Ellenzék, 1938. november (59. évfolyam, 249-273. szám)
1938-11-23 / 267. szám
î 9 3 S november 2 3. ELLENZÉK Utcát kapott et boldog bűvész.,» Barátunk, aki keresz'.üí-kasul járta Franciaiországcxt és most érkezett onnan hjaizia, elmeséli-e, hogy Toulouseham, részt- vett azon az ünnepélyen, amelyen íel- avatták Oaizeneuverői,, a múlt századbeli hires illuzi ani stár óli elnevezett utca névmutató tábláját s úgy únnepeliék az egy- korí kalandos életű sz am fény vesz tőí > min t akárhány nagy költőt, vagy államférfit. Csak éppen, hogy vidámabbak voltak ezek az ünnepek és kevésbé lmata-os jellegűek. Voltaképpen az utca ünnepelt ük a töauiag, ez a mindenkori gyuratlan, de hatalmas anyag, mely sisteregve és önfeledten röppenti örömének rakétáit a levegőbe,, de alattomos és bosszúálló sietséggel hordja össze, ha úgy k lálja jónak — a bitófát is. Hogy ki voillb ez a Cazeneuve, akit az illuzionistáik királyának neveztek az címűit sz/izad utolsó évtizedeiben, erről vajmi keveset sikerült megtudnunk. Bizonyos az, hogy bejárra a világot s az illuzionizmus mesterségének és művészetének vidámitó, gyermeki csodálatba ejlő és megejtő apró kis sziporkáit hullatta el mindenfelé. Bámulták, tapsolták és rossz szándék nélkül irigyelték. Letelepedhetett volna, mint vagyonos polgár és meglehet, étoto vége felé beválasztották volna valamelyik vidéki városka képviselőtestületébe, de leheteti volna — a vidéken, melyet annyira szeretett — az önkéntes tűzöl tósereg parancsnoka, vagy az énekkar elnöke. A szemfényvesztő azonban mindennél előbbre tartotta bo- hókás mesterségét, amit halálosan komolyan vett és öreg fej jól is olyan meg téveszt hetetlen pontossággal szcdtei ki a fényes és kopott cilinderekből a turbé- kc-iló galambod, az ezer frankos bankjegyet, ai szcrekncsíléveiet és mindent, amit csak szem,, száj megkívánhat, min? a keleti mesékben a varázsló hercegek. Mondják, hogy a nyolcvanas években Madagaszkárba ment, ahol a sziget királynője, Ranavailo beleszeretett s akit Cazeneuve meggyőzött arról, hegy maga és ,,birodalmai“ ellen vétkezik, ha nem kéri azonnal a francia kormánytól protektorátusnak a szigetre való kiterjesztését. Veszélyben forog a sziget biztonsága — mondta ki az 1 iluzionista csalhatatlan Ítéletét. A királynő belement a tervbe, ai Quai d'Orsay;i azonban azt hitlék. hogy szemfényvesztés az egész és figyelemre sem méltatták a Madagaszkárról' érkezett beadványt, amit annak rend- je-módja szerin,ttermészetesen Cazeneuve készitatt cl. Állítólag elekor fordult a franciák figyelme Madagaszkár leié. A szigelet később meg is hódították a franciák, persze pénzbe, vérbe és könnybe is került'. Diplomáciai balsikere a legkevésbé sem hangolta le a boldog művészt, aki vállat rántott, otthagyta a malájokat királynőstül és- tovább járta nevelve és nevelte tv-e a világot. Szellemi játékból s mindössze néhány kusza és szertafoszló adatból barátunkkal megállapítottuk a bűvész megközelítően csalhatatlan jellemrajzát, A tizenkilencedik század boldog és könnyen hivő gyermeke volt ö, aki hitt az illúzióban, bitó az illúzió hatásában éa a hivatás illúziójában. Ugy e, nincs semmi félreértés? Művész volt és az önmagában rcj-ö, uj, meg uj unifogást tanuló és gyakorló mestert nem vette Váltatni komoilyan. Másként rá kellett volna jönnie az illúzió és a minden kaprázat hazugságára, arra az unalmasan hangzó, de szörnyű felfedezésre, hogy az ünnep- piapokra kérlelhetetlen bizonyossággal jönnek a hétköznapok és hogy több háthoz- nnp van, mint ünnep. S hogy a hétköznapok rideg gyakorlata lassanként élkoptatja és leveri az ünnepek dionysikus mámorának himpórát. Kissé valahogy az egész századot jellemezte ez az elmosó- dóan kalandos önfeladkezés. Az emberek nagy többsége hitt abban, hogy a megfoghatatlan dolgok közelebbről megfog- hatókká válnak s Cazeneuve is hit! abban, hogy ö. vagy más, de megteremti »z aespusi mese tárgyi eVerdéijét. — az Míw flel o régi Ducoresíibcn Simion meíropotitamegköszöni Rákóczi György fejedelemnek az első erdélyi román biblia Évekkel ezelőtt bukkantam rá véletlenül űi bucureştii ,,Magyar Kurír“ össze- gj'iijiöL't példányaira és most, amikor ehhez a cikksorozathoz adatok után ku alva ismét átlapozom ennek a nyolcvan esztendős magyar újságnak megsárguit lapjait, ugyanaz a- meghatottság vesz erőt rajtam, minit esztendőkkel ezelőtt, az első olvasáskor... Az első bucureştii magyar újság A bucureştii Magyar Kurír első száma 1860 május 15-én jelent meg. Felelős szerkesztőként Várady Ádáin, felelős kiadóként Koós Ferenc, mint a Bucureştii Magyar Egylet elnöke van feltüntetve rajta. Nyomatott: Bucurestiben, Ulrich Adolfnál, Bossel-utca 10. szám ciláit. Az első lapszámban, közvetlenül a lapfej alatt, a következő bejelentést olvashatjuk: ,,E lap közvetítő kapósul szolgál az V. közlemény. j Anya Ország és a román tartományok■> 1 ban szétszórt magyarság közölt\ ,,Ismerteti a román ‘artomúnyakat, alkotmányos életét, szokásokat s a. t. s a magyar és román nemzet közös viszo nyaira, vonatkozó történeti adatokat“. ,,E lap jövedelméből, úgyszintén a begyülendő kölcsönös adakozásokból a bucureştii Magyar Egylet számadása, koronként közzé fog tétetni“. A Magyar Kurír beköszöntőjében egyébkén! a következőket írja: „Sötét) felleg borult a magyar láthatárra. Dús téréin, melyeken annyi századokon keresztül minden nyom csak be, a vendégszeretet honába beíjebb-beljebb és ki felé onnan egy se vük el rémült a boldog megelégedés danája Az egykor gazdag hon gyermekei idegen küszöbök felé indultak jobb létet, boldogságot keresni“. Station Stefan msíropolifa Scdsziiefe A bucureştii Magyar Kurír első száma román—magyar szöveggel jelent meg. Ez a lapszám úgy az eredeti román szövegezésben, mint magyar fordításban közli az t a történelmi becsű ajánlást, amelyben Simion Stefan erdélyi román orthodox metropoDtai fejezi ki háláját Rákóczi György fejedelemnek, amiért az első erdélyi román biblia lefordítását és kiadását lehetővé tette. A metróperita ajánlása a kővetkezőképpen hangzik. ,,Látván és megértvén Nagyságod, hogy nekünk, Nagyságod országában élő románoknak saját nyelvünkön sem uf, sem (testamentumunk nincs, kegyeskedett mint egy kegyelmes király és parancsolta nekem, hogy keressek papjaim közt tanul!) papokat és értelmes embereket, akik Krisztus Urunk Ujtestameniu- mát görög, szláv és latin nyelvekből átfordítani tudják“. Vénén Nagyságod parancsolatját, teljesileitem is azt. Mire Nagyságod kegyeskedett részünkre idegen mestereket ho zatni, könyvnyomdát állítani. azt tulajdon kincstárából fizetni. L jó és szent dolog. Nag}rságod tanácsából, buzdításából! és költségén kezdetvén, illik: hogy ez Nagyságod neve, számbavétele és érclc- mesitése által jelenjék meg s e szerint Nagysá|g!od neve örökre feledhetetlen emlékű legyen, miért hogy nekünk, a mi nyelvünkön, az uj testamentumot adta“. Az ajánlás ai'iatt a kővetkező aláírást olvashatjuk: Simion István, a karoly fejérvári Szent Szék, Várad, Már amoros és egész Erdély Ország Érseke és Hetropo litája.; Ehhez az ajánláshoz a bucureştii Magyar Kúria a következő megjegyzést fűzi: ,,Ez élőbeszéd s az utána következő román biblia szerkesztőségünk iáján megszerezhetők“. Egg szerfteszföség viszontagságai A Magyar Kurír megalapítója, Várady Ádáin, az első lapszám összeállítása után Bucureshbol Svájcba költözik. Megüresedem helyét átmenetileg Koós Ferenc tisz- teietes ur tölti be, amíg Oroszhegyi József át nem veszi a szerkesztést. Az uj szerkesztőt azonban ai román kormány Focscmiba járási orvosnak nevezi ki. Oroszhegyi uj állomáshelyén sem lesz hüllen a laphoz, tovább küldözgeti írásait és vezércikkeit. E vezércikkek miatt a román lapok részéről éles támadásokban van része Oroszhegyinek, sőt még a kormányt: is felszólítják, hogy bocsássa el a magyar orvost állásából. Oroszhegyi ezekre a támadásokra! azzal válaszol, hogy saját elhatározásából lemond, feleségét hazakü'idi Nagyváradra, ő pedig, elmegy Konstantinápolyba orvosnak. 1860 végén Kioós Ferenc, mint a lap kiadója, hivatalos értesítést kap, hogy ha a lapon a rákövetkező évben is meg akarja jelentetni, tegyen 'e ötezer piasztert, 188 cs. és királyi aranynak megfelelő biztosítékot. Ezt a súlyos csapást még tetézte az osztrák hatóságoknak az az elhatározása, hogy a lapot nem veszik fel a. bécsi postatarifába, ami annyit jelentett, hogy a lap szépszámú magyarországi előfizetői számára be kell szüntetni a további szétküldést. A kiaid'ó Magyar Egylet szemem szívvel állapítja meg <az aggasztó helyzetet: elől tűz, báliul! viz... Nincs egyebet mit lennie, minthogy beszüntetni a Magyar Kurír további megjelenését. A még fennmaradt előfizetési összegeket a ploestii református egyház kapja templumépi- iésre. Pedig a Magyair Kurír a kezdeti nebézökörnagyságura felfuvaikodó békát, amely csodák csodájára, sose pukkan szét. Mi aizóta persze mar megtanultunk egyetmást, de ezt ne háníorgassuk mos! fel. Gondoljunk szeretettel ,ezekrc az ségek legyőzése utan^ határozottan életképesnek bizonyult. Az előfizetők szépen szaporodtak Kárpátokon innen. Kárpátokon túli. A szerkesztőséig előfizetési felhívása magyar földön is visszhangra lei. Gróf Károlyi Gyula levelet intéz Koós Ferenchez, amelyben üdvözli a lapot és mellékelten visszaszármaztatja egyben a neki küldött előfizetési gyűjtőivel, 48 előfizető nevével és 336 forinttal. 1860 augusztus végén, alig három hónappal a lap megindítás.) után, a bucureştii' Magyar Kurírnak már 45C rendes előfizetője van. Magyarországon a» portóköltség miatt drágább v<oL az előfizetési ár. A román városokban mindenütt ugyanannyiba került, mint Bucurestiben, mivel a román posta díjtalanul hordta ki akkor a lapokat. Ez volt azlán itgazi sajtótámogatási. Újságírók, miniszterek egymás , melleit A Magyar Kurír nemcsak szobáin irjá le a bucureştii ,,követkamara“, parlament épületét, hanem, mellékeli a laplioz ai törvényhozás házának tervrajzán is. A parlament beosztása i860 ban —< a következő vált: Az elnökség asztalai előtt állott a szószék. El tői jobbra volt 3 női karzat, valamint az újságírók feunter lob helye, balra a gyorsírók ültek, mellettük a diplomáciai testület páholya« Közvetlenül az újságírók előtt voltak elhelyezve a miniszterek székei. í Az elnökséggel szemben három padsor állott félkörben, he'-vcn’iat ülőhely- Igei a követek számára. \ padok mögött volt- a hivatalos személyiségek karzMja, majd még hátrább nyílt a karzat. A követkamara ,,Bucureşti legemclke- deU'ebb dombján, a Metropo'ián épült.“ A lap szerkesztősége a beköszön oben vázolt programhoz híven kitart elhatároz zása mellett, hogy a két szomszéd nép kölcsönös megértésének elősegítése érdekében megkísérli feljárni ,,n magyar és román nemzet közös viszonyaira vonatkozó történelmi adatokai“. Evégett a Magyar Kurír cikksorozatot indít meg a következő tartalommal;: .,Visszapillantás a román és magyar nemzet százados közös küzdelmeire, vattás, haza és szabadságéi'“. Magyar nyomda Bucurestiben A Magyar Kurír eleinte egy Bucures- •íiben letelepedett német nyomdáddá jelenős műhelyében készült. Tisztán, olvashatóan állította elő Ulrich Adolf az újságot, csak az volt a baj, hogy a nyom dahibák kigyomlálására nem fővel dob annyi gondolj amennyit akkoriban a mainál jóval igényesebb olvasók megkövetellek. A szerkesztőség mentegetődzött is a mulasztásért és ígéretet tolt az állapod megjavítására. Rövidesen aztán örömmel jelenti be a Magyar Kurír, hogy: ,,Szathmári Károly ur, megértvén eddigi kínos helyzetünket, ügyünket meleg kebellel karoló fel és egyenesen lapunk számára egy külön magyar nyomdát szerelt fel“'. Hej, nagy ur volt akkor Bucurestiben Szathmári Károly festőművész. Megbecsülök. még pedig nemcsak .->. magános megrendelők, hanem maga a román állam is, amely komoly és felelősségiéijes megbízásokkal halmozza) ti. Főleg ezeknek az álfa mi megbízásoknak a végrehajtásárai szereli fel Szathmári hazánkfia a kor és tudomány sz in von a Ián álló sokszorosító üzemét, amelyhez magyar nyomdát is csatolt. A Magyar Kurír pedig büszkén hirdeti. a magyar szorgalom eredményekén!: ,,Nyomatott Szathmuri Kap Károly művészi kő- és könyv-nyomó Intézetben“. Dr. Ilöszler Viktor. Oiszebéd Titeanu államtitkár tiszteletére BUCUREŞTI, november 22. Herbere Morgan, az Alied Press Pai>u-_* sajtótröszt vezérigazgatója.- dis.-cL-mt adott Londonban Titeanu sajtó és propagandaügyi államtitkár tiszteletére. A iksz- ebéden a Londonban tartózkodó tornán, újságírók csoportján kívül résztvettek Speares tábornok, az angol' törvényhozás tagja, James Agate, a „Sunday T<rr.es“ mübüálója, J. G. Watson a Hears: sajtó* csoport londoni képviselője és sok angol ujság'ró. Herbert Morgan pohárköszöntőben üdvözölte Titeanu minisztert s személyében az egész román sajtót. Tireanu miniszter válaszában vázolta Románia jel midőkre 9 a számunkra már alig megkö- zöiithető ismeretlen és hajdani boldog bűvészre, aki moslt megkapta kopott ruhájú és kesertiajku századunk signum la.udisát — a nevéről) elnevezett utcát Toulouseban. (tarig legi helyzetét az uj alkotmány kihirdetése után és meghívta a külföldi újság'? $1 at, hogy látogassák meg Romániát, ismerj-A meg a román népet és Románia mai életé:. A „Financial! Times“ cimü nagy angol lap „A béke a román, politika állandó célja“ címmel cikket közöl diplomáciai szerkesztő tollából. A cikk Titeanu mtotazter beszédét méltatja s felemlíti, hogy Titeanu miniszter ez alkalommal kijelentett«*, hogy Románia békét akar s mivel nem c-karta súlyosbítani a politikai feszültséget a legutóbbi csehszlovákiai válság idején, visszautasította a határokén tuli román kisebbségek javaslatát, hogy népszavazás utján az anyaországhoz akarnának csatlakozni. Románia ezzel is bebizonyította békés szándékait, azonkívül, hogy mindig arra törekedett, hogy kisebbségeivel szemben te jes jogegyenlőségéi bánásmódot nyújtson az uj alkotmánynak megfelelően.
