz szenek és így to. vább. Belföldi lehetőségek — És országunkban? — Itt 3 legjobb szén az aninai. Minőségi* leg megközelíti a legkiválóbb Giesche-revi- eribeli porosz szenét. Kalóriája meghaladja n hétezret. Az aninai szén azonban szabad- forgalomba nem jut, mert a tulajdonos Re* steai Müvek saját üzemi céljaira használja fel a teljes termelést. De elsőosztályu szenek a zsilvülgyiek, petrozisényi, lupényi, me­lyek 6000, sőt helyenként a 7000 kalóriát is elérik. Épp igy a Dunamedencében, 'Kozla, Drankova, Bigcr helyeken bányá­szott szenek is. Ezekből azonban Erdély— Bánát semmte sem kap, mert az o'tani bá­nyák termelésük egyrészét az ókirályság* bel; téglagyáruk, másrészt meg az Orsován rakodó hajók ellátására fordítják. Másod­osztályú termelő helyek a számos völgyi bá­nyák, mint Zsibó, Szurduk, stb-, melyek közül egynémelyike igen kitűnő szenet ad. Hogy csak egyet emütsek: a szurduki Tes- toria-tárna szén« eléri a 6oco kalóriát is. Harmadosztályú szén a lignin. Ilyen bányák Köpcczen, Barátkán, Derzsidán vannak s akailóriája 3500 —4000 közt váltakozik. Az árakat természetesen a minőség irányítja. A zsUvölgyi darabos szenek ára ío tonnánként a feladóállomáson 14 — ezer lej, apró- szén $—6 ezer tej, míg az ebből előállott brikett- 11 —12 ezer lej tízezer kiíogramon- ként. A szamosvöllgyi szenek jóval olcsób­bak. Ugyanilyen mennyiségű darabos szén io ezer lej körül mozog, mig az apró 4— $ ezer lej. A Hgnitt már csak s—6 ezer lej. Valamennyihez hozzájön még a szállítás költsége, ami bizony lényegesen megdrágít* ja a szenet.. Úgy, hogy ennek megfelelően körzetek vannak, amelyeken taxi, a fuvardíj miatt nem juthat el a szén. Vonatkozik ez elsősorban a szamosvölgyi szenekre, ame­lyek az 1934 április i-cn életbeléptéiét! újabb vasúti áremelés miatt — a bánatból teljesen kiszorultak. Szabályként állitfhrtó fel, hogy a magasabb kalóriáju szenek meg- birjak a szállítás költségeit, mig a gyen* gébb kalóriájuak, mint a harmadosztályú szenek, csak a közeli vasúti körzetekre szo­rítkozhatnak. v 7 amszterdami német konzulátus ellen kö­veitek el .merényletet, de a hágai követség titkárságának irodájában is re­volvere s lövöldözés vir#. A rendőrség áh landó őrizet alá vélte a német követség és konzulé us épületét. AMSZTERDAM. Az amszterdami né­met kövesség ellen, elköveetí merény­lettel kapcsolatban a „Telegraaf“ azt írja, hogy a rendőrségi vizsgálat megállapítása szerint, a követség épületének egyik abla­kán egy gollyó által iilföte lyukat teláhak, golyót azonban nem. Valószínű, hogy a golyó egy kis kaliberű sportfegyverből ke­rült ki és csak vck-ttenségből lyukasztóira át az ablakot. Versenytárs Dolgok, emberek Apró kis Jeteken keresztüli veszi észre az ember a«®, hogy a. környezet te befogadta Tnálr » többé nem 'vendég egy hajlékban, hanem valóban odahaza van. Annak dacára^ hogy a, régi udivainbeLi cselédek feleségemet, akivel csendesein; nlftgültük az egyéves házas­sági évfordulót, niég mindig csak k&sanz- szonymalk szólítják, nézésükön, amikor kö­szönnek, beszédükön, mellyel &z egyes e$&- mén vekről számot adnak, látom és érzem, hogy ök is 'tudják, hogy én is már odatar­tozom azok közé, alkuk nekik munkát és kenyeret adtaik. De nemcsak az ember érzi meg ez! o belső változást, ezt oi lelki asiszíimiiliáíLód'ábt, hanem az áftoart is. Megérzi ezt elsősorban a kutya, amelyik állandóan ott van a ház körül s fi­gyelemmel kíséri aiz eseményeket, melyek bent a házban történnek. A három nagy ku­tya, GÍkjk első találikozásimk alkalmával még hzelmatínn morgássá;! fogadott, már szintén bevett «31 családba, a két farkaskutya vidám csülho’ássail üdvözöl, amikor hazaérkezem s feleségem kedvence, Pluto, a hatalmas sárga dán dog, pedig az egyik reggel legbarátságo- sabb . ölelésével adta tudtomra, hogy ő tudja, hogy' kit tiszteljen bennem. A kutyák közül oz egyetlen renitent ben got. a kis foxi Pe- recike' hallatba, aki amikor a konyhában meg­— Külföldről jön be szén? — Nem. Csak koksz. De nincs is szük­ség rá. A belföldi bányák fedezik a szük­ségletet. Nincs versenytárs. — Es a fa? Meg a pakura? ­-—- Az más — mondja Hazai. — A fa ára viszonylagosam magas. Emellett a szén gazdaságos felhasználása 50—60 százalékos árkülönbözetét jelent. A pa­kura? Az — talán az egyetlen komoly versenytárs. De inkább a regátban, ahol az üzemnek — a téglagyárak kivételével — minid’ ólaj’ ilzre, azaz pakurára vannak berendezve. Azonban a pakuraárak ro­hamosan melkednek, szállításuk is költ­séges s ezek az üzemek lassan-lassan át viszik szénre. — Szóval: széné a jövő. . — Föllé len a, széné. — Mennyi a világ széntermelése? Pillán at n 3d szünet nélkül kapom a vá­lasz®: — A világ kőszéntermelése ma meghaladja az évi 1000 millió ton­nát. Érdekesen vál ezo+t ez. I913 bain 1216 millió tonna volt, 1929 ben 1322 millió, 1932 ben már csak 940 millió, mig 1914- ben felszökött 1100 millió tonnára. — Ön azt mondta: széné a jövő. Már­most, ha fokozottabb iramban folyik a termelés, nincs kitéve az emberiség an­nak, bogy kiürülnek a tárnák? Kilátások a jövőre Ä kérdés telitalálat volt. A kiunő Ha­zai Béla felugrott ültéből, néhányszor le és fel sétál szobájában s csak azután fe­lelt: — Ilyen meglepetésnek egyelőre nem vagyaink kitéve. Olvastam egy amerikai kimutatást. Komoly és hozzáér ő embe rek állították össze. Számításuk szerint a világ szénbányáiban még 7,863.555 millió tonna szén van. Tehát, ha éven­ként nem ezer, hanem 1M0 millió ton­nát bányásznak ki, akkor ez a készlet éppen 5577 esztendőre fedezi a szük­ségletet. Ez pedig — a belátható időn túl van. Mas® itthon vaigyok és sebtében lejegy zeni e sorokat. Ezerévek a múltba és ezer-évek a jövőbe, úgy siklatnak el Mont- blancom alatt, mintha azt imám le, hogy tegnap mi volt — és holnap mi Lesz. A betűk vitusiánca sem zavar. „Szén őfel sége“ — meglizisébem; mielőtt még — izé: mondjuk, mielőtt még megszületett volna s aztán, ahogyan nevelkedett. Amikor még nem voE olyan sima, tömör, ke­mény és fékéé a bőre, puli a volt és talán csípett is, mint a csalán. Amikor még nem volt büszke ásvány, hanem csak szó rény kőréteg, hogy ne mondjam azt: vi rág. Isten éltesse soká! Legalább 5577 esz­tendeig. Jenei József. Merényletet követtek; el az amszterdami német konzulátus ellen AMSZTERDAM, január 13. Az amsz­terdami német konzul hálószobájának ■ablakán ismeretlen tettesek belőttek MlaLa't a hatóságok a tettesek után ku­tattak, a merénylet megismétlődött, de ezutal a követségi tilkáir dolgozószobá­jába lőttek be. A merényletek a Harma­dik Birodalomban kínos szenzációt kel tettek. A németországi sajtó azt állítja, hogy mindké- merényletet vagy zsidó emig­ránsok közvetlenül, vagy a zsoldjukban álló tettesek követték el. A lapok arra figyelmeztetik a holland kormány!, te­gyen, meg mindent a további hasonló események meggátlására, mert ellenkező esetben 3 következményekért őt terheli minden felelősség. BUCUREŞTI, január 13. A RadoT táv irati iroda jelentése szerint nemcsak az látott, hangos mélitaüankodással megugatott. Tuíiáln nem ús ezért, ment nem tudta volna, hogy kit tisztel jen bemiemt hanem csak. azért, mert igy akarta saját kicsinységére és sze­mélyére aiz érdeklődést fél hívni. Az emberek köeött is sikerült kiét barátira szent tenni. Az egyik az öreg Mártonibá. a vén kertész, ak£ egykoron közreműködött e fáramászá'sá nadrág- és szoknyszaggató kí­sértető TOirtatváuyeiibtJn. Vétet’énül nevectápján voltunk odahaza sí az. a pohár palioko, amit j egészségünkre költségemen, etfogyaszlott, feltétel nélkül besorozott engem ás bizalma­sai közé. Saját életfilozófiájából is elmon­dott néhány gondolatot, melyben arra a megállapodásira jutott, bogy ai világ ugy«n kerek, de azt látni nem tehet s. ezéit az em­bernek meg kedili nyűgödül ra abbe'a, aliogyan a dolgok egymásután, néha furcsa válto-zBw tokbaru következnek. A másilk ember, ak veS, barátságot kötöttem, egy havasi pásztor volt, aki minden esztendőben lehajtja) ősszel ® juhnyáját a hwtvöisirál s n kerteket és réteket termékenyíti meg álilataivod. Amikor szóba- ereS'Z’kedtiiiank, alktkor eübnondolita. hogy ő tudja, hogy én (vagyok a' ftotaiahhik Dom- nmsoaira. ételtpárja s elárulja art is, hogy ő te kétszer látta már ai budíupesibi páVa-udvart. asmiikor A,inerikába menet és jövet ott vo­nulat keltett cserélnie. Románul beszélget­tünk. de beszédébe állandóan magyar szava­kat kevert. Megrim elite a kaliapját, amikor megemlékezett a, Dommi főbíróról1, boldogult «[íósomrót, ciki „jó ember volt s nem háta- ♦oftai a falu népét“. Örömmé! mesélte eéi hogy milyen kétíves éiidaénye volt, bogy az egyik gazdánál találkozóit egy öreg ember­rel, aki valamidkor 0« ö iközségélven volt já- rásőnmesitter s harminc esztendő é'imultá vall is megismerték eg\-múst. Gondolkozása, htv gyoiii a világot lát je, m® is a havas tiszta •levegője, nem liefolyátsolla az a nyolc esz­tendő, amit n Jneszében (USA) aiz amerikai bttnya. és iparvárosokibatn eltöltött. Bár néha szmvcsen el olvasna egy nagy lepedőnyí ame­rican newsyapert mégis szive sebben van fent ni havason, hol jobbak az emberek és tisz tább Istennek áldott levegő je. Ilyenek a dolgok és az emberek, araikor az ember felfedezőkörutra indul második otthonában, melyet Isten rendelete szerint felesége családjánál is feltalál ez ember. Kit géni Júisef.

Next

/
Thumbnails
Contents