Ellenzék, 1938. október (59. évfolyam, 223-248. szám)
1938-10-02 / 224. szám
to Török szótár Reg nu'gseokt.uu .1/ élőiben, hogv ki* nck kinek elnéz zeni ,i bolondságait. Min (Jenkinek meghagyom a nu;.;a bogarat s ha valaki történetesen csak a különböző alakú kulcsokról szeret beszelni és gyűjti ■ őket, nemcsak türelmesen meghallgatom, hanem a kezébe nyomom a lakáskulcsomat, legfeljebb majd másikat csináltatok _ a lakatossal. De cserében szeretném, hal ki-ki elnézné az én bogaramat: nekem a | nyelv a bolondságom Akármerre utazom széles e világon, a nyelv az első, ami engem érdekel. A textilgyáros is bizonyára mindenütt megtapogatja a szövetet és sodorgatja ujjai között, én is mesterségem anvagát nézegetem mindenütt: a nyelvet, így Törökországban. El méretném mon dani, ami feltűnt nekem. Persze csak annak, akit érdekel: Isten őrizz, hogy untassak bárkit is. Aki a nyelv kérdéseit un ja, ne is olvassa tovább mondókámat. P Hát például azt hallottam Törökországban, hogy a „zül“ szó szégyent, becsü’et- vesztést jelent. Ezzel kapcsolatban nyelvész tudósainkat figyelmeztetem. hogy nálunk azt, aki becsületét elveszette, züllött embernek hívják. Aztán találkoztam egy bizonyos török posztóval, amelynek „aba“ az ottani neve. Továbbá az óriási nagy fickót törökéi ezzel a szóval jelölik, hogy „zebella“. Mi pedig a terjedelmes, hatalmas nőszemélyeket szoktuk debellának nevezni. Törökül ember ezt jelenti: „adam“ Nyilván arabul és semita nyelveken is, tehát például azon a arameus nyelven is, amelyen a bibliát írták És a pokol is törökül „dzsehennem“. Mi gyehennának mondjuk a biblia nyomán. A mi sátánunk törökül „sejtán“. A vadászkutya törökül „zagár“ Mivel a mi magyar népünk „a zászló“ helyett gyakran használja „az ászló“ kifejezést, de meg a nyelvtudományban rendes dolog, hogy átvételkor a névelő összekeveredik a szóval, kérdem nyelvészünket (ha ugyan már eddig is nem tudta), hogy „a zagár“ nem annyi-e, mint „az agár“? A „hombár“ törökül igy mondatik: „ámbár“. Az „oroszlán“, vagy „arszlán“ a törököknek igy hangzik: „aszlán“. S az „atya“, vagy általában öregember törökül „ata“. De már a török és magyar „balta“ között semmi különbség nincsen. Éppen, mint a török és magyar „sapka“ között, vagy a török és magyar „szakái“, vagy a mindkét nyelvbeli „kupa“, „ibrik“, „kazán“, „kerevet“, „árpa“, „pamuk“ között. Mi azt mondjuk: „olcsó“. A török azt mondja: „udzsuz“. Ami nálunk „tü“, náluk „tüj“. Magyarul „tepsi“, törökül viszont a tálaló faedényt igy mondják: „tepszi“. S a magyar „teknő“ törökül „tekne“. A török azt mondja a bélre, hogy „barszak“, mi azt mondjuk a nyelőcsőre, hogy „bárzsing“. Igen meglepett, hogy az állatorvos neve törökül ,.bajtár“. Senki sem csodái- kozhatik, ha erről a „bojtár“ jutott eszembe. A magyar ember azt mondja, hogy „bicska“. A török: „bicsak“. Sőt magyarul is hallani ezt a bicsakot. S ha valami nálunk a nyelébe szalad és nem sikerül, arra azt mondjuk, hogy megbicsaklik. A tarló törökül „tarla“. Á bika törökül „boga“. Az alma törökül „elma“. A zseb törökül „dzsep". Ha mi a kislányra azt mondjuk, hogy „csecse“, a török azt mondja rá (mióta arcfátyol nélkül is látja) „dzidzsi“. Ami nálunk csiszolt és fényezett, az természetesen „csillog". Törökül a fénymázat igy hívják: „dzsila“. Törökül megszűrni: „szüzmek“. A söprű törökül „szü- pürge“. Seperni „szüpürmek“. A magyar csipesz törökül „dsimbiz“. Az apró élősködők petéje magyarul serke, törökül „szirke“. A magyar szattyán törökül „szahtyán“. A mi csalitunk törökül „csali". Sátor törökül „csádir“. Nagyon tetszik nekem, hogy a fegyveres csapat neve törökül „esete“. Erről nemcsak a csetepaté jut eszembe, hanem a „csata" is, amely a régi magyar nyelvben egyáltalában nem jelentett még harcot, csak fegyveres csapatot. Hogy van törökül csiriz? „Csiris“. És csizma? „Csízme“. És pipa? „Csubuk“. És a szövet? „Csuha". A dajka vagy dada? „Dadi“. A szappan? „Szabun“. Á teve’ „Deve“. A cipófoltozó varga, aki tudvalévőén dikiccsel dolgozik? „Dikidzsi“. /• L LE N 7 Ú K I 9 3 H október 2, A CREMONAI HEGEDŰS (iüiivörii tiiI esu Ui “iikt'iiyU'li'lüil :ii/ iisn oliv s/.njilii Ki's/Jyiis Uc/t“ s/intr macától vcrödütl üss/.o, hogy :l vl Ivaros tiapsba brlvu \ ad jon a/ *> Hragad* lalása is. Ki tudlolt volnai i'lhtntállni a Kia iilzcr-szomálának, ha 'jats/ák ! IU mosM* nőm számithatott, hogy a művész nninl omber — nem a/ volt, akit a leányának szeret'et't' vohia es hogy rész kelt"» mgigodi lomma l gondol! arra a/ h:he löségre. hogy vada ha ts a veje legyen Oldali) pil’lantoH a leányára, aki szó né Uiil üli mellette a hangverseny kezdete álla. Most is csak egy léiig elfojtod sóhajtással! feleM az anyja felkiáltására'. A keze szorosan összekulcsolva az ölében, a vér, miiint a rózsa, az arcán es a két barna szeme ragyog, mintha csodára nyi Inna. Oda föl, álból a dobogó szélén a művész áll és nem gyöv megköszönni :I/ ünneplést. Bármely oldal felé hajtja meg ma|gát, amint felveti a fejét, szeme kék tüzeket szór erre, Magda felé Mintha csak azt mondaná: Egyedül neked játszottam Es a Vány tekintete felel: — Tudom. Minden hangban téged szerettelek Az anya szivén olv világosan, oly erő sen cikkázik át ez a néma ii/cnelváltás, mint a vililamosáram. Hiszen — tudja ő, hogy van az. ö is hallgatta egyszer valakinek a játékát csukott szemmel, hu szonöt évvel ezelőtt. A cremonai hege düs hegedűszólóját jálszotiu az, akit szeretett. De hogyan! Megreszketott bele Es tudja, hogy igaz, amit később mondott neki: — EzS i>$y csak egy leányért, egy lánynak lehet játszani.! Felesége lőtt nv. akkori kezdő hegedűs nek. Együtt nélkülöztek, szűkölködtek évekig, amig Józsiból tanár lett a Zeneakadémián. Akkor következett néhány gondtalan, boldog esztendő A bongver- senyokon mindig ö maga kisérte az urát. — Senki sem tud ugv kisérni. mint te — szokta mondani Józsi. — Mert te az egész szerelmes asszonysziveddel ki sérsz. Es ennek a csodálatos összhangnak végeszakadt, kegyetlenül, váratlanul, most tiz éve Józsit autóbaleset érte. Az asszony úgy érezte akkor, hogy minden húr mogpaétan a lelkében. Hogy nem tudna többé zenét hallgatni, még kevésbé maga zongorázni. De élni kellett. Kis nyugdiját óraadással keJOett pótolnia, hogy a kisleányát felnevelhesse. Az vall az álma. hogy a gyerek valamíikor faiura kerüljön, messze a muzsika babonás hataimálól, fák és virágok közt élje le a/ életét, hajnalban keljen, korán feküdjön és no üljön órák hosszat a zongora mellett, éjfélekig a h a mg v ersen y teremben. Tudja Isten, miért akarja így. Hiszen a zene nem volt1 oka, hogy igy magára maradi, in,int ahogy nem voll oka annak srm hogy olyan lókéleies boldogságban vívfl része. 1 .egleljebb csali hozz íjáiult (s j kifejezésre juttatta. .. De az álom, csak alom maradt. Magda I kicsi koráitól feli tv e volt muzsikával. Olyan tehetség nyilatkozott meg benne, hogy nein lehetett sem elnyomni, sem le. tagadni. Tavaily végeve cl a Zeneakadémiái killüm» sikerrel. Az anya kezdett megnyugodni. Magda bizonyára kap maijd idővel egy jó zene- tanárnői állást valahol talán vidéken, ahol majd férjhez megy valami derék emberhez — (tímárhoz, szolgabiróhoz, vagy még inkább földbirtokoshoz. Igen, ez lesz a. ilegjobb így mégis csak fák és virágok közit fog élni Es akkor, mint kék égből a villám, úgy csapott 1c Magdára ez a szerelem Késmárk y Béé a — ez. a hegedűművész olt fönt a dobogón — amerikai kőrútról jött haza pár hónapra. Mikor kiment külföldre — most három éve — még nem ismerte senki Ma hasábokat írnak róla a lapok. És mélilán Nagy művész. Nagyon nagy művész E/t nem lehet letagadni Az is i)g«i,/., hogy elegáns, jóvágásu ember. Nem túlozza a mű*'<>./külső'. Nem hord váliig érő sörényt, sem lobogó nyakkendőket. Es tisztességes ember is. I egalább azt bizonyítja a leánnyal szemben tanúsított viitse-íkedése. Mikor az első hangversenye után bemutatnák egy ismerős zenebarát szalonjában, azonnal Magdához csatlokozob és olyan nyíltan, kedvesen mutaiita meg neki a rokonszenvét. hogy nem csőd a. ha a kislány beleszeretett. Aztán feljött hozzájuk néhányszor Minden hangversenyére tisztelet jegyet küldött. Pár hónappal ezelőlt megkérte Magdák próbái ja é>t kisérnó. a Beethoven tavaszi szonátáját játszották. Gyönyörűen Úgy. mint egykor ők kelten . Nem. Művészileg még szebben De a kisérethen már éppúgy benne volt a szerelmes asszony egész szive... Az anya megrémült. Ez a világhírű művész most elbolondh ja a leányát, őszre tovább fog menni és itthagyja. Az ilyen ember rendszerint nem akar házasodni. Nem, ez olyan, mint az üstökös. Megy a maga meg nem szabott pályáján egyedül s ha útközben a közelségétől fellángol egv cs’llag. azzal nem törődik De csaZÖdoU. Ma reggel felkereste öt Béla, olyankor, mikor bidta, hogy Magda nincs oíllühon. És szépen, nyíltan megkérte a leánya kezét. — Nem akarok addig Magdával beszélni míg az édesanyja beleegyezését meg nem kapom — mondta melegen. Az anyában még egyszer feljajduH a régi álom. Megmenti Magdát a művész élet nyugtai’Jainságától — mindenáron .. Milyen lesz az, ha majd tgvik országbó Az építész kót fontos kóziköny vo i Őriás Zoltán : É pifűlpari Kézlhönijf A főbb gyüjtőfejezetek címei: Matematikai és scgédtáblázatok. Statisztika. (Általános rész. Ealszerkezetek. Easzerkezetek. Vasszerkezetek. Vasbetonszerkezetek, kadétnek.) Gyakorlati rész. (A költségszámítás módszerei. A rendszeres költségszámítás mintái. Költségszámítás. Kivitelezés. Elszámolás.) — Á hatalmas kötet 1023 oldalon, külön költségvetési mintákkal, vászonkötésben, lexikonalakban Lei 1.155. Mihály Eerencz: Kftiitéqveiéselt és beszámolásod készítése Kézikönyv építészek, vállalkozók, szakiparosok és építtetők számára. VászonkO- tésben 293 oldalon, 19 tervrajz melléklettel Lei 596. Kaphatók az Ellenzők könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii 9. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. a másikba vándorolnak, sehol sem lesz igazi otthonuk és ha az isten gyereket ad nekik, nem fognak ráérni, hogy maguk neveljék?... Deliát hogy mondja meg ezt ennek a művészek, akinek az Istenadta tehetség szabja meg az útját és mit mondjon a leányának, aki — jól tudta ő avA — már hozzá van kötve szívének minden szálával?... Ha adékot kért estiig. Most. a hangverseny után, ha Béla hazakiséri őket, felelnie kell. Érzi, hogy úgyis hiába ellenkezne És ez a nagy szál szőke fiú ott fönt a dobogón akaratlanul közelebb és közelebb jön hozzá, a játékával, a mozdulataival .. . Elvégre — neki a leánya boldogsága a fő . . Ha ez a sorsa, ha ez az Isten akarata. Dobál Isten aikaraita-e, vagy csak az ember szenvedélyek vak ereje? — Uram. adj nekem jelt, világos jelt — imádkozott az anya hangtalanul. A közönség mostî már az emelvényig tódul, felállva tapsol és ráadást követel. Béla idenéz Matgdára, int a zongoristának . .. . .és most az anya kulcsolja össze szorosan o, kezét. Forrón lüktet a halán'é- kábain a vér. A Cremonai hegedűs hegedűszólója kér és követel, sir és ujjong bele a csöndbe. Egy leánynak . egy leányért... Az Isten jelt adott. Mórifhsyné Szemére Katinkét Női szabók figyelmébe! Az őszi és téli divat összes divatlapjai legolcsóbban az Ellenzék könyvosztálya Cluj—Kolozsvár, Piata Unirii No. 9. utján szerezhetők be! Tengely? „Dingi!“. Rezgés? „Rase“. Piszok? „Piszlik“. öszvér? „Esztér". Cipő? „Pabucs“. A paszuly (vagy erdélyiesen fuszujka) törökül „faszulya“. A gyümölcsből készült iz törökül „öz“. A kávéscsésze törökül „findzsan“. ökör törökül „öküz“. Szegényember törökül: „fu- kara“. Dédapa: „dede“. Adó törökül: „harács“. Majom: „majmun". Lámpa: „Iámba“. Szomszéd: „komsa“. Kos: „kocs“. Egyenesen meghökkentett, mikor azt hallottam, hogy „kicsike“ törökül „kü- csük“. De van még sok. Korbács törökül: „kirbács“. Iker törökül: „ikiz“. Ami igen nagy, de belül üres, tartalmatlan, azt törökül így hívják: „kába“. Kalauz, útmutató tökökül: „kilavuz". Cseresznye: „ki- raz“. Kalpag: „kalpak“. Sas törökül „kar- tal", amely szó a mi karvalyunkat sejteti. A kátrányt ők igy hívják: „kátrán“. A kecske náluk „kecsi“. A kézbilincs törökül1 „kelepcse“. A kendert igy mondják: „kenevir“. Gesztenye törökül „kesz- tane“. Tolmács törökül: „dilmács“. Aztán még miket vettem észre. Magyarul az olyan csemetére, amelyiknek nincs apja, azt mondjuk: ziabigyerek. Ez kétségtelenül a hódoltság idejéből való, mert török .szótáram tanúsága szerint „szabi—gyerek“. És az is szép, hogy a szopás fogalmát törökül az „em“-tő fejezi ki, minek tudatában rögtön helyre tudom tenni a csecsemő és emlő szavakat, I Nemkülönben a csók, amely a régi magyarban „ap“ volt (ápolni), törökül „öp“ ; Futólagos és kö'nnyelmü török tanulmá- I nyaim után azt is tudni vélem, miért j mondjuk, hogy a fegyver „csütörtököt 1 mond“, aminek igy semmi értelme. De j törökül a pattanó, csikorgó zajt így I mondják: „csatirti“. A „kaputos ember“ : kifejezést is most értem, mert „kaput“ törökül kabátot, sőt katonakabátot jelent, ! tehát a nemes ember viseletét. A „hajdú“ 1 szó eredete felől' sok vitát olvastam már, j hozzáfűzöm mindehhez felelősség nélkül, hogy töirökül „hajdút“: rabló. És a fiatal legény neve törökül egyszerűen „zsiván“. Nyilván délszláv hatás alatt. Utalok arra, hogy mi a rablót régebben szegénylegénynek neveztük. Eíogy a lengyeleket miért nevezzük lengyeleknek, azt eddig nem tudtam kikutatni. A hivatásos tudósokat talán se- ' githeti ebben annak ismerete, hogy törö- : kül Lengyelország „Lehisztán“ s a lengyel ! ember neve „lehli“. Ott is sejtek valamit, hogy a lombsá- j toros alkotmányt törökül igy hivják: i „csárdák“. Nem állitom, hanem kérde- ; zem: nincs ebben nyoma a magyar c*ár i dának? Hasonlóképen érdekes volna tu- j dományosan utána nézni, nem rejlik-e a 1 török „csikin“ szóban, amely valamiből ! kis csomót, kicsiny csomagot jelent, a mi ! „csekély“ szavunk nyoma, vagy viszont? ; Ehhez megjegyzem, hogy ami magyarul ■ sok, vagv soká. az tölröküi „csők“, Innen van a világszerte ismert török éljenzés, a csokjasa. És furcsa az is, hogy törökül a kályha neve „szoba“. Az összefüggést igen jól meg tudnám érteni. Aztán: sohasem értettem, miért mondjuk a lóra, hogy „daruszőrü paripa“. Ez igy magyartalan. A madárnak nincsen szőre, akármilyen színű. De most rájöt= tem, hogy a szó helyes alakja „doru- szőrü“. Mert a „doru“ törökül azt jelen"i. hogy pej. Ha nagyon vakmerő volnék, elkezdenék még neveket is magyarázni. „Szemere“ txSrökül sarj, származék, gyümölcs, valaminek, vagy valakinek eredménye. A mi régi világunkból ismert „Bebek“ név törökül azt jelenti: bábú. Az Ormánságot is érteni vélem, mert törökül ..ormán“ annyi, mint erdő. És „Tas“ törökül kő. Ezzel a kőve; aztán messzemenően el. lehet játszogatni a laikus nyelvböngésznek. Mert törökül az erős, a kemény fogalmát a „kavi“ fejezi ki. Erről a kavics jut eszembe, ameiy kemény. A szláv nyelvekben is ismerős t kemény „Kamen“ alakban: követ jelent. Viszont a követ finnül igy mondom: „kivi“. A tudósok ne haragudjanak azér\. amit itt összehordtam, tudatlanabbnak tettetvén magamat, mint amilyen vagyok. Mondjuk, hogy jelen írásom csak afféle csali mese. Csali mese törökül: „dzsali maszal“. Harsányi Zsolt.
