Ellenzék, 1938. november (59. évfolyam, 249-273. szám)

1938-11-25 / 269. szám

can V.HTHWZ ß fC mnmamwMmmi '1018 nov'embdr 2 4, » Menekülés Egyre Twism jelennek ineg o lapokban Ü- r< A serdulellen ifjak, fölei/ kis Innnlák <1- tlincselni Mininhogy nem ritkán íróiunk a tinin’uk önyifilkosstiijáröl. t napokban varo. sunk eijijik kö: épiskolájának ni iţi li eves emberkéje hint el év nnlábun használhatjuk n sinii kifejezést; ,.nijointalanul'i. A hatóság leglntzyóbb kutatása sem hűl eredményre ve- :etnf. külön megdöbbent az ember a lelemé­nyéig amellyel a szökevény vagy öngyilkos fin távolodik a<: ellenőr zés, a vizsgálat <s' nyomozás éber vizsláidon elöl. A belei/ tár­sadalom felszínéről az if in ntu lyséijiy. a l< ţ/- f irdal abb hajtásoktól u: alig látható hajsz ál- yyökérij/ leszivárog mór a méreg s egyre n>. kiíbb ufflódnnnk kell, hogy az örök termé­kenység és a: őröl; megújulás szűzi talajá­ban veszedelmes vegytani bomlás történik. Nemcsak a jelen, hanem a „jövendő'1 is kezd aggasztó lenni. Mar pedig a leg'öbb ember, aki érzi, hogy az egyén( el hol ározén mind kevésbé érvényesül és az egyesnek le kell mondatnia élet és elem némi alakításá­nak vagy legalább színezésének lehetőségé­ről, minden reményét a jövendőbe veti; ,,lla nekem már nem juj egyéb, mint a dantei fo­galmazás szerint a buleioglakAiiság idrjém az elmúlt boldogság napjaira emlékeznem, akkor legalább a gyermekem vagy unokám élete legyen vágyaim szerint alakuló s igy nekem a borúiéitó történelmi bölcselet egyet, len vigasztalása megmarad: a: emberiség óriási hányada nem egyéb, mint a tűnő idő­nek, a változó történelemnek s ni tagadhatat­lan haladásnak trágyájaAzonban ime, hol ez a vigasztalás? Most már lassanként oda. jutunk, hogy erről a jövendőről is le kell mondjunk, hiszen a gyermek-ifjúság: a jö­vendő ,,’áloga és reménysége“, nem bir föl. deríteni beimünket. Nem haladunk el érzéketlenül és némán a jóakaró ellenvetések mellett. Vannak átme­neti korok, amelyek csakugyan betegek fe­lülről lefelé o- utolsó darab oszlósejtig, de a ragály önmagában hordja ellenmérgét s a történelmi betegségek legfeljebb töredékes áldozatokat köveiéinek, az emberiség zöme azonban mindig tarlósán meggyógyul. Ily értmeneti idő során fölösleges tulságosmód sopánkodni v^gy kétségbeesni a gyerekvilág látszólag Gggasztó tünetein. .4 forrongó, fej­lődő, átalakuló korokban. az átértékelés és iij ütem lázas pillanataiban óhatatlanul bete­ges idegzetnek a beteges idegzetű, idősebb nemzedélcek leszármazottjni. Ez szerencsét­lenség, de nem katasztrófa. ,.L&s- majd job­ban is, fog ez mennimondja időnk laza beszédrendszere. Amikor ennyire forrong a világ s nincs pillanatnyi szünet sem a poli­tikai harcokban és izgalmakban, világ és em­ber egyaránt nyugtalanná és érzékennyé vá­lik és ez az izgékony érzékenység érthetően beteges állapotot idéz elő az ifjú és legif­jabb nemzedékben. amely a fejlődés termé­szeti törvénye szerint l«za, puha, vérzékeny, szóval érzékeny. Ilyen kar kicsiny fájdalom és kötelességmulasztás bűntudata kétségbe, ejtő elhatározásokat sugall. Egyébként is a 19-ik század Amerikából átszivárgóit ma­jomszer etet e tutsrígosan kényeztette és be­cézte, sőt a sokágú taníttatás következében kimerítette gyermekeinket, alant pedig a gond és nyomorúság. Még a szerétéiből fa­kadó lázi „áldás“, a- iskola esetleg ideges fenyítése, az élettel való első találkozás, a ^ koraérzékenység, a csökkentségi tudat és 1 hátras zorit ott súg zavaros hangulata elegendő, hogy a mai gyermeket vándorlásra szökés­re, öngyilkosságra késztesse. És ez már nem­csak a felső rétegek szerencsétlensége, ha­nem egyre inkább megtaláljuk példáit lent is, ahol a világháború, a gazdasági válság s a politikai földrengés izgató jelenségei megbolygatják az egyszerű lélek forró hő- mérsékii időkben újra föl-föl bulzkanó misz­ticizmusát. Beszéljünk a nnai kalandosságról? A gyer­mek született kalandor. A képzelet esetleaes túl csapongódnak egészen kész zsákmánya. Az ifjúsági olvasmányok erősen fokozzák a vándorlási és kezdeményezési ős ösztön ve­szedelmes elfajulását, Családi otthon szaros köteléke. házi és iskolai fegyelem nevelő és fékező ereje csődöt mond. Hozzájárul, hogy az ilyen kalandor gyermek, még ha az is­kola mindennapi szürke munkáját el is ha­nyagolja, sokszor az értékesebb anyagból való, minterhogy a felnőtt kivándorló, gtjar- matositó, csavargó legtöbbször érlék a kör­nyezet értéktelenségében és már a kora tör­ténelem a nyugtalan népeket a kaland elis­merő elnevezésével illeti. miniahogy például a kabar, a héber, a jenki szó is ilyest jelent, vagy ilyesmit céloz. Az élelünk egyébként, hogy Wells kedves szavát használjuk, mind­inkább kalanddá válik. A komor mctradiság, a szürke szabályszer üstég, a rideg bizonyos­ság, a készből való élés. az élei járadék és nyugdíj társadalma és emberisége kezd for­radalmi változások folytán a bizonytalanság, az újrakezdés. a jönőtlenség. a vándorlás. a háború, a kaland emberisége lenni. Ez az időszellem, ez a lélektani pillanat hatást gyakorol a gyermek képzelő és érzelmi vi­lágára. A nagy világháború, gazdasági vál­ság és a most folyó küzdelem a gyötrődő A „Búvár“ nyomában Éjféli kaland Izgalmas hajsza a cigánynegyedben. — Egy magánnyomozás különös tapasztalatai KOI.OZM \ i, novcmlxT A möf'ii'lcni becsukódó 'ölgyfakapu csattanása, mint pisztolylövés i (íródik beír a/ éjszaka csönd'éhe s tompa v-ssz- longja egy ideig még ob morajok a kö­nyökűién kies ny házai Jelel,t. Egy pillá­im ra megállók, visszanézek a lezárt ka­pura. 'aztán indulok tovább a íJavda* Színház irányába. 1 lihelelk'iuil enyhe novemberi éjszaka van. A le Iliik mélyen és nyomásdón bo­riit ják be az egei és langyos <•>•'»! ígérnek. Igazán lírai hangulatki llésre alkalmas idő. |)e nem reagálok az. éjszaka kiséré­sén'. Idegeimet elviselhetetlen, tompa ér­zés uralja s nem jön scg Is égem re egyet­len tetszetős, a költés:'.e‘- pompájába bur­kod gondoláit sem. Már már lebirhaifcatlan közöny lett úr­rá raj am, am kor élesen, tisztán " gv mondatloszlány babul hozzám pár ‘é- pésröl, az utca. sarkán: — ...a kést megszereztem A ,,RÍJ VÁR“ Ösztönösen megáll tűm és figyeltem az érdekes, rekedt hangokat.-— Te, Búvár, úgy kell zsinatul, hogy a szomszédok semmit se i egyenek észt cl ■— Xe félj semmit! A bangók távolodtak s én kél hatal­mas lépéssel befordultam a sarkon, hogy utolérjem a különös párbeszéd szerep­lőit. Ke- kopott, nyütft ruházatú férfi lep­kédéit előttem a gyalogjárón. Kién ken beszélgettek, heves, széles gesztusokkal kisérve szavaikat. — Ősz tán ügyesen. — Ne félj semmit: úgy leszúrom, hogy meg se ngikkan! — Osz'áu, hogy osztozkodunk? Tele-fele,,, de Máiéi-ám.k :s adunk belőle. Rekedi röhögés volt a válasz. Majd: — Ezt jól megcsináljuk, te linóiul Szivdobcgva követein a, két, kissé ci- gánvos beszédű csavargói. Érzem, ho­gyan hatalmasodik cl bennem lassan, le- gyözhetelen erővel ^ rémület, az.lán pii- hmalnvdag vnlliami önző, kellemes öröm: micsoda közelgő tragédiába sodort belé a véletlen... Kés... úgy leszúrom, hogy meg se nvikkatn... Búvár, búvár \isz ma­ga. idán a külváros sötét, 'jcs/.tó mely­ségeibe. , , v ELŐJÁTÉK Végig a sé'it«tér nyi-'vgyenes utján, a tar fák között, kél nyers, durva csavargó nyomáIxin, egy készülő vihar lehelleiét érzem idegeimen. Minden erőfeszi esem meddő marad: nem tudok uralkodni a roppant nyugtalanságon. Jtl gyilkosság készül és én nem tudok mást tenni, mint gépiesen menni, menni a két ismeretlen merénylő után. Egy-cgy pillanatra felvil­lan bennem a remény: hátba megakadá- lyozba-om... micsoda riport, nagyriport lesz ebből. Irigyelt amerikai kollégáim sem álmodhatnak szebbel. Elhaladunk ai sporttelep mellett, ke­resztül megyünk a Tahidon. Lépteink alatt? esikorog az ut kavicsa. A két ci­gány hátra) se néz. Most szótlanul halad­nak tovább. Aztán a sétány vegén, rövid tanakodás után belépnek a sarki korcs­mába. En kint várom izgató!tan a villanyve­zeték vastraverze alatt. Ci garettára gyúj­tok és «. gyufa lángjánál u vastraverzrcl szemembe ötbk a f gye meztétés: Halá­los veszély! Összeborzongok s már már visszatér­nék, de a korcsma ajtajúban megjelenik „Búvár“ és társa. a üyilkossagi kísérlet A két cigány határozott léptekkel a üörbe-utca leié vesz útját. Utánuk er dek. El ürmük az egyik házban, amely kerítésbe folytatódik. Határozatlanul né­zek körül. Sötétség és bűi. A sikátor kö­zepén bokáig lépek árokban lévő pos- liudt vizbe, iszapba. Már-már szitkozód­nám. feledve minden', am kor a kerítés mögüö le hangzik a „Búvár' érdes hangja: — Gyerünk! Felugróm a kerítés tövébe meghúzó­dó tömésre s kémlelek á* a palánk résein, félig lehajolva, hogy meg ne lássák ott túl uiz árnyékomra. Egyszerre rettenetes sivitás hangzik. Elveszítem egyensúlyomat, nek esem a kerítésnek. A .sivitást mosb ott túl az ud­var mélyén méltatlankodó röfögés váltja fel s a kérdésnél megjelenik előttem „Bú­vár“ mebképe: — Mit keres itt az ur?l — Én egy cigarettát, hogy megkínál­jam maigát — laláioiu fel magamat a dolgok nagy sötétjében. — Aztán, kiván­csi vagyok, mit csinálnak itt maguk. „Búvár“ majd keresztül fúr pillantá­sával, de végül elfogadja a feléje nyúj­tott cigarettád és kitüntet bizalmával: — Süldőit ölünk, Je az ur hallgasson.. Sejtelmem nem csalt. Az a sejtelein, ami ama sivitás nyomán fakadt fel ben­nem: „Buvárék“ fekete vágás"' akarnak csinálni a,7. éj leple aiatt, úgyhogy azt még a szomszédok se vegyék észre. Nem, ez nem bűnügy, csak kihágás —- a külvárosi Búvárokba vetett bizalmam eLlen. Béla. Megszüntették az eljárást a trsfihfaszíc- gatással gyanúsított fiatalemberek ellen KOLOZSVÁR, november 24. Tegnapi számú rak bűn már közöltük, hogy a trafik tösv.togatás gyanúja miatt őrizetbe vett Anlauf Andrei és Pasca Iuliu ismert) kolozsvári fiolaVmlrerek kihallgatásuk rend­jén/ erélyesem tiltakoztak az ellen a vád el­len, mintha a város területén az utóbbi idő­ben elkövetett trafik-fosztogatásokban -vala­milyen részük lett volna. Előadták, hogy az elmúlt -napon kissé virágos haoigula-tbaini az egyik Regina Metrúa-ubcai trafik mellett talál­ta meg őket egyik detektív, oki éppen a t m- fikfosztogatások ügyében nyomozott. A de­j tektiv a központi rendőrségre ki sörte be 1 őket. Rendezett amyagi viszonyok közölt él­nek és eszük ágában sem volt betörést kísé­relni meg, amit az is bizonyít. hogy sem­milyen betörésre alkalmas szerszámot nem találtak náluk. Erről a rendőrség is meg­győződést szerzett s igy mindkettőjük ellen megszüntetve a: eljárást, szabadlábra he­lyeztek őket. A két fiatalember a kellcmeli’en kalandból! egynapi fogság után szabadult meg és ezután, ha majd ismét- jó hangulat­ban lesznek, valószínűleg messze fogják el- kerü’mi a hajt okozó utcai trafikot. Bíróság elé kerültek a betegsegélyző pénztár betörői Vádlottak padjára kerülj a rendőr is, aki fújni hagyja az egyik bejörőj KOLOZSVÁR, november 24. Ez év augusztus 6-ról 7-re virradó éj­jel Gsepei Gyűlte- és Grsan Teodor rovott- múltú betörök -,a zsidó templom udva­rán keresztül behatoltak a kolozsvári be- tegsegéOiyző régi, Ferdmand király úti he­lyiségébe és a pénztárból 120 ezer lej készpénzt loptok el. Az egyik menekülő betörőt az Elisai- beba-ut tetején Oikgte- Fanase közrendőr fel akarta tartóztat’ni, de a bandita re­volver!! fogdt rá., majd egy 12 ezer lejt tarfauniazó pénzeszsákocskái lökve lábai­hoz, -kereket oldott a- megfélemlített em­ber elől. Nem sokkal ezután úgy a be'ürőket, mint vallomásuk alapján, a közrendőrt is letartóztatták. A helyben 'törvényszék Toodorescu— S'anescu-liatnjácsa ügyükben tegnap kezd­te meg a tárgyalást. Az izgalmakban bővelkedő tárgyaláson Gsepei bevallotta, hogy a- betörés előtt mindössze 3 nappal szabadult- meg a nagyenvédi fogházból Városunkba ér­kezve & kupeckedéssel foglalkozó Grisan Teodornál szállott meg. Ö beszélte rá a betörésre. A szükséges szerszámokat, sőt még a létrát is megszerezte hozzá. A sikerül betörés után. az emeleti fo­lyosó ablakához támasztott létrán vissza­tértek a zsidó templom udvarára, ahol a zsákmányt két részre ősz va - - nehogy gyatnut keltsenek — különváltan láttak meneküléshez. Csepei pénzzel teli a-klatáskávai a vál­lán, aK Blnsabeta-uton át az óvár felé tartott. A foton szembetalálta magát a rendőrrel, aki a gyanús éjjeli járóké őt Igazolásra szólító la fel. Gsepei maga vnellé támasztof a aktatáskáját, majd mintha igazolványai után kutatna, zsebébúi re­volvert vett elő, amit a rendőrre fogott. — Nézd — mondot'a — ez nekem az egyetlen igazolványom. Botéira vagyok, aki most fosztottam k> az adólvvalalt. (Tévedése jóhiszemű volt. amennyiben csak utólag fodto meg, hegy a betegse- gélyzőnél törtek be.) — Ha mukkanni mersz, szilája lőlek. Ha azonban kedves az életed — bizonyá­ra feleséged, gyermekerl is vannak —, akkor fogd ezt a zacskót. Ezzel kiemelt egy zsákocskát a lábai­nál duzzadó aktatáskából és a rendőr elé lökte. — Most pedig köd elölted, köd utá­nam, mintha soh‘sem is láttuk voma egymásó Gsepei ársáv-al, Crisannal együtt az egyik külvárosi korcesmában, mulatozás közben került rendőrkézre. Crisian és Onigai Fanase hasonló érte­lemben vallottak. Oniiga rendőr hangsu’yozta. hogy csak halálos félelmében enged'e el Csepeit, a pénzeszsacskót pe-dig a lelép ez és1, öl ^•a]ó rettegés miatt vitte laza, oIht! érbifelle- nül rejtett el. Úgy ;s találták meg. A törvényszék a kihallgatások befejez­tével a- tárgyalást folyó hó 2S-ra, héti őre napolta el. Idöjápás Bucurcstiből jelentik: Siilyedő légny -- más, további délnyugati légáramlás, sok helyen kisebb eső és változatlan hőmé-- séktet várható. Bucurestiben szerdán dél­ben a hőmérséklet 11 fok volt. emberiség zavart fecsegései, a rádiók, iratok és más terjesztő eszközök révén állandó iz­galommal és kalandvágyban nyugtalanítják, sodorják, tüzelik a gyermeki nemzedékeket és mindez ellen nincs orvosság. Vagy ami orvosság van, az csak lassan és fokozatosan gyógyilja meg a szenvedély belső bajait. Ért­hető volna, ha ifjúságunknak minden eddi­ginél inkább beszélnének a- szeretet_ a nyu­galom. a béke, a maker, a rend, a művelődés cgys-erü és édes örömeiről, az emberi sza­badság és az emberi méltóság felségéről, hogy a sport, a testiség, a harc, az ódzz regényesség el pusziit hatatlan, de korlátoz ható jelentőslégét egyensúlyba hozzak az élet és a történelem eszmeibb sugallataival és fel­adataival. De lehetséges ma és eredménye­sen? Mindamelleit nem ok nélkül foglalko­zunk egy eltűnj kisdiák esetével, amely éle­tünk végzetes eseményei között, bár az élet régi értéke még koránt sem állott helyre, mikor néhány nap múlva ilyennek a: em­léke is Itivásik a lapokból és a közbeszéd­ből. minden megbeszélés pedig egyelőre fal­rahányt borsó. Halvány remény kecsegtet, hogy máris minden ily eset komoly mérlege­lése és kör Cdbeszél ése lassan hasznot ;og hajtani. E sajnálatos jelenséggel lelkiisme­retesebben fogunk törődni, a családnak és iskolának a gyermekőrzés és a gyermekne­velés határtalanul nehéz és kérdéses munká­jában valamikép segítségére leszünk majd valamennyien: társadalom, politika, iroda­lom, sajtó, testületi élet. Mert kell a segítés. Menteni Ízeli az ifjúságot és egyes különö­sen beteg emberkéjét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents