Ellenzék, 1938. október (59. évfolyam, 223-248. szám)
1938-10-16 / 236. szám
ElLBSf MÉK 1'' [ ' " ' / e ''' z^TvvmmMmasjmy7MnKJiUî^mmmsmr^yr-]f^!nw^^,v'prnmsjai^riaMXX^tVB^-^atşMn'>nm^ H'* ■ sranL'Trtwn.':.^^. < mc — ?~A • * dini szaván: £». A áairaáB’€iLli©z és dBákoMioz. Királyotok b i ia l r rti t> i ,V tekint n e 111 z c ci ó k c t c k r c, amelyet holnap elhív arra, lio^y segítséget nyújtson Neki azoknak a nehézsége’* noli a kiküszöbölésére, amelyeken bármikor is keresztül mehet egy állam. Lényeié.: ellát büszkék a belétek helyezett bizalomra. Önöknek pedig, tanár urak, az a nehéz hivatásuk, hogy vezetői és alakitól legyene* zeknek a telkeknek. A tu'ajdonképeni tanít is mellett az a nagy hivatásuk van, hogy e lelkekben meggyökereztessék drága s nagylelkű Nagybátyámnak, I. Károly királynak a következő, tanárokkal szembeni kívánságát: jellemeket nevelni. Ültessék be e szép példákat követni óható fiatal lelkekbe azt a munka és tudományszeretetet, amely a népet a haladás utján vezeti. A holnap nemzedékébe vetett bizalom azokra is kiterjed, akiknek az a feladatuk, hogy ezt a nemzedéket előkészítsek nvi könyvkiadó intézetében az évben megjelent könyvek kiállítása. És hogy ne vetszen szem elől a szüntelen kapcsolat, amelynek meg kell lennie az irodalom s az á lám s a könyvnek tulajdonított érdek között, evégből az Uralkodó egyéni ke deményezésből Nemzed Irodalmi Dijat tűzött ki, amellyel költőket és prózaitokat tüntette ki. A díjjal azokat tüntetik. ki, akik egy életet szentelnek a szépírásnak s a gondolatközlésnek. Ugyanakkor az Uralkodó elitéli az egyformaságot, a részrehajlást, a szándékosságot, az egyetlen formulába való merevülést, mer1: tudja, hogy ez a művészetben az egyéniség halálát jelenti. Ugyancsak őfelsége, a Király legfelsőbb pártfogása és érdeklődése mellett készül napról-napra két mii, a Szentirás Magyarázata c> az Enciklopédia: Ugyancsak most Őfelsége kormánya tetté váltott cgv harmic éve vitatott kérdést, egy uj abécés könyvnek és olvasókönyvnek a kiadását. Olyan két könyv ez, amely minden nép és minden nemzet kultúrájának alapját kell hogy képezze. E kék könyv elkészítésére pályázatot hirdettek s ez biztosítja azt, hogy a gyermekek és felnőttek első könyvei el fogják érni módszerükben a tökéletességnek az/:, a fokát, amelyet a Pártfogó megkíván tőlük. Személyes cm ékemet idézem föl ez alkalomból, amely az azóta eltelt évek és események ellenére még mindig élénken él bennem. Kizárólag a helyes nyelvezet érdekelt cs elődeim ősi nyelvének felélesztése és sohasem akartam kicsavar): mondatokból kényelmes hasznot biztosítani a magam számára. Tobban érdekelt mindig egy megismételt, sót százszor tűzbe dobott sor, mint azok az írások, amelyek a fel- kapaszkodás taktikájából és udvarlás végett születtek. Ekkor őfe sége váratlanul leereszkedett falumig és dijával kitüntetett. A dij kiosztásának szertartása szerint a díjazottnak a Palotába kellett mennie és a dijat az Uralkodó kezéből kellett átvennie. Soha életemben nem hittem, hogy valaha is dijat nyerhetek. Világéletemben tető értéke van. Elmentem a Palotába. Előre készültem | a magatartásra, me lyel az ajtónállók közt megjelenek. Nem sikerük. A lépcső nagy, tágas boltív alatt vezetett a dolgozószoba leié. Ah! Minő pillanat! Mennyire vert a szivem! Maga a Király! Fehér tiszui ruhában. Néztem . . . Alakja frissen mosolygott felém. Egy szót se tudtam szólni a mély mcgillctő- déstől. Egy borítékot nyújtott át nekem mélységes csendben. Úgy éreztem magam, mintha a hajnalcsillag fényében egy se- lycmlcdegen ringatóznék. Vagy a meghatottság láttatta igy velem, vagy a Király is meghatódott volt . . . Melegen megszorította a kezemet . . . Egész nap nem fogtam mással senkivel kezet. Régi népszokás, hogy a gyónás ünnepén még a szüleinket sem csókoljuk meg. Sohasem felejthetem el és nem is fogom e felejteni szemeinek fényét, amely a mienktől különböző világból jött felém és megállt az írásom felett. Valahányszor Rá gondolok, mindig újra felragyognak ezek a fények. Most is itt vannak aláírásom fe’ett. T. Arghezi. szegény voltam, őfelsége dijának kitünÓfelsége II. Károly király születésnapja a nemzet ünnepe Október 16.-án negyvenötödik életévét tölti be az Uralkodó A negyvenöt év, mely nagy Uralko- | dónk születése óta most telik le. szoros egységbe tömörülve tala! a Trón körül minden állampolgárt. A fiatal trónörökös már kezdettől fogva magához vonzotta a nép rokonszen- vét, gyümölcsöző munkássága melléje állította közvélemény túlnyomó nagy részét. Uralkodásának nyolc éve alatt pedig Románia elhatározó távolságot haladt be a nagy fejlődési lehetőségek utján. Egyre szilárdabb államnak bizonyult. Románia természeti és szellemi kincsekben gazdag ország. Olyan ország, melyben nemcsak, hogy minden állampolgár megtalálhatja karaj kenyerét, hanem kétszer akkora lakosság is kényelmes megélhetést lelhetne benne. Nem hiányzott ebben az országban egyéb, csak szervező erő. Rt kevésbé szerencsések voltunk, mert a politikai szokások mozdulatlanságra Ítélték a: orszá• got. Ezeket a szokásokat gyökerestől ki kellett tépni. Ez megtörtént a februári uj Alkotmány beiktatásával. Történelmi an . nőieseinkben döntő jelentőségű ez a dá- : tűm. Ettől a naptól kezdve minden téren Iá- j i®.ţ alkotás lelt úrrá. Az Alkotmány szövegéből és szelleméből egymást Tövéivé fakadó uj törvények biztosították az álI lampolgári öntudat felébredését s az or- ( szág gazdasági életének megszervezését. Az uj tartományok messzemenően hasznot húznak az uj reformokból. Mindez óriási változás felett az elnök Felséges Uralkodónk, //. Károly király, aki tökéletes ismeretekkel, tájékozotton és • felkészülten biztosítja az állam müködé- ■ sének egyensúlyát s az alkotó munka minden téren megadja a szükséges biztatást. A tartományok uj, virágzó életre hivatottak. Tiszteletük és hűségük hódolatát teszik le őfelsége, a Király elé, aki egész Románia szilárdságának és haladásának eszményeit személyesíti meg. őfelsége a király? mini a hadsereg feje Oíelsége, a királynak katonai tevékenysége és a modern hadsereg legfőbb vezetésére irányuló előkészítése két évvel gimnáziumi tanulmányainak befejezése előtt kezdődött meg, amikor még trónörökös volt. Az egyetemi és katonai tanulmányok során Károly Herceg egy évig Iorga professzor történeti tanlolyar mait is hallgatta. Ezek utján az Uralkodó valóságos szenvedéllyel fordult a katonai-technikai tanulmányok felé. Ugyanebben az időben Károly Herceg rendre kapta meg az első tiszti rangokat és tevékeny részt vett a csapatkiképzésben és az ezredéletben. A Herceg katonai kiképzése Nagybátyjának, I Károly királynak, ai tökéletes katonának és parancsnoknak felügyelete alatt kezdődő11 meg. A gyakorlatokon Károly Herceg hadnagyi és főhadnagyi minőségben a parancsnoksága alá 'tartozó egységek élén vett részt, mindenben hűséggel teljesítve tiszta kötelességeit. 1913’ban résztvett a bulgáriai hadjáratban. Őfelségének ekkor kapitányi rangja volt. Itt nyílt alkalma Károly Hercegnek arra, hogy katonai tudományát a gyakorlatban is érvény e.stesc és itt tűnt fel kivételes katonai vezetők édességeivel. Nagy előszeretettel foglalkozott stratégiai és taktikai kérdésekkel és szoülonie fokozatosan olvadt egybe a román hadimüvészeUel. Az 1910-os háború már nagy gyakorlati, tudás birtakáixatn találja, amikor már minden kérdésben tökéletes jártasságra tcb szert. A háború megiizenésekor őfelsége. II. Károly király ezredes volt és a 70. gyalogezred parancsnoka. KiTtáilyimk a tisztekkel és katonákkal eevütt 1 «arcot t ,a- élvonalban. A hegyek között igen nehéz harcok folytaik, a hegyi hadviseléshez pedig a csapatoknak nem volt meg a kellő élénkségük. Károly Herceg ezért egy alpesi hadtest“ 'létesítését vette tervbe és tervei nyomán jött létre a hegyivadászok ezre- de, amelynek Őfelsége voit az első parancsnoka. Ez az ezred nagy harcokat vívott a Trotus völgyében. A parancsnok — Károly Herceg — minden veszélyt megvető bátorsággal vett részt a harcokban s a tisztek és katonák parancsnokuk ha- láltmegvötő bátorságának példájára, legendás hadiitényeket) hajtottak végre -- Írják a háború krónikásai és a szemtanuk. őfelsége, a' király és ezrede a cire- soaiiai harcok idején a 722. magaslalon esett1 át a tűzkeresztségen. Ez a csata' az ország hősi történetének egyik legszebb lapja. Ez a magaslat! uralja a Trotus völgyét nyugat felé és az ott vivo ti harcok örökre emlékezetében élnek őfelsége felséges nevével együtt az egykori harcosok emlékezetében. Az a nagy munka, amelyet az Uralkodó jelenleg végez a hadsereg felszerelése érdekében, a fenti események világosságában természetes következménye képpen tűnik fel azoknak a kapcsolatoknak, amelyek Őfelsége, a király és az ország hadserege között, a nemzet egységlesitéséórt vivőit háború nehéz, de dicsőséges csatáiban kovácsolódott egybe. ,,Ha nem volnék király, tanilő szereltem volna lenni“... A történelem ismer vitéz Királyokat és bölcs Királyokat, a világosság babérjaival feldíszített főket és kezeket, amelyekből a pallos úgy nő ki, mini a tizenegyedik ujj. Vitéz Királyok és bölcs Királyok... Kevesen vannak azonban azok a népeket kormányozok között", akiknek bölcsessége oly magasra1, emelkedik, hogy valóságos birtokosai lehetnének népünk tanítása minden tudományának és művészetének. Őfelsége, IT. Károly király egyike ezeknek a nagy Tanútoknak *— büszke és vitéz király, fiaiíial és élénk király, de ugyanannyira bölcs is, belesebb és tapasztaltabb, mint a legöregebb az öregek közölt. A Király bölcsessége fénycsóvákat vet mindenfelé a nemzet legfőbb kátéd rájának maigasságából. — Ha nem volnék király --- mondta valaha az Uralkodó —, taniíó szerettem volna lenni. Szükség esetén a trónt katedrává alakítani tudni és ugyanakkor megőrizni annak minden fényét, valóban fenkölt tény, édestestvére a csodának. A román kultúrának Nagy Protektora a mindig élénk tevékenységű jelképes Tanító, aki mindenütt jelen van a nemzet kaltedráján, mélységes ismerője tanügyi és művelődési múltúnknak. Valóban csodálatra méltó, hogy menynyire behatóan ismeri az Uralkodó a románság egész múltját, minden dráma- harcát, melyet a tudomány világosiié fáklyájáért vívott. íme csupán egy példa Őfelsége, TI. Károly királynak abból ni beszédéből, melyet a kolozsvári egyetem fortes Hősének tízéves évfordulója alkalmából rendezett end ék ünnepélyen mondoíh ,,A románság f, 75. században a legnagyobb müns.iőnéxi vággyal volt eltelve s ha ezeket n vágyakat nem is valósi'halta meg sufnit területén, mégis nemzetünk latinjain kulturális erejének bizonyítéka, hogy ku'turúlis erőkifejtéseiből bőven , mn—Hamum un miity{.aiavrEJM.'.a.-fMammrwza«cmui^ri^ii juttatott másoknak. Mert ne feledjük el, hagy az első magyarországi, a pozsonyi és budai egyetemeket 149/-ben román ember, Corvin Mátyás, Magyarország királya alapította. Később. 1566-bam ugyancsak egy reman, Olahus M klós a jezsu Iák segítségével alapította a tarnavai egyetemet. De Romániának nemcsak ezekből a részeiből indult a román kultúra a határokon túlra. Keleti szomszédaink is ku'- turális téren sokat köszönhetnek a moldovaiaknak. A 17 ik században Petre Movila kiével metropolisa szervezte nv g a felsöoroszországi felsőoktatást és egyházi életet, öl követték később Anüoh és D imit nie Cantemir, az orosz irodalmi á ram Iáit kezd emén y ez ö i “ Egy Uralkodó, aki ennyire ismeri az ország mu tját és művelődésben szerepét, valóban megérdemli — mindenekelőtt —, hogy a jelen és jövő tanúságát adja országának. Tizennyolcmillió embert tanítani tudni és megtanulni a nép múltjából mindent, amit meg keli tanulni« — ime a legmagasabb nevelés —, tudomány és a teljes bölcseség!----------—----A Király, mini Erdély útmutatója Mint minden eszmének, az erdélyiek monarchizmusának is vannak fejlődési szakaszai, melyeket bizonyítékok világítanak meg. A nagybirtokok kialakulásának idejében, mikor a Király egyik kezével latifundiumokat osztogatott, a másikkal pedig rendeleteket irt alá a jobb- ágyság gazdasági megszorítására, a monarchikus érzésnek nem volt semmiféle népi alapja, úgyhogy a történetírók nem is jegyezték föl, csak a nemesek osztályában. Népünk öntudatában a monarchia akkor kapott értelmet, amikor bekapcsolódott a föld urai közti viszonyba, a föld urai és a jobbágyok közötti viszonylatokba. Szociális sikon a Korona arra volt hivatott, hogy a tulajdon- viszonyokat meghatározza. nemzeti sikon pedig, hogy megjelölje Erdély népei együttélésének rendszerét. Aki figyelemmel kisérte a Horia forradalmának, majd az 184S. évi második román felkelésnek eszmei fegyverzetét, láthatta, mennyire szilárd az erdélyiek monarchikus meggyőződése s láthatta, amint csaknem példa nélkül, két népi forradalom a Császár talizmánjával indult, hogy meggyőzze a századot. Abban az időben a Koronának döntőbírói volt a szerepe. Amint az erdélyi román nép sosem harcolt a monarchikus eszme ellen, még kevésbé kérte az előjogok rendezését, a Trón iránti hűsége a lelkiismcrct természetes folyamataképen alakult ki s századokon át élt akkor is, mikor a Trón döntése nem az ő oldalán esett a latba. A Korona jelentősége a társadalom erkölcsi és anyagi szükségeivel növekedik. A döntőbírói szerepkörből Erdély a történelmi kiildetésii Útmutató helyére állította Őfelségét, a Királyt Ez a kívánság minden lélekben ott élt és bebizonyosodott a napon, mikor a februári Alkotmány mellett az erdélyi nép olyan egyönetüen megnyil.it kozott. Ha egy nép rendeltetését nem lehet széttagolni és ősi törekvéseiben az élszerep elvitathatatlanul n legfőbb alkotó erőre hárul, a mai időknek ez «2 irányzata legkczzelfogíiaíóhbar: Erdélyben érezhető. Az országnak ez * legfontosabb tartománya isfen! jogot és legfőbb bölcsességet tulajdoni; a monarchiának a nemzet és az. állam vezetésében. A széthúzás erőinek megszüntetése regen befejej ’.et{ tény, í >7 p l: helyére az egyse. g e s c s a ma! r i t :n i*« uj történelmi kor szakot tt\ itő felfi r> •• *« sába tömörült c !ü és alkotó Er« ij e • v lépett. A napon, mikor szerie az ország b e.s* mindenki azt kiá !t ia ; Fi ír n a K ir á 1 v. ennek az iidvözb stick I Erdélyben iné? külön jelentősége * -■ va n ót ncdlg m. gz " 1 r 1 1 n " 1 f r t c <’•.-« , -1 Kirá* ~ >via sor sának Irányítóiak
