Ellenzék, 1938. október (59. évfolyam, 223-248. szám)
1938-10-30 / 248. szám
ELLE N 7. fi K GIOCONDA bla: CASTANO-KÖSZEGHVMARIANNE l'iivn/t', ;I piros liliom városa, a M»'' diciek cs n renaissulieo kineses hajl»‘KHi volt ii keret, melyben eiös/.ür I;»1:11U<>/1>-U Letmmio da \'inci a//al a/ asszonnyal, alki övök cs sajátos bélyeggel jegyezto meg művészetét. Leonardo égős/, életműve ajándékozásból a költ, adni az élőknek, adni a kornak lialhalatlafei műremekeké!, nj »'színekben leje/.ve ki az »'kot nagy titká t. Fiatalságának tavaszán, páratlan |>á* valutásának küszöbén jelent míg először a (ionos/, m s/'.criuma, a Mecíuzale alakjában mely első stációját jelzi a művész lelkében tobzódó ifjúkori szélsőségeknek. Borza inas és lenyűgöz» egyszer re e rettentő Meduzafő, az utókorra egyedin Medici Cosimo kastélyában visszamaradt Gorgon-fej. Mint félelmes roncs, úgy hat ez a tragikus mestermii. mely nem más, mint sötét, antik ínyttiosok rettentő quiniessnneiájai. Minden borzalmassága mellett is valami pokoli vonzóerő, valami kéteégbecset» ás magnetikus szépség árad az arcból), kígyókká vált hajfürtjeivel, tekintetének halálos dermedtségével. A Borzalom rémi fő lidércemek infernális lázálma c haldokló Gorgnn-fő, a Halál .gyermeke, melynek szülőanyja a Gyűlölet! Leonardo egész ŐJőbe ké» pólus között lebegett. Le tudott szállni a. legnagyobb mélységekbe, hogy szárnyaló képzeletét azután a legeszményibb magasságok ihlete bűvölje el. Folyton kutató elméje cinikus kíváncsisággal fürkészett a Rossz démoni sötétségében, ki akart* meríteni a Gonosz problémáját, anélkül, hogy megfejtést találjon reá. Ez a szörnyű Mo- duzafö volt az ifjú Leonardo csodálatos pályájának egyik útjelző lelki élménye. Tálán egyedül Goethe lelkének ellentmondó szélsőségei hasonlíthatók e •*<o- nardói feszültségekhez. Es mily hatalmas. mily fenséges Ívben szárnyal a művészi gondolat, micsoda csodálatos átélések, mily lelki felemelkedés következik el egy ritka életben mindaddig, amig a Gonosz gyötrő problémája óta Leonardo végre eljut az Istenig! Két véglet között alkot és ragyog da Vinci, kiragadva magát a Rossz karmaiból; dolgozik, fárad, tervez, szüntelenül zakíattó aggyal, mig megismeri az istoni kegyelem fenséges sugarad. Az Utolsó vacsora ez, amesetormü. a milánói .Santa Maria dede Grazié kolostor felmérhetetlen értékű kincse; egy nagy művész, tudós és lángelme félérkezése arra a csúcsra, ahová már csak kevesen jutnak eh Ott ül ezen a képen Jézus és tizenkét tanítványai és ahogy egykor az ifjú Leonar dói végzetesen vonzotta a Gonosz nnkar- nációja, a Gorgon feje, úgy világit, ragyog felénk az érett kor megtérő bölcsességével az uj Leonardo halhatatlan festménye. A MegválhS nyilatkozik meg e képen nekünk, elveszett lelkeknek, teljes egészében és mégis megközelíthetetlen fönségben. Szive az egész világegvc- temé és mégis egvedülvaló, mert isteni. Miért nem merte da» Vinci mégsem teljesen befejezni Jézus arcát,, dacára a váz- latszerü munka ragyogó tökéletességének? Miért dolgozta ki oly csodálatos részletességgel az apostolok vonásait és hagyja befejezetlenül Krisztus arcát, melyen a vázlatos könnyedség mellett is feltűnik a kifejezés földöntúli szépsége? Vasari, Leonardo kortársas sejti az okot. Szerinte Leonardo annyi fenséget vitt bele a tanítványok arcába, hogy, amikor Jézust aikairba megfesteni, visszarettent. Úgy érezte, hogy nem lesz képes kifejezni a Megváltó arcában mindazt a felmagasztosult nagyságot, amit egész leikével beleálmodott; úgy, ahogy Jézus képe él mindnyájunk szivében. Befejezetlenül bár, a. Megváltó feje, lesütött szemeivel ás megdiesőült mosolyával. mégis fönségesebb marad sok nagyszabású elképzelésnél, ö az, n mi Urunk, ióságos és egyedülvaló! * A festő, akinek életét,, mint két sorsdöntő állomás, jegyezte meg a Jó és a Rossz, már öregedő években ismerte meg Giocondát. Dicsőségének legmagasabb fokán, az isteni misztérium vetette rá búcsúzni készülő sugarait az Utolsó vacsora alkotójára és az öregkor hanyatlása előtt led még egyszer része olyan lenyűgöző művészi és lelki élményben, mint Moina l isa megjelenése. A múló évek fájdalmas lemondásának küszöbén, mint utolsó és nagyszerű ajándék, lépett be a nőkkel szemben iwldig zárkózott, magát a nőt inkább csak, min» esztétikai alanyt vizsgád művész életébe Gioconda, az ü rök -. \ s sz (> n y n í eg te s tes i l ő je. Mimii bűvös tükör sugarai, úgy csillogóit fel Momi Lisa Leonardo leigázotl fantáziájába n. Lényének nyugtalanító varázsa örökéit?Kivé tette a világhírű festményt. melyet ma is a legtöbben néznek, csodá nak, valami megmagyarázhatatlan delej bűvöletében, a párisi Louvre gyűjteményében * Messer Giorondo. j* firenzei kereskedő vagyonos ember volt Kiterjedt inarhate- nvészitéssel foglalkozott a Maremmák kör- nyékén fekvő birtokán és igy a legtöbbször távol volt Firenzétől. Felesége, az előkelő nápolyi család sarja, Noldo Ghe- rardiui lőánya, szintén ilyen távoliét alatt találkozott először Leonardóvah Egv arc kép megfestését beszélték meg ekkor, ntzél az arcképét, melyen negv éven át dolgozott n művész és sohasem érezte befejezettünk. Négy évig ültek szemben egymással, mozdulatlanul, festő és modellje, mint valami varázsló igézet foglyai. Vasarri szerint, Leonardo gyakran hívott a műterembe vándorkomédiásokat, sudár cigány lányokat, hogy énekükkel és táncaikkal élénkítsék a modell arrki- fejezését a fárasztó ülések n'ntt Azonban ez minden. Mi történt o négy esztendő folyamán két kivételes egyéniség között? Senki sem híd orr»")!. Ped g a szem és száj kifejezéséből elvitathatatlan beszé dcsséggel bontakoznak ki »'gv regényes szerelem körvonalai. Az n mosoly' A ball. hatatlan mosoly, a leonardői mosoly, melyeit viszont] áhíruk Keresztelő Szent János gyönyörű fiatal arcán, mely visszatükröződik Szent Sebestyén és az ifjú Bacchus vonásain, ez a csodálatos mosoly olyan sokat mesél... * Azt mondják, hogy Gherardini leánya kora fiatalságától kezdve különös szokásnak volt rabja. Valahányszor valami mélyebb lelki válság tartotta fogva gondolatát, rendesen otthonának egyik külön, elsötétített szobájába vonult vissza, melyre csak egy üvegablakon át szűrődött keresztül némi gyenge fény. A színes üvegek mozaikszerül összerakásából a my- thologiai Eros nézett az asszonyra, aki e sajátságos félhomályban iilt sokáig és várta a hangot, a belső banget, mely, állítása szerint, végül mindig megszola't. Most újra beszélt hozzá a hang s amit mondoft, fenyegető volt: — Vigyázz! Leonardo sohasem fog szeretni téged. Ne mutasd ki előtte lelked tittkant, ha nem akarsz elveszni! Gioconda azonban fellázadt a hang tilalma ellen * Gioconda szerette Leonardót. Megmaradt azonban mindvégig az a hatalma a férfi felett, hoigy sohasem :ett az övé. Nem voT't ebben a különös és tragikus barátságban semmi sem azokból a szenvedélyes élményekből, melyeket kitermelnek hatsonló helyzetek. Inkább lelki dráma lett belőle, küzdelem és kihívás két nagy lélek között, akik szerették, sóvárogták és kívánták egymás», anélkül, hogy négy éven át elérték volna a beteljesedés csúcsát. Leonardóra kezdetben talán még nagyobb hatást gyakorolt Mona Lisa, az asszony, a modell, mint) Giocondo feleségére a mester. Mig a nő csak később érezte meg a festő lényén át at férfit és vert lel kében végzetes gyökeret a szerelem, addig da Vincit azonnal rabul ejtette a csodálat e halhatatlanul érdekes és szokatlan nő iránt. Korának asszonyai, a század hősnői, Beatrice d‘Este, a fejedelemnő, avagy a renaissance idők hires kurtizán jaii, átszellemüli, finom perverzitásukkal, egyik som hatott rá annyira, mint ez az előkelő firenzei dáma, különös tekintetével, sugárzó intelligenciájával és lényének megfejthetetlen titokzatosságával. Benne érezte meg talán először Leonardo az Örök Asszonyt, kiszámíthatatlan rejtélyességével, benne sejtette meg a Madonna és a Meduza csodálatos komplexumát A hatalmas firenzei gonfaloniere, Piero SodiTűii különösen kegyelte Leonardót. () bocsátotta Cl mester rendelkezésére azt a nagy, sö’őt palotát az Arim közelében, ahol Mona Lisa négy éven át minden délután megjelent. Ott, az ódon oszlopok között festette »la Vinci Giocondát és »a>- lá'lta úgy, hogy ez a kéj) még mindig nem tökéletes. Az elmaradt táncosok vásári zsivaja u»án csak egyetlen kis vendég zavarta meg néha ay. ülés csöndjét, egy ártatlan fiatal gazella hajtotta finom fejét a szép asszony térdére. A festő ritkán szólalt meg. Néha azonban beszélni kezdoPI1; megindultak a szavak és a festő feltárta életé», lelkét és álmait . Mialatt Leonardo beszélt, az asszony rejtély maradt, Mona Li-sn sohasem mondott semmit önmagáról, olyan voi» »■ nő, műd remekmívű kazetta, meiynok kulcsa elveszett és nem nyílhat meg többé sohasem. Tgy tel» el négy esztendő, v/iintelen keresésben. A7 asszony hallgatott Mint !<>- zárt ajkú Sphinx, nézett á landóan képé nők megfestő jérc és e szemekben benne élt mindaz a titokzatosság, mellyel még Leonardo sem tudott megküzdeni. Csodálatos és néma küzdelem férfi és asszony köz.ött. Telve a lelkek titkos mámorával és lefojtott vágyakkal Mig végre eljött az a nap, amikor betört a józan valóság ay Arno melletti patoitia üvegablakain át és Leonardo megszólalt Elmondta, hogy I Ferenc, a francia király hívja Ö» magához, fényes udvarába A sors órája elkövetkezett A mult, a jövő zsarnoka eljött az asz- szonyért. Messer Giocondo, ugvlálszik, gyanút fogott és üzen» feleségének, hogy térjen vissza hozzá, a vidéki kastélyba. A inunkat, a zsenik zsarnoka is szólította a festőt a francia udvarba. Feledhetetlen és tragikus volt a délután, amikor közölték egymással a kétszeres újságot. Utoljára nézet» Leonardo a képre, az általa megálmodott, költőien szép háttérre, a friouVi dolomitok vöröses szikláira. Utoljára nézte n fejet, mellyen négy érven át dolgozott és amely ma idegenebbnek, titokzatosabbnak tűnt fel előtte, mint valaha. Most. mint valami szinte elviselhetetlen fájdalom, nyilait szivébe a gondolat, hogy el kell veszítenie éleiének és művészetének ez örökkön megujbodó forrását. Ledöntve móndaizt az önfegyelmet, melyet annyi időn át magára parancso’t, felkiáltott: — Óh, Mona Lisa! Hogy lehet az. hogy egyszerre látom lelkedben a Madonnát és ;i Medúzát! Ki vagy »e hát? Nem tudtam behatolni soha lelked ut19 38 október 3 0. mwarmt irmmtíjr ■ • nini vésztőjébe d'- 'most, mert rl k«-.| válnunk, mond meg ti'UoodaU igen Leonardo válaszolt t/'ocon da és mosolygott. Ig»*n, te nem tudsz semmit rólam. Te, a miivé,z, a zseni, az ezermester, te, aki annyit »udsz, nem tudtad, nőin érezted soha, hogy szeretlek! Igen, igazad van, <gy Madonna és egv Meduza lelke él bennem. Akarod titkomat? Minden Jó a szerelemmel, minden Rossz anélkül haliad e világon, minél többet ismerünk meg, annftl inkább szeretünk! Nincs a pokolnak olyan mély- ség<\ ahova nem lennék kész, elkerülni, ha te megtagadod tőlem szerelmedet Nincs aiz »rgeknek olyan magassága, amelyet nem tudnék elérni, ha veled vagyok! Meneküljünk, szökjünk együtt! Egyedül, külön gyöngék vagyunk: ketten győzhetnie nők! Soha hasonló kísértő szavak nem érték Leonardo da Vinci fülét. Egy káprázatos, szinpompás élet ieglündöklőbb ál- I iJourtásai során nem szögeződött feléje ilyen csábitó dilemma. Egyik oldalon a I nagyvilág dicsősége, uj sikerek sorozata. I Másik részről a szerelem, az éle», a szenvedély harsogó szava, ismeretlen mélységek ás magasságok észvesztő szédületé ... Azonban mégis, mégis — mily akadályok. minő veszélyek . . . Ha követi Giocondát, nem áldoz e fel sokat jovőjéböl, lén gesz óbő! ? Leonardo da Vinci visszadöbbent az eléje táruló mélységtől. Félt az ismeretlentől Valaha, kora fiatalságában, v.sz- szairettcnti egy földalatti barlang tátongó hasadékától, most újra visszariadt az Asszonytól. A halál költözött leikébe, amikor vissza, utasította Mona Lisa hívását. Megkérte, hogy utol to emlékül hagyja nála a festményt. Kis habozás után az asszony beleegyez eU Bucsuz/óul kezet csókolt Leonardo, megcsókolta azt a szép kezet, azokat a hosszú, finom ujjakat, melyeket annyian bámulnak meg ma is a párisi képtárban. Amikor fölemelte fejét, tekintete utoljára találkozott Gioconda tekintetével. Egy másodpercre a Gorgon fő né. zott vele farkasszeme». Egy másodperc, csak és újra kialudt a sajátságos láng ás Mona Lisa aircára isméi visszatért a szokott kifejezés, a szokott mosoly, ugv, ahogy annyian csodáljuk ő»., századokon át a Louvreban Tgy vált el egymástól két ember, akik egymásnak voltak teremtve. Két ember, akik szerették egymást, akik vonzo»ták egymást- anélkül, hogy, mint az éjszaka sötétségében »alálkozó hajók, lelkűket örökre egy beforrasztotta volna a beteljesedés megváltó és győzelmes emléke A világ legtiszteletlenebb színdarabjának óriási sikere Amerikában NEWYORK, október hó Amerika színházi eseménye még min dig aiz a politikai zienés-táncos revü. melyet George S. Kaufman. Moss Hart és Lorenz Hart irt a mult évben s amelynek főhőse Roosevelt elnök. Vele együtt a mai amerikai közéletnek majdnem minden kimagasló egyénisége szerepel a revüben. Ez a revü olyafn szabadszáju, olyan kevéssé tekintélytisztelő, hogy maguk az amerikaiak is azt mondják, hogy nemcsak diktatúrás országban volna lehetetlen ilyenfajta játék bemutatása, de még Angliában is súlyos törvényes következményeket vonna maga után. Az amerikaiak éppen tiszteletlensége és szabadsága miatt kedvelték meg annyira, hogy a bostoni bemutató után majdnem minden nagyvárosban is bemutatják. Amerikában gyilkos nevetés fogadná azt a politikust, aikü a revüt be akarná tiltani. Szinrehoizataláti csupán érzelmi Okok akadályozhatták volna, mint például, ba az elnököt valami családi baj éri, vagy valami rendkívüli esemény csi- gázza fel1 a nemzet érzéseit. Éppen ezért a producer, Sam Harris „érzelembiztosi- tóst“ kötött a darabra. A revü főtémája Rooseveltnek az a törekvése, hogy a költségvetést egyensúlyban tartsa. Ekörül forog a cselekmény, amelynek során énekelnek és táncraiperdülnek az elnökkel együtt az államtitkárok, szenátorok, a legfelsőbb bíróság tagjai. A költségvetés-eliensulyo- zó műveleteire pedii/g egy találkozás indítja RooseveJtet, A Central Parkban találkozik egy fiuvaS és egy leánnyal. Ezek szomorúan elpanaszolják, hogy a magas illeték miatt nem tudnak összeházasodni. Roosevelt elhatározza, hogy a házasságot illetékmentessé teszi és másféle uton-módon szerzi meg az államháztartás fenntartására szükséges pénzt. Tanácskozik államtitkáraival. Hull azt ajánlja, hogy vessenek ki adót, a borotválkozásra. — Azt nem — mondja az elnök —, mert akkor mindenki szakállat növesztene és Hughes főbíróhoz hasonlítana. Ezt pedig nem tudnám elviselni. Hughes a legfelsőbb biróság volt elnöke tudvalevőleg nagy ellenfele Rooseveltnek. Az ő elnöklete alatt bélyegezte alkotmányellenesnek a legfelsőbb biróság a)z elnök több reformrendeletét. Egy másik jelenetben Roosevelt kétségbeesetten megkérdezi HughestóL, mi is hát az, ami véleménye szerint alkotmányos. — Maga' az alkotmány is alkotmányellenes — válaszolja a főbiró. Mrs. Perkins munkaügyi államtitkár állampletykákat mond a mikrofonba. Ilyenformán: — Egy volt elnök, aki most Kaliforniában él s aki kifejezetten mosódaszám- lákat hagyott Washingtonban .. . A fiúnak és a leánynak, akikkel a Central Parkban ismerkedett meg. f’icy- 1 altot vesz Roosevelt. Ezután előszed egv noteszt és Így szód: — Ide be kell Írnom a kiadást Ebbe a könyvbe mindent be keli vezetni Ez a költségvetés. A fiú bekukkant a noteszbe és olvassa: ,,Két hadihajó 128,000.000 dollár.“ „Két fagylaűrt 25 cent.“
