Ellenzék, 1938. október (59. évfolyam, 223-248. szám)

1938-10-30 / 248. szám

o 193S október 3 0. ELLENZÉK îi A KERT Hans Carossa elbeszélése xA «ÍO/l'il aíxí.jo ?-0ÍöxrB fiain !>SWÍÍV i3in?i o>íxöt ?• hí WSBjf A OllAy yítán 3 Xll ííov »hűi .gnan u '9 ín ö nőm q3>:e * >M ' ihm , f)Gg ; ■Á I goxn ími í v e ) MÍgZ hsa fi .7 Xíi/P saiq bot ßxg jbl ícá not ir>í [ !ibí ön Jet ifid ÚÉ ii u fi fjei Xfi 3>í *q GV »V í! »i il 3t rí rí g ti I ?. T E) g Az első márciusi napoktól kezdve, derült, szabod óraink nagy részét már mardin y á jván a kertiben iölitötíük el. Kertünk a háztól kissté táv óla bb feküdt, az udvaron és egy nagy gesztenye iákkal körüllültetett söepince előtt kellett o.lmeniiünk, hogy az anyám bi'i'odal- ssiiiiik. A kertet a szomszédok gyü­mölcsösei és másik oldalról keskeny falusi utca szegélyezte. Közepén keresztbe hasadt világosszürke kőurna állott, melyen még fel­ismerhető volt a kőből faragott meztelen gyermekek teste. Különösen esténként tar­tózkodtunk itt gyakrain és nagy elősizeretet- tcl s csak miután, másnapi dolgunkat és kí­I* ninkád megbeszéltük, tértünk vissza La­kásunkba. A kerti égbolt alatt tunyára egészen rnegt- változott, könnyebbnek és fells zabad ul'toibb- nak érezte magát, mint az átható orvosság- szaggal állá tat ott kukásban, nem kerülte úgy az embereket és velem is sokkal kevésbé volt szigorú, mint mi őskor. Csak azt nem tűrte, hogy mint vailanni henye vendég ke rengjek körülötte. Mihelyt a földet felősták és beosztották az ágyúsokul, rögtön bevont ü munkába. — Bizony, serényeknek kell Lennünk, — mondta ilyenkor — ha azt akarjuk, hogy szép virágaink fis ve töményeink legyenek! Ma megmutatom a virágniögvökat, figyeld meg jói, hogy milyenek! ősszel már te mia­gad fogod őket összegyűjteni és kiválogatni! Kíváncsian szemléltem a pnpirlias'akb«. zárt magvakat, műin den ikre mélys/.inü vimágkoro- na voit nyomtatva s: felelte vastag betűkkel a virág neve. Egyenként nyitottuk ki a la­şa kokat s vaiia menny t külön-külön kis csé­székbe ürítettük. Voltak köztük szűr késbar­na golyócskák, kis levélalaknak és parányi kiszáradt rudacskák, némelyike meg éppen piszkos szecskához vagy tubákhoz haisonlí- tott. Majd gondosan, akárcsak mesterem, szabályos (rovátkákat huztmira ujjammal a fejgereblyél't földben, elhintettem a magva­kat, a különféle ágyasokat pálcákkal jelöl­tem meg, melyekre a virágok neveit jegyez­tem fel. Később megtanított a küs palánták meg­különböztetésére is, oly finomak voltak e növénykék. hogy már ezzel is előre sej ítél­ték jövőbeli alakjukat. Ahhoz is hozzászok­tatott, hogy figyelmemet ne kerüljék ki a kis zöld hernyók, melyek & levelek szánét utánozva valósággal] megszállják és felfalják a növényt. JHa munkája közben rovarokra bukkant, arna is kioktatott, hogy melyek azok, amelyeket, mint a növények ellensé­gét, bátram el lehet puszit!tanii s melyeket kell, mint hasznosakat védenem. A szigorú parancs, mely szerint minden kártevő ro­vart ki keld irtani, néha zavarokat okozott. Volt eset, hogy ilyen kártékony lény került a kezeim közé s anyám rámhiztnr. hogy miit teszek vele. Ilyenkor saját itélelemre szó­rakozhattam s ha a rovar nem volt kétség­telenül káros, csak valószínűnek Játszott, hogy az, rendesen úgy segitettem magamon, hogy foglyomat szigorú szavakkal megdor­gáltam s magiamról minden felelősséget el­hárítva, átdobtam a szomszéd kentjébe. Ké­sőbb egyre önállóbban., saját belátó som sze­rint jártam el s úgy hittem, hogy ilyenkor magasabb sugallatnak engedelmeskedem. A díszes vörös, vagy zöld színben csillogó bo­garakat, melyeknek már a látása, is megör- vendezitetett, isten uccse már eleve jótevő lényeknek tekintettem s barátságos szólon- gatások közepette engedtem szabadjára őket; változatlanul kemény volt azonban a szivem az umdrtritó, .sötét szüleményekhez, ntfultam a vakondokait, a fülbemászót, százlábút és különösen azok ellen fordultam haraggal, amelyek aránytalanul gyorsom futottak. Siet­ségüknek tudatos gonoszságot1 tulajdonítot­tam. Az égről és pokoltól szólő tainftás már javában működött bennem, korai nyíltsá­gom először ezekkel a teremtményekkel szemben nyilatkozott meg s* a hernyókban és más kártevőkben a.z ördög ivadékait ül­döztem. Evek teltek el, amíg rájöttem, hogy a legtöbb különös kis állattól azért intézünk, mert lényük értelme homályos marod ne­künk és saját nyugtalanságunkat helyezzük beléjük. Néha csodaszép földi pókok tűntek fel. de sohasem ragadtattem magam annyi rai, hogy ezeket is elpusztítsam, bár anyám halál listájának az élén szerepeltek. Volt köz­tük kiáltó vörös, de feszes bársony puhasá­gához has-onló: úgy tűntek elé a fekete föld­ből, mint csiszolt drágakövek, hogy aztán nyomtalanul eltűnjenek. Gyakran ábfutká- roztatkim Őket & mutatóujjamon s felemel­tem, hogy átsüssön cseresznye vörös izzó vérükön a nap, aztán szabadjára engedtem valamennyit. Ha azonban az anyám közelébe kerültek, megtörtént, hogy eltakartam őket, lopvrt földet szórtam rájuk. Egy napon szorgalmam juta-lmául teljha1 talmi) ura lettem a kert egyik sarkának. Égés7 kis darab földet kaptam s ezen épít­hettem és ültethettem, amit csak akartam. Minthogy minden gyermekkel veleszületik a vágy, hogy magát láthatatlanná tegye s a biztonság sötét odújából figyeljen ki a vi­lágos és veszedelmes külvilágba, én te csu­pa nagy, niáJöim da magasabb mövénnyel akartam kis birtokomat beültetni, hogy eb bújhassak, mint valami igazi erdőben. Nap­raforgó és óriáskender palántákat kaptam anyámtól, hozzá még török mákot, hogy színessé tegyem és benépesítsem jövendő, sűrű vadonomat. Viharon és nupsülésen keresztül a nyár észrevétlenül elérte tetőpontját s én mind inkább a manó alakját öltöttem magamra, aki úrnője hálta mögött még serényebben dolgozott, mint szemtől szembe. Már köze­ledett az idő amikor fáradtságluirik áldását learathattuk. Dúsam tenyésztek a konyhai növények, mégis mindezek eltörpültek, mert majdnem az egész kertet, sövénytől sövényig olyaiii. virágzás borította, el, hogy a legelfog- Ivdtaibb emberek is kénytelenek voltak bá­mulattal időzni kertünkben. Ümmepestéken hallgatagon néztek 1«' hozzánk a szomszé­dok, a gyermekek játsizás köz.ben virágot kértek s a nagy ünnepek előtt idegen kerté­szek látogatlak meg, a.kiiik feleslegünkből dúsam válogaibatla'k csokorra és koszorúra valót. Bégen leszoktam már arról, hogy megöl­jem a kártékony számba menő Alkutokat, melyek csak azért látogattak hozzánk hogy szebbe tegyék és díszítsék a kertünket. A •kőurnáról lecsüngő lila e'-r,nyősvirágok felé ijedi pillangók szálltak, de sose telepedlek le egészen, hanem sel>esem usizvoi, vagy for grtszéls zeniem röpködve még alakjukat sem árulták cl. Talányos, sár gásszíinke semmik maradtak . . . A portulacózsáeskák szelidhajlásii lankán tamváztaik, a napsütésben selymesen kinyíl­tak, de percek alatt össze csukták kelyhei- kel. ha felhő takarta el a fényt Körülöttük keskeny sávban virágzóit a nemesített vörös len, mögötte egyre szélesedő körben erős fehéres szürke levelek nőttek. Hosszúak és hajasak voltak, mint fiákul tengeri nyíllak fű’ci. Trombitanyelvnek hívtak egy gyönyörű virágot, nyitásaI valóságos ünnepként üdvö­zöltük. Mélyen belies tott harangja nagy éji pillék S'Zíinéhez hasonlított s mintha fi­nom tollal aranysárga rajzokat irtok volna á. Végiében a bosszú virágágyások szegé lyél árvácskák diszitették, apáin szerint szé­les areukbt nem a nap felé fordították, ha­nem mindig abba az irányba, emerre a leg­több ember megfordult. Porcellánkék koro­nák és feli érszegéi yü bibo: kannák között és /oki verbénák nyíllak, melyeknek hallga­tag vöröse csak ritkán és rendesen későn éledt, de akkor nem hunyt ki őszi időkig. A sövény mellett a mérgesnek tartott sósak' virág nyílt, olyan titka volt ennek a- virág­nak, rumit csakis gyermekek ismerlek: ha sisakját levesszük, ékes viola.szinti ernyőre bukkanunk, melynek ho.sznkás, ezüstös rud- ján parányi gní'ambocskák ülnek. Egy má­sik sarokban szinte észrevétlenül csenjék húzódnak meg, sem nevüket nem tudjuk, sem azt. hogy ki ültette. Isméi másutt egy sölétpiros csupasz szár. karácsonyfagyer­tyánál nem nagyobb, keskeny kemény leve­lekből álló bóbitát hozott — az egész olyan, minit egv korona. Leveleik kifelé hajlottak CLUJ, STR. GENERAI NS CULCEA No. 2 FlOKO K AZ ORSZÁG OSS ZE$ JELENTŐSEBB VÁROSAIBAN és felső részük csillogó bőrzöld színű volt, alant azonban piros, akár a szára. Az egész olyan volt, mint egy kis fa és a délszaki pálmákat juttatta eszembe, annyira hason,li- tollt az iskolai biblia képeihez. Anyám eze­ket a különös növényeket gyomnak tartotta, de sokszori kérésemre nem irtatta ki. A növényzet szelleme igy játszott roeg- száraJálhahittanul sokféle alakban körülöt­tünk s magam úgy játszottam velük, amint csak akartam Mesterem lassanként megta­nított aura is, hogy a mesterkéletlenül egy­szerű szépségű növényeket, virágokat is egy formán szeressem és megbecsüljem. A má­sodik évben már sóik virágof az ő szemei­vel néztem; s végűt legnagyobb kerti örö­münket akkor énlük el, mikor mindez a vi­rágzás. mint hirtelen elővarázsolt formamá­mor tűnt fel, mely hosszas, munkás rügye­zi« után a rózsa egyszerű gondolatát üdvö- zi lette előttünk. Német eredetiből fordította: Szabó István. A hollywoodi filmcsillagok számokban Milyen nagyok és milyen kövérek a világ kedvencei? HOLLYWOOD, október hó. Ha az ember Greta1 Garbót látja és hallja ai vászno«', igazán nem gondol arra, milye­nek a testméretei, annyira elragad minden­kit babattan tehetsége. egyéni vonzereje, művészete. Mindamellett rém érdektelen tudni, hoigy a viliág kvtiségkivül legngyobb filimszinésznője 165 centiméter magas, 56 és> egynegyed kiló. Kesztyűjének száma 7> negyvenes cipőt hord, mellbősége 87 és fél, csípője 95 centiméter, derekai 66. Ezek a számok természetesen, egyáltalán nem felelnek meg a milói Vénusz klasszi­kus méreteinek. A műtermek ruházati osz­tályai az összes fiimiszüntésiznők és színészek milliméternyi pontosságú méreteivel rendel­keznek és erről pontos kartotékot is ve­zetnek. A filmvárosban nincs titok és igy azt is tudja' mindenki, hogy egyetlen olyan sztár sincs még, ha többmllHó dollárt is keres és bármi lóinak száma többszázezerre mg aki a miiíói Vénusz méreteivel rendelkezne. Lily Ponsnak van a legkisebb lába A legkisebb cipőt és pedig 34 és felest Lily Pons hordja a filmsztárok közül, aki egyébként operaénekesnő és «kiről hazájá­ban várost is neveztek el. A város neve te­hát Lilypons. Lábkicsiség do'gábaai az el- huniyt Jean Harlow követte Lilly Ponsot. A j tragikus körülmények között elhunyt film­csillag 35-ös cipőt hordott, A he,rmadik he­lyen Jeanette MacDonald, Miriam Hopkins j és Mary Carlisle állanak 36-is cipővel. Ruhadiktaiura * A hollywoodi öltözők azt is elárulják, í hogy a filmszépségek épp annyi hibával I rendelkeznek, mint más közönséges polgári j asszonyok, csak éppen jobban tudják elta- j karri a>»t. Nagyon kell vigyázniok. a holly- I woodi f ilmcsillagoknak, mit esznek fel, gyak. ■ ran kell sovány it ók urát tor tani ok, bogy a csiipö és o derlílk vonaia rendben legye«'. So­kat sportolnak sokat tornáznak és ellent- J mondás1 nélkül alávetik magukat a kozmeti- j kus és a szabász diktatúráink, j Aki, 167 centiméter magas, nem hordhat I csíkos tpuhát. Ezek közé tartozik például j Kay Francis1. A csikós ruha ugyanis még i nagyobbnak mutatja a termetet. Ezzel «zem- ţ ben Lily Pons nem hordhat kereszlcsikos i ruhát, mert ebben egész kis törpének lát­szana. A híres opera énekesnő ugyanis csu- ! ipán 150 centiméter magas. Janet1 Gaynor t sem hordhat kereszlcsikos ruhát. A legnagyobb és a legkisebb ; Jean Muir, akit Európában nem nagyon j ismernek, de aki ennek ellenére a .nagy­kereső“ filmcsillagok körébe tartozik kór rekordot tort. ő él a. legagyobb lábon Hol­ly wood'ban: 4 2-es cipőt visel ugyanis. Ehhez képest viszont megvan a. magassága is, mert 179 centiméter mages. Könnye« elnézhet a 150 centiméter magas Helene Hayes feje fe­lett. A filmcsillagok között magasságira néz­ve Winnifred Shaw a második, akj 169 és fél centiméter. Megvan* a súlyé1 is hozzá, sőt ő a egyik legsuiyosaibb fllmszinés-znő: 61 k'iJö. Grace Moore erősen megközeliti súly­ban, mert/ 58 és félkilós. Legsoványabb Eleanor Whitney stepptáncosnő, alji mind- ös.sze 44 kiló. Legnagyobb kesztyűt Katherine Hepburn hord Hollywoodban. Hét és felest. Jean Muir kesztyűje csak egy negyed számmal ki­sebb. Legkisebb kacsóval Norma Sheerer, Betty Fumes éa Eleanor Whitney rendel­keznek. öt és feles kesztyűt húznak rá. Mae West méretei évek óta 'Változatlanok. Gömbölyűnek éís nagynak látszik, pedig csa/k 160 centiméter magas 'és csak ötf kiló­val súlyosabb, mint Ginger Rogers'. Myrna* Loyt pedig cs*ak félkilóval múlj« felül. Amiben Marlene Dietrich és Mae West vezetnek Mae West derekának 73.75 centiméter az átmérője, ezzel szemben Marie Wilisonnak. az ismert vígjátéki színésznőnek csupán 47 és fél centiméter c dereka1. Utána Betty Firmes a legkarcsoibb. ötven centiméteres a dereka. Mae West mellbősége 93.75 cen­timéter, ,Tonet Gaynoré és Rochelle Hudsoné ezzel szemben csupán 77 és fél. A legnagyobb csipő dicsőségéért W7inni- fred Shaw és Beverly Roberts versenyezhet­nek. Mindkettőjüké 97 és fél centiméter. Marlene Dietrich is* a* vezető személyiségek közé tairlozik ezen a téren. Az övé 95. Dixie Dunbar valószínűleg nem szomorkodik. hogv ebben a versenyben az utolsó helyen áll 80 centiméterrel. Ezek után a hölgyek Is kimé ricsk élbe Ok. melyük fiilmszinésznöhöz hasonlítanak leg­jobban és ha valaki völöimit kifogásol raj­tuk, esetleg nyugodtan mondhatják: — Mit akartok tőlem, hiszen különb va­gyok. mint Marlene Dietrich. Székely szotiogralia : SSözöíSi György: SZÉKELY BÂ1JA A főbb gyíijíőfejezeíek citnel: A székelyföld kapujában. Elfelejtett tör­ténelem. Kisgazdák pusztulása. Szét­szóródás. A nagy változás. Udvar- helymeg37e, Csikmegye. Háromszék. 265 oldal, 22 fénykép mellék e1121 149 j lej az Ellenzék könyvosztá yában, Cluj—Kolozsvár. Vidékre utánvéttel i I« azonnal száilitjuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents