Ellenzék, 1938. szeptember (59. évfolyam, 197-222. szám)

1938-09-18 / 212. szám

■K 19 38 szeptember 18. ELLENZÉK mmaBmmmmEBBmmaBBmKm Í5 Magyar bástyák Dalmáciában i. Magyar utas, kicsit otthon vagy a clal- nrác partokon! A sziklák talán regen-volt magyar szavak visszhangját küldik elsu­hanó hajód után. Ha lidércet látsz, ^köny- nyen meglehet, hogy bujdoklo király az. Vess pillantást fa templomokba — és ki­rályi palást ereklyéjét találod, szilánkot az első szent királyból, morzsát Könyves Kálmán feszületéből. Nézd a tenger tin­takék vizét, hátha Zrínyivel találkozol s öreg falak között sohasem tudhatod: a Szigeti Veszedelem vaskemény, csikorgó, édes sorai-e a hazajáró lelkek vagy halál- rászánt1 királynék. Ha Fiúmétól be­barangolod a szigeteket és partokat, mint­ha magyar emlékek között járnál. 2. Láttad Szigetvárt? Láttad Csáktornyát? Egyik sem őrzi Zrínyit. Milyen szegénye­sek a romok, milyen halottak — és mi­lyen eleven a költő! Az Adriai-tenger szirénája a dalmát partokon találná meg ma is a régi világot. Tintakék és végtelen a tenger, meddők a kerek szigetek, há­tukról lesepri a bóra a füvet és Kraljevi- cán épen áll, eleven életet szolgálva, ma is a Zrínyiek kastélya. Vizfestékszinü, nem is előkelő, nem is méltóságos, de aki idegen megfordul boltívei alatt, jezsuiták életét kutatva, gondolhat-e nagyobb for­rósággal a ház igazi múltjára? Gondol­hat izzó, csikorgó, ragyogó verssorok­ra, amelyek a magyar utast úgy itatják át meg át. Gömbölyűi partok szorítják maguk közé a bakari öblöt, az Adria itt szűk, csillogó, nyugtalan folyosó szigetek és magas karsztok között, párákba vész­el Fiume és érthetetlen meddőségben Krk-szigete. Állt itt az ablaknál a költő? Ó, miennyire ugyanazt látta, mint a ma­gyar utas! Mintha a tenger bátorsága, férfiassága és átlátszó tisztasága lenne az ismerős verssorokban — s ha kicsikét erősebb a képzelet: a sajkán, piszkos fe­hér vitorla alatt, mintha a költő köze­ledne. ' fürdőzőket látsz és nehezen ébredsz ra s milyen furcsa, emlékező ébredéssel! hogy itt a kazamatákban Nagy Lajos öz­vegye sínylődött é9 a hajszolt, gyenge, törékeny királynő: Mária. így mész to­vább, egyre délebbre és akármennyit gon­dolsz a mára, a magyar középkor kísért. Magyar középkor! Fia sírköveken ne­vek után kutat a szem, egy lázas, harcias, marcona idő nevei kerülnek elő, bará­toké és ellenségeké. A keleti fajta álmai erre délnek vittek, az örök Mediterranee felé. Kálmán király a déli végek katoná­ja, a könyves tudós, hibástestüJ király szí­vósan küzdött a dalmát pántokért. Csa­patai gyakorta ereszkedtek le a karszto­son, bevették a szigeteket, gyenge dereg­lyéken evezve át Krk-re, a velencésekkel vívott csatákat s amikor a dalmát vizek ki-kicsusztak jogara alól, nem ismert pi­henést. Könyves Kálmán katonái újra és újra győztek, a szigetek fölött újra és új­ra a magyar király parancsnokolt. Krk bozótjai, Rab fenyői, Senj sziklái között magyar harci viadal nyilai süvíte­nek, pajzsai csattognak. De ennyit hozott csak az aranyos és füstös magyar közép­kor a vizekre? Köhyves Kálmán hatalma menekül Velence elől, de van-e jellem­zőbb, amit emlékként, futtában, a mára itthagy? Egy arany feszület. Ez az igazán eleven nyugat: egy barbár, hatalomra tö­rő nép királya a legszebb jelképet hagyja örökül a déli szigetre — a feszületet. Jel­kép ez, melynek jegyében megenyhül a keserű hóditói emlék s amikor Rab szé­kesegyházának sekrestyése a feszület aranytöredékét mutatja, a magyar közép­kor ereklyéjében a nyugati magyarság vízióját villantja föl a magyar utas párás szeme előtt. 4­Ne számlálja senki a névtelen partok várait, városait. Olasz lobogóval elúszik a derengő reggelben Zára s ahogy egyre közelebb kerül Split, a régi-régi Spalnto, a középkor nyugati magyarságának két felejthetetlen emléke bújik meg bent a sziklás, embertelen hegyek alatt és a „Hét Kastély“ öblének végén, egy hegyes, kur­ta földnyelven. Klis az egyik, Trogir a másik. Kutassunk megint a régi hangzás után és Klis rövid zengéséből latinosán bomlik ki Küssza, Trogir csodálatos szláv melódiájából a karmos, elfojtott kiáltásra hasonlatos Trau. A nyugati magyarság jelképei Klis és Trogir. A magas, bevehetetlen sziklavár­ban pihent meg nehéz, menekülő utján IV. Béla és Antiochiai Anna. Milyen gyötrelmek voltak mögöttük! Halott or­szág, üldöző tatárok és a hegyek, a zord, gyilkos, forró hegyek. Aki belelapoz a reformáció korának utas-történetébe, el­borzad, ha a sziklák és sima utak kaland­jaira gondol. Pedig mi volt akkor már: kicsit mai élet, mai kultúra. A tatárok évében ennél százszor, ezerszer györrel- mesebb lehetett az átkelés a Karsztokon, vad bogomilok között, kilátástalanul. Mint az üldözött, tépett ökörnyálat, so­dorta őket délnek — az egyetlen délnek! — a sárga vihar szele és Klisszán‘végre fönnakadtak. Szürke, szikláknál sziklább ma Klis vára, aiatta mélyen'a tenger van, amely a dalmát partok előtt itt kezd vég­telen, határtalan lenni. Fönt a bástyák cik- cakos mellvédje mögött állt a király, szem­ben a tengerrel, háta mögött az országgal s mintha azt hirdette volna, menekvó gesztusával, hogy a tengeren megtörik a keleti varázs. A falakon ma a velencés oroszlán nyúlik csak el, régi uralmat hir­detve és a királyról az emlékeken kívül csak a sekrestye beszél és egy magános falat koronázó palástjából. 5. És közelit a legszebb déli vár: Raguza. Egyenes, fenér utcáival, szült sikátoraival olyan, mint egy sakktábla, ápolt és ren­dezett, áttekinthető és velencés. Körös­körül mérhetetlenek a bástyák; aki fölme­részkedik a számlálhatatlan lépcsőkön *-S lőrésekből, alacsonyabb mellvédből végig­tekint a végtelen, most már láthatárában is végtelen tengeren s vissza-visszanéz a csodálatos városra, a házakra, a templo­mokra, melyek a bástyához simulnak és színükben, köveikben vele egyesülnek —• aki egyetlen pillantással fogja be ezt a tintakék, napfényben aranyszürke déli vi­lágot, a ciprusokat, pálmákat, narancsfá­kat, vakmerő sziklahasadékokat: elgyengül a magyar középkor belső nagysága előtt. Milyen élet volt odafönt, a hegyek koszo­rújában. Micsoda csodálatos érzék hozta le a kemény, kerekfejü, erős járomcsontu, feszes és aprótestü magyarokat ide, hogy hatalmuk körébe vonják ezt a várost, ezt a római és latin kultúrát! A kései magyar utas elámul a dalmát arcokon, furcsa, macskaszerü leányokon és csodálatosan, - elérhetetlenül szép férfiakon, érzi az örök Görögországot, megérti az antik szobrá­szokat, akik szobrokba, szobrok márvány­csodáiba vésték ezeket a férfinál férfibb’ déli testeket. A szláv Dubrovnik utcáin áramlanak ezek a felejthetetlen dalmát arcok, esti sétákon ragyog fölöttük az egyenletes kék ég, — tudja-e a régi Raguza mai dubrov- niki fia, hogy aki mellette megy el, az va­laki a régi gazdákból? tudja-e a dalmát ég, hogy most megint magyar kóborlót ta­kar be? Ki emlékezne a holtakra! Szén* István szilánknyi ereklyéje beszél csak ar-- ról, hogy hosszu-hosszu ideig itt rejtezett a Szent Jobb. Sűrűsödnek, áthatolhatatlanok lesznek & szikla-hegyek Raguza. után; mint egy cső-, dálatos álom felvillant s elmerült képe, tü-«. nik el a város a tengeren s a Boka Kotors- kát úgy fogják körbe már a megmászó hatatlan, embertelen sziklák, mint egy vas-, gyűrű. TündÖklik közöttük a Lovcsen^i mö gölt te még folytatódik a középkori ma»> gyár élet: valahol a messzeségben Duraz- zo látomása remeg. A cattarói öböl vize’ csendes és az útja végére érkezett magyar* utas körül hallgat a dalmát táj, hallgat­nak az emlékek. A dalmát tengereken lebegő magyar bástyák most érnek csak véget. Th. G. ASSZONYOK ROVATA Az őszi—féli divat végleges hialahtíSása Rcvaívezeíoi Ds*. DÉVAíNÉ ERDŐS BOSKE Delfinek merészkednek a partokig és a magyar utas szeme elhomályosodik. A hajdani metszetet látja, Zrínyiről és az Adria delfinjéről — s máris tovább ra­gadja az emlékezés. A delfinek egy fe­lejthetetlen regény sárgult lapjairól úsz­nak elénk, csónakot kisérnek játékosan, melyen egy rejtelmes ifjú a Frangepániak elátkozott várába viszi tündérszép húgát. Magyar utas, 'ráismersz Jókai hőseire? A rejtelmes ifjú nem más, mint babiagorai Príparievich Metell, a tündérszép leány Milióra. Nem lehet szabadulni Kraljevica előtt Jókai varázsától! Az élő táj a re­gényben megelevenített tájat idézi óha­tatlanul és meghatottan kell a mesemon­dóra gondolni, aki magyar tündérmesét oltott e vad sziklák, végtelen egek, szűk és csodálatos tengerek közé. Hol van már az elátkozott vár? Hol vannak a rejtel­mes uskókok, a hegyek és vizek martaló- cai? Hol van Jókai andalító tündérmesé­je Kraljevica körül? A mese szétfosziott, de az utast bűvösen kiséri ettől fogva a magyar múlt, végig a dalmát partokon. És amikor a hajóról kitekint a kezdődő Velebiták vonulatára: Zrínyire gondol, Jókaira máris. 3­Most már nem szabadulhatsz többé, magyar utas, az elmerült történelemtől. A hajó — kicsi kirándulóhajó, törékeny és finom, mintha papírból lenne — meg- megáll egy-egy öreg város előtt. Tenyér­nyi zöldön néhány egymáshoz szorult ház, pici utcák, a mólón nyaralók ülnek fürdőnadrágban, a parton ö'reg bárkák ringanak végigfektetett, nyugvó vitor­lákkal s a sziklák között néha várak tűn­nek elő. Olyanok ezek a várak, mint ma­guk a sziklák: szürkék, vakolatlanok, ko­morak. Kisértetek számára pihenők, mint Trsat vára, ahol eleven kisértet él. A tér­kép idegen, szlávosan sürü neveket mond, die ha jobban figyelsz, kibújik alóla egy- egy meghitt név, amelyhez a magyar tör­ténelem szakaszai tapadnak emlékezeted­ben. Senj — hallod s ha jobban figyelsz, más, csattanóbb zengést hallasz és tudod, hogy a magános dombon, rettenetes he­gyek tövében álló kerek vár: Zengg vára. Nem is fontos a pontos história, nem is fontos a történelmi tény, csak a história illata a lényeges, amely az Árpádok korá­val bódit el. Növi — hahód és vidám Először csialk nagy általánosságban: Rengeteg sok a téli kabát, íéli kosztüm, de mindegyik csak nemes prémmel, kék és ezüstróka gallérokkal diszitve, melyek hullámos fiiakban öisziirík a nyakat. E - vétve perzsa díszt is látunk, de más egyéb szőrmék nem szerepelitek a divat- bemutatókon. ! Átmeneti kabátokban nem hoznak újat a nagy szia Ionok, csupán annyit, hogy a sveifd’.t kabátok eltűntek, helyüket az egészen ragiánszerü. bőhátukabáfok fog­lalták el, magasan csukódó bubi gallérral és két-három gombbal, két nagy zsebbel, szóval egészen angolosan. Délelőtti ruháknál: iaizi idén is a jerjeyt ajánlják és a színes szöveteket, ismét sze­repéi néhány finom lila szin a kollek­cióban, nemkülönben a rozsdabarna, a téglavörös és a bordó elsősorban. Délutáni ruhákban égyeduralkodó szín ai fekete. Fekete szövet, fekete selyem, még hozzá csak a miaótj szerepel anyag­ban, fényes selymekéi! alig láttunk. A hossz megmaradt, a tavalyinál sem kurtább, sem hosszabb nem lett. A váltak lecsapoltak, nincs kitömött váll, viszont a hangsúly a könyök alá kerüli!', ahol ki­bővülnek, iitletve ide kapják a paffot a váll helyett. Uj lanszirozott disz az< egészen hosszú roijt, selyemrojt, amin öveikre, blúzokra egyaránt viselnek. Nagy arany és ezüst csalitok, klipsek, brossok is vannak, mint egyetlen dísze ai ruhának. A mellvarrást ismét előszedték, mellnél raffolt formá­ban, sok ai gloknis szoknya ismét, de a berakoiíltat sem vetik meg. A nyakak egytol-egyig, kivétel nélkül magasan záródnak, sok ruhának nyak- bevégződése két elálló kis nyelv az áll alatt, ami szintén nem uj, mert tavaly is volt belőle éppen elég. Viszont nagyon csinosain áll mindenkinek. Estélyi ruhákban van talán a legtöbb újdonság. Rt a fliurnürös dolgok szá­mítanak újdonságnak. Vannak toilettek, fiimik hárem-négy sorban hátul turn űrt kapnak. Sok a luft, a tüli és elsősorban a moiré. De muszLúnbársony is van és mait, romiam selyem is. Ennyi egyeOőre az általános nagy őszi- téli-' divatról. Mielőtt a részletekbe belemennénk, vonjuk le a megállapításainkat: a divat nem változott sokban, de mégis más, nőiesebb, lágyabb vonalakat kapott és ki­csit drágább lett, tekintve, hogy nagyon sok szőrmét használnak fel a délutáni ruhákon és a kosztümökön, meg a ka­bátokon, meg az anyagok maguk is' na* gyón drágák. Nem annyira a disz fontos \aiz idén, mint inkább az anyag finom­sága és a nagyszerű vonal. Divat posta Bözsíke. Csináltasson föltétlenül egy fekete szövetruhák, ez 'átmenetnek kisegíti minden ,/ruh'agondoTi“ és télen äs 'nagyszerűen fel tudja basztiíálmi. Vásároljon, egy könnyű szö­vetet, vagy nehezebb selymet lés csináltassa meg a következő fazont: berakott szoknya, jumper blúzzal1, aimi elől gombolod jék, fekete, sajátjából áthúzott gombokká:!, négy belrágiott zseb legyen rajta: az egyik piros, a; má-siik fehér, grosgrain béleléssel. Kisi fehér gros- grain bublgaillér, rövid, vagy h őrs zu ujjak, kélisizinii öv. Nagyot! fogja szeretni ezt a kis modellt. Üdvözlet. Páris. Nehéz lenne eldönteni!, hogy melyik •áililmi jobban, hiszen azt sem közölte, hogy milyen a hajszíne. Mfendenesotre, ha egv ki­csit molettebb, mint irj-ai, akkor a sötétebh színit ajánlom. Csiiinálfaistson talán egy rozs­dabarna koszi tűmét, de úgy, hogy a ruha egybe legyen ősi a kosztüinlkiaibátaál ivö’aimi- vel hosszabb kabát esetleg végág ikdbéledive egy lapos szőrmével, amit bunda gyanánt is viselhet. De ki keli előbb próbálnia, hogy nem fogja e nagyon erősítené. Üdvözlet. Heti étlap Hétfő. Ebéd: raguleves1, rántott csirke. pa>. I raj, kukorica. Vacsora: göngyölt ráo'ottgom- báis palacsinta, uborka, barack. Kedd. Ebéd: píi-rad'iesnmleJves, töltött káposzta, diósmetélt. , Vacsora: vagdalt borjúhús, burgonyapüré, szőlő. Szerda. Ebéd: zöldborsóleves, vajas.- j borjúidé, sizs, rántott alima. Vacsora: szairdi- : nin. tea, vaj, zöldpaprika, szilva. Csütörtök. j Ebéd: húsleves, piui lőtt horjumáj, burgonya, ! szilvás gombóc. Vacsora1: tojlásrántotta, uhoi- ikasallátia', szőlő. Péntek. Ebéd: bal1 le vés. rán­tott ponty, burgonya, túrós rétes. Vacsora: tejbe rizs Ízzel, mignon. Szombat. Ebéd: bur­gonyáié vés, töltött paprika, gyümölcs. Va­csora: sonkái tormával, tea. Vasárnap, Ebéd: zöildsógitevesi, tűzdelt sertéscomb, (párolt ká­poszta, van'iütákh’m torta. Vacsora: ívese ve­lőivel, paprikása látói, déli torta. Mit készítsünk? Peche Melba. Vegyiünk .nagyon szép. egész­séges őszibarackokait, hámozzuk meg, magját távolítsuk el ési egy nagy üvegtál aljára rák­juk le magházával lefelé foiditva. Vegyünk mandulát, azt forró viz bem áztassuk meg. úgyhogy a- héjjá lejöjjön és apró gerezdekre !vagdalj uh el és tűzdeljük aglyon vele a lefor­dított őszibarackokat Esetleg ha sokan van­nak lés mély bi 'tál, akkor még egy sorbam megismételhetjük az őszibarack gerezdekét. Ezután készítsünk var.iiáiak'émet, keverjük össze tejszínhabbal és borítsuk rá az őszi­barack gerezdekre. Tetején is őszibarackokat helyezünk el. Erösem.i jegeljük és' igy túladjuk. Sajtospogácsa Tíz deka vajait és tizenkét deka lisztet össze morzsolunk a kezünkkel és hozzáadunk 8 dekái reszelt emetiíhali sajtot, vagy még finomabban: parmezíáint, két to­jás sárgáját, négy deka reszelt túrót, izl s szerím.ti: sót és paprikát Alaposan összegyúr­juk és hideg helyen helyezzük el. Ma jd lisz­tezett gyúródeszkán elnyújtjuk, pogácsaszag­gatóval kiszaggatjuk ési vajazoT tepsibe rak­juk. tojással bekenjük, részé’t sajttal meg­hintjük & tetejét és aranysárgára sütjük for- rró sütőben. Hollandi tojás. Hét tojást keményre fő fáink és hosszában ketté 1 vágjuk. Egy nagy beringet jól kiáztatunk, bőrét lenyúzzuk, apróra daraboljuk és egy ponty tejével együtt megsütjük. Porceldántálat megkenünk vajjal, öt karnál tejfelt öntünk rá, ráraikjuk. a felsze­letelt tojást és mindegyik mellé a sült herei- get és a ponty lejek Ha csinosan el) Van '■ren­dezve, néhány kainál tejföllel leöntjük, kevés zöldyetreizselymet is rakunk köré és addig hagyjuk a sütőben, miig a tejföl elfőtt. Női szabók figyelmébe ! Az őszi és téli divat összes divat­lapjai legolcsóbban az Ellenzék könyvosztálya Cluj—Kolozsvár, Piata i Unirii No. 9. utján szerezhetők be! Î

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents