Ellenzék, 1938. november (59. évfolyam, 249-273. szám)

1938-11-13 / 259. szám

ellenzék 9 1938 november 13. Őszi nap virága Irta: MÓRICZ ZSIGMOND. A pék remekszép fiú volt. Mikor ment a biciklijén, minden lány utána nézett. Természetesen legjobban Zsófi. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert a pék olyan szép volt, az egész világ sze­rette. Zsófi pedig árva volt, senki sem szerette. Mért ne szierette volna ő akkor a péket? Sőt, dl volt ragadtatva; a pék kedves, kapós és körülzümmögött legény! Nem is legény volt, hanem egy igaz ur. Egy érettségizett nem elegánsabb nála. Ha vasárnap felőtörött, olyan volt, mint egy nyaraló s hétköznap meg olyan, mint egy futballista. Zsófi sem röste'fte magát, mert világ árvája lévén, egészen csinos és érdekes kislány volt s kivált ha dalolt, mindenki megállót* s azt mondta, hej haj! Mert Zsófikának csak egyszer kellett haliam egy dalt, ő már másnap sokkal hangosab­ban énekelte, mint a minta. Ezen az őszön sokáig nagyon szép volt az idő. A nap úgy sütött, mintha ki akar­ná pótolni a szeptemberi esős. ködös, bo­rús napokat, amik megrohasztották a sző­lőt. Egész október a legpompásabb vén­asszonyok nyara lett, csak az utolsó há­rom nap borult el hirtelen, a kertészek nagy bánatára, akik elhanyagolták a gyö­kerek kiszedését. Zsófika is ott dolgozott a kertben s ha a rácskeritésen kívül el­ment a pék, pompás uj biciklijén, még jobban lehunyta a fejét, észre ne vegve valaki a kerek világon, mennyire tetszik neki a pék. S ez nagyon csodálatos is volt. A pék­nek a zsebében valószinüleg volt valami mágnes, ami messze sugárzott s a Zsófika búza alatt a legkülönösebb kavarodást csinálta. Drótnélküli mágnes voilt az s igazán teljesen érthetetlen, mért éppen a pék zsebében volt? Zsófika már akkor is érezte a közeledését, ha háttal volt az út­nak — ami különben ritkán esett meg mert mindig ott volt fé’szeme az utón, nem jön-e véletlen erre a pék. Közben a világban a legnagyobb zava­rok voltak, háborús készülődések. A pék­nek akkora haja volt, mint egy fekete fel­hő s nem viselt kalapot, sem sapkát, ha= nem piros arcot és fekete szemeket, fe­kete szeme messze vihogott s piros arca olyan vök, mint a kelő nap. Zsófika szeretett volna egy szál napvi­rágot adni neki. Igen szép napvirágok voltak az idén. Eddig be sem kellett vinni a szobába, konyhába, a szabadban a leggyönyörűb­ben ékek, fejlődtek, virítottak s rezgő szirmuk kitárulkozott az ég felé. Olya­nok voltak, mint a nap fordított képe: mintha a nap tükröződnék ebben a ked­ves virágban, a sugarai is látszottak. Eb­ből a virágból a legszebbet oda kellene adni a péknek. Azt hiszem ez mindent eldöntene. De lehet odaadni? Oda lehet adni? Milyen tehetetlen és boldogtalan egy kislány a mai világban. Nem teheti, sem­miképpen sem teheti meg, nem vághatva le tőből a szál virágot, mely úgy áll a fél­lábán, mint valami fehér madár. Először is, ha levágná, hü, lenne abból haddei- hadd. A bácsi agyonütné a nagybotjával, a néni kettévágná a nyakát az ollóval s ami ennél mindnél nagyobb baj lenne: ki- derü’ne a titok. Már pedig inkább meg­hal az ember, ugye Zsófika, de a titkot megőrzi kis szivében. Meg is kell őrizni, mert ilyen még soha senkivel nem tör­tént, pláne kislánnyal, soha világ terem­tése óta, mint ez a rettenetes nagy titok. Az lehetetlen volna még képzeletnek s. Soha nem vcflt még kislány, aki egy pék­nek napvilágot akart volna adni. hiúval lehet, megtörtént, én pl. ügy emlékszem, valamikor, nagyon régen, va'ami félszázaddal ezelőtt, valami ilyen bennem is volt. De az más, ugye Zsófi­ka? én fiú vagyok s a fiúnak sok minden »zabad, ami a lányoknak nem. S én teljes részvéttel is vagyok irántad, Zsófika s megvallom, a te helyedben éppen olyan zavarban és kinban volnék s én sem tud­nám az öreg fejemmel kitalálni, miképen s mimódon tudnám azt a dusvirágu le­inek napvirágot odaadni a péknek. Mer*, azt át kell adni, az tény s az átadásnak abszolúte észrevétlennek kell lenni. B'- zony, ha ki nem ment volna divatból, legjobb volna ilyenkor szellemnek lenn;... Csak. sajnos, a szellemjárás kiment divat­ból, kis Zsófim, legfeljebb álomban |ön- nek elő. Képzeld, az éccaka is mit álmod­tam, nem hiába halottak napja közeledik: azt álmodtam, egy szép asszony, akit én igen féltettem, karcsú, magas, szőke a?z- szony, a hatodik emeleti erkélyen, elle­neiül dacból az erkély lépcsőjén ringatta magát s aztán ki is vetette magát s én egy negyedpiilanatnyi habozás után utana dobtam magam és a legnagyobb meglepe­tésemre amint leestünk, már tánco.va. kar-karban haladtunk tovább, nagyon boldogan, felszabadulva és egymásra ta­lálva s ettől igen vidáman s kacagva néz­tünk vissza s egy csöppet sem érdekeit, l'ent az utca kövén az ottmaradt két ösz- szeroncsolódott hulla . . . Nézd csak Zsóf.ka, milyen furcsa, akár megtörtén­hetne: a holttesből kiváló szellem boldo­gan ól tovább s megmenekültnek érzi ma­gát, mióta nincs terhére, mint va'ami nyűg, az ottmaradt volt testiség. Milyen szerencse, nem kell a kislányo­kat félteni. Zsófika teljesen és tökéletesen tisztában van magával. Meg van nyugod­va. mint egy szellemmé vált élet, mit 's fog csinálni. A világon a legegyszerűbb dolog az egész­Már itt is Van a vasárnap. Úgy repül az idő, mint a mesében. Zsófika felöltő- zott a legszebb ruhájába. A haját kőé- nyesitette fésűvel és a boldogság villany- szikráival. És elment a templomba. De mielőtt elment volna, levágta a legszebo napvirágot, de mielőtt levágta volna, egy sort irt egy darab papirosra s ebbe a pa­pírba csavarta a napvirágot. Aztán e ment a templomba s véletle­nül ott találta a péket. Csak a szemével találta meg, de megtalálta s ez a fő. Aztán elmúlt az Istennek az ő tiszte­lete s repült az idő, mint a mesében s a népek elkezdtek kihúzódni a templombó1 s akkor ő is kihúzódott. De az már nem volt mese, amit csinált. Úgy intézte ugyanis, akkor érjen ki a sza­badba, mikor a pék. S mikor az Isten borús szürke ege alatr állottak, egyszerűen, a világ ’egnyugod" tabb módján s a legtermészetesebben oda­ment a pékhez s odaadta neki a napvi­rágot. A pék nagyot nézett s nem tehette. Elvette. Pedig habozott, ne atasits>a=e e:? Akkor Zsófika azt mondta, olvassa el és pí, «4v­ami a papírra van írva. S ezt olv csudá­latos nyugalommal, mintha már éppen kiszállott volna a nehéz és zavaros testből. A pék elolvasta. A papírra ennyi volt írva: .,Én szeretem magát". A pék nagyot nézett, fekete szemeit nagyon kimeresztette s fekete haja most is úgy állott, mint valami fényes fekete felhő a hegyen . . . — Kislány, ne szeressen engem, nekem már van, aki engem félt Zsófika egyszerre visszaalakult. Vissza- bujt szép ragyogó szellemből, visszaköl­tözött a lent a porban, roncsban ott ha­gyott tetembe. Ezzel aztán azonnal el is veszett minden bátorsága és ártatlansága. Egészen közönséges kislány lett belőle s már nem is tudta, mit csináljon. Rámeresztette szemét a székre, ajkát elbiggyesztette s azt mondta: De mielőtt megszólalt volna, a pék már adta vissza neki az őszi napvirágoc, ami őt végkép kihozta a sodrából. Most szólalt aztán meg. S mit mon­dott? Na mit? Semmit, csak ennyit: — Maga ronda. S eldobta a fenébe az őszi nap virágát. Ez az, amit mi nem tudunk fiuk, se öregen, se fiatalon. A pék sem tudta. Volt egy rossz foga, megszivta, s azt mondta: — Üh ha. S utána nézett, de nagyon, a kislány­nak. Davidsen, a „szendvicskirály“ A világ leghosszabb étlapja másfélméter hosszú és 180 különböző fogása közül lehet választani KOPENHÁGA, november hó. Európa tele van nevezetes és nagy múl­tú vendéglőkkel, amelyek éppen olyan komoly (sőt egyesek szerint komolyabb) attrakciói az illető városnak, mint a mú­zeumok s műemlékek. De azért Kopenhá- ga túltesz ebben a tekintetben minden városon. Kivétel né kül őszintén bevallják, hogy a város legfőbb nevezetessége David­sen, a szendvicskirály. Az idegen először akaratoskodik, hogy ő talán jobban szeretné először mondjuk a Glypthoteket-muzeumot megnézni, világ­hírű Rodin-gyüjteményével vagy talán Amakenborgot, a dán király meseszerü palotáját, de csak azt éri el, hogy tudá- kosnak tartják. Palota máshol is vám, mú­zeum is, de Davidsen csak egy , . . Engedünk a gyengéd erőszaknak és be­térünk Davidsen egyszerű, ódon fahurko- latu csöpp kis vendéglőjébe. Davidsen epyike Európa legrégibb ven­déglőinek és a nagy mesélő, Andersen itt költötte a rut kis kacsáról szóló megható történetet. (Reméljük, hogy nem evett kacsasültet közben.) A vendéglő megőriz­te külsőségeiben az ódon légkört, a fabur­kolatot és a gyertyavilágitást, de emellett egyike a világ legmodernebb eszközökkel dolgozó vállalatainak. Több, min: százfőnyi áldandó személy­zet dolgozik a vendéglő helyiségénél kö­rülbelül tizszer nagyobb konyhaüzemben. Vájjon kinek? Hiszen a vendéglőbe tizen is alig férünk . . . Viszont Davidsen tu­lajdonképen csak exportra dolgozik, ezt a kis vendéglőt inkább kedvtelésből és azért tartja fenn, mert mint jó dán hon­polgár, nem akaria megfosztani fővárosát S egy attrakciótól. Szóval a szendvicsüzem exportra dolgo­zik, még pedig a modern technika min­den vívmányát igénybe véve. Percenként érkeznek a táviratok, amelyek Davidsen világhírű luxusszendvicsen kérik a világ minden részébe. Davidsen saját külön ki­bérelt repülőgépjáratai szállítják az árut. Reggel 9 óra van éppen. Aksel Svend- sen igazgató magyarázatát uj .sürgöny sza­kítja félbe. Parisban kongresszus van és a iţo résztvevő számára kérnek lunch-ki- szolgálást. Pár óra mutlva a franca kon­gresszus komoly résztvevői is abbahagy­ják a világesemények megvitatását és át­térnek Davidsen internacionális sikereinek méltatására. Svendsen igazgató meséli, hogy nemré­giben Északafrikából futott be megrende­lés, mert egy amerikai milliomos valami egész különösen jóvail akarta meglepni vendégeit. A régi jó időkben, amikor még az an­gol király ráért unatkozni, vagyis Ed­ward király idejében, minden héten egy­szer elküldte Davidsen az uj kreációk lis­táját a Buckingham Palócéba és a király kiválasztotta, amelyik az Ízlésének meg­felelt. — Mi a siker titka? — teszem fel a^ állandóan visszatérő kérdést. — Ugyanaz, ami minden másfajta si­keré, hogy olyasmit produkálunk, amit nem tudnak utánozni. Az még nem szendvics, ha egy darab kenyeret megvaja­zunk és egy szelet sonkát vagy aajcot te­szünk rá. A dán szendvics hallatlanul komplikált, mondhatnám kulináris művé­szet. Nagy tudással alkotják az ui kreá­ciókat különböző majonézek, sa.áták, ha­lak kombinációival. — Azonkívül nálunk nemcsak az izek. de a színek harmóniáját is megfelelően állítják össze. Minden megrendelésnél tud­ni szeretjük, hogy milyen j'el'egü összejö­vetelről van szó. Ha például keresztelőről van szó. akkor a világos, fiatalos színek dominálnak. Lazacot. sonkát, krevettet, retket és gyengéd rózsaszínes salátákat komponálunk egybe. Ha viszont esküvő­re gyűlt össze a vendégsereg, akkor már melegebb tónusok is számba jöhetnek — folytatja gourmandesztétikai előadwá: Svendsen igazgató. — A melegebb színek a (remélhetőleg) forró szerelmet szimbolizálják. Ilyenkor legszívesebben friss, vörös főtt rákot al­kalmazunk majonézben, csirkefehérjét to­jássárgájával, díszítve, stb. Megint más stí­lust kíván meg például egy gyászünne- pély menüje, nemdebár? Ilyenkor disz­krét, sötét színeket alkalmazunk, például kaviárt rozskenyéren, füstölt angolnát gombával garnirozva és hasonlókat. Hogy Davidsennek van választéka, azt az étlap hosszúságából a legkönnyebb megállapítani Az étlap ugyanis másfél méter hosszú és i 8o különböző szendvics- variációt tartalmaz. A legismertebb specialitás a „Pyrami- de-Rejemad". Különös, tejes izü, fehér ké­vé thalom csúcsosodik. Minden egyes szendvicsen t^o darab krevett legfino­mabb részecskéje foglal helyett. Egy hosz- szu asztalnál ülő asszonyok, mint a gyári munkásnők, csak a ki9 krevetfrákokat hámozzák ki a héjukból. A leggyorsabb munkás se tud egy kg. krevettnél többet megtisztítani egy óra alatt. Az étlap másik nevezetessége, a „Wind­sor herceg kedvence“: főtt ökörfark- szendvics tormadiszitéssel. Az irodalmi érdeklődésűek „H. C. Andersen-szend- vics‘-et fogyasztanak, amelyet ropogósra sült sonkából, májpástétomból, paradi­csom és retek kombinációjával állít össze a konyha miivésze. De vájjon mért hivják „VIL Frigyes ki­rály lovon“=nak azt a szendvicset, amely sült halfiléből, citrom és petrezselyem dí­szítéssel egyike a legkedveltebb kreációk" nak? A „Knust Postbud“, vagyis „Postás“ eredetét talán könnyebb megmagyarázni, ugyanis valami különösen finom pácolt tüzvörös céklasalátából áll és a dán postá­sok egyenruhája ugyanilyen céklavörös. A legpoétikusabb szendvics azonban minden bizonnyal a „Naplemente az öböl­ben“. Halvány rózsaszín äiazac-tengeren tojássárgája-nap úszik. A dán király is ismeri, sőt a legna­gyobb mértékben méltányolja Svendsen igazgató szendvicsköheményeit és éppen a napokban ajándékozta meg az „Izlandi Sólyom Rend“ lovagrendjével. Az érdem­rend átadásánál Krisztián király pár na­gyon kedves szóban méltányolta „kollegá­ja“, a szendvicskirály érdemeit, aki sokkal hatalmasabb birodalom és vidámabb alatt­valók fölött rendelkezik, mint ő maga. Dr. B. É. Minden Lbüa “ egoi csobbasi azfEüeiízéik fcőíay woszf ályá bsm, €fuj­Ko!®zsvár szerezhető be Vidéki megrendeléseket azonnal intézünk*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents