Ellenzék, 1938. szeptember (59. évfolyam, 197-222. szám)

1938-09-21 / 214. szám

19 3 8 szeptember 21. ELLENZÉK j ^ Az ELLENZÉK panaszos-ládája Ä „szenzációik“ hősnőié Teljes joggal ezt 2 nevet is lehetne adni a néhai hires francia színművésznőnek, Sarah jßernhardtnak, mert a^ maga ide jé- ben sokkal elmésebben és jóval eredmé­nyesebben tudta minden dolgát úgy irá­nyítani, hogy állandóan írjanak és be­széljenek róla, mint a mi napjaink mű­vésznői. Pedig általában ezek sem mennek tanácsért a szomszédba, ha beszéltetni akarnak magukról. Pályája kezdetén, de még inkább fénykorában mindig gondos­kodott arról, hogy állandóan érdeklődés vegye körül és volt idő, amikor az újsá­gok minden nap valami uj „szenzációt'1 tudtak róla jelenteni. Elve az volt, hogy minél több monda­nivalója van valakinek a színpadon, an­nál többet kell magáról beszéltetnie a szinfalak mögött. Hogy mint színésznő föltűnhessék, már a maga személyével is színjátékot kell nyújtani a közönségnek. És annak a nem éppen könnyű föladatnak az elvégzésére, hogy magamagát jelene- tezze és érvényre juttassa, jobb rendezőt nem kívánhatott Sarah Bernhardt, mint saját magát. Mindvégig ahhoz az elvéhez ragaszkodott és aszerint cselekedett is: reklám nélkül a művészet maga nem elég. Amikor egészen fiatalon Morny her­ceg közbenjárására a Comedie F-rancaise szerződtette, jóformán meg sem melege­dett még a szinházináf, vitába keveredett a színház primadonnájával, Nathalie tra- gikával és a hatalmas „sociétaire“-nek a színház előcsarnokában csatlthnós pofont adott. Igaz, hogy a hirtelenkezü fiatal színésznőt elbocsátották a színház kötélé- kéből, de az eset olyan „vonz óere jü“ bot­rány Sett, hogy Saraht — a Gymnase szerződtette. A Comedieben sehogysem boldogult és mint Morny herceg kegyelt­jét sem az igazgató, sem a kollégái, sem a kritika nem szerette és bizony a Gym- nase-ban sem boldogult. Első komoly sze­repében — valami orosz hercegnőt adott — a közönség kinevette és maga az any­ja mondta neki: „Szegény gyermekem, nevetséges voltál.“ Dühében eltűnt Paris­ból. Spanyolországba utazott, állítólag csak 900 frankkal, de ott mégis nagy lá­bon élt és a feikaviadalokon furcsa meg­jelenésével és viselkedésével akkora föítü- nést keltett, hogy ennek hírére Paris is felfigyelt és a hazaérkező Sarahnak aztán olyan fogadást rendeztek, mintha valami győztes hadvezér lett volna. Párisban a sok színházi kudarc után most eleinte csak arra szorítkozik, hogy főszerepet játsszék a „mondén“ életben és a Rue Duphton levő lakásán szalont nyit, mely­nek fővonzóereje egy valódi herceg. Nemsokára az Odeon szerződteti és itt végre nagy sikert ért el a „Kean“ szín­műben. Ettől kezdve nagyon vigyázott, hogy a színpadon kívül is mindig beszéltessen magáról. Lakásán állatseregletet tart, köz- f te egy páviánt, amelynek Darwin a neve. Hálószobájában ágy helyett fehér selyem­mel kibékdt koporsó ált Mindennap ki­talál vakmit, csakhogy beszéljenek róla. Mennyire foglalkoztatta Sarah Bernhardt az embereket, kitűnik ifjabb Dumas el­beszéléséből, amely szerint barátja, Char­les Narrey, ezt mondta a halálos ágyán: „Hála Istennek boldog vagyok, hogy meghalhatok, mert most legalább nem hallom többé Sarah Bernhardtot emleget­ni.“ Most Párisnak ő a nagy vonzóereje és elindul a külföld meghódítására. Első állomása Angolország. A folkestonei ki­kötőben egy fiatal, feltűnően öltözött ember óriási tömeg élén nagy naprafor­gót lengetve, egyre ezt harsogta: „Éljen Sarah Bernhardt!“ Ez Wilde Oszkár volt. Londonban mindenekelőtt azt a kívánsá­gát fejezte ki, hogy szeretne egy orosz­lánpárt szerezni. Liverpoolból meg js hozatják neki és az udvarias állatkert- igazgató ráadásul még hat darab kamé­leonnal tiszteli meg. Angolországi siliere után Amerikát is meg akarja hódítani. Ez 1880-ban volt. Ekkor úgy verte a dobot maga mellett, hogy még a legnagyobb reklámhoz értő mai amerikaiak is tanul­hattak belőle. Az előadásokra a jegyeket nem adták ed, hanem elárverezték; min­denfelé dicsőítő füzetek jártak kézről- xézre. Még Sarah Bernhardt ellenzői is Az ElOuiiízék painaisizois-rovaitiu rövid idő alatt; megnyerte 0/ közönség 'ro-kio-nsizenivL. SajiDo,. nincs más fórum, uhui a város pol­gárod előadhatnák pamsizaiiikaiti, mert a pol- gércágnjak udinesi olyan szervezete, amely el- fogöjclsiiá és tavá-bbitníná azokat a felja-jduflá- s okait, melyeket egy kis jóiindultatitail könnyű- szenrel orvosolni fliehet. A panaszok nap- rólrinapra érkeznek és1 olykor közérdekű ipirobliámákat vetnek a ifelsizáince, amelynek megoldása a város tanácsának Ősi rendőrha­tóságának feladata. — Ujelb/bain az alábbi pa­na Bízok érkeztek be: 1. A postatakarék-betétesek ügye. Igen tisztelt Szerkesztő Ur; Legyen szives,, hívja died, ajz illetékesek fi­gyelmét a iveit magyiar postataikarakpttiiztá Romlámdá'ban élő betéteseknek helyzetiére. — Ezek a 'betétesek, akik minid kisemberek, an­nakidején airamyértékü koronákat kuporgja t- tak össze takarékossági (tőke gyanánt lék ezek­kel szembeni 1 gaésiágtadaraság volt a kettő-egy- airámjyiu beváltás, mer It szegény emberele vé­res (verejtékével 'megszerzett, sízájifcóil elvont falátok árán ösiszekulporgiabott pénzecskéről volt szó. Sajnos,, nem valoaiiizládVa filzeltiik viísisize ezeket iaz összegeket, Irakern csak 2-1 airánybam. Aizoeilbain még iigy seim fizetik. — .1934-ben végre megbö íténit a meg-egyetz-és a Román ádl'am és Magyarország között ennek a függő kérdésnek likvidálására is. A beté­teseket összeíriivták, minden miegtörtérnt, esők éppen a pénzt nem kaptuk meg. Ügy gor- doitomi, hogy •.$ főhatefliom ivált ozása uián húsz évvel, ideje votttna mláir kifizetni ezeket a be­téteket. Annyival! dis inkább mert sokezer kisember -van -árdekefllve Itt. Panaszom ileíklöiz- lésiéért fogadja Szerkesztő Ur hallás köszö- netemet. Tisztelettel): A magyar posltaitakarék- pésuz.'tár egy:k be-tieltese. 2. A csendrendelet margójára. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Nagy önömlmief olivtasibaim az Ellenzékben-. bőgj’1 dr. Filipescu Richard delegált pofligái'- mester rendeletét adott .ki, atmeHiyeOi élliiilltotta a- belvárosi utcákon a géppel, való favágást. Valóban' idegtépő volt a fűrészelő gépiek .lár­mája és a csandnend'eíletet miiindenki ai leg- nagyobb örömmel üdvözölte. Viiszont a fő­polgármester rendelkezi esésnek maradt egy olyan része is, amely súlyos bonyodalmakat okoz. VaUóseiffiüleg elnéziésíbőil nem tették közzé a rendeletben: oizlt, hogy csak utcákon tilos a belvárosi részékben a géppefl1 waflló fa­vágás fâs ai házak udvarain neon, Ugyanás tel­jesen lehetetlen! az, hogy a belvárosi polgár kivitesse fáját a kültelekre és onnan szláillit- taissa haza. Ez egyrészt 'technikailag isi te­hetetlen;, merít nincs iilyen hely, ahoíl a fát vágni lehessem, másrészt. pedfíg, ha yóöinia is, a magas- (fiuvardij igen megdrágítaná a fát. Arra kérem az, lEllenzéketi, hogy nagy nyilr váaaoteiság utján juttassa ed a belvárosi pol­gároknak azon szerény kívánságát az áílleté- kesiekhez, hogy- a rétidé!elhoz fűzzön tmagya- Táiszó részit és1 ebben batárözotttan jelentsék ki, hogy a hónak udvarán szabad a géppel vaflö favágás. Teljes tisztelettel dr. K. G­3. Akadályozzák meg az állatkínzást! Igen tisztelt Szerkesztő Ur! VafósznnüQeg Önök is miegfligyelték, hogy mosi tanéiban, számos élpitkozés vian viáirosunk leirütetón és. szávtépő látványt nyújtanak ti'zok a flövak, anojefljydk a dombosabb vidéke­ken folliyó építkezésekhez súlyos- telküket felír vomtaltják a meredek utcákon. A kocsisok ke­gyetlen módon üitik-iverik igavonó gebéiket és csak a napokban, fordult elő, hogy egy numdieni emberi érzéséből kuvelfcőzöibt kocsuis, annyira elverte ai lovát, lioigy 01 szegény ipára ott döglött meg az utcáim. Ez a borzalmas kegyertfleaislag mélyen felháborított minden jóénzésü embert. Arra kérném a Szeifkeszíő Urat, hogy hivjö' fői] az Állatvédő Egyesület (ha ugyan van ilyen) figyelmét ezekre a szörnyű kinzláisofcna és fel) kelfli hívni er"e a tényre a rendőrség fögjrelmét is. Ugyanis a rendőrök bemniüinfcet, a piáéról Imzatartó há- ziiaisiszoniyokaJ!,. gyakran megáflfliitaraak és fi­gyelmeztetnek, ha fejjel lefelé visszük vétel­iemül a csáirkét. Viszont még azt .nem láttam egyetlen esetiben sem, hogy a rendőr elöálli- tott vollna egy-egy ilyen kegyjetflenkedő ko­csist. Anna kémiám g> Szerkesztő Urat, hogy ennek az esetnek feltárásával! hvjai feli az illetékesek figyelmét -area, hogy alkalmazzák az álfloftkinzókkafli szemben a büntetőtörvény- kön yv rendelkezéseiül. Tisztelettel K. F.-né. 4. Világítási mizériák az Avram Iancu- utcában. Szerkesztő Ur! Az ElHeruzék köziérdekü onikltltja-i során szá­mos ízben u-etette fel vtáiriosfrendezési prob­lémák megoldásának módját. A város taná­csa' igen sok esetben el is fogadta az Ellen­zék jßvaßlaitaft és1 ezé’lt kérem most szives közbenjárását. Az Avram Ioncu-utca vilógi- tásáról van szó,. Az utea burkolatát rendbe- hozták, elleniben 0 világitásirol még mindig nem gondoskodtak és esténként egyiptomi sötétslig .viam ebiben a forgalmas utcában-, amely a külvárost öslszeköti a bdvárossal. Ante- kérjük az Ellenzéket, hogy szivesked- jék az utca tokéinak panaszát eljuttatni' az ilflietékesekhez), bőgj'- azok aztán gondoskod­janak arról, hogy ezít az utcát is világáitsák megfelelő módon. Tisztelő hive: Sz. H. 5. A bérkocsisok tarifája. Mél gén tisztelt Szerkesztő Ur! Szíveskedjék alábbi köz-érdekű pain (aszóm­nak helyet adni. A fáakere® kocsisok utóbbi időiben, úgy — látszik, — vesztüket érzik és ezért -igyekeznek „menteni, amit tehet“ jelszóvá] többet szedni az utasoktól, mint a rendes taráfa. A tarifaárak a legtöbb bérko- csibaJn- rum-cseniek kifüggesztve és a- kocsis annyit kór, amennyit akar. E sorok írója va­sárnap délután' a Newyotrk szálloda előtt fel­ülit egy bérkocsira' és a Urigoaescu-uti Szabó- vendóglőhölz hajtatott. Megérkezésekor egy úri gesztussal 25 llej-b nyújtott át a kocsislnaik, 'habár tarifai szerint is 20 lejbe kerülne az ut. A kocsis szemtelen hangon' még 5 tej! követelt. Mákoc erél\-ewen 0 tarifára h:vat- kozfam és- feljelentés-sel femyegetöztem, a ko­csis megijedt ds visszaadott 5 lejt, viszont, amikor megindította a lovát, visszak'iál'tott: -jhegven koporsószegre“. Arra kérem <;-z EL flen'zéket. hogy juttassa1 efl panaszomat az iilte- tékesefchez, mert tüirlhetetlen a fiekeres-ko- cslisok viselkedése. Tisztelettel: dr. L. J. főtiszfviseiő. A 63 éves nyoîcgyermekes kérő házasságszédelgés! ügye BUDAPEST, szeptember 19. Szokatlan bázásságszédelgésá ügyet tárgyalt a budapesti töiTvknyszék. A vádlott, aki. házassá:giszédel- gési miatt került a ö''páság elé, 63 esztendő i és a tárgyaláson Gzt állították rólet, hogy nyolc gyermek atyja. Az ügyészség (vádirata szerint Géllé ni Glück Mihály 63 éves ügynök megdsmerke de'tt egy ötveniéves özvegjrásiszonnyafl<, Kohut Józsefnéveü. csak azt érték el dühükben, hogy maguk is a hirét terjesztették. Orange Townban az anyák gyűlést hívtak össze ennek a kérdésnek megtárgyalására: „Hogyan le­hetne védekezni Sarah Bernhardt ellen, aki eljött fiaink megrontására.“ Chicago püspöke a szószékről fordul Sarah Bern­hardt eben, aki valamennyi újságban köz­zétett következő levelet írja1 neki: „Az ön városában négyszáz dollárt szándékoztam reklámra elkölteni. De mi- veí oly jó volt, hogy helyettem gondos- kodott a reklámról, ezt az összeget tisz­telettel elküldöm a szegényei számára.“ Visszatérvén Európába, bejárta a leg­több nagyvárost. Érdemlrtendeket ka­pott, kalapot neveztek efl! róla és Lon­donban házasságra lépett a társulatnál működő, nálánál tizenkét évvel fiatalabb, Nem s.cukkol1 aiz -ismeretség után házasságot igert tntíki, sí 01 melgltairiain'dó esküvőre több­száz pengőt csalt ki tőlef ehitte az aísszony ékszereit is, amelyeket el zálogosított. A házaisistágsizjüdeügésisel vádolt Gelflé:i G-lück Mihály önérzetesen itOigad'tOi bűnösségét. — Kérem ón ölem csolMlaan /ki nénizt, nem loptam el Kobutalé -ékszereit, csupán aranyi ijgiaiz, hogy riémi kölcsönt kaptam tőle. — Miért ígért házasságot 9 j nagynehezen meghódított Damala nevű gö-nölg színésszel. Ez a nehezien fogott férj csakhamar megszökött tőié. Aíriká= ba került, kalandoréletet élt, az alkohol- n<ik és az ópiumnak adta magát, majd nagybetegen visszatért Európába, ahol Sarah Bernhardt nagylelkűen visszafogad­ta és hűségesen ápolta nemsokára bekö= vetkezett haláláig. Ez az eset természete­sen óriási feltűnést keltett Párisban. „Les amours de Sarah Barnum“ című gyaláz­kodó röipiratot terjesztettek és a „New- York Herald“ levelezője egy héten át naponta hatezer szavat kábelezett a lap­jának Saraikról. Közben nagymama lett, de a nagymama legszívesebben nadrágsze­repekben lépett fel. Fél lábát le kell ope- ; rálni és ő bámultos, hősiességgel határos ! makacssággal tovább játiszik. Rá is van mmmt frf Dr. Drogomlr Tcoili Borsec-i üdülőjében szeptem­ber hóban nlószezonl at&\l Kiránduló társaságok részére jelentős kedvezmény. A szezon október 1-ig tart!!! 1* Értekezni lehet dp. Dpagomir Teofilnál Cluj, Strada Samuil Micu No. 2. Délután 2—5-ig.-— Nem, is aik-airt hozzám jönni Kobutoié, az(t unoradta. sohasem megy férjhez. — Éís mi ixm az ékszerekkel ? — érdeklő­dött' a báró. — Többször akart ajándékba adni nekem aranyórát vagy láncokat} de én nem fogad­tam el. Egyszer acziíára -azzal] adott át egy amaraylámoo t nekem, hogy tegyem ziátogba. Én -nem tairtozom rae-ki egy fdllillér-relL sem, hi­szen még háztartási -költséged is én fizettem, ómig náluk laktam. Ezután- a sértett aisizorayt: öziv. Kohut Jó­zsefinél hallgatták ki. A kihallgatás során egymásután zajlottak te a viharos jelenetek. Kohutnlfc elmondottal hogy öt évvel ezelőtt ismerkedett -meg Gelléri Glück Mihállyal, egy év múl va a vádlott már házasságot ígért neki. — Ettől kezdve, kérem, én tartotta>m el. Közel háromezer pengőt adtam neki. Azt ígérte, hogy cukorkaüzletet nyit és biztos eg­zisztenciánk lesz. — Esi maga négy éven ikenesztiirl! várt 3' háizoisiságna? — kérdezte az ügyész. — Miért nem követelte hogy váltsa be ígéretét. — Kértem, követelőztem, de ő csak káló- gáttá a hríza&sdgot. Szerettem őt és bíztam benne — mondotta elénzékenyülten Kohutkué. — Én -kiérem Amerikába írtam ott éflő hu- gominjak. hogy utazzon Budapestre, legyen itt az esküvőflilköra, de Gelléri Glück megint csak eilbsUais/ztobta az esküvőt. Később már, mikor sürgettem a házasisájgot,. a temetőbe jött ki velem, ott esküdött meg, hogy soha­sem hagy el. Aztán mégis mást vett fele. siégül. ■ ■ A tártv-yaiási során kiderült, hogy Gelfléri rágalma zásért és becsületskirtésért feljelen­tette Kehu tinót, s a pofllgáiri perek egész 7égiói is folynak még közöttük. Végül is a perek összesítése végett az izgalmai? tárgyalást el napolta a bíróság. Minden kinek nagyon fontos! Három oj monkaförvány A vasárnapi munka szünetről szólc tör­vény módosítása. A munkaszerződések­ről szóló törvény módosítása. A kereske­delmi vállalatok irodái és az üzletek záróráiról szóló törvény. Teljes magyar­nyelvű fordítás, maigyarázatokkaí, kom­me ni árokkal és bírósági joggyakorlattal. Gyárosok, kereskedők, iparosok, magán* tisztviselők és munkások részére nélkü­lözhetetlen. 20 lejért kapható az ELLEN­ZÉK könyvosztályában Cluj-Kolozsvár, Fiat a Unirii. Vidékiek 25 lejt küldjenek be, pénzben vagy postabélyegben. szorulva, mert bár rengeteg pénzt kere­sett, nincs vagyona. A háború alatt, 73 éves korában ismét Amerikába utazik, -ahol megint megoperálják. Nem nvug- szik hazatérése után sem. Sorra követke­zik London, Spanyolország, Franciaor­szág, ahol vidéki körúton 48 előadást ren­dez és Olaszország. Itt megbetegedett, de alighogy felgyógyult, Párisba sietett és szerződést kötött egy filmtársasággal. 1923 március 23-án még próbán akart résztvenni. Március 23-én, 79 éves kora ban meghalt. Milliókat és miihókat ke­resett és nem maradt utána a legcseké­lyebb vagyon sem. Óriási közönség kí­sérte utolsó útjára. A Pere Lechaise-temetőben végre meg­pihent. Sírkövén csak ez az egyetlen szó van: „Bernhardt“. (—)

Next

/
Thumbnails
Contents