Ellenzék, 1938. augusztus (59. évfolyam, 172-196. szám)

1938-08-07 / 177. szám

Ql 193 8 augusztus 7. ELLENZÉK 15 A képmás Irtai TAP SONY EN RE Kotlódy Arzén tanár ur, az élettan tu­dományának kitűnő művelője, dolgozó szobája zavartalan csendjében elmerült ■ y odaadással munkálkodott nagy müvén, amelynek sokatigérő címe ez volt: „A szőrzetek ellenhatása a növésüket gátló hatásokkal szemben.“ Ennek a műnek hosszú évek fáradságos kutatásaiban készitgetett lépcsőzetén re­mélte bejutását az Akadémiába. És jog­gal. Sokan kisebb jelentőségű dolgoza- tocskák hevenyében összetákolt tyúklét­ráján is beszerencsélkedtek oda, mennyi­vel nagyobb eséllyel számíthat tehát arra ő, aki becsületes, érdemes munkát ad a kitüntetésért cserébe. íróasztalán egyre magasodik a siirü so­rokkal teleszántott papírlapok tornya. Bi­zonyosan kitesz már eddig is három vas­kos kötetet. De még mindig nő, mert Kotlódy tanár ur az az ember, aki a leg­végső lehetőségig kimeríti a tárgyat, ami­ről értekezik, Írásban és a katedrán is. Mert a tudomány csak akkor tudomány — igy vallja — ha kimerítő. Ebből a kí­nos következetességgel gyakorolt elvből kifolyóan merülnek ki előadásain a hall­gatói is s szállingózik át nagy részük a következő félévben a kedélyesen-felülete- sebb Binger professzorhoz. De persze csak a „léha népség“, amelynek a mennél könnyebben megszerezhető oklevél a fő s nem az alapos, tudományos felké- | szültség. — Blallatlan, milyen könnyelmű a mai egyetemi ifjúság! — szokta mondani Kot­lódy tanár ur. Majd hozzáteszi: Tisztelet a kevésszámú kivételnek! Amely kivétel alatt azokat az ihletett ajkára jegyzeteikből alázatos áhítattal fél-felcsudálkozó, ba­golyszemüveges törtetőket érti, akik az első padok féltve őrzött, szigorlat=enyhí- tő, érdemjegy-jobbitó helyein görnyedez- ve még azt is felírják tekintélytisztelő szorgalmukban, ahogy következtetéseit, megokolásait édeskésen bevezeti: „Mert, kérem szeretettél, tisztelt hallgatóim . . .“ Na, de térjünk vissza a nagy műhöz, Kotlódy tanár ur laboratóriumába. Na­gyobb dologról van itt szó, mint egy egyetemi óra „kevés kivétellel“ szűkre szabott koponyák megbéleléséül tartott előadásáról. Bía ott is, mennyivel aprólé­kosabbnak kell lennie a tudósnak itt, ami­kor tudóstársait, többé-kevésbé — in­kább: kevésbé — vele egyenlő agyú fe­jeket kell meggyőznie. Micsoda hajszálfinom számitások! Azaz, hogy dehogy is hajszálfinomak. Hiszen a hajszál is szőrzet s mint ilyen, maga is a számitások, méretek tárgya, amelyhez még eszményibb finomságú eszközök kel­lenek s nem saját maga, amely önmagá­ban csak egyszer foglaltatik s igy mérő­eszköznek nem. alkalmas. De alkalmas a szám, az elmélet hatalma, amellyel úgy hossz- és keresztmetszetezi, hasogatja, ap­rítja az alig látható legénypelyhet is, aki ért hozzá, ahányfelé akarja. Ha valaki, hát Kotlódy tanár ur ért hozzá. Most is mivel foglalkozik éppen? Azt határozza meg, hogy: hány millio­mod millimétert nő a szakállszőr tüstént a leborotválás után. Már az ötödik1 tize­destörtet tegnap megtalálta hozzá, most a hatodikat hajkurássza. Meglesz mindjárt az is, csak egy bonyolultabb müveiét még. Igen. És akkor beírható az a szájtát- tató eredmény is, amely az Akadémiához vezető lépcsőzetben talán a legjelentősebb fok. Mit: talán?! Egész bizonyosan. De, amikor már majdnem fülönfogta a keresett számot, kopogtattak. Erélyesen és szentségtelenül belekopogtattak a ha­todik tizedestörtbe, amelynek születésén a tanár ur elmerülő figyelemmel bábás­kodott, hogy aztán diadalmas örömmel beanyakönyvezhesse legkisebb számcsecse­mőjét öt társa mellé. — Szabad! — mondta kényszeredetten gépiesen, de oda se nézett az ajtóra, ame­PAPÍRSZALVÉTA GYÁRI ÁRON! ico drb. fehér zrurraalvéíia Lei íj.—, jo drb» nagyalakú fehér cakkos szalvéta. Lei-12,—, 50 drb, caigyüaku rózsaszín oakkos szalvéta Lei 14.—■, vendéglőknek, cukrászdáknak '500 drb. fc bér negyedes szafvéta Lei 2j.—. ugyanaz 1000 drb. Lei 4$.—. Mintás zsnrszalvétík 100 drb Lej 29.—. Kapható az ELLENZÉK KÖNYVOSZi TALYÁB^N, Cluj, Piaw Unirii. - ­lyen magas, választékos külsejű, fiatal férfi lépett be vidám arccal. Benedek mi­niszteri osztálytanácsos, a barátia. — Szervusz, Arzikám! — köszöntött harsogva Benedek az Írásra hajolt pro­fesszorra. — Zavarlak? — tette hozzá azután csendesebben. — Óh, dehogy! — felelte felriadtam tétova udvariassággal Kotlódy. — Csak éppen . . . — Akkor jó; — szólt Benedek és ti­tokzatos mosollyal beleragyogott a barát­ja arcábá — nagy hirt hoztam, Arzi; megtaláltam. — Megtaláltad? — nézett nagyot a ta­nár. — A hatodik tizedest? Most Benedek bámult el: — Tizedest? . . . Hogy értsem? Miféle tizedest? — Ne haragudj — simított egyet a homlokán Kotlódy — egészen bele vol­tam temetkezve. — S az előtte fekvő papírlap számerdejére mutatott. — Be­szélj csak, ébren vagyok már! — mondta sóhajtva. — Ide figyelj, ütegem — kezdte Bene­dek — képzeld, megtaláltam a képmást. — A képmást ? ? — ráncolta össze a szemöldökét gondolkozva a tudós. — Nem értelek. — Igen. A képmást. A boldogult fele­séged hasonmását. Hja persze, te a köny­veid, Írásaid, műszereid özönébe bújva el­feledkeztél a négy éve tett kijelentésedről, hogy csak akkor nősülsz újra, ha olyan valakire találsz, aki szóról-szóra ugyanaz, amilyen Irén volt. Hát ez olyan, barátom. Termete, arca, szeme, mindene. Még a keresztneve is ugyanaz, képzeld! Irén! Na, mit szólsz, nem érdekes? — De érdekes — hagyta rá kevés ér­deklődéssel Kotlódy. S te nem is1 valami nagyon lelkesülsz ezen! — korholta a barátját Benedek. — Hát miféle ember vagy te?!... Beletemet­kezel a tudományodba s elfelejted, hogy más élet is van, mint a laboratóriumod, meg az előadótermed áporodott levegő­jében való senyvedés... Jó, jó, hát az is kell, megengedem, de nemcsak az! Meg­hitt otthon is kell, barátom, csicsergő asszony is, a kutyafáját, aki felvidítson, napsugarat hozzon a marmota-életedbe!... S ez olyan, ez az Irén. Én mondom, el­hiheted. Olyan, mint a másük volt. A megszólalásig.. — A megszólalásig? — dörmögte mo­solyogva a tanár. — És a megszólalásnál? — kérdezte hangsúlyozva. — Hogy: a megszólalásnál? Te viccet csinálsz a dologból. — Nem, nem. A külső hasonlatosság csalhat is. — Professzoros aggályoskodás. Értelek. De affelől is megnyugtathatlak. Ismerem a lelkét is. Mehetne, ha akarna száz más­hoz is férjhez, de neki a körülötte le- gyeskedő. sületlen ifjoncok nem kellenek. Komolyabb nő. — Miért fokozol? A komolyabb ebben az esetben kevesebb értékű, mint a ko­moly. Ez gramatikai paradoxon ugyan, de igy van. — Nézd, öregem — idegeskedett Be­nedek —, hadd a nyelvtant, az nem a te szakod. — Jó, jó, de az a komolyabb nő, ha elveszem, az én szakom lesz, nemde? S ezért tehát joggal jegyzem meg, ugyebár... — Hát, ha te igy kezeled a kérdést — legyintett Benedek —, akkor semmit se szóltam. S duzzogva egy székbe vetette magát, rágyújtott s hallgatott. De aztán megint csak belefogott a rábeszélésbe. — Nézd — mondta engedékenyen —, nem beszéltem semmit, majd meggyő­ződsz magad. Tudom, ha meglátod azt a drága kis portékát, azokkal a Tizian-sző- ke fürtjeivel... — Tiziant inkább a vörös jellemzi. — Hát akkor: Raffael, most már ebbe kötsz bele? Szóval, ha meglátod, igazat fo gsz nekem adni. — Én úgy is igazat adok, Jenő, csak... — Annyit ígérj meg mindössze — vá­gott közbe Benedek —, hogy eljössz és megismerkedel vele. De most mindjárt. — Olyan sürgős? — Nem sürgős, de megígértem, hogy ma bemutatlak. Kotlódy tanár ur ragaszkodó, szomorú pillantást vetett a kéziratra; hangtalanul bocsánatot kért a kalkulációk méhében vergődő szám-magzattól s negyvenhatéves tudós agyával átgondolva, hogy ígéretet tett barátját máskép le nem rázhatja a nyakáról, de arra is gondolva, hogy egy látogatás semmire sem kötelez, bölcs meg­adással átment a hálószobába öltözködni. II. Irén őképmássága megnyerte Kotlódy tanár ur tetszését. Valóban csodálatain hasonlított L Irén őnagyságához. Terme­te, arca, szeme, haja, mindene úgy, amint Benedek lefestette. S különösen az a ked­ves véletlen esett jól a professzor urnák, hogy uj szerelmének a neve is ugyanaz, ami a régié volt. A tudós a megszokás embere, akinél éppen nem lényegtelen, hogy a kevésbé lényeges dolgok, amik természetes és szükséges test’ környezetét adják különleges életének — amilyen a felesége is —, ne legyenek változásaikban túlontúl figyelemreméltó gátjai annak az összpontosított, állandó agymunkának, amely a lángésznél szinte folytonosan a rá­nézve egyedül lényegesre, a müveit tudo­mányra irányul. Ennek tudható be, hogy Kotlódy professzor urnák régóta puhává vált keménykalapját s kefczsinórral fel­szegett nadrágját a tizévé végzett hallga­tók is boldog ifjúságuk elmulhatatlan em­lékeként üdvözlik az utcán ma is. Ennek az a megnyugvásom öröm, mely a tanár ur szivét betölti, ha arra gondol, hogy nem kell uj nevet megtanulnia. Irén, mint a régi! Úgy el játszogatott szája a megszo­kott névvel, mint ebéd után a fogpisz- kálóval. Rendben lett volna hát minden. Any- nyira rendben, hogy a professzor ur meg- megállott sétája közben egy-egy mellék­utca olcsóbb ékszerüzletének kirakata előtt, karikagyűrűket nézegetve. Az isme­rősei nem tudtak hová lenni az ámulat­tól. — Nézz oda! — súgtak össze. — Csak nem? — Úgy látszik, csakugyan házasodik. — De az a kalap!!... Az a nadrág!!!... — Na hallod, ha egyetemi tanárral van bélelve?!... * Bizalmas kettesben javában folytak a tervezgetések a tanár ur és menyasszonya között. A tudós ugyan ki-ki lengett a gyöngéd, érzelmes szavak1 szokatlan vágá­nyáról lelke és gondolkozása lényegének untató tájaira, a tudománya felé, de II. Irén csicsergő hangja ügyes, finom, észre-- vétlen igazitgatásokkal egyre visszatérit- gette onnan. Mig egyszer csak baj történt. A meg­szólalásig az I. Irénhez hasonló II. Irén egyszer rosszul talált szólani. A tanár ur kedve ellenére. Valahogy megunta szegény, kis, arany­szőke gondolatvonalvezető a gyakori iga- zitgatást s ilyenfélét talált mondani a nagy müvét végkimerülésig ismertető, tudós vőlegényének: — De ugye, drága Arzi, az esküvő után egy jó félévig legalább, egyedül az enyém iesz és rá se gondol arra az izére?... — Izére??! — horkant fel szörnyű mél­tatlankodással Kotlódy Arzén tanár ur. — Izére??! BUDAPESTEM AZ István Király Száll CldjüisiSKl 1 (VI. Podmaniczky-u. 8) kaphat minden igényt kielégítő, mér­sékelt áru szobát. Teljes ké­nyelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefo­nos szobák. Telefon 202-43,294-24 S I, Állandóan tartson magánál. j. — A nagy munkáját gondoltam! — mentegetődzött ijedten a gyönyörű II. Irén. — Izére??! — lóbálta a fejét csalódot­tan a professzor ur. — Magának az én nagy .müvem: izé??!.. És hogy egy fél­évig rá se gondoljak??! — tette hozzá szomorú kiábrándulással II. Irénből, aki úgy, de úgy hasonlított termetre, arcra, szemre, hajra I. Irénhez — a megszólalásig. Éztán 1 eUIlt; szótlanul és félsz-gén, de sokacjelentően meghajtotta magát és ki- támolygott. örökre. Otthon még egy keveset gondolkozott a dolgon, aztán legyintett egyet, elűzve a köizelmult emlékét, mint egy háborgató iegyet s íróasztalához ült. A papirosról — úgy látta — bölcső­jéből karra felvett, sirva-mosolygó, meg­vigasztalódott csecsemőként ragyogott a szemébe a társai mellé iktatott, hatodik tizedestört s ő hallgatta — tisztán hal­lotta — ahogy a picinyke számok, min­denért kárpótlóan, kórusban gőgicsélik a nagy eredményt, hogy hány milliomod millimétert nő a szakállszőr tüstént a le­borotválás után. x -V Gázálarcban tilos golfozni LONDON, augusztus hó.—­A midlcsexii légvédelmi egyesületek hatásos propagandát akartak kifejteni és elhatározták, hogy e célból gázálarc­ban fognak golfozni. Ezit a gázálarcos golibemutatót azonban betiltották a. ha­tóságok azzal az indokolással1, hogy a gázálarcom golfozás komolytalanná teszi az egész légvédelmet. Az angol közvéle­mény ezottiail a hatóságok mellé állott, mert hiszen, valószínűnek látszik, hogy egy légitámadás esetén, még a flegmati­kus angolok is abbahagynák a, golfozást. Megépül az északsarhi szálloda OSLÓ, augusztus hó. A norvég kormány harmincezer koro­nás hozzájárulásai lehetővé tette az észa­ki szálloda megvalósulását, amelyre egyébként részvénytársaság alakult. A szálloda természetesen nem egészen az Északi-sarkon fekszik, hiszen az ott zaj­ló jégtáblákra aligha lehetne épületet emelni, de mindenesetre ez lesz a világ legészakibb szállodája, amely a 79. észa­ki szélességi fokon terül el Ny. Aale- sundban, a Spitzhergágoin Kongsfjorcl mellett. A szálfőépületek tulajdonképen már meg is vannak. Lakóházaik ezek, amelyeket egy szénbánya építtetett, de ez közben beszüntette üzemét. Az Északsarki Szálloda Rt, amely- niek elnöke a norvég utazási irodai egyik vezetője, alaposan kitataroz,tatfa a háza­kat és hebutoroztatta minden igényeket kielégítően. A szállodában 12 állandó vendég lakhat, azonkívül van egy hatal­mas éttermt, amely elláthatja azokat a turistákat1, akik a kirándulóhajókról ér­keznek ide. Ny. Aallesundimak van posta- és táviróhivatala és minden 12 napban érint® etgjy norvég gőzös. A sarki szállo­dában az évszakoknak megfelelően sí­túrákat rendeznek, vagy pedig motor­csónak kirándulásokat a szép fjordok- ban. Azonkívül lehet nagyobb szánki­rándulásokra is lindulni sarki kutyák a.- tal vont szánokon vezetők kíséretével. Uj haromliíenyésztés Irta: Winkler János. Harmadik kiadás, 181 ábra, több színes kép, 250 oldal, 252 lej az ELLENZÉK könyvosztáfyóban, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is l azonnal szállítjuk. é

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents