Ellenzék, 1938. október (59. évfolyam, 223-248. szám)

1938-10-02 / 224. szám

X 1938 október 2 ELLENZÉK NAGY KATALIN ELBESZÉLÉS Irta: SZÉP ERNŐ Este kilenc óra után Nagy Katalin be­vonult aboa a kicsi szobájába, hova a kör­nyezetéből soha senki be nem tette a lá­bát. Az ablakot lefüggönyözte Nagy Kata­lin, az udvarnak, sejtelme se lehetett fe­lőle, mit csinál abban a szobácskábán. Nagy Katalin egyedül. Megmondom: levelet ir. A rendőrség­nek szól a Nagy Katalin levele. Nem azonnal fogott a levélíráshoz, amint leroskadt ai kicsiny asztal mellé, amelyen a tinta, toll, levélpapiros várták. Leroskadt, végtelen fáradt sóhajjá)! tet­te a két könyökét az asztalkára, lenyomta két tenyerébe a homlokát; ha a szemét be nem csukja, akkor is el lett volna zárva az a lámpavilágtól, de be is csukta a sze­mét, hogy annál sötétebbnek láthassa sor sa éjszakáját. így ült vagy öt percig, mint aki elaludt; altkor hangot adott Nagy Katalin. Megszitta az orrát erősen. És el­kezdett szipogni. Perc múlva vizes lett a két tenyere. S eleredt a sírása; lerakta a két alsókart az asztalra, a feje lebukott, el­feküdt a jobbkar felett; fektében sűrű igen=eket intett, a háta jobbra-balra hú­zódott, azután a fejét is átfektete a bal- karra, azután meg vissza a jobbra s azután felkapa a fejét és úgy hintáltatta, a nya­kát hátraszegve s azután megint csak le­pottyant a feje, odaszoritotta a halánté­kát a karjára, a csend türelmesen állotta azt a meg-megszakadó fiirészelést, amihez Nagy Katalin zokogása hasonlított. Sok-sok estén zokogott ezen módon Nagy Katalin egyedül. Az udvar nem hallotta soha a Nagy Katalin zokogását. Ma este kétszerannyi ideig zokogott Nagy Katalán, mint szokott rendesen. El­zokogott félóra hosszat. Azután ami hang még maradt benne, avval kinyögte magác. aléltan, a szemét, az orcáit, a nedves ke­zeit lietörülgette, azután még nyelt egyet, akár valami drága borital után és akkor aztán megírta szépen lassan Nagy Katalin a rendőrségnek szóló levelét. Szóról szóra ezeket irta: „Nagyságos Főkapitányság! Tiszteletei tesék kiküldeni aradiutca 68 alá 3 em 2I egy szerencsétlen nő megmérgezte magát. Ne tesék felboncoini hiszek a jó isten vék- telen irgalmába ha feltámadunk testemet éppségben visszanyerni, bocsánatot kérek szerencsétlen balépésemér segicse meg a mindenható ezt a rossz világot kezeit csókolja Nagy Katalin A vicéné jött a szemétért reggel öt után, hát a szemét nincs kint. Pedig a szemét minden reggel kint szokott lenni az ajtó előtt. Bezörög a vicéné, nincs vá­lasz. Megnyomja a kilincset, nyitva az aj­tó. Betoppan abba a homályba: — Mi az, maga még alszik? Aludt, nem aludt Nagy Katalin, az ágy felől csak hörgés hallatszott. — Hallja, szakácsné! Hun a szemét? Odament az ágyhoz a vicéné, megmar­kolta a Nagy Katalin vállát: — Nem hallja? Mi baja magának? így fedezték fel Nagy Katalin öngyil­kosságát. Ott állott a pohár a széken az ágy előtt, lilás lötty ragadt a pohár fene­kére. Na a nagyságosasszony, három órával hamarább verték föl, mint kelni szokott: olyan sikitozást csapott, aJz ablak majd b elére ped-t. — Szent Isten, az én házamba, ilyen borzasztóságot! Dehogy megyek ki, nem akairok elájulni. Nahát ilyen gyalázatos rémes dolog énnálam, őrület! A reggeli, te jó Esten és ki megy a csarnokba, esik az eső, jaj és ma kellett volna sikálni is nek:, jaj nekem, nem nézem meg, semmi közünk hozzá, csak vigyék azonnal, meg­halok! Ajtóhoz, ablakhoz ugrott a nagyságos- asszony, kapkodott, csapkodott, a kisfiú bőgött a másik szobából, a nagyságos ur nem találta a fél papucsát, orditott a nagyságosasszonyra, meg a gyerekre, meg a vicénére, mág azután le nem szaladt a e odorhoz. Feljött a biztos ur, rögtön ment le egy LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg« választékosabb kivitelig legolcsóbbaa az Ellenzék könyvosztályában. Cink Piaţa UnirU, . - - - ­másodemeleti lakásba telefonozni; vissza­jött, mig a mentők megérkeztek fölirta a Nagy Katalin munkakönyvéből a szemé­lyi adatokat. Beisizalutáli: a fiatal mentő­doktor, megnézte a poharat, feltétette Nagy Katalint a hordágyra, a két mentő- altiszt lelejtett a hádulsó lépcsőn Nagy Katalinnal, berakták a kocsiba. A házban csekély feltűnést idézett elő a Nagy Ka­talin elszállítása, egynéhány cseléd állott a konyhaajtóban, a családok ilyenkor még nem bújnak ki az ágyból. A mentőkocsi hajrá a Bethlen-téri kórházba, mert az esik a legközelebb. Nincs hely. Onnan a Poliklinik ára. Itt sincs hely. Vitték a Ró­kusba. A Rókusbán muszáj helynek lenni. Nagy Katalint beírták az irodában, há­rom perc múlva megkapta az ágyat. Persze, kimosták a gyomrát, mielőtt a teremben elhelyezték. Ráadták a kórházi inget a kedvestesitvérek, meg azt a csikós pongyolát, a hóna alá illesztették a hő­mérőt. A két szomszéd nőbeteget bágyadt mo­sollyal köszöntlö'tte Nagy Katalin, azok visszabiccentettek rá szeretettel. Keserves valami aiz a gyomormosás, Nagy Katalin betette a szemét, szépen szenvedett. Eklö'zben a biztos ur megirta Nagy Katalint az őrszobán, mikor a négyórás állás után bevonult. Mint nehéz kezii em­ber, félórát eltöltött a pihenőjéből a je­lentéssel. Azt iaz őriszcbaparancsnok át- kiildte a kerületi kapitányságra. Onnét el­ment a főkapitányságra a jelentés. Délután négy órakor, éppen vége volt a látogatási időnek, akkor állott meg a de­tektív a Nagy Katalin ágya előtt. — Jaj Istenem, tessék lefülhi — rögtön kiesett a könny Nagy Katalin szeméből — A doktor urak megengedték, hogy egy kicsit beszélgessek magával. Elég jól érzi már magát?1 Nem esik a szó nehe­zére? — Jaj, jaj, úgy szégyelem magamat, olyan szerencsétlen vagyok én, köszönöm, hogy el tetszett jönni, Istenem, mit cse­lekedtem. — Na, na, csak csendesen lelkem — igen gyengéden szólott rá Nagy Katalinra a detektív; őszes férfi, uras képű, bána­tos. Hadifogságot viselt. — Édes lelkem, tudja mi itt az én kötelességem? Mond ja meg szép nyugodtan, miért akarta eldob­ni magától az életét? — Tessék engemet meghallgatni, ké­rem, én mindent elmondok, csak hallgas janak meg engemet. — Ne sirjon kedves, hiszen nem bánt­juk mi magát. — Csak tessék az én életemet meghad- gatni, mert azt nem tudja senki a jó Iste­nen kívül, milyen szerencsétlen volt az én életem. Mert nekem senkim sincs ezen a földön, mert én olyan régen árvaságra jutottam, az én apám meghalt kérem, mi kor tizéves kis leányka voltam, hatan vol­tunk gyerekek, azok is meghaltak sorba, tessék csak gondolni, mind az öt kis test­vérem, én tizenhároméves koromba már tllálottam szolgálni, mivelhogy anyukám is beteg kezdett lenni és az is meghalt szegényke és senkim e viliágon nem ma­radt, a szegénynek rokonja sincs, mert az nem is ér rá egyik a másikkal gondolni, nem volt soha, kinek panaszoljam, ha ba­jom van. — Css, ess, nem szabad sírni. Édes ga­lambom, azt szeretném ám hallani . . . — Azt, azt kérem, megmondom én az egész szerencsétlen életemet. Csak tessék figyelni, most már én negyvenéves lettem és már tizennégy éve vagyok mindenes főzőnő, de az kérem éppen o’Van kutya cselédélet, mert én most is fél ötkor ke­lek és jön a hajszám kérem, befűteni, a cipőket kipucolni, a fürdőt megcsinálni, a kávét megfőzni, felkelteni a gyereket, öltöztetni, azt kérem az iskolába is el kell vinni, mert a nagyságosasszony úgy resz­ket azér a gyilkos kölyökér, hogy mit szenvedek tőle, azt csak az én Jézusom tudja. A detektív megnézte a csuklóján az időt: — Drágaságom, én azt nagyon jól tu­dom, milyen nehéz a maguk élete, nanana, törülje meg a szemét, igy ni. Nagy Katalin megszitta háromszor az orrát, nyelt is egy erőset, hogy tovább tudjon beszélni: — Nem azér kérem, szenvedni kell, ha megszülettünk, de másnak élvezete is van ezen a világon és nekem még csak egy barátném sincsen, mert én nem is barát­koztam a házban a nőkkel, mind csak kölcsönkér és ellopja mindenét az ember­nek és én moziba se megyek már, mert mindig csak sírtam ott egyedül és én va­sárnap délután se járok ki, nem vagyok férfi, hogy korcsmába üljek és nekem a rádió se kell, mert én megijedek azoktól a borzasztó zenéktől. Előre meg hátra düh a széken a detek­tív, a lábát másodszor emelte már a combjára, a balt a jobbra, jobbat a bal­ra; most aztán ráteszi tenyerét a Nagy Katalin kezefejére, jó szívvel a szemébe tekint, valami kis vidámságot loccsant a hangjába, csak egy pár cseppet: — Nézze aranyos fiam, nézze, ugy-e maga nem tett többet a pohárba, mint tizenkét aszpirint, megmondták a doktor­urak. Hát maga azt hitte, hogy meghal majd tizenkét aszpirintől? Mondja meg nekem őszintén, miért csinálta maga ked vesem ezt a dolgot? Hopp-hopp, ezt nem szeretem, itt a zsebkendője, nna, várok egy kicsit, csak nyissa ki a szivét, nem akarunk semmi rosszat magával. A zsebkendő alól jött a fulladozó sza­va Nagy Katalinnak: — Istenem, te látod, jóságos egy Iste­nem, ne<m volt egy lélek, aki engemet meghallgasson, én már nem birtam, én meghalni kérem nem akartam teljesen, mivelhogy igaz hivő keresztény vagyok csak egy kicsit akartam meghalni, hogy a kórházba bekerüljek, szegényeknek csak a kórházban van egy kis boldogságuk, it­ten töködnek az emberrel, ez a drága ked­vestestvér tartotta a fejemet, mikor lefek­tetett, hogy a párnát feljebb tegye a fe­jemnek és a doktor ur is, mindakettő olyan szépen fogadtak, sohse fogom elfe­lejteni nekik, én csak a kezüket fogom csókolgatni nekik is, meg a kedvestestvé­reknek Is, mig idebent éhetek és tessék az urnák is megengedni, hogy megcsó­koljam a kezét, mert meghallgatott. FIátrább, hátrább kellett a detektivnek a széket rántani, hogy szabaduljon a Nagy Katalin törekvése elől; fel is állott a végén, azután megveregette a takarón át Nagy Katalin térdét, nevetett: — Lássalássalássa, ilyen gyerek maga. — Tessék még csak egy rövid időt itt­maradni, azt én egy férfinak akartam egyszer elmesél Ini, nekem volt egy vőle­gényem, kérem, az nyolc évig játszott én- velem, az kérem jobbfajta fiatalember volt, mert az müköszörüs volt. — Jójó, drága angyalom, de nekem ám menni kell. — Jaj, tessék megbocsátani. — Na, az Isten áldja meg, csak aztán jól .viselje magát. — Tessék majd visszajönni, kezeit csó- koMrm inv-e, vi'sza tetszik még fonni? BUDAPESTEI AZ Isfván Király Szállodába (VI. Podmaniczky-u. 8) kaphat minden Igényt kielégítő, mér­sékelt áru szobát. Teljes ké­nyelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz. lift, telefo­nos szobák. Telefon 202-43.2114-24 SINAIA Mint óriási zöld smaragd, úgy terűi cl lénylő-csöndes a Kárpátok szivében az az erdő, amelynek utjain, tisztásain, na­pos hegyoldalain Sinaia pihen. Tudom: nem szabad felfedezni. Nem szabad leírni újra, annyian leírták már előttem. Ismeri az egész világ. Autóstra- daján, most szeptember végén is, ameri­kai, holland, angol, görög túrakocsik sik- lanak végig. Először vagyok itt. Eddig csak vonat­ablakból láttam a hegygerincen integető piros tetőket, a sajátos stilusu villákat, csak megsejtettem Sinaiát, de látni nem láttam egészen soha. A tengerről jövök s a nagy vizek végte­lensége után mosc az erdők s a hegyek titka, némasága és változatos szépsége még megrenditőbb. Van valami a nagy he­gyekben épugy, mint a tengerben, ami megdöbbenti a szépet imádó embert. Az erdei utakat óriásfák szegélyezik. Ameddig ellát a szem: erdő, a fák rejté­lyes, örök suhogása. A mélyben erdei patak. A Peles-kastély magánparkja előtt ka­tona. De más oldalon megközelíthető a mesevár. A hegyek között olyan Őfelsége kedvenc kastélya, tornyán lengő zászló­val, színeivel, vonalaival, stílusának sajá­tos szépségével, mintha valami régi mese erdei tündére varázsolta volna ide. Gyönyörű fekete doberman szalad le a kanyargó fehér utón. Megáll előttünk s néz, okos, hűséges szemmel. Aztán jön velünk egy darabig. — Rah! — kiált utána a királyi kas­télynál crtálló katona. Rah engedelmesen megfordul s visszasétál. Mihály nagyvajda kutyája Rah, a szép, okos doberman. Másnap, mikor a kas­télyhoz sétálunk, újra megismer, újra elénkszalad, mint régi, jóismerős. Az utakon néhény pádon egy-egy elké­sett, hegyimádó fürdővendég. Fiatal, sző­ke német lányok, bakancsban, vastag szvetterben. Idősebb hölgyek és urak, hegymászó bottal, teli tüdővel szívják a csodálatos hegyi levegőt, melyet) az óriás­fák lélegzete tesz illatossá. Minden lépésnél változik a kép. A he­gyek, a völgyek festői rajza, a fák s az örökké rohanó felhők. A házak olyanok a magasból, mint játékvillák, kecsesek, fe­hérek s parányik a nagy természetben. A centrumban a Palace Hotellel szem­ben elegáns üzletek. Képeslapok, sport­eszközök, cserépvázák most nincsenek forgalomban. Várják a telet, mikor újra kezdődik a nagy élet. Hagi Bénii nyitott török kávéházában, alacsony asztalkák előtt, a pamlagon né­hány vendég feketét iszik. Van köztük egy érdekes francia asszony: kék ruhában, kék virággal spanyolosán szénfekete ha­jában. Mellette parányi törpefoxija: kék ruhában, oldalszijába kék virág van tűz­ve: mindenki megnézi a madame-ot, a foxit méginkább. A kutya kék ruháján ugyanolyan gombok, mint az excentrikus asszonyén. Az erdei ut bejáratánál forrás. A vize üdít s hideg, mint a jég. A parkban óriási vörös virágok. Har­sognak a szinek. Gyerekek játszanak az utakon. De pár lépésre újra mély, végte­len a csönd. Katonatemető. Soha egyszerűbbet, so­ha megrenditőbbet. Egyforma fehér ke- j resztek, némelyiken név, némelyiken csak ennyi: Ismeretlen katona. A kerítésben srapnellek. Két ágyú néz le a völgyre a virágtalan, egyszerű, szomorú kis temető­ből. Az embernek elszorul a szive. Mikor búcsúzunk Sinaiátói és vissza­él gondolunk az ott töltött pár napra: min­den élmény, szomorú történelmi emlék, vidámság, szépség, hegyek, erdők, virá­gok, a templom aranyos hagymaalaku kupolája, a kegyszerárus asszony, a sza­kállas pópa, a villák, a tündérknstélv. a százados fák, Rah, Hagi Bénii keleti ká­véháza, a fehér utak és a nagv vörös vi­rágok — egyetlen felejthetetlen képpé \ válnak az emlékezetben, amelvnek neve Sinaia s ahova mindig visszavágyunk. Marton Lili. Férfiszabók; figyelmébe! A legjobb őszi és téli divatlapok minden árban és választékban kap­hatók az Ellenzék könyvosztályában Cluj—Kolozsvár, Piaţa Unirii. — Vi­dékre utánvéttelis azonnal szállítunk.

Next

/
Thumbnails
Contents