Ellenzék, 1938. december (59. évfolyam, 274-299. szám)

1938-12-09 / 281. szám

* '1 9 3S decern h c r 9. Hogyan lát el 300.000 lakosú város 100.000 olimpiai vendéget? Finnország olimpiai gondjai Lőrinczy és társa parSídlezoK parkett lerakását és javításokat» gyalulásokat jutányos árban vállalnak. Iroda: Strada Iuliu Maniu No. Az 1940.'évi olimpiász. sok gondot okoz Hoksüikinek és eigász Finnországnak. A nehéz problémákat' halhatatlan találé­kony sággad oldják inog a finnok, akik­nek az a feladatuk,I hogy egy .500,000 la­kosú városban rendeznedi olyan ese­ményt, amelynek 100.000 résztvevője lesz. STADION Máin a spartterek létesítése is komoly nehézségeket okoz. A most befejezett olimpiai slüaidáon, amely 2500 méterre van a várostól, csupán 30.000 néző befögai- dá.sátra alkabmias, ezit 63.000 emberre kell Ivihővéteni. Természetesen érméi bibb jegyiígónylő is akadna, húszén egyedül a skandináv állam okiból 30.000 jegyigény- llé.s érkezett eddig a í endezőh;zot tság 11o-z. IJSZÓS'TADÍON A berlini 20.000 emberre méretez elit aszóshadionhoz képest egészen parányi lesz a helsinkii uszóstadion. amelynek, nézó.'ere mmdössze 1200 néző befogadá sara épül. Nem várnak külföldről külö­nösen sok uszóérdeklőd'őt, finn nézőt pe­dig csak igen keveset. Finnországban az úszás egyelőre nem népszerű spar!. KERÉKPÁRPÁLYA' Nagy kérdés a kerékpárstadion építé­se is. Eddig csak salakpályán rendeztek Finnországban kerékpárversenyt s ezért a betonteknő létesítése súlyos gondol okoz. Mindenesetre megépítik úgy. hogy körülötte 10.000 ember fér ol, belsejében pedig labda;rugómérkőzések játszására al­kalmas pálya is lesz. A betonteknő 10) kilométeres óránkénti sebesség elérésére lesz alkalmas. A kenékpársi'adion épUé.si költsége-5 uiiillió finn márka. EVEZŐSPÁLYA Ugyancsak nehézségek tornyosulnak át­evez őspálya építése elé is. Finnország­ban tucatnyi evezősegyesület van. de a hajók száma sem több ennél így aztán nagyon nehéz olyan regattaoályáti épde- Ini, amely iá jövőben is használható. Éle­dnie a Lauttaöaari öbölben tervezték az evezőspályát ímegépiterü, azonban később n Tauva'lllahti öböl mellett döntöttek, •»mely 2 kilométernyire fekszik a stadion­tól és 15.000 néző elhelyezésére alkalmas. Általában nagyon ügyelnek a finnek arra, hogy minden lehetőleg közei legyen egymáshoz és sikerült is elérni, hogy n város középpontjától vont .* kilométeres .sugarú körben féJcüsv.neik a versenypá­lyáik, a s/tallástaeiyek. OLIMPIÁT FAI U Az olimpnai falu kérdését úgy oldották meg, hogy egy telepítési társaságtól az olimpiász tartamára bérbeveti ék azt a még építendő 867—1003 szobával rendel­kező, 30—35 hektárnyi terjedelmű lerü- tetfen elhelyezett 26—30 házat, melyek­ben 2600—3000 ember fér el. Az olim- ; pi ász után a házakat a telepi tő társaság üzletfelei veszik át és azok családi há­zak szerepét töltik majd he. ELSZÁLLÁSOLÁS A külföldi vendégek elhelyezésére épülnek ugyan, szállodák és rendelkezés­re állanak majd magánlakások és isko­lákban elkészítendő 'tömegszállások, azon­ban mindez nem lesz elég. Túlsók épüle­tei: nem emelhetnek, mert az ohmpiász 1 u'án nem tudják majd mire használni •azokat* meg azután nem is képesek eze­ket felépíteni. Az olimpiai előkészületek miatt ugyanis megszűnt a munkanélküli­ség az építőiparban, sőt csuk olyan épít­kezést .szabad végezni a/, olimpiászig. amely az olimpiai versenyek kei kapcso­latban van, ugyanis a vállalkozók egysze­rűen nem győzik a munkát. Így azután a vendégek egy részét óce­áni áró hajókon helyezik el. Erre a cél i'a 21 nagy hajó áll majd rendelkezésre. Természetesen ezeket megfelelő módom lo;Ü elhelyezni a kikötőben s ezért a ki­kötőt 1,600.000 firm márka, azaz 3 mii- hó lej költséggel modernizálják. Élelmezés Az elemezés kérdése is nehezen meg­oldható feladat, lía leim- is elég élelmet kapni az olimpiász idejére és ha alkalmi konyhákat he is rendeznek :t nagy tó- mieg kiszól gátasára, szakácsokról és sza- káesnökről lehetetlenség gondoskodni. — Ezért a Loltas női szervezet tagjait kér­lek fel, hogy a főzést végezzék el. Erre ez aw egyesület vállalkozott is és a 1 cine­geknek «zjak a lelkes háziasszonyok ing­nak főzni. AZ ÁRAK Általánosságban megállapítottak már ■most előre az olimpiai árakat, amelyek a noa'máks áraknál 25 százalékkal maga­sabbak. A svédek — az örök riválisok — emiaiiit már nagy támadásokat is in- diitottáik a finnek ebien,, de a rendezők az- zoil védekeznek, hogy ai befektetés arány­lag lényegesen nagyobb Helsinkiben, mmt volt Berlinben s ezenfelül kevesebb olimpiai' vendégre is kell számítani, mint a német fővárosban. A rendezési költsé­gek pedig majdnem olyan nagyok, mmt voltak 1936-ban. A szobaárak 150, 100 és fi) finn már­ka, vagyis 300—10 lej között válltikoz* nak, de van 25 márkás, vagyis 50 Icjes szálláshely is az iskolákban hcreiidczen- dö töinegsz,állások ot 1. A JEGYEK Megkezdődött a verseny jegyeinek áru­sítása is. Az. atlétikai versenyekre a napi belépőjegy 200, 175, 125, 50, 25 finn márka közöt váltakozik. Az első három jegyfajta ülőhely, az Utolsó kettő állő- 1 wJl y eJdxiglatósá r: i j ogos 11. AZ OLIMPIAI BÁBEL A helsinkii olimpiász sokkál színesebb lesz, mint akár a berlini, akár a losan- gelcsi. Nem lesz a német, illetve angol szó annyira uralkodó, mint ott. Ez vi­szont nehézségeket jelent a tudnivalók közlésében, de főleg az eredmény hirde­tésben. A felírásokkal még csak meglesz­nek valahogy, azokat ’ehet négy-öt nyel­vem is elhelyezni a különféle épületeken, jármüveken, de az eredményhirdetés öt nyelvűn kissé hosszadalmas lenne. Ezért egyrészt egészen rövildl bejelentéseiket fog­nak tenni a hangszórókon és csak a leg­fontosabb tudnivalókat teszik így közzé, a hirdetés nagyrésze pedig sok lűrdelő- lá.b Iával lóg történtü. KIRÁNDULÁSOK Gondoskodnak a finnek arról is, hogy ne csák az. olimpiász legyen az esemény a 'látogatók számárra, hanem mindenki megtalálja a maga szórakozását. Az éj­féli nap országába, a Lapp földre napon­ként indulnak kirándulócsoporlok, az ezer ló országának egyéb szépségeit is meg lehet majd tekinteni, de az otthon- ülő,, csendes finn nép erre az. alkalomra „vurstli1!“ is épít, ami olimpiai park né­ven a mi Angol pánkunk műdén attrak­cióját nyújtja majd ai külföldieknek. Már most, két esztendővel az olimpiász előtt is nyilvánvaló, hogy a helsinki! ohmpiász egészen egyedülálló és. különle­ges izü lösz s megéri majd, hogy minél nagyobb számban látogassák a ’sport és utazás barátai. Látogatás a tragikus sorsú Gruia Enache családjánál Hogyan búcsúzott el hozzátartozóitól a szerencsétlen rendőrtisztviselő az utolsó délutánon? KOLOZSVÁR, december S. Néhány nappal a máit heti kolozsvári tragikus események után, meglátogattuk a Gruia-családot. A közvélemény, úgy ahogy, már felocsúdott a megrázó drá­ma spontán hatása alól, az izgalmak kis­sé lecsillapodtak. Ennek ellenére túl kö­zel vagyunk még ahhoz, semhogy a lezaj- lőtt dráma megdöbbentő körvonalai el­mosódtak volna. Itt visszhangoznak még fülünkben a revolverdörrenések. Tuí éle­sen látjuk még a gyéren világított Avram Tancu-utca aszfaltját, amelyen két ember terül el a revolverdörrenések után 1 no- vembervégi ködös estén. Látjuk a zavart, riadt tekinteteket . • . halljuk az ijedten suttogó, lázas, döbbent szavakat, amint szájróKsZájra fut szét a hit egy óra alatt a százefU'r ’lakosú városon: —. Merénylet.!... Lelőtték!... A rektor még él!... Sebészeti klinika!... A detektív nyomban meghalt!... A merénylők elme­nekültek!... Kilenckor mindenütt zir- óra! ... És a békés polgár, aki a külvárosban s talán a belvárosban is öt perccel előbb még arra gondolt, hogy itt a december a nyakunkon... tél jön megint... és hideg és hó... és a kamrában nincs fa... és meg kel­lene talpaltatni a cipőt... elsején házbért fizetni... és kenyeret adni a családnak — az a békés polgár a külvárosban és a bel­városban egyszerre kénytelen tudomásul venni a hirt: Véres merénylet! A detektív a helyszínen meghalt! Hirteienében nem is tudja az ember, mire gondoljon. Ot perccel előbb talán éppen költségvetést készítettünk a téli hónapokra s ilyenkor gondterhes arccal kénytelen az ember megállapítani, hogy — bizony, télen sok­kal drágább az éüet, mint nyáron! Talán éppen erre gondolt a békés városi polgár s egy'perc múlva ott volt előtte a ször­nyű cáfolat: két emberélet a földön! Az utcán!.A véres aszfalton! Hát mégis? Hát ilyen olcsó az élet? Egy ember élete cbik ennyit ér?, Minek akkor költségvetést csi­nálni? Egy revolvergolyó mindent elintéz! Hát ez az! A revolvergolyó! A fegy­ver dörrenések! A huszadik század embe­rének egyik legnagyobb problémája. Sze* mélyes élménye. A rádió, a távolbalátás, a repülés bámulatba ejtette. A revolver- golyó kijózanította. A sok fegyverdörre­nés, amely két évtized óta hol itt, hol ott hangzik el szerte a világon, mintha meg­rázó utórezgés volna a húsz év ellőtt átélt borzalmas élménynek: a világháborúnak. Ezerkilencszáztizennégyben iegyvert ad­tak a tizennyolcévesek kezébe. S ők, csak úgy játékból — elkezdtek össze-vüsza lövöldözni. S az volt a baj, hogy a játék tetszett s nem tudták abbahagyni a lövöL j dözést. Akkor nem igen ért rá az ember egy kilőtt fegyvergolyó útját követni. Ma békében élünk. Inkább ráér az ember. A kilőtt revolvergolyó is a közelben dör- rent el. Olyan közel, hogy akárkit elta­lálhatott volna, aki véletlenül ott van. Je­len esetben a detektívet találta. Az áldo­zatot is közvetlen közelből láttuk a ködös novembervégi estén, a gyéren világított utca aszfaltján. így könnyen követhetjük a. kilőtt revodivergolyó útját, amely a de­tektív agyvelején és szivén át a Eerdinand ldrály-utca S3- szám alatti gyászbaborult lakásba vezet . , • * — A Gruia-család? Arra tessék! — mutatják a házbeliek. Bent a lakásban megdöbbentő csönd fogad. Együtt ül a kis család. Az özvegy és a két gyermek. Első pillanatra érezni: őket is szivén ta­lálta az a revolvergolyó. — Élnek ugyan, de — — Élet ez most már így nekünk? — kérdi csöndesen az özvegy. AJintha csak önmagának adná a kérdést. És messze néz valahová, a semmibe. Pár mondatból, halk félszavakból1 kirajzolódik az egész kép. Az utolsó nap. Az utolsó szavak. A távozás délután negyed 5-kor. A köny- nyed bucsü, mint máskor. Hiszen úgyis hamar hazajövök! Mindez negyedötkor. És néhány óra múlva a hír, A megrázó valóság. Amit csak úgy-, egykedvűen je­lentett ki a feleségnek egy odatévedt is­merős: — Hallotta? Lelőtték a rektort és a kíséretében levő detektívet! A szavak hatását fölösleges vázolni. Gruiáné asszony tudta, hová megy. az1 ura negyedötkor. — Itt pihent még ebéd után — mutat’ rá az özvegy a másik szobában lévő aez­Honra. Négy órakor hirtelen felugrott:, Mennem kell! — mondta. Mindig nyu­godt voit. De most, mintha valami ide­gesítő nyugtalanság lett volna a szemé­ben. És szomorú volt. Érdekes véletlen az is, hogy — amint utólag megtudtam — találkozott útközben egyik kollégájával és azt mondta neki; — Szeretném, ha ma te is velem jönnél. De a kollégájának nem volt ideje s igy egyedül ment szolgálati helyére, a rektor mellé, ahová legújabb beosztása szólt. — Távozása után egy órával boltj- szolga állított be hozzánk — mondja az özvegy vallatni szomorúan derengő mo­sollyal a könnyek között. — Sonkát ho­zott és kenyeret. Ezt küldte nekünk va­csorára. Eélhat lehetett, amikor a bolti- s/.olga megjelent. És éppen akkor — Nem tudja folytatni. Elakad. Szemei újból1 megtelnek könnyel. A merénylet félhatkor történt. Tehát, amikor a bolti- szolga megjelent, Gruia Enache holtan feküdt az utcán. De a vacsorát aznap még elküldte a családjának. Szolgálatából sokszor késő éjszaka jött haza. Lassan, óvatosan nyitotta és csukta be az ajtót s mindég olyan csór.' desen lépkedett, hogy ne ébresszen :uí. bennünket. De én mindég tudtam, hegy jön, hogy itthon van ... és olyan jól­esett, amikor minden figyelmes óvatossá­ga ellenére is hallottam, hogy egy kicsit, nyikorog a padló. Most hiába figyelek éj­szakánként. Semmi nesz sincs a másik szobából. Néma és üres minden. És mond, sokat mond még az özvegy. S minden szavából az a döbbent kérdés, a fájdalomnak az a szivszaggató refrénje csendül ki: Milyen élet ez most már így nekünk? . . . Követtük azon az őszi estén a kilőtt re­volvergolyó útját. Ide vezetett. Ebbe az elárvult lakásba. Ehhez a családhoz, a fe­leséghez és a gyermekekhez . . . akik itt ülnek szemben egymással fekete ruhá­ban... és már sírni sem tudnak. Nemcsak az utca aszfaltján pusztított az a revolver- golyó. Nemcsak a kenyérkeresőt ölte meg, de ennek a kis családnak az életét is tönkretette. A detektív teljesítette kötelességét. Nyugodtan teheti meg jelentését a Legfel-; sőhb Bírónak. Tizenö év óta naponta ta­lálkoztunk vedé az utcán, az autóbuszon, a rendőrségen. Szolgálatban és szolgálaton kívül. Alindig kedves volt és szerény. Csöndes, nyugodt, hajkszavu és finom. És ember. Fülünkbe cseng még mélyen’ búgó meleg hangja, amikor kicsit hibás kiejtésű magyar szavakkal mondta a ki­sebbségi újságíróknak: — Má semmi újság nins! Semmi szen­záció! Szomorú, hogy az ő hősi halála „szál­lította“ mégis a lapoknak az év kolozsvá­ri eseménykrónikájának legnagyobb és legmegrázóbb szenzációját. Nyugodtan te­heti meg jelentését a Legfőbb Bírónak: Odalent detektív voltam. Teljesítettem a parancsot. Gredinár Aurél. IPapiP" Vendéglők! Cukrászdák! Háziasszonyok! sssalvéta FZ az FUen:ék könyva^ztályábnn, cluj, P:at* Unirii. Vendéglőknek és cukrászdáknak való negyedes fehér szalvéta éra: 1000 darab 15 lej, 500 darab 25 lej. Háztartásokba való egyszerű, fehér, oaikikozott szélű 32X32 -un. nagyságú 50 darab 12 lej. Egyszerű fehér zsurszal/véta 17X17 cm. nagyságba« ICO da­rab 15 lej. Mintás szalvéták 5Aases ossze-ab Inasban csomagonként már 14 kezdve. Gyönyörű zsursizalvéták csoiua^mikeu: m-ip 12 lejtől kezdve.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents