Ellenzék, 1938. december (59. évfolyam, 274-299. szám)

1938-12-11 / 283. szám

ELLEN 7EK «—Uli Mr. I 1 J n december BUCIUL- VJM^JÍH.U£MI Királyfiak az idegenlégióban PÁRIS, december hó. A köztársasági gárda diszbeöközött k.r tondi kivont karddal sorakoznak a P. L. M„ a közismert Páris—Lyon—M-'dicer- rance vasútvonal óratornyos, nagv, cirra állomásán. Trombita harsog, dob pereg. Közben lokomotivok ziháltak, poggyász- targoncák görögtek, hordárok ordítoznak; füttyszó, sistergés, szaladozás — és .1 ki' tanai disztemetések fenkölt némasága a harmadik vágány vonatán. A Pere Lac- haise'ben van ilyen, ha a Becsületrend va­lamelyik parancsnokát temetik. Ezen a helyen szokatlan, szinte groteszk ez a ce­remónia. A tiszteletadás a gyászvonatok­nak szól. melyen Karagyorgyevics Arzén herceg földi tetemeit szállítják Belgrad felé. A most elhunyt agg herceg azonban megérdemli a katonai tiszteletet. Nenr csak, mert tényleg fődignháriusa volt a francia becsületrendnek, hanem mert har­coló katona volt egész éíetében: mond­hatjuk, egyike századunk ritka hada*- tyánainak. A Karagy orgy ev lesek mindig is mi vél­ték a hadi erényeket. A két Karagyorgve- vics'fivér a múlt század derekán, tz Ob« renovicsok elmúlt napjaiban, mint szám- üzöttek a francia hadseregben kezdték pá­lyájukat. A rég elhunyt Petár király a Sí. Cyr'i nagyhírű kadettiskola növendéke volt III. Napoleon alatt, a tűzkeresztséget az 1870-i porosz—francia háborúban mint sorhadnagy kapta meg. öccse, Arzén, vi­szont 1877-ben a francia idegenlégió tisztje lett. Tevékeny részt vett a tonkini- hadjáratban, melyben Indokmát nyerték el a franciák. A győzelem után rögtön ár- tétette magát az afrikai légióhoz, hogy tovább harcolhasson, akkor DélOránban folytak ugyanis vad és véres harcok, a függetlenségüket védő arab és kabyi tör­zsek ellen. Itt nyerte el Arzén herceg i becsületrend nagykeresztje mdîlett a „mt* daille mi’licaire“-t, ezt a nagybecsű franca kitüntetést, melyet csak afeórendü risztek kaphatnak az élvonalon elkövetett hőstet­teikért. Ennek a nem mindennapos feie- delenrutódnak a csatatér volt az otthona. Mikor lezajlottak az afrikai küzdelmek, átlépett a cári orosz hadseregbe és végig­harcolta elsősorban a boxer-háborut Kína ellen, utóbb, már mint lovassági ezredes, az 1905-ös orosz—japán háborút. \z 1912-es balkáni háború kitörésekor ha­zája szolgálatába állott. A szerbek tábor­nokká nevezték ki, de nem gátolhatták meg, hogy •> balkáni háború végeztével vissza ne lépjen ismét az orosz hadse­regbe- Ott érte a világháború kitörése, mint hadosztályparancsnok. Így sie:ett ez a hercegi tiszt negyven esztendőn át há­borúról "háborúra, csat .írói-csatára. A bolseviki forradalomkor a franc a nagykövetségnek .sikerült őt a lázadók kezéből kimenteni. Akkor tért vissza Franciaországba cs itt folytatta hóki g j nyugalmazott katonatisztek csendes életét, nagyrészt a Riviérán, ritkábban elegáns párisi lakásában, a Square Monceyn. Ö voh az egyetlen királyi személyiség Pártiban, aki soha ünnepélyeken részt nem vett cs soha hírlapírót nem fogadott. Mikor Sán­dor unokaöccse meggyilkoltatása után kis­fia lett a szerbek királya, akkor sem volt semminő nyilatkozatra kapható. „Utálok 50.000 karácsonyi ajándék szétosztása megkezdődött wmumm ÜVEG-UDVAR MINDEN VEVŐ KAP MÁD mindent, ami politika“, mondta e sor ok írójának, katona vagyok, Saint-Cyr-i nö­vendék és azt tapasztalatból tudhatja, hogv a Saint-Cyr-iek sohasem adnak hírlapnak nyilatkozatot!“ CLUJBUCUREŞTI 50 LE! VÁSÁRLÁSNÁL Hamlet a Szaharában Karagyorgyevics Arzén non volt az egyetlen királyi herceg, aki az ídcgenlé- gióban keresi a dicsőség útját. Mo;t, e napokban érkezett Parisba, mint szabad­ságom katona. Ö Fensége Aage, Dánia her­cege, aktiv századparancsnok a 3. lég'o- nárius-ezredben. Vele könnyebb beszédbe elegyedni, mint elhunyt szerb kollegájával annakide­jén. Dánul, németül, angolul, franciául egyként beszél ez a királyi vérből szárma­zó francia csapattiszt, de furcsa módon a francia kiejtésében lappang valami angol­szász csengés. „Hagyomány“! — mondja nevetve — Hamlet, Dánia hercege, nem Shakspere nyelvét beszéltei?“ Egyet kérdeztünk tőle, az világos; hogy királyfi létére mi lelte, hogy az idegen' légióba állt be szolgálni? — Az eset — magyarázta — minden­nemű romantikát sajnosán nélkülöz. A do­log azzial kezdődött. hogy 1922-oen a bank, melyben minden vagyonom Dküdt, hirtelen csődbe ment. Pénztelen herceg maradtam, ami nem nagyon dicső fog­lalkozás. Na, éhen nem haltam volna meg azért; volt nekem becsületes mesterségem is: a dán királyi gárdában voltam tiszt. Hanem hát ennek a békés és előkelő ki­rályi diszgárdának lenni tagja, ez nem va­lami mozgalmas életet jelent. Mi marad egyéb? Egy milliomos házasság? Ha már — akkor inkább férfiaknak adom el ma­gamat, mint egy asszonynak! ... Az ide­genlégió! Micsoda ezeregyéji álom az észa­ki ködben ünnepélyes dán gárda után! Délszak napja, a végtelen sivatag, a „öled“, a kóbor ,barud“-ok; vasfegyelem, szigor s amellett szabad tér kimutatni, hogy m t tud az ember, a férfi, önmaga. Meg aztán — idegen egészen nem lehettem a 'égió- ban sem. Hiszen Lajos Fülöp volt az ük­apám, aki 1831 március 9-én megalapítót, ta az első francia idegenlégiót. — Egy álmatlan éjszaka után átmentem a kopenhágai francia követségre, ahol ba­rátom volt a katonai attasé. — Minek köszönhetem ezt a hajnali vizitet? — kérdezte. — Tönk rennen mi. öregein. Adjon ta­nácsot. hogy most nul tegyek!... — Az pedig a vádamna tette kezét: ..Egy em­bernek való pályái van a világon — mondta —, a katonai. Es egyetlen igazi regiment: a .égió. Mindjárt írok a had­ügy méni.sz érnék Parisba, úgyis most megy a követaégi kurr \ Parisban Buat tábornok, a migy\ezér- kar akkori lönöke fogadott. 0 maga in tézte ed felvételemet 1 légióba .Még be­széltünk. a tábornok a papírjaimat pa­rafata, mikor kopog Más nélkül, hirte­len nyílt az ajtó. Egy öles termetű, '-aJóságos gigantikus akik nyomult be rajta s egyenesen hoz zám fordult, kezét nyújtva felém. ..Aage vagyok. Dánia herceg * ' mutatkozott be hirtelen. -Én meg Mag nót őrmester vagyok!" felelte kacagva a feddhetetlen hadügyminiszter, ki őrmesteri rangjára volt legbüszkébb. „Aztán hová mm ózlak maga ?“ ..Meknész-be. a lo tüsökhöz., fe­lelte Buat. ,.Hónap reggel öt órakor in­dulok Marséi 11 ebe és onnan Easah an- cába...“ így léit Aage. dán királyfi, V. György angol király vé:i-k>e*!i unokaöccse, a Lajos Fii öp dédunokája. . bmnlás ‘ abbén a hadseregben, melyet >./. ükapja alapítóit. Most századparancsnok... Mások az ö he­lyén dollárokkal aranyozzák be a \assá kopott korona . Aage herceg azonban öbbre becsük a* cseríalombos „képi" t. Adja Isten mindnyáj ónknak, heg}7 ne legyen annyi alkalma véres csatákba hor­dozni ezt a csákót, mint az imént elhunyt Arzén hercegnek, aki pá vaját félszáz esz­tendeje ugyanígy kezdfe el. he nettek Kúrolu. aratCTCffasgaHEaE—na—i—mctbmhh——aawiam A HOMOKÓRA Irta:UNDI IMRE Barátom homokóragyáros volt Mentségemre mondhatom, nem maga vá­lasztóba ezt a különleges és egykedvű foglalkozást, hanem atyai örökségképpen szakadt a nyalkába. Csillogószesmü ember volt barátom, a bomofkór a gyáros, mindig is fanatikus egyénnek ismertem és amikor a gyár az övé lett, rajta nyugodott a homokóra- ipar jelentékeny része, semmi kétséget sem hagyott az iránt, hogy csodálatos •elTekészségét, amelyre lobogó szemei mindig tanuskodtaik, itt, jelesen e homok- pergető szerkezetekben fogja maradékta­lanul kiélni. Tudtam ezt és vajmi csodálattal les­tem, hogy mihez fog, mert hiszen egyik homokóra olyan, mint a másik, apró íivegnyoleaisok pár deka szitált homok­kal és azzal készen -s volnánk. Kitűnő barátom azonban egy este mégis kezembe tette ke/él, belenézett a mályvaszínű alkonyatba és korszakalko­tón szólott: — Kértek, újítást viszek a homok­órákba... — Valami uj szerkezet? — kérdez­tem érdeklődéssel.-— Nem — legyintett s elmagyarázta,, hogy miidarabjai eddig három pere alatt peregek le, lágytojás egység alatt, de ő fejleszteni akar a gyártáson és miután az emberiség keményiojást is eszik, ez­után' hétperces homokórákat is fog ké­szítem«. Szerény Ítélőképességemmel nem tud­tam felfogni ez újítás jelentőségé', de a lényeget, úgy gondolom, eléggé megértet­em. az?. hogy a homokórák állagában hasadás ment végbe, osztódás, monotón táboruk most már kétfelé csoportosul, itt állanak a keményrojá.st főzök, ahajt meg a lágy tojás mérő-órái. Látszólag kicsiny dolgok hordják ma­gukban a nagyokat és hogy az algebra oly csodálatos képleteit és egyentoeit el­nyerte az emberiség, e bonyolult eredmé­nyek csak abból a kezdeti megismerésből fakadtak, hogy a = b 4- c. Barátom reformjától kezdve a három­perces és hétiperces homokórák összege adta a homokóráit, mint olyant. Nem győzök eléggé időzni enné* a nagy jelen őségü hasadásnál, mert ami később következett be barátom üzemé­ben, zseniális ötletei nyomán, tulajdon­képpen csak további hajtásai voltak en­nek a k if esteit étotbim hónak. Egv napon azzal jött1 — persze ez még szintén a kezdetek kezdetén volt —, hogy homokórát csinált a leveshus főzé­séhez. Az ideális táv e téren, mondotta, a két óra és huszonnégy perc, ez a rubi- kan a nyerseség és kilugozódás között, ezu án a legjobb marhahúst eheti az em­beriség aiz uj órák segítségével. Mikor legközelebb a kezembe ’ette ke­zét és a ciiklámiensziinü alkonyatba te­kintett. Indiám, hogy uj órát kreált. — Úgy van — válaszolt kérdőjel-tekin­tetemre —, az élet tele van ima gin ári as időszakokkal, amelyeket én a homok­óráimmal egységbe foglalhatok. Tűnődé­seim során mindjárt tudtam, hogy nem fogok megál ló ka különböz ő ételek elkészí­tésénél. bár az is tudomány, hogy nyúj­tani tudom, mennyi ideig kell sülnie az almásré esnek és minuciózusán rnegszer- keszitieittem. annyi más után, a marhafar­tő puhulása tartamát. — Mégis, miről van szó? — húztam vissza kezemet. De nem eléggé sebesen és ugyancsak alkonyodat!: — Kérlekszépen, az éiet tele van 'orz időszakaszokka 1. Egy részvétlátogatáson legkellemesebb ai tizenegy perc. Csukló I homokórát készítettem erre a célra. Egy népszónoklat legsikeresebb rónája hu­szonegy perc. Homokóra az asztalon, minden rendben van. Székfoglaló érte- í kéziét: negyvenhat! perc. j Egy szerelmi vallomásnak magávalra- ) gadónak kelti lennie: hetvenöt másodperc. ! Aki viz alatt akar rekordot úszni, jó, ha ! magával visz egy másodfé'perees homek- j órát. Egy ebéd utáni szendergés soha se legyen több. kerek negyven percnél... — Pardon — szóltam ekkor —, de honnan tudja valaki, hogy lejárt a negy­ven perc? Barátom szemében furcsa láng gyűlt ki: — Mondassz valamit — Sőt mondok is — tettem hozzá sze­rényen —, nem lehetne ugv csinálni, hogy az utolsónak lepergő szem izé... puska ipar lenne? Csak legyintést kaptam válaszul, mind­amellett éreztem, hogy a homokóraipart kuszán foglalkoztatja az ötletem. Ebből ugyan nem lett *,emmi. mind1- amdliţett barátom ötlet termése még nem volt hehordásra kész. Ha ö egyszer vala­midbe belefogott, nagy munkát végzetÓ Amelie1! igen rendszere tő volt, modern és tudományos. ! Legközelebb a cenlennáris homokóra 1 ötletével adományozott meg. Kissé nagy­vonalú az elgondolás, mondotta, hogy minden újszülött mellé egy évszázados, dupMinőm homokkal működő órát ál­lítsunk. mért hiszen nem tudhatjuk, hegy kiből lesz nagy ember, de az bizonyos, hogy ha valaki nagy* lesz, születésének centenáriuma oly biztossággal adódik |||| I 1 —iun I Ill'll f»'HU 1”g^,-y^*»MPa^iitTTTTTTMHMTllWIWTMB í az utolsónak lepergett homokszemmel, I mint a bomba. I Kezére ettem kezemet és sok részvét- j tel néztem az égaljára. Ám barátomban 'ü lósággal loboglak ! a jobbnál jobb ideák, i Egy a kálómmal, nagyon közlékeny kedvében volt, kifejtette, hogy életünk, úgy. amint van. vontaképpen lejátszható egy heűuokóm-klaviaturán. Az idő min­den és ahogy a lágy ojáskészités három percétől az elemi iskola négyéves homok­óráján át egy átlagélet lepergő standard­jáig mindent lemérhetünk,, a homokóra a legnagyszerűbb hangszer, amin földi halandó játszhat. — A homokóra mindent mér — mond­ta ekkor forrón, verdiktszeruen. amint sajá os előadását befejezte. Úgy Ítélem, ezzel el -s jutottunk a dol­gok tetejére. Ezután jó darabig nőm találkoztunk, bár hallottam, hogy drága barátom nem szün meg tovább kísérletezni. A homok­órák bizonyos intim effektusaira \etette i'á magát. Különféle színű homokokat készíteti, minden bizonnyal a iágytojás- méréshez sárgát, a far Istopperhez ka- porszinüt, a disszertációhoz alkalmasint mél tósá gtel jes - lilát és i g y :o vá bb Annyi bizonyos, hogy ennek az egész komplexumnak alaposan a velejébe nyud. A zseniális fickóval egyszer volt még találkozásom. Úgy találtaim rá, hogy két homokóra volt előtte és mindegyiken pergelt a ho­mok. — A homokóra mindent mér — je­gyeztem meg figyelmes idézettel, egyben szelíd tanítással ráhunyorogtam az ápo­lóra. Barátom ebből mit sem veti észre, maga elé tekintett, a két készülékre és úgy mondta: — Igen, csak most egyikkel mérem a másikat..

Next

/
Thumbnails
Contents