Ellenzék, 1938. szeptember (59. évfolyam, 197-222. szám)

1938-09-25 / 218. szám

mtWKUtnssss^si 8 7? LL BN 7! B K 7 03 H szeptember ? *. "’.ri-.wt Oszt kaland Irta: FÓTHYJÁNOS Öm&tósiga végre <>« ült lu étkezők». csibU'u K. ssá Ünnvpé'vtíscn, niiut az olvuui ■ember, aki ritkán utazik, kissé csiKlálkiuzva, hogy íme mégis uinak in­dult. Evek óta nem mozdult ki hazul­ról, minden uiyáav.m közbejött valami az u'tiolsö percben: családi dolgok, hidászt- hatat'an fontosságú ügyök, haláleset, betegség, egyik nyár mull a másik utáiTé-s' Öméltósága ínúr-már természetes, uck értsiie, hogy szabadságra menni, nyara id, pihenni! talán sohasem lesz többé ideje aiz életben. Az idei, nyáron nagyon iaiadtnak élez­te magát — legjobb barátja, az orvas- ianár, gorombán ráförmedt, mintán megvizsgálnia': _ Nem innák ellentmondástI Gyalá­zat, mit csina s/. a szervezeteddel, végié is nem vagy már húszéves. De harminc sem, sőt negyven sem. Ötvenéves elmúl­tál, barátom, ideje, hegy végre magadra- is gondolj, aizi egészségedre, eleiedre El keld utaznod, hegyvidékre, erdők közé, de oly-ain helyre, ahol nemcsak pihenni feliét, höinem szóraikózhatsz :.s egy kicsit. A teljes magányosság nem a *e idegeid­nek való. Öméltósága megadta magát és nokiké- szírlt az utiaizásnialk. Ez julius elején volt, most augusztus közepe is elmúlt - per­sze megtűrt közbejött- valami. Dohát vég­re mégis itt ül az étkezökocsiban és uta­zik, megtört ai varázslat. Vagy talán csak most kezdődik... Öméltósága rágyújt a szivarjára, eny­he jóérzéssel hátradőli, az ülésen és gon- dalotai olyanok, mintha álmodnék: csa­pongók, rendszertelenek, különösek. Egy. szerre olyan tisztán hallja az orvosidnár hangját, mimtiha ott állana mellette, amint rádörren't; ötvenéves elmúltál, ba­rátom, ideje, hogy végre maigadra is gondolj, av. egészségedre, életedre... -— igen, igen, éppen ideje, hogy kipihenje magát. Visszamegy a fülkéjébe, olvasni pró­bál, de pár oldail után ölébe ejti a köny­vei.', szemei lehuny ódlnak és átengedi ma­gát a könnyű félálomnak, amelyben ío- vábbszövődnek furcsán, szeszélyesen csa­pongó gondolata.i. Taván valami kezdő­dik most az életében, valami uj, valami szép, valami kárpótlásféle, a munkában, hajszában, zord egyhangúságban eliram- lóit évek után. Különös, édes nyugta­lansággal Jör rá a kaland érzése, amely mos; talán mégis várakozik rá valahol és megint hallja a» orvos hangját: öt­venéves elmúltál, éppen ideje .. . Bizony éppen ideje, hogy történjék va­lami az életében, abban a sivár és rideg étettben, émelyítői mintha börtönfalak iirir'iották volna távol az örömet, a szép­séget, miudaiz't, amiért éini érdemes. Most érzi csak, mennyire idő előtt és milyen könnyen adta át ma.gát a végié- ges lemondásnak és milyen kényelmes- gyáván futamedott meg az élet csábitó, vonzó, mindig veszedelmes, de mindig érdekes regénye elől. Már nem fiatal, még nem öreg ... ..a tizenke'-tediik óra“, mint mondani szok­ták ... éppen ideje, hogy végre valami törném jék vele... Ez, egyelőre, nem látszik valószínű­nek. A hegyvidéki üdülőhely az utósze­zon egyhangú ellenét éli, bár a napok még a teljes nyár hevében állnak. Öméltósá­ga elfoglalta kényelmes, erkély es szobá­ját az előkelő fogadóban, kipihente az ut fáradtságát és most ott1 ül az étterem egyik kis asEítalnál és vacsorázik. ,.Sok az öreg ember“ — gondolja és fanyarul! elmosolyodiiik, amint eszébejut a. szó, amelytől útközben egy pillanatra heve­sebben kezd verni ai szive. Kaland? Itt ugyan aligha ... Az életunt kis szalonzenekar a „Víg özvegy“-et jáhsza — Öméltósága lehajt egy pohár vörösbort, hátradől a széken és halkan dúdolja magában a rég nem hallott édes melódiákat, melyek minlha ('iramlőtt if júságát idéznék Hssza me­gint, kacérén és kegyetlenül. Aztán csöndes, magányos ki« esd séta az erdő felé és őméltósága nyugovóra tér. Női szabók figyelmébe! Az őszi és téli divat összes divat­lapjai tegolcsóbbars az Ellenzék könyvoszíálya Cluj—-Kolozsvár, Pista Unirii No. 9. utján szerezhetők bel Így múlnak a napok, egyformán, ese­ménytelenül, valló/a tussá gut legfeljebb unnak a szép szőke asszonynak, megjele­nése jelent, aki egyik este olt ül az el- beremben öinélilúsaga asztalával szemben. A syéjKússzonv egyedül van, de nem so­káig, miért vtaiesorai után, a bárban, ahol a/, életunt szalonzenekar a jazz pezsgő életvidám só gá'i igyekszik elhitetni a fe­ketéző vendégekkel, már odainerészkedik a ima gúnyos szőkeség asztalához egy-két fiatalember, aki táncra kéri. Az egyik üu aztán olt is marad az asztalnál Öméltósága rosszul alszik ezen az éjsza­kán. napjai sem oly nyugodalmasak töb­bé, a mii yen k eddig voltak — bármeny­nyire szerelné tagadni, kénytelen bevalla­ni magának, hogy a szépasszony erősen fo glukóz tatjai. Egyelőre még nem tudja, szeretné-e a megismerkedést vagy sem, d(v ez ainugyis kilátástalan. Ismerőse nincs, táncolni neun tud, azt pedig egy­általában nem érti, ami ezeknek a mai fiir.it'alóknak oly magátólértelödö, hogy egyszerűen odalépnek egy magányos hölgy a.szta>láh<w/i és szinte anélkül, hogy bermutiattk óznának, táncra kérik, ezzel «írttá n kész is az. ismeretség. „Az én időm. ben e/ máskép volt“ — gondolja Ömél­tósága, de ilyenformán még reménytele­nebb számára a megismerkedés. A szépasszony hamarosan a fogadó életé, nek középpontija, most már nyüzsög kö­rülötte a fiatalság, ö pedig csak táncol, kacérkodik, flörtöl, nem kihivóan, nem Ízléstelenül, de annál láthatóbb örömmel. Öméltósága rajtakapja magát, hogy ide­gesen várja, miikor lép be az étterembe ebéd vagy vacsora idején, később pedig, a táncnál, csöndesen borozgntvu figyeli az asszony minden mozdulatát. Figye’i az udvanlójfc is, különösen azt ;í bus.on- két-huszonliároméves fiatalembiTt, aki szinte testőrjévé szegődött, aki el nem mozdul mellőle és erdei sétáira is elkí­séri. A fin napról-napra idegesebb. Ego szeműnél, remegő újakkal dobolva az asztal lapján, gyötrődve nézi az asszonyt, arain' mással táncol, ha pedig ő viszi táncba, rajongás és alázat minden pillan­tása, mozdulata. Öméltósága csöndesen mosolyog magában — valamikor, húsz- huszonöt éve. nem is tudja ni ár biztosan hol. de valami hasonló hegyvidéki nya­ralóhelyen, neki is volt egy ilyen felián* go'ása. Szőke szépasszony volt az is, ma­íéUIUPiAlEi az Isiváüí Király Szállottá 1*^*1 (VI. Podmaniczky-u. 8) kaphat minden igényt kielégítő, mér­sékelt áru szobát. Teljes ké­nyelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz,lift, telefo­nos szobák. Telefon 202-43,294-24 gányos, vidám és kacér... régen volt, la- Ián igaz sem volt, de ugyláIszik mégis igaz, hiszen azóta, sem változott semmi, csak a s/.épasszony más és rajongó lo­vagja más, ö maga, pedig szépen, lassan 11 ie gö regedet t k öz ben... Ezen az éjszakán már alig aludt vala­mit! Öméltósága. Mát lehetséges — hány torgaitta keserűen magában — lehetséges, hogy most már minden másoké, liata lóké és az ö része csak annyi, hogy bo- rospohara mögül csöndesen és emléke­ző n figyelheti utz ifjúság örök táncát? Nem! Ezt az asszonyt talán a sors küld- te elébe, hátha mégis várakozik rá valami utolsó szép kaland, csak akarnia kell... De a napok múltak, az esték múltak és nem történt semmi, csak az a fiú lettt egyre idegesebb, soványabb, sápadtabb, a szépasszony asztalánál. Néha, amikor aiz asszony különösebb kacérsággal si­mult egyik táncosáhozi, a fiú felugrott az asztaltól, kirohaart és félóra múlva, tért vissza, feldulfan, lázasan, féltékenyen. Öméltósága már nem mosolygott. Önma­gát látta, abban a régi-régi fiatal nyár­ion és sajnálta ezt a fiút. Es mégis, a szánakozás mélyén ott élt a titkos reménység: tahin azért játszik ezzel is, a többivel is a szépasszony, mert gyerekek, talán egy idősebb, komolyabb, érett férfi érzései mélyebb hullámokat vernének benne? Ez a gondalmt felvillanyozta és nem hagyta nyugodni — meg kel ismerked nie a/, asszonnyal! De ekkor történt, hogy megérkezett a férj. Elegáns férfi volt, ölvén év körüli — Öméltósága ráismert azonnrtí': hires, előkelő és gazdag nagy. iparos. És most megindult a titkos, né­ma, de elkeseredett harc az asszony kö­rül, az. asszonyért, megindult a küünö társadalmi formák, mögé rejtett szenve­délyes küzdelem a férj és az udvarlók közölt. Napról-napra, es térőbe síére el­esett egy-egy a porondon, csak az a sze­relemtől be tag fiú tartóit ki a végletekig. De egy este mai' u sem jött a bárbal, ömóltóságának. sem volt többé kedve a táncot és harcol nézni, napok ó'a esett is az eső, most ívessé elállt, jólesik majd egy kis erdei séta. A fiú ott ült egy elhagyott ösvény pad­ján és revolvert szorongatott a kezében. Öméltósága odaugrott, kis dulakodás után a revolver már a kezében volt, a fiú feje pedig a vállán, Öméltósága vál Ián, még mielőtt mindketten tudták vol­na, hogy mi történt Es omlottak a fin könnyei, lihegve, szakadozottan árad» belőle a keserű panasz — Öméltósága egyszerre azon vette észre magát, hogy úgy vigasztalja, úgy csillapít ja a vadide. gén fítalUalembert, mintha a saját fiát vi* gasz falná. Aztán együtt mentek vissza a fogadó­ba, miután a fiú inegigérie, hogy más­nap elutazik. Fel is ment a szobájába csomagolni. Öméltósága pedig leült a bárban a megszokott helyére, a pincér már hozta is megszokott borát1, őméltó sága megszokott mozduló tavai a világos ság felé tartotta a poharat, felhajtotta s bort, hátradőlt a karosszékben és meg- áliapiolta, hogy régen nem érezte magái ilyen elégedetten, nyugalmasan. Valaki, ai szomszéd asztalnál az mondta: ősz van... — és nagyot sóhaj tótt. ősz van — mondta hangtalanul őrnél tósága is, de ő csöndesen mosolygott hozzá. A szépasszonv — mintha mi sem tör fent volna — megint láncolt, de mosl már az urával. Jókedvű volt, nevetett, beszélt, a férje mosolyogva hallgatta, amint simán, elegánsan tangóztak el Öméltósága asztala előtt. — Ki boldogabb hármunk közül? —. kérdezte magában hangtalanul őméltó sága. — Ez a boldog férj a feleségével^ az a boldogtalan gyerek a fiatalságával, vagy én, a csöndes magányos őszömmel? Nem tudort rá felelni... SZABÓ LAJOS: ARANY ABRAND röngyre. Szétterítette finom szárnyait, olyan volt, mint a kinyílt búzavirág. Pé­ter ártatlan játéka haragra vá’ltozptr. Csak elfoghatná! Hiába. Ügyes volt a kis préda. Játszott vele. Huncutul csapkod­ta szárnyait örömében. És csalogatta, hitegette. Mindenütt a föld felett repült, mintha szédülne a magasban, mintha fél­ne, hogy az égető napsugarak megper­zselik selymes köntösét. A bohó gyermek nem vette észre, hogy a levegő lenge lep­kéje milyen messze csalta gyümölcsösük­től. Betelt izgalommal hadonászott nyo­mában. Végül is a pillangó sokallta meg a hajszát. Felszállt s köröket zárt a feje felett. Mind magasabban és magasabban. Tán, mert vissza akarta téríteni üldözőjét. Aztán egyenesen emelkedett az ég felé, mintha ‘az lenne az ő birodalma. És már fenn, magasan a kékségben keringett. Péter sóvárogva nézett utána. De nem követhette útját. Nedves szemébe élesen törtek a napsugarak s halvány szivárvá­nyában eltűnt a kedvenc prédája. * Fáradtan ült a szántóföld martján. A félelem csak most kezdett nagyranőni benne. Künn volt az ugar-földeken. És egy lélek sehol. A gyümölcsöst, a kerbest alig látta a vakító verőfényben. Hogy ta­lál haza? Mi lesz, ha jön a „bolond em­ber?“ Hova menekül, ha veszett kutya közeledik? Mit csinálnak vele a sátoros cigányok? A falusi gyermek minden rém­képét maga előtt látta. Körüljárták, mint a kisértetek, mint a kékszárnyú lepke, mielőtt égbe repült volna. Feltápászko- dott. ügy kele fel. mint egy öreg fold­A gyermek fáradtan loholt a pillangó után. Könnyen szedte apró lábait, még­sem tudta lebontani székskarimáju rzal- rmak alap javai. Már a lepke is sajnálta hű­séges vadászát. Az almafára szállt s on­nan nézett Péter izzó szemébe. Várt, amíg kipiheni magát. Aztán újból kez­dődött a hajsza, a csalogatás. Fö’dreszál!:. A gyermek egész testével vetette magát utána, de már tova kéklett a pillangó s mint kényes kisasszony a margarét ezüst- kentésü aranykertjében sétált. Amikor a szalmaka'Fap ismét közeledett feléje, meg­szagolta a lóherevirágot s felszippantotta hegyes orrocskáját a lucerna édesi Hátával. Mámoros részegségében mintha megfe­ledkezett volna üldözőjéről. A kalap ve­szélyesen csapott feléje. Ha egy pillana­tot késik, vége. A haragvó gyermek nem könyörült volna. De, mint a szellő, to­valibbent, át a töviskeiritésen. Péter 'lemondóan nézett az elszalasztott zsákmány után. Inge ujjával letörölte homloka gyöngyeit s befödte fejét széles kalapjával Szomorúan állt a megrakott almafa alatt s szemét a vadbürökre szállt csalogató pillangón pihentette. A kerítés rése csábitóan tátongott. Még egy próba! Óvatosan átlépett a tövises nyíláson. A határtalan mező megdöbbentette egy pil­lanatra. Nincsenek gyümölcsfák! Nincs kerítés! Csak a hosszan nyújtózkodó száatóföldek, rétek. Enyhe félelem lepte meg. Szive kissé összeszorult. Alig volt még egyedül a szabad természet ölén. Sandán, ravaszul közeledett a lepke felé. Amikor már rácsapott volna, a szárnyas rovar ismét továbbrepült. eey száraz gö­munkás, kit a hajnal kü'id a kukorica? földre. Szétbámult. Merre menjen? Egy­szer csak megvillant valami szemében* Felkiáltott s ellenkező irányba vette út­ját, mint amerre gyümölcsöskertjük »-óit. — Arany! Arany! És futni kezdett a csillogó pont felé, amelyet a hamvas ugarföldön látott. Me­zítláb nehezen lépdelhetett a göröngyös barázdákon. A lába alá kellett néznie S amikor előrevetette tekintetét, már nem csillogott az arany. Távolabb fénylett. — Arany! Arany! Csak előre! s rohant, nehogy ismét el­tűnjön előle. A szürke földön csábitón csillogott valami. Arca rózsaszínre gyűl". A titkos varázs megkétszerezte örömér. önfeledten loholt a ragyogó arany felé. Már csak néhány lépésre volt, amikor megint eltűnt s lidérc fényével ismét fel- csillámlott, távolabb. Erőtlen lábai' re­megtek a fáradtság miatt, de izgalma nem hagyta pihenni őket: — Arany! Arany! A hajsza vadabbul folyt, mint a pil­langó után. A csábitó lelkesítette: kincs. Arany! Nem tudta, mit üz, mi után fut. Csak annyit hallott az öreg emberektől róla, hogy Szentgyörgy napján „tisztáta­lan“ helyeken kékes láng nyúlik ki a földből, ahol arany van elásva. Külön­ben, életében nem látott. De tán éppen az a titkos vágy zaklatta, hogy lásson, kezébe foghassa s hazavigye. Elfeledke­zett lepkéjéről. Csak rátehetné kezét! Csak markába szoríthatná már! Oroszlánkölyökként, feszülten leste prédáját, mely vakítóan csillogott, mint fö'Sdrehullott napdarabocska. Gyerünk! Iramra! És tovább folyt a küzdelem — az elérhetetlenért. — Arany! Aranv! A nap melegétől bódultán rohant. Egy szál ingben, hajdonfőnt. Kalapját elhul­latta valahol az aranvhajszában. De nem

Next

/
Thumbnails
Contents