Ellenzék, 1938. december (59. évfolyam, 274-299. szám)

1938-12-06 / 278. szám

PAÁL JÓB RIPORTREGENYE: ©íven napig a kráter tetején Elnémul a rádió Meghitt beszélgetésem a legboldogabb emberrel Ma, szeptember huszonhatodikán, hétfőn este nem ülhetsz már, kedves hallgatóm, a rádiód mellé. Nem srófolha­tod a fekete csavarokat és nem foghatod se Pestet, se Rómát, se Berlint, se Prágát. Nincsenek hirek, nincsen tánczene, nem tudhatod meg, hogy milyen időt jósolnak holnapra a meteorológusok, milyen a vízállás Paksnál és mennyiért adják mázsáját a hízott sertésnek. A drótok élettelenül lógnak le a falról, a kis asztalkákon özvegyi sorsra jutott a csipkés terítő, amelyiken leghívebb barátod szónokolt, dalolt éveken át. A rádiót elvitték... VI. jCOPYRIGHT by jób Paál. Utánnyomás tilos.) Ä Hote» Esplanade falához úgy ragasz­tották hozzá a posta épületét, mint aho­gyan a fecske fészket rak az eresz aliatt A postaépület — azon a napon bontották ft, amikor búcsút mondtunk a Magas Tácra legszebb paradicsomának — még t régi házból maradt meg. Rendes körülmények között csak este hatig tartott szolgálatot, most azonban a főnöknek éjszaka is benn kellett aludni. Mert éjszaka jöttek a pa" ran cső lat ok. Keresztnevén Srefankónak hivák a postafőnököt, Kassáról1 került ide, jó föl volt, szerette a lányokat és szívesen sétált velük esténkint az erdőben. Ilyenkor fos- kó, aki altiszt, levélhordó és Stefankó nr jobbkeze volt egyben, ügyelt fel a tele­fon mellett. Stefankó ur újságolta el ne­künk, hogy Iránba lehet már csomagot feladni, a tizenhét és hetven év kö'zött lévő férfiak nem hagyhatják el a köztársaság területét és nem igaz az, hogy i prágai gyerekeket szülőik nélkül Romániába vi­szik. Ha esténkint telefon csengést hallo t- tunk, tudtuk, hogy valami megszorítás történik megint. A külföldi levélforgalom valahogyan megindult. De nem volt köszönet benne. Tíz napig utazott egy levél. Három hétbe tellett egy levélváltás. Nagy titokban .'1* mesébe Stefankó ur, hogy a külföldi le­veleket Trencsénbe küldik, mert ott van a cenzura és ugyancsak Trencsénből jön­nek is ide a külföldi levelek. Ezt onnan tudtuk, hogy a febérvizi penzióban egy vendég tegnap levelet ka­pott Pestről. A borítékon rajra volt, hogy „cenzurované“, de a levélben benne volt az a tíz pengő, amit a vendég az becsétől kapott. Ha a levelet felbontották volna, akkor a tíz pengő talán nem érkezik meg Fehérvizre. Az történt, amit a háborúban a franciák találtak ki: a külföldi leveleket egyszerűen tiz napig heverhették és aztán kikézbesitették. Tiz nap — hosszú idő. Amit tíz nappal ezelőtt írtak, az ma már aem aktuális . , . * Szeptember 26-ikán beszélt Hitler a SportpaLastbór és erre a szózatra várt rz egész ország. Mindenki tudta: itt dal cl Csehszlovákia sorsa . . . ... És szeptember 2$-én, vasárnap *7te Stefankó ur felküldi loskót a szállodába azzal az üzenettel, hogy parancs jött: fél­órán belül minden rádiót be kell szolgál­tatni. Mindenki tegye ládába a rádióját és vigye le a postára. Aki félórán belül a rádiót nem adja le, attól csendőrök szedik cl a gépet és azt szigorúan megbüntetik... Ott álltunk sirva a rádió mellett . , . Most éreztük csak ig?zán, hogy milyen hűséges barátunk ez a feketére lakkozott kaszni. És most elviszik, kegyetlenüt . . . Ebben a félórában tudtuk csak meg, hogy a telepen mennyi rádió van. A rádiótulajdonosok kétségbeesetten jöttek a hotel igazgatójához és kérték: se­gítsenek rajtuk. Hosszú tárgyalás indult meg Stefankó úrral. Végre a maga felelős­ségére további félórát engedélyezett. És be­leegyezett abba is, hagy a beszolgáltatott rádióikat a szállóban helyezik el. E célra a 24'es szobát ürítették ki. Közben megin­dult a rádiók beszolgáltatása. Emberek, asszonyok, gyerekek a hónuk alatt pak- kendekli skatulyában és vékonydetzkám ládákban hozták mindenfeilől a rádiókat. Kicsiny házakból a hegyek közül, a szom­szédos telepekről: Fehérvizről, a Ké.már­ki Hatóból, Barlangligetről, éjfél után be­futottak azok, akiknek a menedékhá/ak- ban volt rádiójuk és akiket telefonon el le­hetett érni. A rádiókat betették a a4-es Szobába, másnap a szobát a postafőnök' lepecsételte és magához vette a kulcsot. Mindössze két rádió maradt a telepen: az egyik a postán, a másik a csendőrömön. És másnap reggel, amikor a postára men­tem, hogy megkérdezzem: nem ?öct*e számunkra levél, még mindig egész sereg ember állt a posta mellett. Hónuk alatt szorongatták a rádiókat. Szomorú volt valamennyi. Most fordult be az országúiról a posta autója, öreg, régi tragacs, szegény, a leg­kisebb emelkedésnél megállít, nem birti szusszal. Zörgött, mint ia s.zardiniaskv tulya, ha kiszedték belőle a hajakat­Ott állt a Ferdinand is, aki visszajött Hunfalváról, boldogan újságolta, hogy nem kell berukkolnia, mert béna a balkar­ja. Ezt eddig nem tudtuk róla. De azt hiszem, hogy nem is ment el jelentkezni. A rádiókat cipelők sorában várta ,s le­velek szortírozását egy olyan 40 év körüli ember is, kis fekete bajusszal az orra alatt, térdnadrágban, zöld kabátban. Kalapja KEDDEN! PADEREWSKI A CAPITOLBAN mellett, a zsíros szalagnál hatalmas zergr szakáll büszkélkedett. Nézte egy darabig az embereket, aztán megkérdezte Ierdi- nandtól: , Pv - •j ­— Mit csinálnak ezek itt? jj — Beadják a rádiókat,- — A rádiókat? Miért. - ­— Hát mert be muszáj adni- Mozgósítás van. — Mozgósítás? Kidülledt szemekkel bámult maga elé, látszott, nem érti a dolgot. Meg is kér­dezte: — Mozgósítás? Csak nem lesz háború? Hát mi a fene történt? Most Ferdinand csodálkozott el. Lassan magyarázni kezdte, hogy Hitler Így, Chamberlain úgy, ultimátum, szudéta-né- metek, lengyelek, szlovák autonómia, Hérá­iéin, mindenki bevonult, a fegyvereket már két héttel előbb beadták, neki is be kellett volna vonulnia, de béna a karja, a főorvos ur a német határon van, minden autót bevitték és Hunfalván nagyon kia­bálnak az emberek, mert nincsen, aki ki­szedje a földből a krumplit, de még en­nél is nagyobb baj, hogy a faluból elvitték a lovakat, kocsikat, teheneket, de móg a kecskéket is és a parasztok nem kaptam ér­tük mást, csak cédulát. A barátunk figyelmesen hallgatta Ferdi­nand előadását és láttuk, hogy alig óira megemészteni azt a sok újságot, amiről Ferdinand beszámolt . . . Most odaadtam én is. Kiváncsi voltam erre az emberre. — Honnan jön kedves szomszéd? -— kérdeztem tőle.-— A Votruba-Chataból . . . Ferdinand magyarázza meg: a Votrubv Chata menedékház. Elárom órányira van ide. Fenn a hegyek között. Ezefötszáz mé­ter magasságban. A Kopa-hágón át elo'-b a Zöld-tóig kell felmászni, ott van a Kár­pát Egyesület menedékháza, onnan félóra még a Votruba-Chata. Ezt a menedikhá- zat a Csehszlovák Turistaegyesület épí­tette. Ez az egyesület hatalmas szubvenciót élvez. A menedékházak azonban jobbára cipszer németek bérletében vannak. \ Votruba-Chatát tavaly egy Grecsik nevű bérlő vezette, most Krupiczer igiói rip* szernémet várja a vendégeket. Ezek a merr házak afféle szerényebb penziók, komfor­tos szobákkal és olyan levegőveb amit nem lehet megfizetni. A zergek egészen a Vot- ruba-Chatáig jönnek és a szomszédos szik­lákon fütyül a mormota. Itt már a törpe­fenyő birodalma terpeszkedik és a bőgő szarvas mélyen lenn marad. Azt kérdem Krupiczer úrtól: — Magának nincsen rádiója?, — Nincs. — Es telefonja? ‘ • — Minek az kérem . . * — Újságot nem szokott olvasni? — Hátha néha egy vendég hoz magával újságot, akkor elolvasom, de nem leszek okosabb tőte. Az augusztusi esőzés óta nem igen járt vendég a menedék házban, éppen csak a Székely dr. ur jön fel Kés­márkról, de az nem hoz újságot magával. — Levelet nem kap? — Szezonban minden másnap lejövök TCEÖÖENf PADEREWSKI ACAPITOLBAN a postáért, de mostanában nem igen aka- ródzott lejönnöm. A babám itt van a szomszédban — mondja nevetve — más' meg ugyan ki írna nekem. Most is csak azért jöttem le, hátha jött vaUami hivatalos írás ... — Mikor volt lenn utoljára? Elgondolkozik . . . Számol magában, azXÍn csöndesen mondja: Van annak kérem talán négy ha­té is . . . Most már megértem, miért nem tud semmit Krupiczer ur a világ sorjának vál­tozásáról. Rádiója, telefonja nincs, újságot nem oi- vas, emberekkel nem beszél, levelet nem vár sehonnan sem. Él nyugodtan tfoo mé­terrel a tenger színe felett, félórányira a Zöld-tótól, égbenyuló sziklák között, eh^l fészket rak a kőszáli sas. Keskeny patáitok zuhannak »e itt a glecserek vágta grí.i’tbi- rodalomban és a vizesésekhez, amelyek' szélesre nyúlnak, mint a fátyol, hajnuba.a tömzsitestü, fürge zergék járnak. Krupi- czer ur ismeri őket. A sziklák vándorai nem is félnek tőle. Ha ideje van, lejár r.z erdőbe gombát szedni. Most rengeteg a gomba. Ott szárad a menház nyitott abla­kainak párkányán. A lámpában petróleum ég. A vendégeinek ez is jó . . . . . . És Krupiczer ur boldog mégis. Nem hiányzik neki semmi . . . . . . Azt hiszem: ő a legboldogabb ember a világon . . . Hivatalos jelentés szerint Siöbesi bístriet bőiben agpnlöttcb bárom terroristát BUCUREŞTI, december 5. A Rador távirati iroda a következő hivatalos köz­leményt adta ki: „A rendőrség vezérigazgatósága közli: „Fagadaru cernăuţii merénylőt, vala­mint Bica Enaniát és Andrei Petre kolozsvári merénylőket, akik a kolozsvári gáz­gyárra es a Distribuţia raktárára petárdákat dobtak, szökési kisérlet közben agyon­lőtték”. J HÜLÉS^k P eílen.., ^ VALDA PASZTILLA eredeti J dobozban - a? k egyedüli hatásos Á gyógyszer hogy az erdélyi ciklus hereiében, decem­ber hónapban kerül színre Salamon László, a kitűnő iró Paradies kisasszonyl dmü színmüve; hogy érdekes eredménnyel folynod; nz ásatások a laterúni Szent János bazilika alatt, ahol nagyérléká freskókat talállak; hagy a legújabb esernyődivat az iral- táska nagyságúra összecsukható férfi és női ernyők; hogy dr. Geoffrey Evans, a leghíresebb londoni vesespecialista repülőgépen ment fíomboyba a bárod ni maharadzsához. 2000 fontot fizetett az utazási költségért a maharadzsa. Az orvosi tiszteleidij és az orvos londoni jövedelmeinek elmaradása miatti kártérítésével együtt összesen 50 ezer fontjába került a maharadzsának az orvosi vizit, hogy Jacques ThibOud; a nagy francia hegedűművész óriási sikerrel hangverse- nyezetf Nagyváradon; hogy rettentően megvertek egy kis olasz városban egy Carraro nevű artis­tát, add mint a „hasbeszélök királya“ té­pett fel és kiderült róla, hogy Lábát ja. alatt apró hangszórót rejtegetett. Mialatt a színpadon ádll, cinkosai belebeszéltck egy müzrofonba. Egy parasztember lep­lezte Le a zseniálisan ötletes husbeszélöty akit úgy megvertek a felháborodott né­zők, hogy orvost kellett Ivvni hozzá; hogy meghalt az igazi Pillcngóldsasz- szony, akiről Puccini világ ív rá operáját KEDDEN! PADEREWSKI A CAPITOLBAN irta. Haruko Katayama volt a neve s 75 évvel ezelőtt alkotta a híres cseresznye- virágláncot, amelyet azután mind az ót világrészben leutánoztak. A Pillangókis­asszony 100 évig élt; hogy a Columbia egyetem egyik tanára előadást tartott arról, hogy a kü­lönféle népek ,,hogyan látják a szerel- met‘{. Illusztrálásul elmondott néhány jel­lemző közmondást a szeretemről íme: Holland: Ha arany esne oz égből, a sre-l relmes akkor se gazdagodna meg. Fran­cia: Féltékenység nélkül nincs szerelem. * Székrekedésben szenvedőknél regjei felketés- ktor egy pohár ilermészetcs ..bereue józscí“ kese. rüvjz a belek elütigu'ásáa gyorsan megszünteti, a gyomor működését előmozd :ji. ez anyagcserét megélénkül, a vért felfr.'ssiti. az idegeket meg' nyugd-ltE s így kellemes közérzett és fokozóin muokakeáveit’ teremt. Kérdezze meg orvosát. Magyar: Álomban és szerelemben serruzii sem lehetetlen. Latin: Szerelmesek, hold­kórosok. Arab: A szerelem hét másod­percig, a fantázia két percig, a boliog- ság az egész életen át tart. Skót: .4 sze­relmesét senki sem látja csúnyának. An­gol: Szerelemben és levesben az első a legjobb. Lengyel: Aki nagyon szeret, ke­ményen üt. ir: /I férfi szerelőjét szereti leg forróbban, feleségét i e ,7 gyöngédebben, anyját legtovább. Orosz: A szerelmet és a tojást mindig frissen kel! fogyasztani. IDŐJÁRÁS. Bucurestiből jelentik : Kissé emelkedő légnyomás, mérsékelt északnyu­gati szél. a magasabb helyeken eső vagy ha­vaseső, keleten kissé csökkenő, máshelyen változatlan hőmérséklet sárható. Bucures- tiben vasárnap délben a hőmérséklet ü fok volt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents