Ellenzék, 1938. augusztus (59. évfolyam, 172-196. szám)

1938-08-11 / 180. szám

p ELLENZÉK 19 3 8 a u f/ u u z t u * II. Jifj& Sorstragédiák Nincs a ió Istennek olyan áldott nap* ja, hogy egyesületünk helyiségeibe be ne aiíitson egy-egy olyan özvegy, kinek nyugdiját állampolgársági ügyének ren­dezetlensége folytán beszüntették. Egyik sem tudja megértem es felfogni a sors* csapást. Mindegyikük csak azt haitogat* ja, hogy férjük tisztességgel és becsülettel szolgáit a csekélyke járandóságért. Sok­szor szivreható szomorú jeleneteknek .va­gyunk tanúi. E napok egyikén beállított egyesüle­tünk irodájába egy hetven évet jóval meghaladt özvegy öregasszonv. Többen voltunk jelen, fontosabb kérdést vitat­tunk. Azzal a már sztereotippá vált kér­déssé! fordult hozzám, hogy „elnök ur drága, a mi ügyünkben nem érkezett e még semmi intézkedés?“. Mi egyebet fe­lelhetnék, mint olyasvalamit, ami vigaszt nyújt, reményt kelt. Hiszen mi más le­het rosszabb, mint a hit- vagy remény- vcsztetcség? Mert ennek következménye aztán a kétségbeesés és ilyen állapotban történnek rendszerint a meggondolatlan cselekedetek. Azzal vigasztalom tehát a szerencsét­leneket, hogy még csak kis kitartás, ke­vés nyugodtság, mert minden Dercben várható az ügyükben történő intézkedés leérkezte. Ügyük nem maradhat sokáig elintézetlenül, örökre elfedve. Igizuk csak napvilágra kerül. Megérdemelt és ki­szolgált darab kenyérkéjüket csak meg­kapják. Minden esetre szűkig van ka* türelemre. így és ehhez hasonlókkal szoktam vi­gasztalni e sajnálatraméltó öreg özvegy­asszonyokat. És ezt meggyőződésből te­szem, mert lehetetlenségnek tartom, ki­zártnak tekintem, hogy ezeknek nyug­díjügyét lezártnak tekintsék. Mert, ha formailag nem is, de lényegileg igaz ügyük van. De most térjek vissza a fenti öreg asz- szonyhoz. Mikor meghallotta, hogy még nincsen semmi pozitiv eredmény, heves zokogás fogta cl és szájából a következő megrendítő szomorú élettörténetet hal­lottuk: — Hetvennégy éves vagyok, ötven éve Clujon lakom. Egy falat kenyerem sincsen már. Most a lakásból is kidobnak. Hová menjek, senkim sincsen? Egyetlen drága jó fiam, aki csendőrtiszt volt, még a háború előtt, szolgálatának áldozata volt. Öreg, magammal tehetetlen vagyok. Dolgozni nem birok, mert ha tudnék, va­lahogy csak megkeresném a darabka ke­nyeremet. így azonban nem marad egyéb hátra, minthogy elpusztítsam magam. Ez is nehezen megy, mert hiszen kántori.a- nitó özvegye vagyok. Vallásos életet él­tünk,Z hiszek > Istenben és nem akarom, hogy az ő haragját is magamra hívjam, ha már'az emberek elhagytak. „ , És most kérdem: Van-e, akit egy ilyen jelenet meg ne indítana? Ha . nem volna szó külöhöscn maguk­kal' tehetetlen ' öreg özvegyasszonyokról, akkor tekintve a mai ideges és nehéz párákkal telitett levegőt, nem foglalkoz­nék ezzel az üggyel1. De van egy keresz­tény. vallási, parancs,, melyet Krisztus — az isten-ember — oly példaadóan gyako­rolt,-amely azt rendeli, hogy a gyereke­ket, £ az árvákat és az özvegyeket oltal­mazni, pártfogolni kell. E< parancsnak engedelmeskedem tehát akkor, amikor nap-nap mellett hallván e szerencsétlenek jajszavát, szivettépő pa­naszkodását, megpróbálom a nagy nyilvá­nosság előtt megütni azt a hangot, mely az illetékes köröknél talán meghallgatás* ra talál. Annál inkább, mert abban a hit­ben s abban a meggyőződésben vagyok, hogy itt valamely sajnálatos félreértésről lehet csak szó. ­Igaz: a tölrvény nemtudása nem ment. Azzal;-* tehátnem -s érvelhetnek ezek a sorssujtottak, '• hogy Ţ az állampolgársági lajstromokba való felvétel iránt csak azért nem-jelentkeztek, mert nem tud­ták,’'; Hogy^jelentkezniük kell. De amiként mindig és minden esetben vannak enyhí­tő körülmények, ebben az esetben igazán vannak és pedig súlyosan latba eső eny­hítő körülmények. Többnyire olyan özvegyekről van szó. !érképeik, miel Hkor^lk IreslióL.. Záray Jenő aradi gimnáziumi tanár, közismert műgyűjtő otthonában, üvegfalú vitrinek polcain muzeális értékű térképek a nippek. — A korográfia ötezeréves múltja, a mai modern térképrajzolásig. — A gyűjtemény egy érdekes darabja: a dunai államok több, mint 200 éves térképe ARAD, augiuszlais- 10. A régi szóüás-anoíulúis, hogy .jaiháüy ember, aranyi lók:“ még Ilii;! is -koziiidailbaiii »4 s estük - nem mitidon vomuiLkozásbmn inogta inad hatat* Ja,mii fönnáll és von iá lód ’k az ogyóniMóga'k •> az egyéaŰKÓgcsket alakító ö.s/.'tönö'k, lehel«,.-­gek, szokások, szenvedélyeik saerijit. Soknál e szenvedéJy egészen ártatlan vadulni, oly­kor meg haistztios — különösen, hűi olyasmi­ről van: szó, mint például tárgyak gyűjtése. Emlékszem diákikoromra, amilkor számoJóeé- dulllúlkat, cigaretta- és gyufadobozokat, ikú- söhb bélyegei, növényeiket és bogaraikat gyiiij. t öt lünk., egy-egy szép jülillaivgóént, vaigy acél- kék nünükeórt— .mit mondjak — egy sonkás, va jast is adtunk a tízórás sziinőiben.; irigyel­tem, ha ivalulkiiuHk egy szép kéj», könyv, aimlo- grain, érme, vaigy ásványgyii jleanénye volt és különild’.'get Indiám tortái a Törfley pezsgő skudVilsziini sízámolócéduMja ósi teszcmazl, a Paipiilio Madison tklülzf — tcnmieozotcson ér­tők Inti is ■—, inert inig ezen. a. fecskefűrkn ■lejnkék minden szépsége és svinpompsija élet- (luisciia ragyogott, addig n> reklámljjupitros kes­keny szeletén csupán egy si/.öke df nwii voll, aki karosai ki istái vpohátból s zürcsölte a, gyöngyöző átallt, de ki minden csiinossága el­lenére, semmi egyebet sem érzékeltetett, mint egy hűvös» és élettelen rajzot. így hasadt ket­té bennem o szenvedély iránti érdeklődés a gyűjtési és rmi gyűjti ás másai nás csoportjára; s jólllchet egyiknek sem voltam kitarlóoti ak­tiv művelője, ci megismerés lényege, kii’lö- nösképpen a műgyűjtés iirán yábaln., mindig vonzott. Ugv, hogy ha csak módomlxm ál- jót:! köz-, nagy magántuJajdoetlxm lévő gyűj­teményeket megtekintené, sohasem muHasztot tűm el. Ilyen műgyűjtő Aradon, Zárcnj Jenő gim­náziumi tanár, aikinek különös szenvedélye egy egészen ritka irányban hadad: térkép- gyüj-tö. öreg és ma már hasznúikalaikiin, szí­nes táblák (sokasága, földi:'ess elk. országok, begyek és vizek rajzai. amelyeken, ha nem is látnék az évszámokat, irz első pillanatra megái tipi thatoánk, hogy nagyapáinka t :s megelőző időkből valók!, százl vekkel vi-szai; lE.rkápek. amelyeknek készi lésekor még m kék szint sem ismerte az embor. ír tengert fehérről, később meg halványzölddel jelzik, a kevert, ősszelctt szinek is hiányzanak, de a.z a néhány uluiktómis'. mely az akkori ko­rog, afus nehéz munkáját művészi köntösbe öltöztette — nia is éiléniken és f-üstsen «lis7.it. Minden oldalion figurálisi oimerrajz, aillegéri- kus kifejező eszközökkel. Magyarázó szöveg •sem kell: a figyelmes szemlélő mindent le­olvas) belöiie s k ülő nősképpen, eizt, ami az il­lető földrésznek, vagy országnak gaizdaisági- Ing, ípoiiáing, kcrcikedohniifleg és bad ászai i- lag o, jellegzetessége volt. Alapos gondosság­gal és könülilekinléslsell. finom m ül vészeltél östszeáUáfolt térképek ezek s nem kel] sziaik- értelem ómnak a megálSiapilásáboz, hogy az egymást követő, cizellált kis vitorlások a ten­geri utat, mig az apró toűnyocskák erős'T- geket, vízzel körülvett földvárakat és sánco­kat ábráz oi niak. — E piNdrmtban csak a térképgyűjtemény érdekel — mondom félórái nézdegáiés után — s ha lenne olyan szives^. KÍSÉRT A MULT... — (Tömmel, mert vegyes gyüjtemétnyem- beni ezt becsülöm legtöbbre —- mondja Zá- ray tanár. — Hogy miért? Magiam sem tu­dom. Talán. Öröklött tulajdonság ez ibeinuem, ami néhai Édesapámtól maradt reám. ő is szenved’éllyes' geográfus volt, ki ezt a jó szo­kását ai gyakorlatba is ÉltvkUe: sok földr a jz- könyve nieütett. megy áldozatok árán elké- szitette Oldd Füsly zürichi műiiintézetében az első domborművű térképet. •Egy egész halom térképet szed elő, kötöttet ‘és kötetlent, meg vászonra kasírozottat s ugijaJiogg, időszerű sorrendben összeállítja, némelyiket kiteregeti, érzi. hogy ismertetése így szeml éltetőbb lesz s aztán egy utánoz ha­tatlan gesztus közben °z{ monja: — A gyűjtemény, ami. itt lát, nagynak tű­nik s pedig, hai tudom, miilyen parányi eb­akiknek férjük' az állampolgársági lajs­tromokba felvételt elrendelő intézkedés előtt halt meg. Ezek aztán, mint nyug­díjasok valami természetes dolognak vet­ték, hogy ők nem lehetnek csak annak az országnak polgárai, melynek területén férjük közszolgálatot teljesített. Szerény kis nyugdijukat nem könyör- adományként kapták, de az állammal, a közzel szemben teljesitett szolgálat ellen­szolgáltatása fejében. Ezt a tényt, a nyug- dij megállapításakor okmányokkal kellett igazolni. : Hiába volt, hogy a nyugdíjasokat is az hoz :i/. időhöz képest, amit fedőidI Mert a 'térképezés története megy és érdekes. A l'ig- ris-Eufl ’aiteS'Z völgyéről csalcnek 5 ezer ones babiloniul lérkip is inarudt ránk. Sajnos, ilyesmi nincs <rz én tulajdoniamban. IKétsvg- ■Ivle-ii, hogy a délik épe zés úttörői a régi'. <*gyii|>- toiuu'k voltak, dkilk u. Nflltus-völgyéről fél- «nónMélu't <*sizkűzőitek *• aziokrödi posztóira) fes- íel'lék a: 4M.(képeket, döidjuk, a: miivdtsiég dogmagaisuibd) fokéin űátloMaik, az ősikor első orvostJi'l, imValóikéit, iparosait és hajósait ők adták', címig cuzláni az ókori népek átka, a világűr-átlóm iu vci.ló lőrék vési mi alti hihe/tetldn, é-s esz télién versetugés közben sorban buktuk el, miail erős kubizucsiapás uduitt a kaj'lászok tömege... Jegy fwlllianartinii, minrtha1 kizökkent volma. Nagyol nyel és folytatja: — A térkő íjkészítés tudományát az egyip­tomiaktól a görögög vették át. A térképet piinrxnak hitdák. Bálit#!heiles, Herodotos és Aristoteles c nagyol■ közül. Arisz to teles volt ]>é!<láu!l az első, nikl forró, hideg ős mérsé- keiii zónákra osztotta ti földet. Tőlük (anul- lák meg u- aó-mr.biak. aftik labitlrmak hívták. Rónia bukásál.al évszázadok on át szünetelt a komoly térkéjiezév, n/ig aztán a portugálok é, síjmn.yOiOlk isméi etösen hozzálcilftoik. Ük culiánok nevezlek. Nagyobb lendületet az is únvtii és e könyvnyomtatás felfedezése adott. Az niu már viíath-aitatifiin, hogy az i ünytül legkoráJjban #i kínaiak ismerték s hogy azt Európúhui, az eddigi megákepitá* sokkal dilcEitótbon, ivem Flavio Giója vagy Giri, hanem Marco Polo velencei hajós hoz­ta be 1295-ben. Enuuk a segiilsiogóveJ in- diiltak meg aztán ez. oltső felfedezések -—> amíg odoJjutoUtínik, aliol ma- óilJur,k, hogy csaknem az egé.sz föld«.t israerjük. A nyom- itatott lUrképc-k első le.-jedefines gyűjtemé­nyét Ortcl'-us Ábra,hám adta ki 1570 2>en. Az atlasz elnevezés Mercatortól ered. Miit mond­jak még, ami érdekelheti u, közvéleményt? Térképezés és a magyarok Segítek — és megkérdem: — A térképezés el<írehaladásában van-e szerepe a magyarságnak* Előbb csuk «íJriyit mond: „Sói“. Aztán kiegé-ziti: — Igen. Az első nyomdát Hesz András ál­lította fel 1473-ibcu Mátyás király támoga- tásúva.l, lln Mátyásról tudjuk azt, hogy ud­varában tudósokat és művészeket gyűjtött össze, tudnunk kell azt is, hogy oűlaisz mér- jiökökkel kulit Lattá és terjesztette a' téiképe- zés technikáját és tudományát. Transzilvá- niáról az első térképet n hires brasooi refor­mkor, Häuter János állította össze és azt 1532*ben, Ijazelben nyomták. 1550-ben ta­lálta fel Gutenberg János ez «összerakható és szétszedhető fémbetükét. Outéliusz Abrabáml, Láziiusz Farkas és Z&áinboky Jáinos szerkesz. tette az első és újonnan nyomtatott tfúrlkép- gyüjteményl. 1. Rákóczi Zsir;mond fejedelem rendelte el a térképek iskola; használatát, míg Miko- vinyi Sámuel ujitásaíuaj megváltoztatta a térkő p raj zol ást. Nevezetesebb térképkészítők volltiak’r Éder Feme, Hell Miksa, L'pszky János, Görög Demeter, Ivasey Ferenic stb. Ahogyan készül... 1— Hogyan készül a térkép ? — Most, vagy Tégen? Mert mig korábban 5—6 évet is' igénybe vett egy térkk'tpuajzolás, mai naipok aduit-t a legtökéletesebb kivitelben ■.már forgalomba- its' kerüli. Az újabb térképé­szet alapját a holJtatndusok vetették meg, akik a ixámomszögjelési módszert aikoilimaizták a föíldinérésekniél. Az angol térképrajzolás las­san ballad t s1 csak a 17-dk századiban muitat- kO'zik egy erősebb lendület. A rajzokat kő'be, rlúz és cinkSapokra vésték. E-gy éismeretléa. föld terület írek a feélra-j zolása; bizony elég bo­nyolult és feiSLSu munka. A területet négyzet- kilométeres egységekre osztják fel, ahová ki­vonul a kullll'uraiénnökükbüi' és munkásokból álló. úgynevezett geodéziai csoport, mely a szükséges méréseket és szálmit'ásoka.t végzi; ezt követik n topográfusok, akik felrajzol­ják a. teiívpct. 11 illetet önül nagy é.» kompli­kált (művelet ez. Aztán leű nyképez k és le kicsiinyitik az óriávnuijzokat a kívánt mére­teikre. Ma u modern térképezévt már ti le- piilőgéjHc végzik. A kitűnő E ixsék és lot«5- juii-sze ek segrt.ségével a pálóták. a léiké ,• zö nlód-./erek számára megközeHthetetlen eidö .'•érik é-s civ J izéi leit-'a.n területek fóti is re- [>üIlletnek lúv ai ilégporttosaibb tel vételeket ké­szíthetik, A kivitelezésnél pedig o< költséges év ho.sszi,dahuas rézmetszés iv fölöslegessé válik, a fényképezés és galvanoplasztika állni. A dunai államok Egy vastag, bőrkötéses albumot emel ki a, 'Judomból. —* Gyűjteményem legértékesebb példánya. Több, mint 200 éves. Hetvenöt térképei tar­talmaz. Amit Cl. számmal jelez a kiadó, n dunai államokért mutatja. Figyelje csak ké­rem a feliratot: ..Novissimn Tab. Danubii et praesertim Hun. yaria cum aliis adjccentib, Regnis executa et venalis expo sít o a Mathen Scuttero S. C. M G. Aug. VLnd.1“ '— Amint látja, mindössze négy szín do­minált: pirossal!' vannak jelölve: Principatul Vaiiaxabia, Bessarabia, Dai! ma ci a-, Epirus és Romáraiéi, sárgával: Hungária Reg,rum. Prin­cipalul .Moldova, Borzmcia és Macedonia, zöld del: Sclavonia, Groatia, Servia Regnum. Bui- geinia, LLvadia, mig liaiHűinypirossail: Trans- sylivárnia' Princ'pabis, Thessnkia' Gs Morca. TranszUoánia helységnevei: Maros, Gheigin, Neumaük, .Klauzenburg, Henmeinstadt, Mi- clielülberg, Allemburg, Hatsag, Fogaras. Ater- serrbuTg és Crocslat. Principalus VaJaehia heljmovci: Bnaiscoio. Tergov’sco, Port Fterea, ftedt, Za.s, Zorzo, Bocharest'. Briailoraa, Brai- la; folyónevek: Martiéi, Pelch, Dembovizeu és Serrach. Principalus Moldva heljmeveir- Kolonie, Socow, Se roca, IjazyL Kupwar. M - j - oígozestii slb.; folyónevek: Pruth, Serelh,, Doneny, Ister. Bessarabia helynevei: Bender. BiaJogrodeusi. BiiaJograd, Mechetz, Smil d!b.. Amit «J térkép Romániai néven jelez, ez «ísza- koc. és nyugaton Bulgáriái, délen Macedonia és íí Marea Aagaemun. keleten Mare Marmo­ra közé ékelőd.ik és nem uizonos a tulajdon- képen,! Romániával. Hogy mégis miért hív­ják igv, e fi illan atban nem is tudim'rm meg­mondani. Ulâna kcl'cne néznem. A ciioer- rajza különösen szép. A középen ipcdlo'vsnl n kezóle egy vitéz. Tőle jobbra szőlőtőke, maid egv telt kosárral siilló nő, nyilván a lő termés jelképéül Balohlo.lt Mercur, n koras- keddiem istene stb. Aztán még egy csomó ér­dekes cs nő ka térkép: Hóman JrihoslóL. la­tin szöveggel és Görög Demetertől 181 Ülői. Egv nagy szobát lehelne megtölteni velük. Uj ötlet: térképmúzeumot!- És mi a célja' a' gyűjtéssel? — Egy 'gaz gyűjtőnek, ki nem nyerész­kedési szándékból, hanem tudományos szomjból, szinte sportszerűen űzi a gyűjtést, nehéz erre feleletet adni. Legyek őszinte? Gondoltam arra. hogy gyűjteményem egyszer alapja lehet egy Bucmesfiben vagy Tran- szilvániában felállítandó térképmúzeumnál;, mely tudtommal ezideig még nincs, de bi. zony szükség lenne rá. En üyeji esetben szí­vesen rendelkezésére állnék a minisztérium­nak és az? hisziem más is, aki ilyen régi ereklye birtokában van. ■— Sok térképgyűjtő van az országban ? — Direkt gyűjtőről nem tudok, jóllehet esztendőkön át nyomoztam utána. Egy-két régi térkép ift'-otf akad és azt őrzik. Aradon ismerek egy textil mérnököt, akinek elegáns lakása falát két ezrany kenet es térkép dis.üh Nem idősebbek 170—ISO évnél, de értékesek és szépek. Hiintelea, ötlettel azt kérdem a kitűnő pro­fesszortól: — Vájjon, hogyan fog kinézni a világ 1 ér­képe kUtszáz év múlva? Fanyar mosoly közt kalpom a vákiszl: I— Ez már politika. És főleg nem vág ide.. Jenei József. aktiv szolgálatot telj*esítőkh'öíz hasonlóan nem foglalták nyilvántartásba és nem hi­vatalból vették fel őket az állampolgár- sági listákba a fizető hatóságok. Vagy, ha ez a természetes intézkedés nem történt meg, akkor nyugdijuk kifi­zetése alkalmával figyelmeztették volna őket áliampoleársági ügyük rendezésére, kilátásba helyezve a nyugdijbeszüntetést arra az esetre, ha a felvételt elmulasztanák. Azóta éppen 14 év muh el. Eddig jog­talanul vették volna fel nyugdijukat? Nem történt meg sem az egyik, sem a másik intézkedés s ezek a sorsverte öz­vegy öreg nők, öntudatlanul, de íőképen jchiszemüleg nem tettek eleget annak a kötelezettségnek, melynek következmé­nyeit, csak most, 14 év múlva, a sir szé­lén kell átszenvedniök. Isteni és emberi jótett volna, hogy hi­vatalból vizsgálják felül a nyomorultak állampolgársági ügyét, annál is inkább, mert közalkalmazottak özvegyeiről van szó. Addig is rendeltessék el újból nyug­dijuk folyósítása és aztán csak azoknak szüntessék be, akikről kiderülne, hogy jogtalanul jutottak nyugdíjhoz. Pocol Vicfort

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents