Ellenzék, 1938. november (59. évfolyam, 249-273. szám)
1938-11-18 / 263. szám
j p J ö u u v cm b ti r 16. Megkezdődtek az erdélyi római katolikus egyházmegye tanácskozásai Márton Áron apostoli kormányzó gyönyörű beszédben nyitotta meg a nagygyűlést. Emlékezés a nagy elődökre Apostolokra van szükség az egyház őrhelyein! 11 KOLOZSVÁR, -november 17. A római kiafoiiikus egyházmegye mai tartotta meg o róni. kait. giianuiiáiimin n«g|yler- anóbe.Ti! hagyományos öSai toná'csütlési.'it. A gyűlésre Erdély -mindon résziéből migyszám- baim seregtettak ülssizo az egyházmegyei tanács viliága és egyházi tag jeli, hogy uiz erdélyi római ikatofilkusioikait érdeklő fontos tanügyi és (gazdaságii k'fínliéseik'beci tamácsiko- zásoikaih folytaissanalk. Az erdélyi, rómlati katolikusok parliament jélxm ezúttal először elnökölt Márton Árán apostoli kormányzó. Az igazgatótanács üilusének eWítkiésiziiitóse miár teg- re p megkezdődőU. Az egyházmegyei itatnáos különböző bizotiLságaii tegnap vették tárgyalás «.Iá az <igyházmegyei tanács jelentésiét, hogy azokra i vonailik ózó ja'vaisitatßiilkiait ;uz. jgiaz- gaitóLanáes ütésének megtehessék Az egy hm. tatiács üiúse a kegyesren-didk temipLoniá.bem ma délelőtt Mlaadó istent is lelettel vette kezdetét. Az istentrsizielelen, amelyet Márton Áron apostolii kormányzó végzett nagy segédlettel ez egyhm. tanács tagjai vettek részit. Te De um után a katolikus gimnázium dsztenmélxen kezdetiét vette a közgyűlés. Az elnöki emelvényen dr. Gyárfás Élteméi- m igazgatótainács világi elnöke, dr, Boga Ala jos státust előadó és az igazgató- fanáes föfuinikcionáirimsiai vettek rt'lsizt. A világi elmük “.«idiitványára háromtagú küldöttség, hívta e, giiminúziiium épülteiében tartózkodó Márton Áron apostolii kormányzót, akit a terembe való belépéseikor nagy éljenzés fogadott. Az éljenzés megsiziümle után az. apostoli kormányzó el fogJiailt a az euKSl>vé».yon« tu elnöki* széket, <ilk.ii dr. Gyárfás Llemér világi elnök tíz alábbi beszéddel üdvöy.ötttfc. Gyárfás Elemér beszéde — Az erdélyi katolikusok illusztris ősi testihete élén örömmel', bizalommal és szeretettel üdvözlöm méltóságodat ebben az ünnepélyes percben, mikor elfoglalja azt az elnöki széket melyben a ’egna-** gyobb nevű elődök ü’tek. A mondanivalók sokasága tolulna most ajkaimra, de ugyanekkor erőt vesz rajtam az az érzés, mely betöltötte Petőfi lelkét, ki ack mar den szépet és jót alkart mondani rég nem látott anyjának, mikor azonban megtörtént a régvárt viszontlátás, szótlanul rö- (püilt anyja karjaiba. Elmondandó szavaimnak erős fékje az a meggondolás is, hogy olyan időket élünk, mikor érzésein“ két nem hordozhassuk nyelvünk begyén s csak akkor és úgy kell szótanunk, ha ezzel használunk, de semmiképp sem ár’ tunk. Mi, székely emberek azonban kevés szóból is sokat értünk s ezért most csak két szavam volna. Az első szó a mélységes hála az isteni gondviselés s e? apostoli szentszék iránt, mely ezúttal is megértette a mi szivünk dobbanását. Ez a hála — ha lehet az abszoiutumot fokozni — még erősebbé, még szilárdabbá és megingathatatlanabbá teszi az Apostoli Szentszék iránt való fiúi hűségűnket, tántoríthatatlan bizalmunkat és ragaszkodásunkat. A második szó pedig legyen komoly ígéret ősi szervezetünk e legelőke- !őbb t&stülete részéről, hogy méltóságod igájának viselésében és terheinek hordozásában részt kérünk és vállalunk. Gondosan kerülni akarjuk, hogy e terheket a magunk egyéni gyarlóságaival még súlyosabbakká tegyük s igyekezni fogunk kicsinyes hiúságaink és önzéseink leküzdésével és erőinknek az egyetértéssel való megsokszorozásával segiteni az értünk végzendő nehéz munkában. — Isten hozta méltóságodat erre a kimagasló helyre — fejezte be beszédét Gyárfás Elemér világi elnök. — Isten áldia és tartsa meg itt, élünkön s Isten vezérelje tovább azon az utón, melyet az ő végtelen bölcsessége méltóságodnak is s nekünk is kiszabott* Az apostoli kormányzó megnyitó beszéde Az üdvözlő beszéd után az igazgató- tanács percekig ünnepelte az apc-sto’i kormányzót. Az éljenzés csillapultával Márton Áron mély csendben emelkedett szólásra és nagy figyelem közepette a következő elnöki megnyitót mondotta: Mélyen tisztelt közgyűlés! Az ideiglenes megbízás folytán, amely- íyel az Apostoli Szentszék igénytelen személyemet kitüntette, nekem jutott a megtisztelő fe adat, hogy az egyházmegyei tanacs ezévi közgyűlését levezessem és tárgyalásaink, valamint célkitűzéseit irányitó gondolatát általánosságban ieíezzem. Az egyház súlyos vesztesége Fájdalmunk megemlítésével kell kezdenem. Két püspökünket veszítettük el ebben az esztendőben. Az egyik megható megadással véve magára a reá mért keresztet, önelhatáro7.ásából ez év máiusá- ban búcsúzott el tőlünk, a másiktól váratlanul felnyílt sírja elé állítva, nekünk kellett búcsút vennünk. Ősz püspökünk bucsuleveiíében atyai gondoskodással ajánlotta szeretetünkbe fiatal utódját s a gondviselés jóságából, a végrendelkező püspök még él, az ifjú püspök pedig, akire hagyattunk és akibe reményeinket vetettük, már halott. Majláth érsek püspöksége 40 esztendeje alatt csak készben nem 'lehetett jelen a Státus, illetve az Egyházmegyei Tanács tanácsülésén, Yorbuchner püspök urunk mindössze hétszer nyithatta meg egyházmegyéje vezető testületének tanácskozásait s antin' most utólag szomorúan látjuk, a halál angyala talán már akkor oldala mellet: állott. — A kettős veszteség kettős gyászba borította egyházmegyénket. Majláth érsek hosszú püspöksége ideién nemzedéí( a munkai mezején, kötelességünk számolni az élettel és feladataink után kell néznünk. ]\fé!fó:t«ssék azért mecj enged ni. hogy tárgyalásaink és célká'tízeseink vezető- gondola’óként kél szcmpr.n'ot érintsek. Születésünkkel kaptuk, de a/ egyházmegye szervezetébe nagy történelmi hagyományok kötelező erejével súlyosbítva, mint intézmény váiliailfuk azt a feladatot, hogy őseink szent kilét megtartjuk s katolikus népünk lelki, szc térni és erkölcsi műveléséről s ezzel föld' boldogulásának előmozdításáról is intézményesen gondoskodunk. Szellemi és erkölcsi erőkifejtésekéi azonban intézményesen működésben tabáni, kultúrát teremteni és km hí rá1 is örökséget megőrizni és továbbítani csak akkor lehet, ha rendelkezésére állanak az anyagi elöfel ételek. Egyházmegye» tanácsunk s megbízásból az igazgatótanács immár évek óta a legnagyobb nehézségek ellenére, dicséretes kitartással és ügyszeretettel fáradozik a/zom hogy a nélkülözhetetlen anyagi szükséglet- 'ölő terem tejével kulturális berendezkedésünk egész szerkezetének működését biztosítsa és amennyiben lehet, a helyzetünk folytán előálló nj igények ellátására is alkalmassá tegye. A közgyűlésünk ennek az alap vetést jelentő munkának évi számbavételére és megbeszélésére jött össze — A végzett munkáról a kiküldött bl-, zottságök részletesen beszámolnak. Ezért mói'tóztassanak nekem megengedni, hogy a számbavétel és a megbeszélés kőnkről) vonatkozásain tulmepve, feladatunk lé nyegénél maradjunk és inkább a jövőt nézzem. A jövő feladatai — Nagy feladat. Nagy és áldozatos* feladattal járó munka, de úgy hiszem, minden okunk meg van, hogy feladatainkat hittel és lelkesedéssel vállaljuk. Az idők járása, újból egyházunk igazsága mellett bizonyít. Az. éle: ürmének hallatlan meggyorsulása, az eszmék és eszmei törekvése kiérésének idejét is megrövidítette. A gondolat, amelynek régebb évtizedekre volt szüksége, hogy a betű holt világából kilépjen és hasson, ma rö* * vid egy év a Lalit egy célra feimoz.dult tömegeknek lehet ílóziaisitó jelszava: Az eszme, amely kirobban, esetleg évszázadokon keresztül csak szép lelkek hite és álmodozása volt, ma néhány év leforgása a’dMt világalakitó erőként jelenhetik meg a történelmet csináló tényezők között. Es az események minket igazolnak Egyik viIágbodogiltó eszme a másik után érik ki és hull bele aiz enyészet tövébe. A történelem rostája erős lökésekkel működik és ü nagy tisztulási folyamat, ami az eszmék terén, az emberiség szellemi, erkölcsi világéban és ennek gyakorlati vetülrte gyanánt, (gazdasági és társadalmi síkokon is világszerte megindult, a zűrzavarból az egyház által képviselt igazságokat emeli ki és mutatja jel, mint olyan alakot, nme- Igei a földi élet berendezésénél sem lehet figyelmen kívül hagyni. Mindaz tehát, amit mi saját ügyünknek vallunk, amiért dolgozunk és áldozatokat hozunk, olyan igazságok és érdekek szolgálatában áll, vallási, erkölcsi és kulturális törekvéseink szelleme, olyan éréket képvisel, amely egyetemes emberi érték és kimozdíthatott an alap, amit tartósan az emberiség sem tud nélkülözni és amiért érdemes lelkesedni, áldozatokat hozni, érdemes a jövőt arra építeni. — Ebből természetszerűleg és égés? .súlyosságával következik a. másik gondolat, a felelősség kérdése. „Apostolokra van szükségünk€t kék hosszú sorát nevelte föl, régi intézmények ujuhak meg és újak támadtak az ő közvetlen gondozása alatt. Papok -és hívek, intézmények és törekvések ma is az ő páratlan, nem ismétlődő és nem ismételhető egyéniségének sugárzásban állanak. Krisztus természetföüöttli l'e’Ízületével jött közénk s mindent itt hagyott, lelkét, vagyonát, egészségét és mindznek- fölötx itt hagyta, itt osztotta szét páratlan nagy szivét. Vorbuchner püspök súlyos örökséget vett át. Nagy előd utódjaként, nehéz időkben jött, nagy felelősség és nehéz kérdések elé állitva. É9 utólag is meg kell állapítanunk, mit már különben hivatala átvételének első percétől láttunk. hogy személyében a felfokozotr várakozás ellenére sem csalódtunk. Isten a kivételes időkhöz mért kivételes képességekkel áldotta meg. Tiszta látással', okos körültekintéssel és bölcs mérséklettel irányította az egyházmegye ügyeit, öntudatosan és szívós kitartással védelmezte érdekeit. Utolsó percéig állott helyén, a kötelességteljesités mezején esett el igazi hősként. — Amikor most a mi jó püspök atyánk kórházi ágyánál lélekben megjelenünk, hogy gyermeki ragaszkodásunknak és hódolatunknak kifejezést adiunk, kérve a mindenható Istent, hogy adjon keresztje viseléséhez elégséges erőt s amikor Vorbuchner püspök urunk lelkét a jutalmazó Úristen jóságába ajánljuk, illő, hogy egy rövid, néma imádsággal hódoljunk mind a kettő emlékének. A tanácsülés Mámon Áron aposcoÜ kormányzó beszédének ennél a részénél néma imába merülve percekig állva hódolt a két kiváló egyházi férfiú emléké" nek, majd igy folytatta Márton Áron: — Nekünk pedig, akik itt maradtunk Feladatúink tnz, hogy egy nogyohb közösségnek, egyházmegyénk egész kmiloiikus közösségeinek elsülendő igényeit szolgáljuk ki. Ahol o ti dig eminens közösségi érdekről van szó, ott részletmegoldásokkal nem lehet beérni, Es a személyi tekinteteket és egyén; érdeleket, még ha néha-néha áldozatokat is követel, ki kelj zárni. Vaoniaík adottságok, amikkel kell számolni, '3z el>végz'éisine váró -egyes feladatoknak varr mák természetes beiisö és! külső koiflátai, az igények kielégítésének és a különböző tevékenységeknek olykor fel kell osztód niok, térben iés időben, egyszer a dolgok természete máskor külső kényszerítő körülmények következtében-, de azoktól1, aJcik «1z ügyek felelős vitelével bízatnak meg, nem várhatja senki azt, hogy n közösség érdekét részlet- kérdésekre aprózzák szét, a helyi, vagy egyéni meggondolásokat a magasabb szempont felé emeljék, vagy a s-emclyt jótékonysági alápon az intézmény kárára előnyben részesítsék. Feladatunk a feladatkörök természetéhez igazodó különböző értelemmel. de az egyházmegye egész, területére szól és akár személyi, akár tárgyi kérdés kerüljön megoldásra, egyetlen szempont lehet irányadó, hogy hol van a legjobb munkaerő és melyik a leghatékonyabb megoldóéi fórum. Erre a felelősségre viszont 01 másik oldaliról is megfejő váilaszmak keli jönnie. Értem ez alatti azt, hogy-er mi ügyünket nem lehet immel-ómmal szolgálni többé-kevésbé sikerült elhelyezkedési alkalomnak tekinteni, M*i -nap szám csokikat nem érhetjük be, nekünk a teg jelent éktelenebb helyre is apostolokra van szükségünk. A mi szegény helyzetűinkben a munka értéke, a foglalkozások és hi vattások jelentősége, mindet 1 egyes ember munkájának ható területe megnőtt és a közösség életiével sokkal jobban összefügg, mint korábban. Olyan erőkre W\n tehát szükségünk minden poszton!, akik saját foglalkozásukban kiválóak, szorosan <veit kötelességükéi' nemcsak lelkiismeretesen, de lelkesedéssel is végzik, a rájuk bízott szellemi, erkölcsi és anyagi javaknak fáradhatatlan sáfárjai és emellett még készek működésűk terét kitágítani. Akarnak és fiúdnak munkát lelkesedésből n nagy ügyek személetével1 válMind. — Az egyház sok vihart kitölti zivatarok felbőszült híuiliá,maj ostromolják most is, de igazsága és tanításának erkölcsi tartalma min; kikezdhetetlen sziklat ön, egyre diadalmasabban emelkedik ki a történelem változó hullámverésében, (lseink a .munkát, amit mi vatgyunk hivatva - folytatni, ezen a megdönthetetlen, örökbiztos alapon indították el. S amikor ma az egyéni, munka sziámbavéteiére és a következő tennivalók megbeszéliéisére összejöttünk, a feladatunkba veteti hitnek és felelősségnek aggodalmával üdvözlöm Önöket s az Egyházmegyéi Tanács közgyűlését a világi elnöki, urra; egyetemben 01 mindenható Isten névé- ben megnyitom. Súlyosan elítélték Béítehy László lapszerkesztői KOLOZSVÁR, november 17. A VI. hadtest katonai törvényszéke — Negulescu hadbíró-alezredes elnökletével — tegnap Ítélkezett Béiíeky László nagyváradi újságíró, a „Néplap“ szerkesztője és vádlót társ a, Sváb György borlai iparos ügyében. Mindkettőjük eden államellenes izgatás miaut inditcittak eljárást Béli lek y szerkesztő a cseh—magyar ha. tárrvizió kapcsán, a pozsonyi rádióban gróf Eszterházy Jánosnak és Jaross Andornak elhangzott beszédeit teljes egészében. lapjában leközölte, amelynek egy példányát a szilágymegyei Borba községben Sváb György fes ömester faluszerte clva'Slgialtott, messzómenÖ köv<>) koztetése- ket vonva le annak kőzi>v,iónyéböi. KihalJgaitásuk alkalmával úgy a szerkesztő, mint a festőmes'er jóhiszeműségüket hangoztatták. Boceanu őrnagy-katonai ügyész súlyos büntetést kéri, Dr. Moidovan Valér védő arra hivatkozott, hogy a beszédeket egy barátságos állam rádiólead >ja. a cwA» parlamen t tag jai tót továbbította és a? csupán az adott helyzetre vonatkozott. Dr. Bariba. Ignác a lefordított cikk alapján igyekezett kimutatni védencei ártatlanságát, de a katonai törvényszék ugy ai vád alá helyezett Béltekyt, mint vád- lottársát bűnösnek mondta ki és a hírlapiról 6 havi fogházra és *2000 icj pénzbüntetésre, Sváb Györgyül pedig ~ havi fog házbüntetésre béllé el.
