Ellenzék, 1938. december (59. évfolyam, 274-299. szám)

1938-12-25 / 295. szám

J 9 3$ déce mhét 2S.r m /; r.'tiN ?. é k 2 2 Az újságíró és a két vak Ezt íii förtámetet, azaz „'körülbelül11 ext a történetet, már megiirlarm Saj­nos, r0;S®2U!b 'Éveken keresztül nyugta. •lemitoll, hogy a témában becmehagy- tóm voiltaivépenii érteimül. Most meg­próbálom a libát ki jav i la,ni. Esik üszőim rá, hogy nem „anyaghiány“ mi'ait't. Kis noteszein leli vau niosevázta tiuit. Ha­nem inert. micuţ a tisztességes' ipa ms, n')sleltem a kezem közül kikerüiit.selej­tes mimikát. A fiaikul újságíró egyénisége cg Jónással clienteles emberi itulajdonsngok kedves keveréke volt. Nőni volt műveli, fie ele­ven esze veit. Jó adag cinikus gonoszság volt benne, ami szükséges az élet kiiz- delsnéluiz. Es mégis inkább derék liunak leheted mondani ít, jóságra való közvet­len hajlam miatt,, atauiiy úgy bujkált lei - kében, mint a meleg Golf áramlat az északi hengerben. Szép bőrben felötlője voll és nyers se­lyem inge. Első pillantásra jómódu em­bernek látszott, holott fuldokolt az adós­ságokba n. Semmi doga nem volt, céltalanul sé­táit a körűben, a nőké'-' nézte és lt kira­katokat. Várta, hogy megéhezzék és oka Ingyen ebédhez ülni vail a melyik közeli vendéglőben. Ez az újságíró egyszerre csak beiéül - közötli egy kék-pápaszemes, kopott em­berbe. Egy vakba. Az egészen nagy met- ropcilisük hömpölygő forgalmában nem GDYNIA Amerika Hajózási R. T, rendszeres szeméiy- és telieráruíorgalom Északamerikába és Kanadába „BÁTOR!“ és „PILSUDSKI“ uj, modern motoros hajókkal NHWYORK-ig, vagy HALIFAX-ig, gyorsvonat! jeggyel, vízumok­kal, szállodával és a kikötőben való el­látással együtt Lei 18.QUMŐI ueisme­flkába, Rio de Janeiro, San- ” tos, Montevideo, Bue- nos-Aires kikötőkig a „KOSCIUSZKO“ és „PULASK1“ nevű kényelmes gőzhajókkal jutányos árban, 1939-es nevvyorkí világkiállítás: rezerváltassa helyét az 1939. májusától rendszeresen NEWYORK-ba induló tár­sasutazásokra. — Felvilágosítások és be- iratkoz/sok: GDYNIA —AMERIKA LINIF. DE NAVIGAŢIE S. A. Bucureşti, Strada Poincare No. 39. — Telelőn: 4—22/31. járkálhatnak magányos vakok. De Buda­pest még nem egészen nagy mc’ropoiis. lfct elég süni látvány az olyan vak, aki botjával tapogatózva maga előd, egye­dül jár az ulcán és csak olyankor kér se­gítségen, ha az úttest másik oldalára akar átjutni, a veszedelmes autóforgalmon ke­resztül. Persze a vak nem Iát, la iá lomra fog ki valakit a tömegből, akibe éppen beié- ütközik. Ez történt most is. A vak és az újság- árú összeír kozotiL A vak siránkozó han­gon előterjesztette kérelmét, amelyet az ujságiró természetesen meghallgatott, hi­szen az ilyen kérést nem is lehet vissza­ül táskán i. Egymásba karoltak. Áz újságíró gyön­géden lesegitette a járdáról a vakot. Alig tettek tíz lépést, a világtalan em­ber sírni kezded. Könnyei nem voFák, de a szája vonaglásám látszott, hogy alig (tudja visszatartani a hangos zokogást. — Miért sir? — kérdezte az ujságiró egy kicsit idegesen. — Úgy szégyellem magam* -- mond­ta a vak. — Minduntalan rászorulok az emberek jóságára. Uraságodat is bizonyá­ra megzavartam az injában. — Nem baj! Szívesen tettem! — nyűg- láda meg az ujságiró. De a vak tovább szipogott és amíg az úttesten átjüotóak, dióhéjban elmesélte, hagy a vakságon kívül mennyi baja van, Nyomor, betegség. Nemrégiben halt meg a felesége. Kis árvái éhesen várják ott­hon, egy kopár szobában. Az újságíró irtózott az ilyen szivtépő dolgoktól, szereted volna menekülni, de mivel mégsem hagyhatta ott a. vakot a hemzsegő autók között, hát kénytelen volt végighaligáim a bibliai lob panaszait le! ükmiió ürámakak lila: HUNYADY SÁNDOR Megérkezik a másik oldalra, ahol egy • kis alamizsnát kórt Imcsu/oul a Va,v- Az újságíró a zsebébe nyu.t és átadod egy pengőt. Egy pengő nagy pénz. Meg lehet raíjlia ebédelni, lehet érte kapni <gy -miiselyem nyakkendőt. Mégis, legalább ennyit dic'd adni a vaknak, hiszen nem veiül közönséges keregető, akinek oda le­hel dobni egv réz pénzt, hanem ismerős volt., jóformán barát, aki éppen most mondta el fájdalmas élel történetét. >A válás után az újságíró bement egy itnail'iikba. Szivart vet, telelenáll Majd to­vább sétálva, ugyanazon u körúton, tiz perc múlva ismét meglát la a vakot. A vak mos'.' cgv idős hölgybe ütközött bele: Azé .szólította -meg. Azzal kísértette át magát a kocsiul on. Messziről is lát­szott, hogy sir ős beszél. A hölgy a túlsó oldalon kinyitotta a rétikiitjét és pénzt adó t a, vaknak. Az újságíróban megmozdult a kopó- ösztön, óvatosan a háta möge szegődött a- világtalan embernek és konstatálta, hogy íiz élelmes vak minduntalan fog valakit, aki átkiséri az u'oin. Aztán más­valakivel visszaikiisérteli magát. Zokog, beszél. majd megpumpo’ja mindenik jó­tevőjét. A nyolcadik cikk-cakk ulán ugylátsz.ik megldfl'tödött pénzzel a vak és befejezet­nek tokinl’ette üzleti útját Járása rugal­masabbá vált, zsebrete !e a kék pápasze- Tiiet. a kampós botom karjára akasztotta. Befordult a legközelebbi mellékutcába, ahol egy kis kávéház volt. Ide men? be a vak. Az újságíró az üveges ajtón kérésziül leste, hogy mi fog történni? l.áttn, bogy’ a vakja, sört rendel, cigar cl Iára gyújt, majd bilhárdozni kezd «’gy iparosféle emberrel. Jó szeme lenetek, mint a sas­nak. Mérnöki pontossággal játszóba- a nehéz kvinlekef és finom duplákat. Az ujságiró először dühbe jött mint mindenki, ulkií- becsap ak. Aztán meg­könnyebbült tás kacagni kezdett. A vak tehát nem vak. Kétségtelenül hazugság minden, amit előadott a nyomorról, ha­lálról, éhező kisgyerekekről. A kombr történet vidám happy-ondbo torkollt. svindlihen még vadam i mély bölcsesség is lappangott. Ez az élelmes, vén csirkefo­gó kitalálta-, hogyan lehet alkalmas lé­lektani helyzeten teremteni a pumpálás­ra? Előbb divan- szolgálatot kér, amelyet erkölcsi szempontból nem lehet vissza­utasítani. Aztán rátapad áldozatára, mint az 0x2íriga a sziklákra. Időt nv.er. Ez a lényeg. A bolhának is szüksége van egy kis időre, hogy csípni tudjon. Mindez nagyon mulatságos volt. Az új­ságíró meg is irtai kalandját A vakról szóló, színes, vicces, hosszú e kk másnap •megjelent ai ,»Hajnal“-bau, amely a vá­ros legnépszerűbb, nagy példányszámú, reggeli- bulvár újságja volt, megjelenésé­nek órájában fehér papírja úgy lepte el az utcákéit, mint a havazás. Eltelt egy csomó idő. Félév múlva az ujságiró a város egy- másik pontján újra beleütközött egy másik vakba. Az első vak öreg voit, kopott, ravasz, niant egy zsebtolvaj és egy szegényházi ápolt keresztezése. Az uj vak tömzsi volt, alacsony, egy kicsit motet. Félelmes lát­vány, ha a szerencsétlenség kövér em­berre telepszik. Ez a vak is az utca másik oldalára akart átjutni. Az ujságiró egy pillanatig habozott. De azután mégis karonfogta a vakot. Kaba­lából, jóságból. Meg a®ián itt a szent Sta­tisztika. Nem hitte, hogy megint olyan vak kezébe került, aki jobban lát a só­lyomnál. Az eset receptszeriien ismétlődött. Az lan J AMELY ŰROK ÉLETRE sírná amiéig A SHEAFFER S VACUUM •'ÖLTŐTŐL LAKAT — amelyekre. saayaioisági leiként, egy FEHÉR PONT von gravírozva — teljesen mgyen javít ják , ha a toll a Itasználha tatlanság i g megrongálódik, egy uj tollai cserélik ki. A SHEAFFER’S VACUUM TOLL átlátszó , egyszer, gombnyomással üríthető ki és tölthető meg Tintabe fogadóképessége nagyobb, «îmi mely mâî tcllnalc. A tollhegy aranyból és pjcíiná- ven elcâTiva és mindkét oldala használható iridin hegye van, tehát jóaehány «wSsoicßaJ Kapható a» ország mimte» uösäerktrvskettesében. a k A ; 600 - lejtől — 5000.- lejig. W. A. SHEAFFEli FEN CO, Fort. MctítMrt,, »“«a, U. S. _ Rc.mir.lsi vezírkipviseiet. .JLA'JfMAN fi Ffl7l, BuernnmU, őt*. 1NAWWW Wlt ***»" Ml * 11 * * »"* T' rí ift i>r^. Y*}!-*, Vi iÍjii^>ft-ilfítlU-LTL-iinf^VjrtfUArL~l úttestre érve, 9 kövér vak sürgősen &>' tárta örök éjszakájának szörnyű bajait. Es a másik oldlal gyalogjáróján kéri egy pengőt. Az ujságiró átadta a pénzt, de most már azoimal leskelödni kezdett. Nem kelleti sokáig várnia A tömzsi vak, mihelyt biztonságban érezte magát, homlokéira tolta sötét szemüvegét. A /se­béből egy ló verseny újságot húzott elő, megáll;! a/, iitonisarkoin. és figyelemmel o;- vasni kezdőit. Az ujságiró a csaló háta mögé léped, a vállára tette kezét, szemrehányóan mondta: — Maga nem vak, öregem! Maga egy disznó! A kövér ember megfordult, l átta, hogy rajtascsiplék. Be'ényugodott sorsába és re­zignált mozdulattá! nyúlt a zsebébe: — Nem vagy7ok vak. Tessék vissza a pen Jő! A fialta! zsurnalisztában felülkerekedett a niorailista: — Tegye el ezt a pénzt, ha már ki­csapta tőlem, nyavalyás cs'bész! Mondja, nem röstelsli koldulni épkézláb ember lé­iére? Nem röstelii, hogy üzletel csinál az igazi vakok szerencséd caségéből ? .. — Restellem, uram! De mit csináljak? Az élet nehéz! — fellelte a tömzsi koldus szomorú őszinteséggel. Az ujságiró titokban igazat adott a csalónak. „Az élet csakugyan nehéz“. De azért tovább pattogott: — Azonkívül marhaság i's. amit tesz! Koldul, punipol! Miiért nem dolgozik? Miért nem használja valami tisztességes munkára az eszét? Hiszen magának van esze, látom! Ha ki India találni ezt a dolgot, ezzel a fáradtsággal, amilyen öt­letes ember, boldogulni tudna rendes mesterségen is! A szimuláns sóhajtott és busan lehor- gasztotrtia fejét: — Dehogy vagyok, ón ötletes ember, uram. Peches, bu'-'a alak vagyok, soha sommi dolgom nem sikerült. Ez a jó iip a valósággal, se nekem jutod eszembe. Egy újságcikkből vettem az egészet, me­lyei) pár hónappal ezelőtt olvastam a „Hajnal“ hatni A riporter meghökkent Kissé büszké­vé tette, kissé elérzékeavrette, hogy ai élet egy’ furcsa arabeszkje ilymődan áJ- âiţja szembe vele a saját munkájának eredményét _.. Kiváncsiiian kérdezte: ­— Fs meg tud élni ebből 3 Upból? — Igenis kérem, elég rendesen! — fe­lelte a kövér csirkefogó. — .Amint tet­szik lábú, nem vagyok rongyos és azt is bevallom, hogy nem vagyok éhes! Az újságíró nevetett: CfyF­— Na, menjen a dolgára!. Vigye az öt* dög! A tömzsi alak homlokáról orrára bo­csátóba a fekete szemüveget és t ovala- p ogat ózott botjával. Nyilván meg akart« mutatni hálából* a kedélyes és belátó úriembernek, hogy’ milyen ügyesen ját­szó ő a vak szerepét Az újságíró némi elég-é'ellel nézeti a köpcös figura után, aki arcát a fény felé emelve, bizonytalanul haiadt a járókelők között. Szinte barái&ságot érzed iránt», Végre is, ennek az embernek ö adó t ke­nyeret a kezébe és rendesen szeretni szok­tuk azokat, akikkel jót leheltünk. Kellemes karácsonyi ünnepeket kivan vevőinek és ismerőseinek DEUTSCH POSZIÓARUHÁZ ORADEA Műtét a viharban Az ottavai egyletemen azt a furcsa meg­állapítást tették, hogy a vihar, illetve zi­vatar idején végrehaj'ott operációk sok­szor súlyosabb kimenetelüek, mint a szép időben történt műtétek. Különösen a zivatar elején járnak veszedelemmel a súlyos operációk, legalább is igv vélik az obtavai szakembereit^ mert ilyenkor a szívműködésben könnyen zavarok lámiad- lia uak, vagy sziivgyengeség lép fel. ami végzetessé vállial Az ottavaj egyetemnek e magállapitiása körül nagy viták induU 'ialt meg. Kétezren fényképezik naponta az egyiptomi szfinkszet Az egyiptomi szfiultszet napjában két* ezerszer fényképezik le, részben hivatá­sos fotográfusok, részben azok a turis­ták, akik önmagukat akarják megörökí­teni a köszörnyeteg lábainál. Ez termé­szetesen csak hétköznapokra vonatkozik — mert vasárnaponként a felvételek szá- ma gyalu'an az. ötezret is meghaladja,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents