Ellenzék, 1938. december (59. évfolyam, 274-299. szám)

1938-12-21 / 291. szám

km 2 Szerkeszt őség és kiodóhivatal: Cluj, CcJea Moclor 4. Telefon: n—op. Nyom das Ser. í. G Duo* No. S. Fiókkiadó Hivatal é$ könyvosztály: P. Unini 9. Telcfoa u-99 IP HOTT A MARTBA MIKLÓS Felelős szerkesztő és igazgatás ÜR> GROiS LÁSZLÓ UX ÉVFOLYAM, 291. SZÁM. SZERDA K i a d 6 íu i 2 j d oaos : PALLAS R. Törvényszéki Hpfcomozási szám: 59. fDo$, %i6fl *,958 Trb Cluj.) Előfizetési áruik: havoora neevedévw’240, félévre 480 égé® évre 96« CLUJ, 19 38 DECEMBER ii, Zimankó Csikorgó hű]cg köszönt be. Ahogy népiesen mondják, farkas ordító hideg, pedig a hiva­tal 0$ tél még, csak esedékes. A matematikai földrajz is, a naptár készé és is még az ősz utolsó napjait jegyzi De a természet nem fiszteli az emberileg szabályozott időpontom kot, bár magot(irtásából állapi otta meg. Ez a gyors és kemény tel a végén összegezi az év szellemét: a fehér karácsony a kezdet re­gényességét borítja le a földre, viszont az an- tivzocinii* hideg nehéz gondjoîiiaţ teszi fe. szállté a .poWikttilag és diplomáciáikig amúgy is rendkívül feszült légkört. Mindenkép van miről elgondolkoznunk, amikor magunk is ködöt leheli ve sz águl dunk az utcákon, ment egy régi koldus bandám csapsséki bölcseleté szerint: ilyenkor még q, lusta ember is sza- lód. De ,Jilj mellém n knrcddtlóhoz, föl van szikva melege“ jelszava idill esetén is nem szabadulunk meg a világ és a magunk gond­jától, A tél ontiszociális A gyarló emberek jó. voltéból A mimknnélküIi*ég már enyhe bé­ke idején jelentkezett a téli évadban .4 me. zögnz dóság tevékenysége ö®s cezsugnrod ik, némely ipari és kereskedelmi váll a ártok sző- kiírnék, vagy pihentük Kereskedelem is megcsappan karácsony után, Mr előzőleg gyönge: rémesének már ezüst- és aranyt}^ ■■etrnapok. A forgatom számos akadállyal küz. -ködik s ha óriás mozdonyok megaJcálnak a hójihvúsMn. miért kis érje ne Istent fent és íeiif a gépkocsi és a gépmadár? ífóinpátolns és .favágás ma nem jelny kőiönmrhb mun- kal eltet őségét Fájdtrlmns"'bh azonban, hogy télen ff tömegimég a legnagyobb mérvekéi öld, az állam és n társaktólom n szokványos ■jótckonysbyoi se,ni birja gyakorolni a régi kis mértékben, piztonn fedél, fűtőanyag és élelmiszer hiányáMn embertelen szenvedések nehezednek a tömegekre és átvészelve a te­let, fokozatosan romló szervezettel s n népi erők álba idő csökkentésével jutniuk el a ta- oiXszg élet uj küzdelméhez A szocialista esz­mét kereső állom sem bir több mint két év­tized u'ána bömeqinsfggcl megbirkózni.- esze­rint az emberiségnek egészen ntán útra kel lene térnie, hogy leküzd je az antiszociális fejleményeken az egyik helyen, ahol a hideg, másik helyen, ahol a forróság, egyik helyen, ahol a -népsűrűség, a másik helyen, ahol a né prii kanig, egyik helyen, ahol a természet bőségei, másik helyen kopárságu, egyik he. Igen, ahol a társadalmi for rodaiom, másik helyen, (din! a társad "Ind veszteg! és okozza és főleg a millió nehezedő megpróbál tatá­rokat. De a tél egyszersmind antihiszjórikus Leg. alább is az ilyen tél, legalább ez a fagyot kozó és nemsokára eltűnő énre nehezedő Emlékezzünk csuk Pírom jáshWirO, mely sze­rint a népek akarata ellenére Európa föUar- • tóztuthathrjiul botorkál n háborús szakadék felé s ha csoda nem történik, ükkor a jövő tavaszkor a már többszőr fenyegető kalmz. űr ófa 1 végül reá és a többi világrészre zúdul. Mindenki béke és igazság szolgálatát hirdeti és dicsőíti, azonban egyre több gyufófegyver fenyegeti az ángyajlásx<ri és általános bábotu nc-s: cd elméivel. A kemény tél Ugyan gátat vet egy időre esz egyenes hn]brdeypásnnk De n politikai és társadalmi élet zárt helyein vj- síont tijnbb feszültségei okoznak. A milliók sor öt eldöntő felső rédegel: sűrűbben vannak együtt és éhünkén sarlódnak, ,j társadalmi ellentétek éleződnek és fokozódunk, ami hát ró nyár a van a gyöngülő béketörekvéseknek. Nem uj megállapítás, hogy a természet ta- ívtt&zi megújulásával: erjedésével lázaival kapcsolatosa a történelem idegei is bizse­regni kezdenek, mert végzetes szenvedélyek c téli fényűzés, a szociális ellentét, a külügyi és katonai hivatal okban alaposan gyűl emlő szándékok folytán veszélyes gyulladásokat ok»znak az emberiség egg-egy mozgató és érző dúcában. Az ember jdr.kel o téli mezőn és átcsafan- goi a síkos városi utcákban a maga közvet­len egyéni gond jóival törődve, amelyek jtz édes tevác#mg küszöbén fá$M mrűvtí fé­Nagg jbDscggcl szavazott bizaim az angol aisöDaz Chamberlain naipoliiihaiani „Ezután jfogr isidéi? ül ni* feogy kormányom béisepolitikája helyes vagy sem* ha azonban epedménytaLennek toisoayuina, akko? Is azt mondanám* bogy helyes voit» amit tettem, mspt a béke politikával szemben égy hatalmas és hossza háború lehetőség© âiiâi Chamherîmn és Borsue! íegnap kijeienieííék,h&gy sem ang®í,sem hanem gyarmaíterületek átengedéséről Olaszország részére nem lehet szú A külpolitika tegnapi eseménye két nagy beszéd, melyek Anglia és Fran» ciaország álláspontjait szögezték le a legégetőbben időszerű nemzetközi kér­désekben. Londonban Chamberlain vá­laszolt a hozzá intézett kérdésekre s az ezután megindult külpolitikai vitá­ban nagy beszédet mondott, melyben hangoztatta Anglia határozott békeaka­ratát, kijelentve, hogy csak ezután fog kiderülni: helyes voít-e a íizenn3roíc hőnap óta folytatott angol békepolitl- Ka. A válasz erre a kérdésre — mondta Chamberlain — nem tőle függ, ha azon« ban kudarc is érné, akkor is azt hi­szi, hogy jól tette, amit tett, mert a békepoiitikával szembeni alternativa nem más, mint a borzalmas és hosszú világháború. A békebeszédet megelő­zőleg azonban egy hozzáintézett kér­désre kijelentette, hogy meg kell cá­folnia azokat a híreket, amelyek sze­rint Anglia bármilyen gyarmatterüíe- tet akarna Olaszországnak átengedni és meg kei! állapítania azt is, hogy a szuezi csatorna szabályzatát csak az 1888-i egyezményt aláíró feleknek, te­hát elsősorban Angliának és Franciaor­szágnak beleegyezésével lehet megvál­toztatni. Ez a kijelentés, valamint an­nak hangoztatása is, hogy az angol kormány a római látogatással kapcso­latos kérdések tekintetében állandó megbeszélést folytat a francia kor­mánnyal, meglehetősen visszautasító módon hangzik az utóbbi időben el­hangzott olasz követelésekkel szemben. Ugyanilyen értelmű kijelentéseket tett alább közölt beszédében Bonnet francia külügyminiszter is a francia képviselőház tegnapi ülésén. „Ismét­lem itt önök előtt, — mondta Bonnet — amit a képviselőház külügyi bizott­sága előtt mondottam: Franciaország sohasem fog beleegyezni abba, hogy területéből bármilyen kis részt is más hatalomnak átengedjen és hangoztat­nom keli, hogy az erre irányuló min­den törekvés csak fegyveres viszály­hoz vezetne. Francia terület alatt ér­tem többek között Tuniszt, Korzikát, Savoyát és a Francia Szomálit is.'1 Bonnet e kijelentései után tehát a Dzsibutira vonatkozó olasz követelések megtárgyalásáról sem igen lehet sző, amit pedig egyideig a francia—olasz ellentétből való kivezető útnak tekin­tettek. Nagy külpolitikai «Ha az angol alsóházban A lem do m alsóházijain fognap l'oly 'e a munkáspárt által beterjesztett bizalma'- hiúsági indítvány körüli nagy vila. amelyben Dalion volt lóiiügyi államü1- kár támadtn Chamberlain pobiikáját. Dalton szerint, a tininelleni egyezmény ahelyett, hogy nnegnyug a tói Mg hunit volna, csak iölzavnrtai az európai hely­zetet Hitter és n német államférfiak, ki­jelentéseikből ítélve, nem nagyon ragasz- le odúnk ehhez az egyezséghez, sftt Güb- bols és teások, folyton akadály oka* gör­dítenek, Dalion szerint, a német és an­gol nép közötti baráti viszony útjába. Dalion ezu'án a rá kiváltba), hogy Anglia Németország keleti el őre 16 résénél szem­ben, bátorítsa az Európa keletén levő or­szágoknak, Szovjetoroszországnak, Len­gyelországnak, Romániának, Magi/1 ror­szágnak, Jugoszláviának és Törökország- nak az ellenállását. Végül fölvető te a kérdést hogy vane egyá1 tatán értelme Chamberlain miniszterelnök római láto­gatásának és fejtegetése végeredménye­képpen, a munkáspárt ellenzék nevében bizalmat lanságát) fejezte ki a kormánnyal szemben, Chamberlain beszéde Válaszába« Chamberlain miniszterel­nök kifejtette, hogy a Dohon képviselő által filvasolt politika Angliái egyidejű háborúba sodorta volna Japánnal, Ne­’Sülik telkét és kevésbé törődik 0 ködös te- vegében, kint a nagyvilágban ködlő történeti erők gyülekezéséi és tervét Q veszélyen tava­szi fordulatok idejére, de »ejti és érzi vég­zetét, Mß% ktdlme mgfmtalnL kofát áordUk melországgal, Olaszországgal és u nem- zeti Spanyolországnál. Az angol közön­ség azonban a bókeoröfeszdések folytatá­sát kívánja. Európában és a Távolkele­ten aggasztó tűzfészkek vannak. Ami az angol-francia kapcsolatokat illet, ezek megőrzik tegszivéjyesehb jellegüket. 4 két kormány által tett nyilatkozatok je- Icntöscp/eljescbbek, mint a tulajdonkép­peni szerződések. Chamberlain miniszter­elnök,, miután rosszalását fejezte ki a spa­nyol polgárháború folytatódása miatl, értesülése alapján, cáfolta Dalon képvi­selőnek ai/JD a vádját, moly szerint az ola­szok újabb csapatokat kti'dtck volna a nemzeti Spanyolország segítségére Mind addig azonban — mondta Chamberlain —, amig idegen csapa ok vannak Spa­nyolországi)« s míg nem találnak más megoldási) a spanyol kérdés megoldására, mint az angol ten- alapján álló ben era- avatkozás, az angol kormány csak a be- némávátkwási tervnek megfelelően adja meg a hadviselési jogot Megtesz azon­ban minden erőfeszitfcésit annak érdeké­ben, hogy vége szakadjon a polgárhábo­rúnak. Nem kész tervvel megyünk Ró­mába — folytatta Chamberlain minisz­terelnök —•, vagy Orra várva, hogy bi­zonyos különleges kérdésekre vonatkozó­an uj megegyezési valósítsunk meg, ha­nem Őzért, hogy kicseréljük nézeteinket fásából és hangulataiból jobb szociális és va­lóban historikus olcarat keletkezzék. Vigasz­taljuk meg a csoda lehetőségével. Láttunk már más szeleket bt és a Noé-bárkák már t&bhtsfo; téktnmn érteik, valamely közös érdekű kérdés tekinteté­ben s azzal az általános kívánsággal, hogy megjavítsuk az angol-olás." id szonyt, a kérdéses szempontok jobb ösz- sze eg y e z te .ésével. Hu sikert érünk, hoz zájárulunk Európa általános és első sor­ban a földközi-tengeri országúé megszi Lárd'üáüáhüiZ. A néme£—angol viszony Ném etország ra von .itkozó lag Ch a m b-c-r Rte kijelentette, hogy r.z angol—nemet kapcsolatok benne foglaltatnak a mün­cheni nyilatkozatban. Az az elbánás, melynek a háború utáni időszakban a né­met nép alá volt vetve, nem volt sem bölcs, sem nagylelkű — mondta Cham­berlain miniszterelnök. — Az idő teltével j felismertük a németek nagy képességeit s azt kívántuk, hogy együttműködve lás­suk őket az európai civilizáció helyreállí­tásában. Anglia nem táplál semmiféle bosszuszellemet. Nem akarjuk megakadá­lyozni a németek fejlődését, vagy elfojtani hatalmas nemzeti vitalitás’ik1 Dt-ározot- tan hiszem, hogy ha ezt az erős és férfias népet nem lehet a többi néppel együtt megnyerni az általános sors iobhát'étetére, nem lesz Európában sem béke. sem hala­dás ama dolgok tekintetében, melyek élésre érdemessé teszik a? életet, Angsá­ban megvan a komoly és kitartó vágy ar­ra, hogy az angol nép és a német nép. az európai nemzetek családjának többi D-fi- javai együtt dolgozzék a háború kiküszö“ bölcsére. Tragikus hiba lenne azonban összetéveszteni békeszeretetünket s egy . kompromisszum elérésének 'lehetőségét a gyengeség jelével. — Ami a távolkeleti helyzetet illeti — iolytatta az angol miniszterdlnök -— nem tagadjuk meg a harcolók egyikétől sem a normális kapcsolatokhoz vakS jogot, ha magatartásuk barátságos hatalom magatar- tá-'i. — Befejezésül Chamberlain minisz­terelnök hangoztatta; ezután fog kiderül­ni, hogy az angol kormánynak az utolsó r8 hónapban folytatott politikája clérkc célját vagy nem. Ez azonban nemcsak léve­függ, Ha kudarc érne is — végezte sze« vait Chamberlain —, akkor is azt han* goztatnám, jól tettem, hogy megkísérel* tem, mert «z alternativa a iegborzahxu* sabb. hosszú háború lett völna. Bizalom Chamberlain külpolitiká­jának-A vita további folyamán a liberális pírt nevében Sir Archibald Sinclair és TJovd George, a diktatórikus hatalmakra célozva, kijelentette, hogy olyan országokkal, rne‘ lyek a velük kötött szerződéseket nein tartják be, nem szabad megegyezést köt­ni és óvta Chamberlaint attól, hogy római útja alkalmával újabb követelések teljesí­tésére csábiteassa el magát. A vita lezárása után szavazásra került a sor, mely 340 (.Cikkünk [oigtülásp az utolsó oidalotú i ' •» !

Next

/
Thumbnails
Contents