Ellenzék, 1938. október (59. évfolyam, 223-248. szám)
1938-10-23 / 242. szám
6 ''jmrnmmmoKmsMKm ( nULBNZéK I 0 3 H október 2 3. rzrt MwchT—Ti 11111 iám Jósok, ha találkoznak Jelenet a külvárosi Jósnő bői („Szaud hindu hercegnő“, külvárosban műk) uiu jósnő kis s/obájábu. A szobában lát szik, hogy valami szegény lakás kiadó butoi o ott szobája, melyet a „jósnő“ misztikusa varázsolt a falra akasztott és a z.ulu- kus jeleit ábrázoló pár képpel és főleg a saját jelenlétével. A jósnő bő vadzöld se- lvemruhában, haján ezüstös abronccsal ül a hosszú rojtos térítővel letakart aszta Inál, mellette egy kis cseléd, ennek a tenyeréből jósol.) JÖSNO: (folytatva) és kegyedet egy f-r ketc férfi üldözi . . . de őrizkedjék . . . látok egy szőkét is . . . az az igazi . . .. CSELED: A lehet. Mihályt tecak gon- dúlni? JÓSNÖ: igen, igen . . . Határozottan M. betiit látok. CSELED: Nem Marcit? Az esménr szőke. JÓSNÖ: (titokzatosan) Magas szőkét látok ... el fogja venni kegyedet — gyc- rekek lesznek — sok — legalább hat. CSELÉD: Magas szőke nem lehet... Törpe mindakettő. JÓSNÖ: A maga ura magas, szőke lesz... várjon... mostam állásában nem marad meg... zavarok lesznek... CSELÉD: Vannak is. Marad a frász. Majd megbolondultam. Mosónét se vesznek. Megyek elsején. JÓSNÖ: Uj állásában bajok lesznek gyerek miatt. CSELÉD: A nem lehet. Az uj állásba Krausz uréknál nincs egy szál gyerek se. kutyát tartanak a helyibe. JÓSNŐ: Lehet a más gyereke miatt. CSELÉD: A jósné nagyccsága mind bajokat mond az embernek. Máris is aszonta, hogy neki is csupa rosszakat jövendőit. Miféle jósné a naccsága? Hiszen nem is szerencsét mond, hanem tisztára szerencsétlenséget. JÓSNŐ: Csak azt mondom, amit a tenyerébe látok. CSELÉD: Nem éri meg a húsz lejt, bizonyisten. JÓSNŐ: Ha nincs megelégedve, menjen máshova. CSELÉD: Menyek is. A piac túlsó felin a szakállas tizenöt,rt csupa jókat mond. JÓSNÖ: Menjen a szakállashoz. CSELÉD: Osztán nem is igaz amit mond. Mer engem nem üldöz fekete ember. JÓSNŐ: Még üldözheti. CSELÉD: Várjon csak. Feketét mondott? JóSNŐ: Azt. Meglátja. CSELÉD: Bánja a fene, ha már előre kiszurkoltatta velem a húsz lejt. Tán csak nem a Krausz ur lesz? ... Na Isten álgya' (el). JÓSNÖ: (egyedül marad, az asztal alól elővesz egy edényt, krumplit kezd hámozni. Szünet után nővére Mici bejön, utrakészen, kesztyűjét huzza éppen.) MICI: Mit csinálsz Annuska? JÓSNŐ: Nem látod? Zongorázok . . . Igazan legalább a krumplit meghámozhatnád az ebédhez. MICI: Nem lehet. Randevúm van Gyulával . . . Hogy megy a bolD JÓSNŐ: Azzal te ne törődj. Megy. MICI: Akkor adj kölcsön száz lejt. JÓSNŐ: Csak azt ne mondanád, hogy kölcsön, mikor sose adod meg. Mért nem kérsz Gyulától? MICI: Isten őrizz! Akkor sose vesz el feleségül. JÓSNŐ: így se vesz el, légy nyugodt. MICI: Ne jósolj. Ne jósolj! JÓSNÖ: Kiváncsi vagyok, ha nem jósolnék, miből járnál kisbundába? Miből ond.olaltatnal? Miből kölniznéd magad ilyen jószagura, hogy az ember szédül, ha csak bejösz a szobába? MICI: Tudom én. Jó lány vagy Annus. Hindu hercegné létedre remekül főzöl. JÓSNÖ: Ne heccelj Mici, hozzádvágom ezt a vájdlingot. MICI: Dehogy heccelek. Igazán olyan szép vagy, hogy nyugodtan elmehetnél hercegnének. fJÓSNŐ: Valamit csak ki kell találni a népnek. írja ki, hogy Pászternák Anna okleveles tenyérjósné? A kutya se jönne hozzám. M1C1: Szervusz. En megyek. JÓSNÖ: Menj csak. Aztán hozd már egyszer ide azt a Gyulát. Had lássam. Szeretnék szemtől-szembe beszélni vele. Addig nem tudhatom mit lorgat a koponyájába, hogy tényleg clvesz-e, vagy csak szórakozni óhajt veled, mint a többi. MICI Ne haragudj Annuska, nem hozhatom ulc. JÖSNÓ: Mért ne? MICI: Ö nem tudja, hogy miből élünk. Hogy te tenyérből jósolsz, itt ... a csir- kepiac mellett. JÓSNÖ: Hát hol működjek? A Nemzeti Színházban? MICI: Mégsem hozhatom ide. JÓSNÖ: Szóval szégycllcd, hogy tartalak. mint egy |ó apa? MICI Azt nem szégyellem, hogy tartasz, csak azt, hogy miből? JÖSNÖ: Miből Tenyerekből. Mit szc- gyelled? MICI: Nekem kínos. TÖSNÖ: Kölcsönkérni nem kínos? MICI: Valljuk be, nem tiszta dolog. JÖSNÖ: Mérr ne lenne? MICI: Először is hercegnének adod ki magad Ha Gyula ideiön mit mondjak neki? Ez itt n nővérem Paszternák Annus, hindu hercegné, aki mindent tud, mindent mond. „Egy pillantás az ön tenyerébe és fel lesz fedezve betegsége, mulria, jelenje, szerelme. Akarja tudni, hogy lesz-e sikere? Hogy felesége meg- csalja-e? Hogy szerelme hű-e Önhöz? Szaud hercegné az okkult tudományok papnője megmondja önnek. Csak néhány napig szerepel városunkban. Es mindenkit ámulatba ejt! Siessen ön is!“ JÓSNÖ: De jól tudod! MICI: Együtt szereztük. JÓSNŐ: Na és? Talán nem szép? MICI: Csalás. JÓSNÖ: Nem nagyobb csalás, mint más. Üzlet. Ha bemész a rőföshoz s kérsz egy méter szövetet, az nem dicséri, akármilyen vacak? Hogy így meg úgy, ez ötszáz évig tart és még az ükunokád is azt fogja viselni az esküvőjén. Aztán kiderül, hogy vékony, gyenge s két nap alatt elszakad. S ha megnézel egy moziplakátot, abból megtudod, hogy a „Rettcnhetetlen kovboj“ a legszebb film a világon, olyan még nem volt, mióta a mozit kitalálták s ha bemész, kiderül, hogy csak arra jó, hogy ott a sötétben csókolozzál Gyulával. MICI: Sajnos, hogy csak a sötétbe vi- hetem. Mert ide nem hozhatom. JÓSNÖ: Hozd csak nyugodtan. Ha nem tetszik neki, hogy jóslásból gyűjtöttem neked hozományt, legfeljebb nem kap egy vasat sem. MICI: Megpróbálom. Szervusz, (kinéz az ajtónyiláson). Kuncsaft ül odakinn. JÓSNÖ: Nő? MICI: Férfi. Szakálla van. JÓSNÖ: Várj (asztal alá dugja a krumplis edényt). Mikor kimész, mond neki, hogy neked most jósoltam s majd elájultál, mert mindent megmondtam. MICI: Tudom, tudom. Beküldhetem? JÓSNŐ: Mért ne küldhetnéd? Ettől a nagy tolongástól bejöhet. MICI: Jó. Hát szóval Gyulát . . . JÓSNŐ: Hozd csak el. És küld be már a szakállast. Szegénynek térdig nő a szakálla amíg te a szerelmi bánatoddal kimozdulsz innen. MICI: (vádat von s kimegy. Szünet után belép a Fakir. Kis szakállas, jóságos szemű ember.) FAKIR: Jónapot. JÓSNÖ: (más lesz, ideges, hadar, játszik). Üljön le idegen. Mit akar tőlem? FAKIR: Na mit gondol, mit akarok? JÓSNÖ: Üljön le — adja ide a kezét — balkezét — így - kegyed — válaszút előtt áll -~ szomorú és levert — néha jókedvű, de ritkán — általában egészséges — de néha beteg — különösen, ha meghűli magát, vagy ha sokat eszik . . . FAKIR: Hagyjuk ezt kedves hercegné. Nem jósoltatni jöttem. (ÓSNO: Hát akkor mit akar tőlem? Mit rabolja a drága időmet. Az időmet, ami oly gyorsan pereg, mint a szent Ganges vize? FAKIR: Ne fárassza magát aranyos hercegné. Sose látta maga a szent Ganges vizét. JÖSNÖ: Mit mond? Hogy én nem lái- tm szent folyómar. a Gangest, amelynek vizével az okkult tudományok papnőjévé szentelt a fchérsvakállu főpap? FAKIR: ügy látta maga a Ganges vizet, akárcsak én. Csak nem akarja nekem bcbes7élnt, hogy maga hindu? JÖSNÖ: Igenis hindu vagyok- Atyám Ibi Szaud volt, a bölcsek bölcse, a bená- res7i hercegi család utolsóelőtti saria. Az utolsó én vagyok. FAKIR: Hindu sarj létére remekül beszél magyaruL JÖSNÖ: Én nemcsak magyarul beszelek remekül Bírom az öss7cs ázsiai és európai világnyelveket, tudok finnül, arabul. portugálul, észtül, szerbül, görögül és még egy par nyelven, ami most hirtelen nem jut az eszembe FAKIR: Ugyan Annuska, mekkorát tudsz most is hazudni. JÖSNÖ: Tessék? FAKIR: Hát nem ismersz Annuska? Nem emlékszel Blau bácsira a Szentendreutcából? JÓSNŐ: (dadogva) Blau bácsi . . . Blau bácsi . . . FAKIR: (biztatja: Na, na! JÖSNÖ: (most ismeri meg) Szent Isten, maga az Blau bácsi? Akitől annyi krump- heukrot kaptam? FAKIR: Na végre! Tudtam, hogy megismersz! JÓSNÖ: Hiszen én magát nagyon szerettem! FAKIR: Én is téged. Pedig ne nagyokat füllentettél mindig. Ha késő estig az utcán golyóztál, azt mondrad szegény apádnak, szegény öreg Paszternáknak, akit most letagadsz, hogy felborult az autóbusz, amelyen jöttél az iskolából s a rendőrségre vittek, hogy állapítsd meg, részeg volt-e a sofőr. Mindig nagy fantáziád volt Annuska. JÓSNÖ: Szegény apa! Mondta is min- I dig. Hogy fiam Annuska, mondd, mért nem leszel te íróné, nézd azt a Lagerlöf Zelmát, mennyit keres a könyveivel, pedig te sokkal különbeket találsz ki . . . Istenem Blau bácsi, sose hittem, hogy újra látom. FAKIR: Hát én se hittem, hogy igy I látlak viszont. Az.t hittem álmodok, mikor kezembe nyomták az utcán a röpcéduládat, hogy itt szerepelsz a Piactéren, mint Szaud hercegné. A fényképedről mindjárt megismertelek. Mire nem adtad a fejedet te Annuska! JÓSNŐ: Teccik tudni Blau bácsi, itt van a húgom a Mici, az a nagy mamlasz, dolgozni nem akar, nem is tud, szüléink nincsenek, hát jósolok én kettő helyet. ! FAKIR: Hogy is juthat ilyesmi az eszedbe? JÓSNŐ: Tudományosan képeztem ma- t gam. Kirománciát tanultam. FAKIR: Igen, igen ... de mért éppen itt jósolsz a Piactéren lelkem? Nem mehetnél például a ligetbe? JÓSNŐ: Mért mennék a ligetbe? FAKIR: Itt nagy konkurrenciát csinálsz lelkem. Ártasz itten. ! JÓSNŐ: Ugyan kinek árthatnék? An- Î nak a vén fakirnak, annak a szamárnak, I aki tíz lejért oldalakat jósol a cselédeknek? I FAKIR: Én vagyok az a szamár fakir Annuska. BUDAPESTÉI AZ Iséván Király (VI. Podmaniczky-u. 8) kaphat minden igényt kielégítő, mérsékelt áru szobát. Teljes kényelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák. Telefon 202-43,294-24 b an I Hótól Corvin I Budapest, Csokonay-utca 14. sz. Nemzeti Színháznál. ■ Családi szálloda a váron szivében. Ujon- I E »au berendezve, közp. lütés, hide '-inclei^ (I folyóvíz. 1 ágyas szoba 3, P. i ágyas 6 P. JÖSNÖ: Blau bácsi! Blau bácsi fakir? Nem hiszem! FAKIR; De igen. Nem látod a szakái- lámát? A leplemet otthon hagytam. Nappal lepd, éjjel lepedő. JÖSNÖ: Teremtő Isten! Hát mi lett a szép kis füszcrüzletből? FAKIR: Tönkrementem. Ma már nem adhatnék krumplicukrot neked. JÖSNÖ: Sz egeny Blau bácsi! Dehát, j hogy jutott eszébe éppen fakirnak menni? FAKIR: I udod. egyszer egy nagyvási- ! non beugrottam, mert beteg lett a fakir. I Ott álltam egy vas nélkül, gondoltam lesz ami lesz. Sikerült. így kaptam rá a jóslásra. Nem is nehéz. Nem kell hozzá más, mint egy kis emberismeret. Ki ismerné jobban az embereket, mint egy tönkrement füszerkereskedő? JÖSNÖ: De csak nem fekszik szeges ágyra. Blau bácsi drága? FAKIR: Hová gondolsz? Én a reumámmal? Azt lessék. Én szegtelen fakir vagyok, hindu szent, aki járom a városokat s valahogy megélek, mert az emberek- I nek^ olyan vacak a jelenjük, hogy mind i kiváncsiak a jövőjükre. JÓSNŐ: És most, hogy megy az üzlet, Blau bácsi? FAKIR: Lassan, lassan, pláne mióta te idejöttél, fiatal vagy, csinos is, nem kell már az öreg fakir senkinek se. JÓSNÖ: Ne búsuljon, drága jó Blau bácsi ,már csak pár napig maradok. Férjhez adom a húgomat remélem és talán visz- szavonulok én is. FAKIR: Hova? JÓSNÖ: Falura. Csinálok egy tyukfar- mot, de olyat, hogy csudájára jár a világ, öt évig gyűjtök erre, most alkuszom rá. Aztán majd férjhezmegyek én is. FAKIR: Jó neked. Fiatal vagy . . . De nek cm már semmi reményem sincs. Egy ilyen magányos, öreg fakir . . . JÓSNÖ: Mért lett éppen hindu fakir, Blau bácsi? FAKIR: Mert India messze van. Mink hinduk, akik sohse jártunk ott, tudjuk j csak, hogy milyen messze van . . . j JÓSNÖ: Magának mi a módszere Blau j bácsi? FAKIR: Hát — ha fiatal lány jön, sze- I reimet jósolok — szegény emgernek pénzt — szomorúnak örömhírt — vidámnak is örömhírt — pénzt, hírnevet, egészséget, szerelmet, örömet — mindent ami nekem nincs. JÓSNŐ: Ha mindig csak jót jósol, j gyanút fognak. j FAKIR: De mikor olyan jó szivem i van: Jönnek a kis lugoskezü cselédek, ösz- szeszurt ujju varrólányok, összepofozott fejű inasok. Legyen egy jó napjuk . . . Legfeljebb hozzáteszem, hogy komplikációk lesznek. Ezt úgyse értik. És te Annuska? JÖSNÖ: Én tudományos alapon jósolok. Kirománcia. Életvonal, fejvonal, sorsvonal, spektral kör, Neptun, Mars, Jupiter, holdvonzás . . . FAKIR: Felvágsz Annuska! Emlékszel szegény Blau néni a kasszában, aki akkor még nem is álmodta, hogy hindu szent lesz az urából, mindig azt mondta, hogy a Szentendre-utcában te hazudod a legnagyobbakat . . . JÓSNÖ: Én Blau bácsi? Én hazudok? Kikérem magamnak! Énhozzám érettségizett emberek is járnak. Tanárok. Bankhivatalnokok. Tudományosan el vagyok ismerve . . . FAKIR: Akkor — akkor (szégyenkezve nyújtja a tenyerét) Annuskám lelkem, jósoljál nekem is egy kicsit . . . MARTON LILI. U) szakkon-v: Oaiülnli}fciiijcszíőSf kéz kömmt Irta: Moldvai Ferenc A házigalamb-fajták származásának, fejlődésének, fajtajellegeinek és tenyésztésének az átöröklés alapján való ismertetése. Közel 100 képpel. Ára 160 lej. Moldvai Ferenc: A baromfitenyésztés uj célkitűzései. Ára 40 lej. Kaphatók az JSilen- zék könyvosztályában Cluj— Kolozsvár, Piaţa Unirii No. 9. — Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk! !!
