Ellenzék, 1938. október (59. évfolyam, 223-248. szám)

1938-10-25 / 243. szám

ÁRA3 LEJ fT Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, CsJc'a Moţilor 4. Teüefon: ii—09. Nyomda: Str. I. G Duci No. 8. Fiók kiadóhivatal és könyvosztály: P, Unirii 9. Telefon 11-99 ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS Felelős szerkesztő és igazgató : DR. GROIS LÁSZLÓ Kiadótulajdonos: PALLAS P>. T 3 Törvényszéki lajstromozási szám: 39 (Dos. 886/ 1938. Trib. Cluj.) Előfizsrési áriafis: havonta 80. negyedévre 240, félévre 480 egész évre 960 lej. aafiaga L1X ÉVFOLYAM, 2 4 3. SZÁM. KEDD CLUJ, 1938 OKTÓBER 2 3. OSSSSSSSSUtfl» SüSJBfmi MBaaggam iDr.DerMgGprgri Előbb a személyes barátság s oz egyé­ni tisztelet elfogultságait kell elnyomnom, hogy közel férkőzhessek Bernády György dr. történelmi alakjához. Embertelen fel­adat. Hisz sajgó fájdalom és érthető lá­zongás kesereg bennem. Talán nekem irta utolsó levelét, amelyben betegségére való hivatkozással mentette ki egy látszó­lagos figyelmetlenségét és talán nem is olvashatta már a választ az utolsó testi fájdalmakban gyötrődve, amely kitűnő személyétől továbbra is fontos közéleti állásfoglalást remélt. Piros és méltóságos volt ez az öreg porhüvely. De végül is erőt kell venni a lirizmuson. Most már bátran ideírhatom, amit élőszóval min­den egyes alkalommal, ha jelenlétemben támadták, lángoló nyerseséggel kiáltot­tam: Bernády György nemcsak város­építőnek volt nagy, de Jósika Samu mel­lett az egyetlen államférfi nagyság ki­sebbségi közéletünkben, akinek fényes erényei s ragyogó hibái szinte ráutalták, hogy az uj román államba jutásunk pik lanyhától kezdve kisebbségi életünk ve­zér ségére törekedjék. Nemcsak színes, ér­dekes, különös) olykor vakmerő, legtöbb­ször bölcsen megfontolt és hin képzelgé­sektől mentes szilárd és elhatárolt egyé­niség volt, hanem nagyrahivato't mester, \akit csak igazi bálsors, igazi balszeren­cse, igazi tragikum akadályozott meg ■végső küldetésében. Hiába voit egy város hosszú ideig, aztán az egész romániai magyar közélet állandó nyugtalanságá­nak magvában, a változékony hívek és a következetes ellenségek lelkesüllsége vagy Itámadása közölt ,,titokzatos“ lényével és hatalmas terveivel, mégsem tudott oda- ,emelkedni, ahova rendelteiéit és így meg­mentse kisebbségi létünket a fokozatos hanyatlás végzetétől. Titokzatosság? >'zí* \lárd hitem, hogy bizalmas vallomásain keresztül beláttam belső mélységeibe: a legalsóbb tárnákban csak a magyar hű­ség és kisebbségi okosság arany fedezetét láttam csillogni. De tudni kellett e mély­be látni! Akkor nem rendült meg a bi­zalom benne, még akkor sem, amikor ellentétes síkra kerültünk, mint például a Bratianu Ionel utolsó kormányával foly­tatott értekezletünk során vagy boldogult Duca halálát megelőző idők hármas ta­lálkozója után és 19ÖS február elején, amikor az utolsó paktum-harc esetén <7 mélységes hallgatásba mer ültén figyelte a hasztalan ellenzéki álláspontot Minden belső erőmmel vallom most Bernády ra­vatalánál — sajnos nem lehetem élőszó­val —, hogy nálánál igazibb és becsüle­tesebb magyart, önzetlenebb politikust és messzelátón körülményes reálistá1 nem ismertem és neki legalább most, amikor az Isten és a Történelem ítélő széke elé megy, mindannyi úriknak minden lehető elismerést ki kell szolyáJiatni. Ha valaki előállna, érthető vádakkal, hogy a po­litikusnál szokásos hibák, tévedések és iyaztalanságok bőven terhelik emlékét, akkor ki kell mondám, hogy azok nem­csak emberi valóságát és izgalmát fokoz­zák, hanem egyedüli lehetőségek voltak, hogy városi és politikai sikerei létrejö­hessenek. Az alkotók nem angyalszár­nyon érkeznek. Bernády vállalva és ve­szélyt idézve kockáztatta meg a béke ra­tifikálása után ama hires diszmagyaros megjelenést a marosvásárhelyi projek­tum egyesülési ünnepélyén: ekkor mond­ta el nyilatkozatát a maga és népe hű­ségéről, együttműködési hajlandóságáról. És igy megkezdte a kisebbségi r ki mit ást. A sors láthatóan helyeselte Bernády nagy kezdeményezését: őt juttatta be elsőnek és egyelőre egyetlen magyarkért a bucu­reştii kamarába, amelynejc ő volt első magyar szónoka, öt hc'yezte az. első és egyedüli nagy magyar polgármesteri székbe. A sors nagyszerű küldetését je­lezte akkor is, amikor a magyar párt el­nökének felkínálta, sajnos, még fel nem derített és végzetes okokból e jelöltségtől az utolsó pillanatban „önként1 visszalé­pésre kényszerűiéivé. Bernády György valóban több volt, mint noyy' tehetség és laissan érő, mondvacsinált politikus. Élete korán és állandóan drámai •változatok, súlyos ellentmondások, egyéni érdekességek, nagy betegségek és családi csa­pások ellenére, állandóan Ívelő, dinamikus, kezdeményező, szervező, végrehajtó és jelen­tékeny sikerekre késztető volt. Különös és regényes pálya, 4 gyógyszerész és a jogász ficial ellenzéki vezérből merész szabadelvű- párti képviselő, vaskezü rendőrkapitány, fá. rád hatatlan polgármester, lenyűgöző főispán, vezérlő székely kormánybiztos, majd az ősz- szeomlás után hatásos képviselő, megint pol­gármester, utóbb alpolgármester, mandátu­mát és állásait elvető, a Magyar Pártból ki­lépő iá.9 visszatérő, végül már csak otthon, belső ellenzéki tag. de mindig előtérben. El­pusztíthatatlan amíg el nem némul önként, amikor éveken keresztül a szivét tépő beteg gyermek a másvilágra nem száll és az élet- aJkotás vágyával birkózó apát végül is most magához édesgeti az elmúlásba, E pár s. ó elmondja, hogy ennél változatosabb és színesebb erdélyi pálya nem volt az utolsó 50 év alatt és hogy ennek a pályának ren­geteg változata falán azér. esett meg, mert hőse mindig a korban és a tényekben ál­lóit, mindig a közérdek sikereiben akarta egyéni érdekeit kielégíteni, e sikerek ember­telen akadályok és csonkaságok ellenére, morctdandóak és halhatatlanná teszik az em­lékét közöttünk. Csak rá kell pillantani Ma­rosvásárhelyre és kiáltanak a bizonyítékok. Micsoda kisded és álmos vidéki város ez, mikor a szinte diabótikus varázsu ifjú Ber­nády piros szekfüvel választékos ruhájának a gomblyukában, a Désy Zoltánok, Bethlen Istvánok, Ugronok barátsága mellett « töké­letes erdélyi mayar polgár eszményét építi beléje, amikor emberi és közéleti büvöleliel a szédületes alkotások lázába és merészsé­gekbe ragadja és igy a gyors fejlődés útjára vezeti, Marosvásárhely az ő munkája és te­hetsége révért lett nagy és szép a város jót delgozó és önérzetes polgársága, Bernády szeli éráén fölserkent értelmiséggel, mely mű­vészi és irodalmi gócpontot' alakított benne. Hy meg nem szakad tört heti folytonossága, talán Kolozsvártól is elvitatja lassan az el­sőséget. Rendezettsége, középületei, üzemei, gyárai, iskolái, gyűjteményei — mind az 3 érdeméből — tiszteletet és elismerést paran­csol. Mint kisebbségi polgármester, Bernády megkötött kezekkel, öregedve is birt újraren­dezni, tisztítani, szervezni, alkotni benne. Hivatalaiban éji-napot eggyé tett, végnélkül birt utazni és tárgyalni. És ahol kevésbé volt látható, ott is mély és történelmi volt, a köz politikai tevékenysége és érdeme, ő tudósította legelőször és véges-végig a leg- teljesebbenx hogy « magyar kisebbség nem ' elhanyagolható mennyiség, hogy be kell von­ni az uj államé pit éis munkájába és meg kell \ adni jogait. Neki volt a legnagyobb tekinté- i Ige és hitele román államférfiak előtt, az ö tehetségének és működésének volt legna. . gyobb sikere. Sokáig nem bírták embereink megérteni, hogy csak a volt Bratianu sza- 1 bodelvüpárthoz való közeledése révén nyíl­hatott a legjoböan járható u( részünkre a túlságos sérelmezés és pártélet helyett. Bár °z utolsó pillanatban még bevonták a csú­csai paktum létesítésébe, nem akart itt meg- állani. hohem uj barátságot és jobb megálla­podást kivárd, amely már-már sikerült is, de a Bratianu-egyezményi kiiktatták az egye­nes vágányból és csal: az első közigazgatási választásra vonatkozó megállapodás veri gyökeret, amely rövid időre a legjobb To­rn á n—magyar együttműködést l ét esit ette. Éhkor nyilvánult meg politikai zsenije a leg­inkább. Sajnos, a reformista mozgalommal sem fejlődhetett ez az irány tovább s mert Duca halála után Bernády és elvbarátai meg­rendültek és elhallgattak, ránkzudult a gát | ntlkül az utolsó Tatarescu-rendszer. Kétség- j télen, hogy a székelyek majd hozzáfűzik ehhez hogy az ő lelkiségüknek és szellemi- j ségüknek a pagy Ugrón Gábor óta Bernády volt a legkiválóbb politikai kifejezője és a kálomistáik se fogják titkolni, hogy tökéletes és makacs hüségü fia volt egyházának, az erdélyi református szabadság és uralmi aka­rat megtestesítője. Az Ellenzék pedig büsz­kén hirdeti, hogy mindig jóbairátunk volt. Most mindennek gége van. Kegyetlen va­lóság. Nyomunkban a magyar kisebbségi éret hamarosan feleszmél majd, hogy a leg­nagyobb és pótolhatatlan veszteség ért min. kei Bernády halálával. Sajnos, a viszonzá­sunk elégtelen. intézményei kardoskodni' fognak mellette. Az igazi és romlatlan bará­tok pedig csöndesen elsírják láthattan köny­vijeiket s nem szégyenük számos fájditó só­hajukat. A politikai bajtársak, akár el ma­ró diák tőle, akár végig kitartottak, pályafu­tásának egy-egy darabját, vagy egészét, min­dig dicsőíteni fogják, hogy mOgukaj is di­csőítsék benne. A történelem sem lehet lus-\ ta. Ki fog tűnni, hogy étetharc-a nagyértékü harc volt. E sorok írója bírálóból lett őszin­te politikai fegyvertársa és ez maradt az, utolsó pillanatig. Egy félemberöltői korkü- löhbség ellenére változatlan és hűséggel sze­retett barát lehetett. Joga va.n rá. hogy Bér- rtády egyéniségét önzetlenül dicsőítse és őszintén megsirassa, joga van hogy a teljes, közéleti elismerés koszorúját tegye le sírjá­ra. A lélak fehér selyem szalagján e ragyogó szavakkal: Bemádynak, a kisebbségi magyar eidélyiség legnagyobb és leghübb fiának,' legérdekesebb cs legvonzóbb egyéniségének örök barátsággal. Oh, bár jönne legalább egy hozzá hasonló! Mindennél többet ‘érde­mel. Teljes igazolást. Örök áldást és békét magasztos emlékezetén! SPECTATOR. Őfelsége nagy beszédei intézett a liadgyaikoflaték vezetéiliez BUCUREŞTI, október 24. A királyi hadgyakorlatok befejeztével mindazok a parancsnokok és csapategysé­gek vezetői, akik a gyakorlatokon részt- veHLek, Galatiban érkeztek, ahol a Tiszti Körben Őfelsége Károly király legmaga­sabb jelenlétében ebéden vettek részt. Ez alkalommal Ciuperca tábornok, nemzet- védelmi miniszter, nagy beszédet mon­dott. A nemzetvédelmi miniszter beszédére Őfelsége, a király, a következőket vála­szolta: — Mélyen meghatottak’ a hozzám inté­zett szavak. Ezeket a hagyományokat, amelyeket előttem felemlitü-'tek, nem én alakítottam, én ezeknek csak folytatója vagyok. I. Károly királytól és Atyámtól tanultam meg azt, hogy az Uralkodónak főgondját a hadseregre kell fordít mi. Mi­nél inkább nehezebbé válnak napjaink, annál nagyobb gondot kell fordítanunk a hadseregre. Az a tény, hogy e gyakorla­tok alkalmával minden évben eljövök kö­rötökbe, nemcsak a hagyomány kedvéért történik, de legfőképen abból a hitből és szeretedből származik, amellyel hadsere­gem iránt viseltetem. Büszke vagyok ar­ra a szerencsére, hogy köreitekben ezt a bizalmat és szeretetet a legkisebbtől a leg- nagyóbbig tevékeny módon mutathattam meg. Ez a tény adta nekem azt a lelkierőt, hogy ma a hadsereg vezetésében elhatá­rozó módon vegyek részt, mert bár­mennyit is tanul az ember könyvekből és akármilyen jó tanácsokat is kapjon tanácsosaitól, még sem vezethet az em­ber olyan biztonsággal és eredménnyel, mintha személyes tapasztalatból merít tanúságot. Minden évben nagy örömöm telik ezek­ben a napokban és ez az öröm lelkileg megerősít. Ilyenkor azt tapasztalom, hogy hadseregünk nagy haladást tesz. bár min­den hadseregben vannak válságos pillana­tok és lehet, hogy mi éppen ebben a pil­lanatban élünk. Ezért a hadsereg legfőbb vezetője köré tömörülve kell legyőznünk ezt a pillanatot bizalommal és férfiasság­gal .Azt a nagy munkát, melyet oly nagy. hazafiul lendülettel és szeretettel kezdett el a volt kormány és különösen Tatarescu volí miniszterelnök, ma gyorsabb ütem­ben és még tökéletesebb együttmunkálko- d ás sál kell együtt folytatnunk. Kérem hadseregem tagjait, hogy legyenek bizalommal vezetőik iránt és tökéletes lelki egyesüléssel vegyenek részt a munkában, mert a hadseregnek mindenekelőtt lélekre van szüksége. A most lefolyt hadgyakorlatok alkalmával .ismételten éreztem a hadsereg lelkének rendüléseit. Számitok rá a nehéz időkben. Éljen a román hadsereg! Másodsorban pedig köszönetét mondok azokért a szavakért, melyeket Fiamról in­téztek hozzám. Meg vagyok győződve arról, hogy folytatni fogja ezeket a ha­gyományokat. Tudom, hogy ugyanazon szeretettel és bizalommal fogja e hagyo­mányokat képviselni, akár csak én. Őfelsége, a király beszédét a jelenlevők hatalmas éljenzéssel fogadták. _________-------------------------------------­Népi és szociális reformokat jeleni he Magyarországon Imrédy miniszterelnök BUDAPEST, október 24. (Rador.) .4 budapesti ..Függetlenségf* dmü lapban Imrédy Béla miniszterelnök irt cikket vasárnap Magyarország be'. - és külpolitikájáról. A jelenlegi nehéz idők­ben — írja Imrédy — három nagy bnrát fogta pártját Magyarországnak és hála az ö magatartásuknak, a magyar reménysé­gek hajnala mindinkább kivüágcsoclik. Elengedhetetlen azonban a belső ujjászü- lelés — írja a miniszterelnök — s ennek kéz a kézben kell haladnia a sürgősen és gyökeresen keresziüloiendö népi és szociális reformokkal. Minél többnek kell földet juttatni, mert a nemzetfenn­tartó elem ebben az országban a keres „ tény magyarság.

Next

/
Thumbnails
Contents