Ellenzék, 1938. szeptember (59. évfolyam, 197-222. szám)

1938-09-04 / 200. szám

1938 szeptember 4. ellenzék íí ms IICTV KALEIDOSZKÓP ____^.iA «... jtfXü__ . ............... — .....*•....— - •.....•* A »avan ÁLm0ls ^hagyatott Ä ««▼aS'â® külvárosi utcában'is­merkedtünk meg, amtikor egy sarkon vá- raiülaniul és minden bevezetés nélkül meg­Meztelenség és sex-appeal írtai CASTANO-KŐSZEGHYMARIANNE üileUt. A távoli lámpa pislái lényénél alig volt kivethető az ábrázata, de alkoholsza­got terjeseBtebb maga körül és kijelentette, ✓hogy sioha ilyen jó és ragaszkodó hátrál­ja még neon volt az öJetben, pedig ö, a számkiveted, a magányos, ai csavargó éppen eléggé ismeri áz embereket ahhoz, hogy a hűséges barátot a vadaktól meg tudja különböztetni. Szánalmasan tán­torgott!!, de kiapadhatatlan szónoki ten- dü tettel ecsetelte a világgal való megha- sonlásámaik okát. TuUzOtit Őszinteségét még mámorosán is érezhette, mert köz­ben mindmiíialan kölcsönös és ki apad- hataltLan barátságunikra hivatkozott, sttnely felment minden felesleges szépit- geilés alól s különben is hiábavaló volna, hiszen „évtizedek“ óta ismerjük egymást. Azálöa persze barátságunk -s „mélyült“ és voltak langyos és télien őszi esték, amikor — igazi, hogy többféle változat­ban — elmesélte élete történetét. Fiata­labb korában megjárta Olaszországot és Franciaországot s ösztönei mélyén mün­dig érezte, hogy csavargónak született, vándormadárnak, akiit senki és semmi nem köt helyhez s az örök költözés az eleme. Nagy álmát, Spanyolországéit, már nem érhette el, pedig ott talán le is telepedhetett volna... — Hát ez azénl nem olyan biztos — tette hozzá szokása szerint némelykor. „Jobb családból“ való fiaitaüember votlt s szülei korán le­vették rólla kezüket, pedig a „család .szégyenéit“ akkor még okos tapintattal helyhez lehetett volna rögzíteni. Valamikor még csodálatos története­ken mesélt „pályáján" szerzett tapaszta­lataikról, az utóbbi időben azonban szo- katlianuS szótalan lett s láthatóan mind nehezebben viseli kényszerű helyhezkö- költségét s korán megrongált egészségé­vel járó áliápotát. Amikor már mind gyakrabban láttuk olyan állapotban, ami semmiféle embernek, még csavargónak sem való, önkéntelenül; is felderengett bennünk a csavargó-sors változata kü­lönféle vuágtájak szerint. Egyetlen meg­fogható „esetünkön“ kívül természetesen valamennyit csak a« irodalomból ismer­jük, ami a tapasztalatok világában va­lójában talán nem is áll olyan utolsó helyen, mint ahogyan azt általában hi­szik. Többszöri beszélgetéseink alkalmával tárgyaltuk meg tehát a> csavargók világ- helyzetét s megállapítottuk, hogy bizony ezek közül legrosszabban a középeuró- paiak járnak. íme, uj adat a középeuró- pa|j élet: képéhez, nemcsak a kö/.rendü embernek, de még a csavargónak is rosszul megy. Miért? Válság van a csa­vargók rendijében s ez éppen csak „min­két“ sújt? Barátunk, akivel ennekelőltite abban az álmos elhagyatok külvárosi utcában a távoli lámpa pisla fényénél ismerkedtünk meg, lecsetelni kezdte a helyzetet. A francia csavargóknak, akiket clo- ehard-oknak hívnak, rendes szervezetük van s a világ szivében, az ősi Latin Ne­gyedben székelnek. Szabad csavargók ők, nem koldusok és nem tolvajok, akik­nek puszta megjelenésük is riasztóan hatna. Hogy elérnek valamiben mégis a polgári erkölcstől, ez igaz. Halásznak és vadásznak, akkor is, amikor tilos. Végre is csavargók. Ezzel szemben van, lapjuk, amely körömszakadtig védi „érdekeiket". Ha jól emlékszem ez a elme: Journal des Clochards. Igen, ez ez, jól emlékszem... A társadalom neon nézi ellenséges szem­mel' őket s nem tar hja szükségképpen apagyilkosoknak. Sok mindent megbo­csátanak nekik. A törvény is. Az ameri­kai világ előtt közismerteik és rokon- szenvnek örvendenek az úgynevezett úri csavargók. (Hiszen én is az, volnék...) A legmagasabb osztályt azonban az an­gol világ csavargói képezik. Gyakran előfordul, hogy az angol csavargó villla, vagy legalább iis kis vidéki ház tulajdo­nosa s az sem riíHka, hogy telefonon hiv meg teára... A középeurópaiaknak — állapította meg — „befeltetgjzelbt“. Súlyos sors nehe­zedik iájuk. De hát mi; Is vollaképen az ilyen értelemben vett csavargás? Szak­ma és életforma keveréke, boldog vagy boldogtalan adagolásban, ahogy aa kö­Megbecsülendő mattra: ,,La pudinr riest que 1c senhmenr die fimperfection." Paul Bourgec. Nudista településekről amerikai újságok szoktak néha hirt adni. Európában is di­vatba hoznak a Riviérán unatkozó angol nők egy-két újabb kolóniát. A közelmúlt­ban ez a mulatság már veszedelmesebben végződött egy lakatlan szigetre vetődött nudista társaságnál, amennyiben az osz­trák bárónőt és a kíséretében levő két férfit — ennyiből állt az egész kompánia — holtan találták meg pár hónappal az­után. A háború előtt, 1913-ban az ausz­triai Agathemhof nevű fürdőhelyről kül­dözgettek hangzatos nudista prospektuso­kat a szélrózsa minden irányába, Rousseau I követőinek nagy örömére. Lehet azon- ” ban, hogy az ottani tapasztalatok után, 1914-ben az agathenhofi gavallérok már inkább rohantak a csatába. Notabene: a párisi Montmartren levő „The nudist's Club“=nak mindezekhez semmi kö'ze. Ezek a többnyire egész jóhiszemű és főleg egészségügyi okokkal alátámasztott, becsületes meztelenségi propagandák jut­nak az ember eszébe, amikor a Fekete­tenger egyik legszebb fürdője, Carmen- Sylva mellett elterülő, hatalmas iszapos tavat meglátja. Hires tó ez, sőt egyetlen a maga nemében. Hajdani török neve: Tekir-Ghiol — fekete tó, a benne rejlő sötét, sűrű iszaprétegtől nyerte értelmét. A televényes, puha sárral való bedörzsö- lés már százezrek tényleges gyógyulását és a legkülönbözőbb súlyos betegségek végleges megszűnését hozza magával — eredménye több, mint szenzációs! * Csak egy baj van. Akár jobbra kukucskál az ember a nők fürdőjébe, akár balra a férfi osztályba — először a vér fagy meg ereiben. Azután elkezd nevetni. Muszáj nevetni. Oly csú­nyák szegények, oly csúnyák, visszataszí­tók! Komikusak, nevetságesek! Mint az elkárhozottak Dante poklában, úgy ku­porognak az iszapos homokban, bekenve tetőtől-talpig sürü fekete réteggel, amiből csak a négerekhez hasonlóan szabadon ha­gyott szemek és szájak vigyorognak elő kísértetiesen. Az már a dolog technikájá­hoz tartozik, hogy belépéskor rögtön a kenőasszonyok hada rohanja meg a több- 1 nyire reumás kísérleti alanyt, bemázolják I vastagon a tó fenekéről felhozott iszap­pal, mely nagy dézsákban, mint Lethe vi­ze feketélllk már messziről. Az alatt a legalább is háromnegyed órai idő alatt, mig ez teljesen reá nem kövesül, vígan elmélkedhetik az illető a sors gonoszságá­ról. Erre e helyen valóban rájöhet. Miért I is adott a Teremtő annyi jobbat érdemelt gyermekének ilyen kenguru-hasakat, kí­nos melleket, tehéntőgyeket, zongoravád- likat és elefántbokiákat?! Belátom, nem henceghet minden , férfi a Belvederei Apollo csábitó megjelenésével és nem minden nő lehet maga a milói Venus, aki ha molettebb is, igy a vízben még min­dig többet mutat a mai szunyogideálnál, de legalább állapodnának meg e rettentő szépséghibák egy bizonyos korhatárnál. zönségesien 'Hemnfil szokott!. Miután ilyen mélyére kerültünk a do­lognak, barátunkban, a csavargóban is kikönyökölt a megpróbáltatobt lélek: — Ha meggondolom, bizony értem is kár volt, lám Panaiiü ístraltftnak sikerült. Igae, hogy csak öngyilkossága után... . f _ Mint tudjuk, a há­A H©S©sl€>C|©Sß borii után, a vala- S mikor otl'y boldog eilliser költőket nevezték igy: felesleges ember. (Ma sehogyserri ne­vezik őkel, mert ugyan ki törődne e szegény „idejét műit“ renddel?) Hogy ki és miilyten az igazi felesleges ember, erre jó példa Károlyinak az esete. Ká­rolyt, aki szintén a „család szégyene“, tragikus módon csak a családban és a családon keresztül lehet megérteni. Neki nincs is magánélete, minit másnak, ő, aki ! boldog magánosnak készült világéleté- i ben, örökös és névtelen rab lett. Élete \ akkor kezdődött, amikor évtizedekkel! i ezelőtt, még gyermekkorában a család Elvégre nagyjában itt is túlsúlyban van­nak a fiatalok és jóképüek. Mégis, igy meztelenül a legcsinosabb fehérnép is okoz egy kis kiábrándulást. Bejön példának okáért a női osztályba egy csoda szőke nő. A pizsamája maga is költemény. A háta: szobrászok öröme. Heuréka! A várvavárt kivétel megérke­zett. Eszemet vesztve lesem őnagyságát. Amikor kilibben a kabinból, le vagyok i forrázva. Az álomszerű pizsamanadrágból két galádformáju X láb mászik elő. így járok a többi nővel is. És igy tovább. * Meztelenség és sex-appeal? A strandfürdők pszihológusai valószí­nűleg jobban értenek ehhez a témához. Ám jöjjenek el egyszer ide, a Fekete-tóba fürödni. Akinek semmi baja sincs, annak is megéri, mint kuriózum. Az a jól fésült ur, aki nem sajnálja feketére mázolni hó­ditó izmait és a kiváncsiságtól felajzva hatol beljebb a tó vizébe, ama kitűnő ifjú j bizony néhány perc alatt minden tó vi­zénél hidegebb józansággal ismeri fel a helyzetet. Már túl úszott a két osztályt el­választó, ápoló és eltakaró kerítésen és ime, ott ficánkol a közelben a drága nő, kinek formáira igy trikó és konvenció nélkül, óh, mily kiváncsi volt! Meglátja pedig a szegény nőt, a strandról ismert ingerlő short tulajdonosát, ahogy éppen nagykeservesen vakarja le magáról a sá­ros iszapot. A mozdulat .előnytelen és kö­nyörtelenül hozza napvilágra kedves kis pókhasának szelíd, de határozott körvo­nalait. Mint a vizbefuló, ki szalmaszálat ragad meg, úgy dereng fel emberünk agyában az utolsó vizió — a strandon egé­szen más volt! Az bizonyos, bogy a hi­res Carmen-Sylva-i plage sokszor feltű­nően szép alakoknak nyújtott méltó ke­retet. A strandon éppen elég szerelem születik — az ördöngös fekete tó ellen­ben még több iszerelem halálát jelenti.) Sok nő sex-appealjét még inkább. Hogy testi bajára gyógyulást nyer itt mindenki, az biztos. Legfeljebb lelki bán- talom születik helyette. Azokat az alkalmi Zsuzsannákra vadá­szó véneket, akik pedig ott kémlelnek a tó fölötti vasúti töltésen és e még ideális­nak mondható távolságból leskelődnek Mohamed atya tekirghioli paradicsomába, azokat is jó nagy csalódás éri, mire le- I érkeznek e fekete hurik közelébe. Meg- 1 látni és megfutamodni egy pillanat müve j! és a teremtés kopasz urai menekülve hagy- * jak el a nők karavánját: fiatalokat és őre­j| élénk örömére felfedezték a dugva bő sápot huzó iskolamesterek, hogy Károly tehetség, igen nagy tehetség, akinek kár volna elkallódnia, ezért idejében, alapos, kimerítő Uanulmányokra keli fogni. A tanulmányokra ráfogták és Károly, aki különbeni jó fiú volt, meddő szorgalom­mal emlőzte magába a tudományokat. Sokat tanult és jól tanult s mégis ez ron­totta. meg életét. Tanult fizikáit és elektro­technikát (szegény jó Mili néni, aiz Isten nyugosztalja, tudtál már, hogy ez lesz a jövő tudomány!) jogot és orvostant, de járatos volt a házi dolgokban is. A csa­lád számos nőtagjával megesett, hogy nem tudta a perzsát megkülönböztetni ai kelimtől, ugyanakkor, amikor Károly a házi ipar ez ágaiban egyformán reme­kelt. Mindenhez értett részleteiben, de semmit sem tudott áttekinteni. így a né­pes család vezetését átvette az erélyes „néni“ s Károly, a mindenes és a tehe­tetlensége miatt megtűrt szegény rokon - szánalmas sorsára jutott. geket, szépeket és csúnyákat, kövéreket és soványakat, akik sajnos, még a fügefa* levél klasszikus eleganciáját is nélkül'.' zik. * Van Parisban a Boulevard Montpar­nasse ^rkán egy régi, hires müvészkávc- ház, a Rotonde. Ort lóg a falon már évek óta egy kép. Gyanús célzatú, a cime: La Lique des Nations! Festője, a csufon- dáros Salvatier, igazán nem kímélte Eu­rópa urait, — pingálván nekik e torzké­pen. olyan fityegő hasakat, tevepupokat, skótduda-melleket, hogy a kép maga is inkább a hírhedt londoni Chamber of Horrors-ban foglalhatna helyet, nem pe­dig a párisi bohémek e békés hajlékában. Azon töprengek, nem-e kóválygott váj­jon erre életében Sabatier ur? Mert figu­rái veszedelmesen hasonlítanak Tekirghiol szerecsen nimfáira! Carmen Sylva, 1938 szeptember hó. Egy szép nyelv halála Haweii-isKugiet nyelve szép, putui, kelüemes, ni’nit a sziget levegője, zenei és pompásain hangzó. Trópusa varázslat, idegensze; ü mu­zsikai. De nehéz ez a nyelv, nagyon nehéz, éppen azért, mert olyatn sízép. Nem köntaiyü egymástól szétikülőniböz'tebn'i huapala-t és ha­lep ule-t, már pedig az első azt jelenti: ked­ves, a második ped’ig azt, hogy: templom. Köszönöm emmyi minit: raaihalo; az idegent rnallhiihi írnek mondják, a pop oki macskát je­lent, a bekéin meg papi. Honolulu az derült ég, kaaj alhi az vonat, umtíksum&maikalM 'pedig 'tizenegy. Nehéz nyelv ez a' szép nyelv. El­szomorító. hogy oly ritkán beszélőik. Nagy 1 szerencséjének .keli Ttenfnáe az embernek, I hölgy Hawai-szigietórí hawaii beszédet halL j jón,. A vin ágbak-étát és koszorút kötő öreg asszonyok az amerikaii nyelvet törik rettene- i 'baserr, waáíkáikii szép barabi fórfiai is mahaiLo helyett azt mondják: thainiks. De hát ki be­széli jen hawaiiul, ha nem a hawaá? Talán a japánok, akik atöt még japánul sem tudnak rendesen? Mert amerikai állampolgárok és amerikai nevelést kapnak. Vagy a kifcnaáak, akik többnyire az ismerete® pádgétn-amgoit beszélűk? Vagy a> négerek, a spanyolok, a portugálok, a. polinéziaiak, az angolok, az 'amerikaiak, azok a mindenféle színű és faiju emberek, akik mént banka népkeverék élnek1 e szigetcsoporton, összeMeaßodn&k úgyhogy ■gyakran aQiiig lehelt egylkró^-márikről meg­mondani, mdfélé fajhoz tartozik. Valterra kü­lönös zagyva nyelven beszélnek, gyak'aibíbam rosszul1 angol ül, de semmi esetre sem hervad nyelven. Ési igy ez a szép, csengő,, költői és Arat nyelv meg fog halni. Ne felejtsük el: Hawaiit, aiz Egyesült-Államok legnagyobb sztraltégiaij, iföiottaíbáziisót a Csendes-óceánban, ennek északi része limaija — mily könnyű ezt monídami: a Csendes-óceán északi része, de nagyobb ez a 'téridét, mint a'z Egyesül t - Államok, hozzávéve még 'Kanadát is. Havai nem csupán szubtropdkus paradicsom ha­nem egyszersmind félúton, Kalifornia és Ja*- pán közt, az amenilkaiL hatalomnak előretolt előőrse. Sheffield Be.rrackban az etaenikai hadsereg szőke legényei és Pearl Harbour- ban. az amerikarii flotta és' & regényes pálma- ligetek és Oáhu nagyszerű vulkán vidéke mö­gött erődök, mérgesgázkaimnák ás labora­tóriumok, fedezékek és sízikraitóvlró-álilomá- isok rejtőzködnek és a mi fehér civilizációnk még sok szép találmánya. Az amerikai nem csak mint filmsztárok és milliomosak kiírón- dullóhelyét, minit idegens-zerü mozgóképek környezetét becsülik Hawaiit. A családi tanács íiagjaiinak egyöntetű minősítése szerint „felesleges ember". Igazi, hogy minden költözéskor ö szereli fel a villanyt az uj lakásban, ő teszi naf- taitiinba téten a nyári, nyáron a téli ru­hákat, tisztán tartja a fürdőkádat s házi ügyvédi és orvosi minőségben ö kajtatja fel azt a bizonyos, majdnem aiz elévülés­be merüli örökséget a tetekkönyvek út­vesztőiben, illetőleg az ő szakszerű eljá­rása mentéibe meg Jancsikát, mikor a kiránduláson megcsípte a vipera, ő nyit ajtót és mindenki nála érdeklődik, hogy mikor teltét a „nagyságos úrral" beszél­ni. Befőttet tesz el, sőt takarít'. Az előszo­bában alszik. Senki sem veszi számba, így éi, mióta az eszét tudja. Próbált vál­toztatni is a helyzeten, biztatták, hogy sikere lenne, hiszen sok mindenhez ért. Mikor utoljára találkoztunk vele, szomo­rúan mondta: — Az időm is letelt, a sorsom is be- Î teljesedett. Tökéletesen felesleges ember i vagyok ... Szabó István.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents