Ellenzék, 1938. szeptember (59. évfolyam, 197-222. szám)

1938-09-23 / 216. szám

6 E l. I V N 7 £ K ■. iTnMfeMraQBMBHWBfHMI tmmma .1938 szeptember 2 J. ki ember magányos ^hT^HUhÎ^SUZSA , ELSŐ FEJEZET Nem, itt nincs helye vitának, sem két­ségnek, a dolog egészen rendkívüli. A hu mégiscsak hatesztendős. Még azóta js ott iiil a szőnyegen, négy kocsiból! allo szerel- vényét rohantatja oda, majd vissza a ţo- jásalaku sínpáron, egykedvű és tudomása sincs a dolog igazán rendkívüli jelentőse­géről. Akkor is, az eset után, nyugodtan iekapcsolta a kocsikat, egyedül indította útnak a mozdonyt és mindössze annyit mondott: — A mozdony egymagában gyorsab­ban fut, mint amikor a többi kocsit is maga után vonszolja. Feri szerette a küliölnleges kifejezéseket, a kerek és okos mondatokat. Beszéd köz­ben időnként megállt, gondolkozott, várt, csak azután fejezte be mondanivalóját. Néhány nappal ezelőtt egyik osztálytár­sát jellemezte, aki négyesre felelt szám­tanból. A szóban forgó fiú kövérkés, csendes gyerek, nehezen mozog és az esze is lassan halad előre. Amíg egy mondattal elkészül, mintha sötét alagútból botorkál­na a világosság felé — fejezte be Feri rö­vid tűnődés után, azután komoly, kék pillantását egyikről a másikra jártatta: megértik-e a „botorkálni“ ige kifejező és a hasonlat találó voltát? Igen, Feri sokszor ámulatba ejti az embert, de a mai eset jelentőségében minden eddigit felülmúl. Ezt Terka is érezte, mert esetlen oilla- natra félbeszakította a zongorázást, hátra­nézett a fiúra, majd sokatmondóan Évára pülantott, csak azután folytatta a Mozart- szonatát, amelynek még azóta sem ért a végére. Az asszony sem lapozott könyvé­ben az eset óta, tehát csak percek múl­hattak el. Mellében terjedt az izgalom, mintha gyönyörűséges esemény előtt á'la- na. Nem sokára hazajön az uro és akkor beszámol neki a történtekről. Egy-egy gondolatfoszlányt mondattá kerekített magában: kérlek, Pista, ott ülünk hárman a szobában, Terka gyako­rolt, a gyerek a szőnyegen babrált a vas­úttal .. . Nem is álmodtam, hogy egyébre is kiterjed a figyelme, annyira elmélyedt a játékban. Hiszen tudod, milyen alapo­san csinál mindent, amihez hozzákezd. Emlékszel, hogyan szedte szét atomjaira az arany kocsit?... Terka visszafelé fordította a kóta lap­jait és megadó sóhajjal élőiről kezdte a Mozart-szonátát. A hangok belevesztek a szoba téli csendjébe, a szinte megfogható némaságba, amit a csukott abl'aktáblák és a fütöttt kályhák melege tesz békéssé és nyugodalmassá. Az asszony gondolatai vidám izgalomban száguldtak előre, hát­ra, megfoghatatlanul. . . . Az aranykocsit Velencéből hozták annakidején a nászújukról. Széles, kétülé­ses batár, középen nyíló ajtóval, előtte rúd, a rúd mellett négy száguldó arany- paripa. Az egész nem nagyobb, mint Feri kisujja. Ő a vitrinbe tette a kocsit a por- cellánok, üvegholmi közé, anyja régi, lánykori legyezőjének szomszédságába. A egyező sárgult elefántcsont lapjait tüilre- dők tartották össze, ugyahogy. Éva sze­rette maga elé idézni édesanyja alakját a legyezővel. Jobbkezében tarthatta, időn­ként 'szétnyitotta, azután minden különö­sebb ok nélkül ismét egymásra csattintot- ta az eliefántcsontrovátkákat. Ebben a mozdulatban lehetett erély, határozott­ság, pontot jelzett, felkiáltó és kérdőjele­Mind e n Isinek nagyon fontos! Három uj munkatörvény A vasárnapi munkaszönéiről szóló tör­vény módosítása. A munkaszerződések­ről szóló törvény módosítása. A kereske­delmi vállalatok irodái és az üzletek záróráiról szóló törvény. Teljes magyar- nyelvű fordítás, m?-igyairázátokkal1, kom­mentárokkal és birósági joggyakorlattal. Gyárosok, kereskedők, iparosok, magán* tisztviselők és munkások részére nélkü. iüzheletlen. 20 lejért kapható u ELLEN• ZER I:önyvosztályában Cluj-Kolozsvár, Biata 'Unirii, Vidékiek 25 lejt küldjenek he, pénzbea* vagy postabélyegben.. 1 ket, ahogy éppen adódott — kitől the tett szüneteket és megoldhatott félszeg helyze­teket. Okos jószág lehetett, amikor meg csattanni tudott. Ma mar szakadozott i tülldisze leválik a csontlapokról, amelyek | bágyudt-előkelően lapulnak ép, töretlen és gőgös értéktárgyak mellett. Többnyi­re nászajándékok, ezüstkosár, likőrös po­harak — Pista hivatali társai küldték — porccllán apróságok. Az aranykocsi előtt j egy reggelén megállt Feri. Sokáig elgon* i dolkozóan nézte, azután odaállt Éva ágya elé: ! — Anya, add nekem az aranykocsit. Éva akkor ébredezett öntudatra, nem értette, mit kíván Feri. A gyerek megis­mételte: — Anya, add nekem az aranykocsit. Éva nevetve küldte magától. Hajnal­ban felébreszti ilyen szamársággal. Az .aranykocsi nem játék, jó helyen van a vitrinben, Feri csak tönkretenné. A gye­rek kiment a háiÜószobából, de másnap újra ott állt az ágy mellett, anyja ébre­dését várva. — Anya, add nekem az aranykocsit.. . Végül odaadta. Mire megfürdött, felöl­tözött és bement a gyerekszobába, Feri előtt atomjaira bontva feküdt az arany kocsi. Külön a két ajtószárm- •’z ülések, • a rúd, a lovak éteri finomságú Kábái és a szinte láthatatlan srófok tömege, ö szo­morú volt, szemrehányást tett a fiúnak, aki megnyugtatóan legyintett: — Ne félj anya, ismét összerakom. Úgy mondta: ismét. Éva elnevette ma­gát, ott hagyta Ferit, aki csendes izga­lommal váj káli a liliputi aranyhegy kin­csei között, csodálatos ujjaival. Délben az aranykocsi „ismét“ ott vágtatott a legye­ző előtt, mintha eltiporni készülne a szoknyáját negédesen meglebbentő, mo­solygó, meisseni származású pásztorlány­kát. A meisseni figurát Anna Drezdából hozta magával, amikor érettségije után ott töltött nyolc hetet. A pásztorlányt az egész család tszerette. Terka elnevezte Ninonnak és a név rajtaragadt. Mindnyá­jan gyengéden bántak vele, nagytakarí­táskor Éva maga tisztogatta vizes ruhá­val redős és merev szoknyáját. Csak Pis­ta, kevésbé érzékeny lélek, gúnyolódott Ninonnal. A mult este meghajolt előtte és azt mondta: kisztihand, nagysád. Éva szórakozottan lapozott a könyv­ben, néhány sort olvasott, azután érezte, hogy képtelen megtalálni az összefüggést a történet előbbi fejezetével. Becsukta a regényt és összekuporodott a karosszék­ben. Tehetetlenül elengedte a gyeplőt, amellyel eddig igyekezett békés ütembe hangolni olvasmányát engedetlen és za­bolátlan érzéseivel. A gondolatok most már egyedül és szabadon iramodtak előre és Éva a karosszék támlájába kapaszkod­va élvezte a száguldást. A pásztorlány . . . Anna drezdai útja . .. Anna, a húga, már akkor is önálló és erélyes fiatal hölgy volt. Mindössze két levelet váltott volt nevelőnőjükkel, Fräulein Schillerrel és már útnak is indult. Tiz nappal később , a szász Svájcból küldött képeslevelező­lapot. Két hétre Wehlen.be költözött, ir­ta. Kirándulásokat tesz, fürdik az Elbá­ban. Tulajdonképen ő mindig csodálta Annát, hét évvel fiatalabb testvérét. An­na érettségizett, egyetemre járt, egymaga szerezte meg ideiglenes tanárnői állását öt évvel ezelőtt, utazott, magányosan és vi­dáman elit. Ezzel szemben ő, Éva, mind­össze férjhezment húszon kereszten d ős korában és két gyereket hozott a világra. Lelhunyta szemét, érezte, hogy mosolyog, de nem változtatott helyzetén, amelyet kissé bárgyúnak érzett. Terka háttal ült a zongora mellett, Feri remélhetőleg nem néz feli a szőnyegről és olyan jó ez így, összegubbaszkodni a sűrű melegben, mes­terséges félálomban gyerekesen nevetni, furcsa izgalommal. Anna bizonyosan egy­kettőre megérti a dolog jelentőségét. És amikor felfogja, hogy miről van szó, a maga erélyes és kissé viharos mód ián in­tézkedik is. Pistával megbeszéli a dolgot és neki mindössze rá kell bíznia magát. Pista kineveti őket, gúnyolódik, harsá­nyan követeli a vacsorát, hogy ezzel is csökkentse a dolog fontosságát, de ott lesz Anna, aki nem hagyja magát. Elő­veszi Pistát, magyaráz, kiabíf, veszekszik és határoz. Pista végül it enged Annától nem szabad elvenni azt a tudatot, hogy teljesen egyenrangú fél minden, a gyere­keket illető kérdésben. Annának joga van az ő gyermekéhez, mert... nincs mert. Ezt a gyerekek is érzi* és Pista is. Terka már cgyesztendős voit jc sírva fa­kadt, ha az anyja kivette Anna karjából. Feri szókincse sokáig két hangból tevő­dött össze: Ana. így szólította anyját, apját, „anát“ nyöszörgőit, ha bukdácso­lása közben megbotlott és a szőnyegre zuhant és anát siköltött, amikor Anna benyitott, zajos és siető módján a gye­rekszobába'. Anna mindez’- az érzelmet határozottan megkövetelte a maga szá­mára, mint ahogy az esztendők folyamán magának tartotta fenn a jogot minden „első“ megvásárlására. Akkoi kezdődött, amikor Terka születésének hajnalán meg­jelent a szanatóriumi szobában hatalmas csokor mimózával és a kislány első csör­gőjével. Éva most is maga előtt látta Feri első pár fehérgombo: cipőjét, amit Anna hozott egy délelőtti, tízórai szünet­ben, amikor az egyetemen először folyt a tanitás nyitott ablak meliett. Anna ak­kor arra gondolt, hogy dsben sétálni vi­szik Ferit és a remek Hónén a gyerek most már nyugodtan lépeigerihet a kocsi mellett. Óra végén kisietet,. a tanterem­ből és az első üzlet-ben megvásárolta Feri gombos cipőjét. Az első vasutat is tőle kapta a fiú és az -.Iső iskolatáskát. Éva emlékezett arra a délutánra, amikor An­na megjelent a gyerekszobában, kezében gondosan összekötözött csomaggal. Ép­pen készült kihámozni papirburkából a titokzatos holmit, amikor megpillantot­ta Ferit; a gyerek a dívány közepén him­bálózott vidáman és ünnepélyesen, apró üvegcilinder tetején. Anna letette csomag­ját és szigorúan és s rtődötten elfordult. Éva megsiemmisülten védekezett: — A gyereknek meg keli szokni ... délelőtt vásároltam.. Nem tudhattam, hogy te is hozol egvet, igazán megvár­hattam volna .. Anna akkor komolyan megbántódott. Flogy talán csak ő is tudja, mire van szüksége a gyereknek. Tisztelet, becsület Éva gondosságának, le előbb talán meg­beszélhette volna vele is a dolgot. Anna nagyon elkeseredett. Talán egyetlen pil­lanatig úgy érezte, hogy megrövidítet­ték valamiben. Elgondolkozó és csendes mozdulattal tette la kalopiár és Éva elsír­ta magát, ahogy a húgára nézett. Átölelte és fogadkozott: a kis üvegedény: eltcszik. Nagyszerű hasznát veszik majd a harma­dik gyereknél. Igazán ostoba szeleburdi- ság volt tőle Anna megkérdezése nélkül éjjeliedényt vásárolni Ferinek. Azután helyreállt a nyugalom és Anna csorbítat­lanul élvezte elsőségi jogát, amelyet az egész háznép tiszteletben tartott. Pista egy vasárnapon az ÁlLaTvertbe készült a két gyerekkel. Anna csak ennyit mondott: — Azt hittem, először én mutatom meg nekik az Állatkertet. Pista, a sógor, azonnal meghátrált Tu­lajdonképen nem is az Állatkertre gon­dolt, mondta, mindössze rövid városli­geti sétára, a tó körül. Amíg beszélt, Évára hunyorított, megnyugtatón és Éva boldogan öltöztette Terkát és Ferit a sétára, ök Annával otthon maradtak va­sárnap dclelőttökön. Ilyenkor Anna már korán reggel megjelent nővérénél és fő­zési szenvedélyének hódolt. Nővére házi- ruhájába öltözve, bekötött fejjel, szédü­letes ütemet diktált a konyhában. Sza­kácskönyvből sütött tortát és ugyoncsak a szakácskönyv lapjairól böngészte elő fur­fangos előételeit, a különleges körítéseket, amelyek harsány kacagást váltottak ki Pistából és vad izgalomba kergették a gyerekeket. Anna ilyenkor Éva kulcskö- tegét is övére akasztotta, csörömpölve és erélyesen közlekedett konyha és kamra között, engedelmes és ámuló nővére és Mari szakácsnőtől követve. Ebéd előte a fürdőszobában gyülekezett a család és mindaddig zuhogott a viz, sűrűsödött a szappanhab, amíg Mari sákolyszerii hí­vása fel nem hangzott: — Itt az ebid! Mari tót származású volt, az é-t i-nek mondta és valahányszor bejelentette az „ebid“-et, élénk derültséget keltett. Ma- denki külön elismételte: — Gyertek már, benn az ebid! Pista kiabált: — Ebídelni, gyerekek, gyertek ebi­delni! Amikor lassan lecsillapodotti a gyere­kek nevetésorkánja, komolyan és foctos- kodón megszólalt Anna? j — Nem tudom, mondtarn-c már, hogy az asztalon az ebid. Éva -.költött, a kei gyerek átkarolta Anna finom angol szoknyába öltöztetett karcsú lábszárát, Pista a kád szélére zu­hant és rázkódott, ahogy tépte a nagy nevetés. Mari ismerte az általános jókedv okát, elnézően mosolygott és cgyizben, hosszú és magányos tépelődés után, megjelent a fürdőszoba előtt és diadalma­san bekiáltott: — Tálalva van! Terka ásított, két karját feje fölött ki­nyújtóztatta, lassan megfordult a széken, majd visszaforgatta magát a billentyűk í felé és unottan skálázni kezdett. Éva Fe- ! rire nézett és erős kisértést érzett, hogy I valamit kérdezzen a gyerektől, azután j mégsem szólt. Nem kell siettetni a dol- ; got, majd elválik. Nemsokára jön Anna, i megbeszélik a további teendőket. Anna j jobban ért ehhez, legokosabb rábízni az I egészet. Éva kis izgalmat érzett, amikor I elképzelte Anna örömét. Álmosan ismé­telte: ott ültünk hárman a szobában. Terka gyakorolt, a gyerek a szőnyegen babrált a vasúttal... Anna nagy vágya tel­jesül, ha tényleg olyan jelentőségű a do­log, ahogy ő látja. Apa is boldog lenne, ha tudná. Tulajdonképen furcsa, hogy apa nem ismerte az unokáit. Feri a nevét viseli, de anya kék szemével tekint a vi­lágba, mim Anna. Valamikor azt érezte, hogy nem tudna anya nélkül élni. Ami­kor Annával ketten maradtak, nem tud­ta többé a húga nélkül elképzelni az éle­tet. Később jött Pista és a gyerekek. Most már minden összetartozik és az egész együtt képezi azt a tökéletes valamit, ami az ő élete. Éva ásított, lustán, tehetetlen jó ér­zésében nem kivánva egyetlen mozdula­tot sem, ami megzavarja. Futó gondola­tot szentelt a vacsorának, azután Marira gondolt, aki csendesen, tempósan tesz- vesz a konyhában, nem vár utasítást és pontos, mint valami régi, megbízható családi zsebóra. Mari majd kitalál vala­mit és különben is nemsokára itt lesz An­na. Az ő lépteit megismeri, amikor ki­fordul a lépcsőházból és bevágja maga után a folyosóra vezető ajtót. Hosszú és egyenletes lépésekben közeledik, siet és röviden, erélyesen csenget. A gyerekszo­baajtót úgy tárja fel, úgy áll meg a kü­szöbön, mint aki tudja és várja, hogy megelevenedik általa a szoba. Terka le­csapja a zongora tetejét, Feri fe!,ugrik a szőnyegről, Éva összeszedi magát és elé-, be siet és Anna lehajol, magához öieli mindnyájukat, arca friss és ragyog. Éva hallatlan nyugalmat érzett, ahogy maga elé színezte a húga szép arcát. Sok Annát látott lehunyt szeme mélyén. Apró, dö- i cögő lánykát, akit kézenfogva vezetett ő, j a második gimnazista a szomszédos ele- I mi iskolába. Matrózruhás gyereklányt, hosszú hajfonattal. Azután Anna feketé­ben, bámészan és kissé daccvsan összeszo- ritott szájjal anva temetésén. A kislány szinte rosszaiban nézte a fekete koporsót: egy esztendő leforgása alatt a második. Apa, azután most anya fekszik benne, i Anna akkor tizenhároméves volt és mt- j előtt a temetésre indultak, hosszasan állt i a tükör előtt, ámultán figyelte uj, szokat­lan nyulánkságát a fekete pompában. A ■ diáklány Anna. Gyorsmozgásu, szeles, i erős hangú, ahogy már formálódik em- J bérré, de még nyers és sokszor vadul el- j sírja magát. Éva esküvőjén is sirt. Reggel i kilenckor keltek, villany mellett öltöztek j a szürke decemberi ködben. Két fehér ru= I ha a díványra terítve, dobozokban a két fehér selyemcipő. Anna harisnyában sza­ladgált a szobában, tombolva és kiabálva, mert fagyott lábára nem ment fel a se­lyemcipő. Amikor Pista megérkezett, sír­va fakadt és egyre hevesebben zokogott fagyott lába és az átkozott selyemcipő miatt és egészem indokolatlanul mintha mindezért Pistát tenné felelőssé. Mogor­ván és szótlanul topogott a templomban régi, elnyűtt, fehér vászoncipőiében és csak otthon engedett fel rosszkedve. Mint aki súlyos tehertől szabadult, átölelte nő­vérét, sógora kezét szorongatta és sebesen megpergette maga előtt Mari nénit, aki szinte hanyatt esett. Éva Mari nénire gon­dolt, elnevette magát, azután hirtelen za­varodottan felnyitotta szemét az ajtónyi­tás zajára. Mari jött be kabáttal, méltó­ságteljes feketében. (Folytatjuk.) LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg- választékosabb kivitelig Legolcsóbbaa az Ellenzék köoyvo&z^LáJyábau. Cluj, Eiaia ^ ~55

Next

/
Thumbnails
Contents