Ellenzék, 1938. augusztus (59. évfolyam, 172-196. szám)

1938-08-07 / 177. szám

ELLENZÉK

T

to

■■ nr ^«’WWHMitiamr

SZAGOK IzS ILLATOK

Irta: CSATIIG KÁLMÁN

nem olyan egyszerű dolog, mert egerek, ! madarak és más kisebb állatok elfogásával van egybekötve. Hz a róka, ha szimatát vesztette volna el és szemmel akart volna vadászni, aligha talált volna egyetlenegy

Az este Jókainak az „És mégis mozog a föld!" cimii regénye akadt a kezembe, abban olvastam a „Két kék bakókból címzett vendéglogadó nevét. Egyszerre . ;v rég nem érzett, különös illat csapott meg, az, ami ennek a furcsa nevűi szállodának az udvaráról áradt ki sok-sok évtizeddel ezelőtt. Mert én azt az illatot nagvon jól ismertem, majdnem mindennap volt szerencsém hozza eveken keresztül, hiszen ott jártam el előtte igein sokat a mai Ráday, akkor Soroksári-utcán, minthogy arrafelé laktunk a Pipa-utcában. (Ma Erkel-utca.) Őszintén szólva, akkor inkább szag volt, mégpedig nem is jószag, c ak most, évitezdek messzeségéből nemesedett illattá az emlékezetemben. Az idő ugyanis mindent megszépít, még a szagokat is, csak ezekkel aránylag keveset foglalkozunk. A művészetekből csaknem egészen ki vannak tagadva, illattal hatást csak az egyház vált ki tudatosan, mikor tömjénnel füstöl és egyszer próbálták színházban, a Mei/ningeniek, akik a mérgezett gyertyák illatát, amelyekről a darabban szó volt, éreztették a közönséggel, fokozva a borzalmat.

Szinekre, formákra aligha emlékszem, ha a „Két bakókból“ eszembe jut, a szaga azonban ime annyira belevésődött az emlékezetembe, hogy ma is pontosan számot tudnék adi>i róla, ha az ember ezt az érzékét annyira el nem hanyagolta volna a civilizációban, hogy még nevet sem adott a szagoknak, mig a színeket pontosan osztályozta. Ami azt mutatja, hogy a szikek sokkal fontosabbak számára, mint a szagok, amiket csak három főcsoportra tud osztani: illatokra, amik a kellemeseket, szagokra, amik egyéb jelző híjján a közömbösöket és bűzökre, amik a kellemetleneket jelentik. Egyébként csak körülírással tudja őket megnevezni, vagy egy-egy tárgy nevével, amelyre jellemzőek. Azt mondja például: ibolyaillat. De azt, hogy milyen illatú az: ibolya, nem tudja megmondaJnii. A szinnel már másképpen á]l a dolog. Arra is mondhatja, hogy ibolyaszinii, de ha megkérdem, hogy milyen színű az ibolya, tud rá felelni, hogy lila.

Pedig nagyon valószínű, hogy az emberiség őskorában, amikor a civilizáció még nem szakította el alninyira az embert a természettől, számára is éppen olyan fontos volt a szimata, mint a hallása, vagy a látása. Ha ugyan nem fontosabb, mert a vadállatok példája azt mutatja, hagy nekik ez a legfontosabb érzékük és például az emlősöknél sokkal jobban ki vain, ‘fejlődve, mint a látás. A kérődzők közül ‘a legtöbbnek a látása még meg sem közelíti a szaglását, sőt talán a hallása sem. A legtöbb vadállat a pompás szimata után igazodik, még a ragadozók is, amelyeknek pedig a látásuk is éles, meg a hallásuk is. A szimatukkal keresik az eleségüket és a szimatjuk óvja őket a veszedelemtől. Erdőjáró emberek sokszor tapasztalják, hogy az őz a szemével öt lépésről nem ismeri fel a mozdulatlan embert, mig ha szimatot kap, két-háromszáz lépésnyi távolból is elmenekül előle. Az emlősállatoknak csaknem minden életmegnyilvánulásában nagy szerepet játszanak a szagok. A szerelemben is ezzel bájolják el egymást és azt is a szimatjuk mondja meg nekik, hogy mit ehetnek meg és mit nem. Alighanem azért van ez igy, mert a szagok az ösztönökre hatnak, mig a látás és a hallás főként az értelemre. Amit az is mutat, hogy a madarak, amelyek feltétlenül sokkal értelmesebbek az emlősöknél, már inkább igazodnak a szemük, mint az orruk szerint.

És talán éppen ez az oka annak is, hogy egy-egy illat, szag, bűz mélyebben be tud vésődni az ember emlékezetébe, mint hangok, szinek és formák. Mert ősi ösztönökben vernek gyökeret és nem az értelemben. Amit az orrunkon! át érzékelünk, az sokkal ellenállhatatlanabbul tud vonzani, vagy visszataszítani, mint akármiféle hang, vagy látvány.

Az elfinomodott, civilizált embernek a szagló érzéke mégis rendesem fejlettebb, mint a civilizálatlanoké. Ezeket a bűzök kevésbé bántják és ha érzik is, nem találják azokat olyan kellemetleneknek, mint a finyás uraságok.

Az ilyen kényes ember hallandó néha arra a gondolatra vetemedni, hogy az éles

szagba valójáoan több kellemetlenséget szere/ nek;, mint gyönyörűséget és valóban, a legtöbb ember szamára nem olyan rettenetes gondolat a szaglás elvesztése, mint a megvakulás, vagy megsüketülés.

Míg viszont a vadállatra nézve sokkal végzetesebb szerencsétlenség, ha a s/ima- i tát veszti el, mint a látását. Tudok olyan j rókáról, amelyről, miután agyonlőtték, i kiderült, hogy teljesen vak volt, de ennek ! ellenére egészen jó husbaun volt, ami azt mutatta, hogy vakon is, pusztán a szimatja segítségével meg tudta szerezni a mindennapi táplálékát, ami pedig rókáéknál 1

egerecskét is.

Embernek sem volna azért olyan egyszerű a szaglást nélkülözni, mint sokan talán gondolják. Nemcsak azért, mert a par- I fügyárosok tönkremennének, hanem sok gyönyörűségtől esnék el, akinek szaglasa nem volna. Nem is szólva arról, hogy az ételek, italok zamatát felerészben sem érezné, bizony elesnék a dohányzás igazi örömétől is. És elesnék sok-sok édes emléktől, ami különösen tavasszal szokta meglepni az öregedő sziveket, amikor virágos rétek illatától terhes a szellő és regi májusokat juttat az embernek.

Huszonöt év

Itta: THURY LAJOS

A férfi kihozta ai garázsból a kocsit és odaállít vele a veranda elé. A felesége már ott vártai, a legalsó lépcsőn állva, magaisszáru kez/tyüjét sínül gáttá el kar. csn, hosszú karján. A férfi ránézett, elmosolyodott, jólesett, hogy olyan szép az enyhe délutáni napsütésben, amint végig- s/'ikráznak o< napsugarak aiz egész színes, könnyű nyári hollómba burkolt alakon, azután kinyitotta a kocsi ajtajúi és az atsszomy beült mellé. Lassan, gurullak a kerten áili a kapuig, amint azután kint voltak az utón. a férfi, gázt adott a mit. tornak és jó tempóban indult a város felé.

— Géza telefonált. — jelentei te az asz- szony, — amíg a garázsban voltál Este a Parkban vacsoráznak, mondtam hogy talán mi is odainiegyünk.

— .Tó, angyalom. — bólintott a/ ura. Bossza 1ótag nézett egy kis tax r után, amely meglehetős bizonytalanul kanyar- gott az ulbon. alig lehetett megelőzni, ami. kor végre előtte vollt, eltűnt a> fokozott figyelem kifejezése az arcáról, elmosolyodott és azt mondta:

— Huszonöt évvel ezelőtt, amikor utoljára mentem angol futballistákat nézni, nem közlekedtem még ilyen urasaik Úgy emlékszem, gyalog mentem végig az egész Nagykörúton. Valahol az ÜUói-ut* nál felkapaszkodjam 'eg}' halálosan zsúfolt villamoskocsira, annak a lépcsőjén lógtam egy darabig féllábbal.

— Hogy. hogy féllábbal?

— Félilábam a levegőben volt... Milyen szép idők voltak, nagyon szépek.

Az asszony nem tudta, mi a szép abban, hogy valaki fémlábbal lóg a villamos ] lépcső jén, tehát csak mosolygott elnéző ni.

! Vilmáról mondiott va (taimi b, aki nagyon I sápadt, erősen le is fogyott mostanában, igazán aggódik érte. Óh, Istenem, legyint llett a férfi, majd rendbe jön megint* 1, azután folytatta alz emlékezést:

— Az igaizi nehézségek tulajdonképpen csak akkor kezdődtek, áruikor kiértünk a pályához. Emlékszem, egy koronám volt jó marék aprópénzben, tizfilléres lehetett ai legnagyobb cimlet az egészben. Állóhelyet már kjaiptatm volna érte, de nagyon sajnáltam a pénzt. Valami agyon, drótozott kerítésen másztaím át még néhány fialtál srác társaságában. Egy kövér jegyszedő átött odabenn a palánk tövében, káromkodva szaladgált utánunk, nol ae egyik gyereket kergette, hol a má- sfikaili. Mintha most is látnám a vörösre főtt, zsíros arcát, a kopasz homlokát. Egy gyereket fülÖnfogott nagynehezen, azután, hogy mi többiek szétszaladtunk, aizt is elengedte mérgesen. Képzelheted, egy pillanat aHatt eltűntünk a tömegben, a betonlépcsőn.

Az asszony bólintott, hogy képzeli, oldalról végignézett az urán és nevetett. Egy pillantással áttekintette a legjobb szabónál! készült barna ruháját, a köny- nyedén, elegánsan megkötött nyakken. dőjét és mulatott azon a gondolaton, hogy ez a férfi, az ö ura, valamikor pa- lánkokon mászkált át és jegyszedőkkel kergetőzöHL Közben beértek a városba«, átmentek a hidon is, ráfutottak a körútra. A férfi gondosan ügyelt mindenre, óvatosan, messziről kikerülte az akadá- lyokat, de arra is volt ideje, hogy telkesen magyarázzon tovább.

— Gyönyörű mérkőzés volt, amit I utoljára láttam. Hej, hogy emlékszem

rá. Az angolok úgy dolgoztok, mint egy jól megolajozott gépezet, a magyarok küzdöttek, mént az oroszlánok. Phii, hogy üvöltött a sok ember, hogy őrjönglek, amikor a biró valllaan.it megítélt, vagy nem itélt meg. Két napig rekedt voltam a meccs utón, pedig szorgalmasan öntöz- I gettem a toirkomait. Limonádét árultak akkoriban, sárga, meg piros limonádét, ! megittam két üveggel. Vájjon adnak-e í most is olyan színes Limonádét? Ittam volna többet és. Isten tudja mennyit, de a maradék pénzem perecre kellett. Nem is hi műid, milyen remek étied! a sósperec, milyen jóízűen ropog az ember fogai között és milyen felségesen ízlik rá a li* menade. No, hiszem ma(jd meglátod nemsokára, amint kiérünk, veszünk perecet.

Mire az asszony ráhagyta, hogy na- gvon jó llesz, már ki is értek a pálya be- I járatához A férfi végginézett ai hatalmas í au!ötábor-cin, amely a széles utat elfog- ! lalla. gondolkozott, hogy merre induljon, , egy rendőr azonban óit termett mellette és ingerülten kiabált. Balra menjen, ne álljon itt, 'tovább! A férfi kedvetlenül dörmögve balra indult, egy másik rend- őr megüt tovább küldte, végre leállíthatta a kocsjiát valahol jó ötszáz lépésre a i bejárattól. Kiszállta, gondosan lezárták a kocsi ajtaját és megindultak visszafelé, útközben a férfi kedveiden ül dörmögött magában.

— Hallatlan, micsoda közlekedés. Nem hagyják az embert békében, az ördög vinné el a sokféle szabályukat. így kell baktait'nEi a porban, valóságos kinj szenvedés, amig az ember eljut vala- i hová.

I Hatalmas emberfolyaimmal sodródlak I be a pályára. Odabenn félelmetesen sötét j tömeg rmorajtolt a; tribünökön és a kör* i lépcsőkön, egyszerre izgalmas feszültség támadt körülöttük, amint belevesztek a j tömegbe. Lejutottak a tribün elé, ott to- 1 vább kellett menni a széles utón a köI zépvcnnafll tájáig. Szöges drótkerítés tövé* i ben haladtak, az választotta eí a nézőteret a' pályától. A férfi föltekintett, végignézett' a sűrűn, egymásmelleit futó szöges dröthuzalokon*, a tekintete hirtelen elkomorult. Felemelte a kezét és végig- simitofct a homlokán.

— Mi a baj, szivem? — érdeklődött az asszony, akii megérezte a hirtelen hangulat változáséit.

— Semmi, angyalom — sietett megnyugtatni a férfi. — csak éppen eszem, be jutott valami.

Egy pillanatig még maga előtt látott egy csomó egymásba gábalyodotíb, összevissza görbült szöges drótot, amelyeket gránát szaggatott le valahol Volhyniában a cölöpökről és amelyekben arccal zuhant bele annak idején. Akkor valaki ok dalbai vágta a tolongásban, mérgesen odafordult és helyet csinált magának a könyökével, közben eltűnt a szeme elő! a nyugtalanító kép.

Végre elérték a helyüket, korzóülések voltak a jegyükre nyomtatott szöveg szerint. A jegyszedő szolgálatkészen megtö- rölget'te a székeket egy Diszkos kendővel, az asszony azonban igy Is nyugtalanul nézegette, hogy ráülhet-e a szép ruhájában. A férfi szórakozottan kutatott a zsebében aiprópénz után, adott valamit a jegyszedőnek, azután zsebkendőt szedett elő, rátcritelife a székre, leültette a feleségét, ő is léült mellé és nyugtalanul fészkelődön egy darabig.

J 9 3 8 a u u u * z t ti n 7.

Álko/üt kemény ez /.ék

pnnas/kodolt végül. A nap i ‘ül ép peil a szemünkbe; négy pengéi hatvanért különb helyet is adhatnának.

A kapukon át még mindig özönlőit tudóié a tömeg, elnéz lék egy darabig, hogy ugyan hová megy a sok ember hoj térnek el a zsúfoltnak látszó nézőtéren. A férfi elmondta, hogy nagyobb palya kellene már Budapestnek és hogy külföldön milyen nagy sporttelepek vannak, az a sszuny mérsékelt érdeklődéssel hallgatta. Végre nagy zugás, moruj ás támadt, azután dübörgő tops. tombolás. Mindenki megmozdult, előre tolongott, vagy Legalább a nyakúit nyújtogatta, a pálya bejáratánál feltűntek az angol játékosok. Egy hosszú, póz na vékony alak menit elöl a futball labdával a hóna alatt, utána a többiek. Nagy tombolás közepette Lassan, nyugodtan vonultak ft! a középre, sorbaálltak és felemelt karral) üdvözölték a közönséget, amely fokozott tombolással köszönte meg a figyelmet.

— VailiamilvOT nem igy köszöntek, — zsörtölődött a férfi. A magyarok is jöttek már kifelé, erre még nagyobb lett a lárma, visszhangzott belé az egész aréna Öreg asszony furakodott át a korzó- székek két sora között, pálcával a kezében, azon magasra felhalmozott sóspe- receket cipelt.

— Perecét kérek — kiáltott a férfi, megvásárolt négy darabot, kettőt odaadott a feleségének, a harmadikba mohón Ixűeharapotit. Nagyon jó, gondolta magában, de mire az első falatot megrágta, már tudna, hogy nem is olyan jó. Meglehetősen kemény perec volt és száraz. éppen csak a só érzőit rajta valamennyire. Még egyszer beleharapott, azután félretette a törött perecet, meg az egészet is. Eh, vigye el az ördög, milyen furcsái, száraz perccek. A pál’.ya közepén folyó sürgést-fongást figyelte inkább. A csapátok össze gyülekeztek festői csoportokban. fényképészek vonultak fel minden oldalról, azután jött a biró, sorsolt ai két kapitánnyal, ai csapatok felálltak a pályán. Váratlanul nagy csönd támadt, amelyben élesen, tisztán hallatszott a biró sipjele. Az angol középcsatár belerúgott a labdába, a játék megindult.

— Limonádét! — kiáltott a férfi egy kislányra, aki sárga, piros üvegeket cipeli! magával. Kapott egy szép sárga üveget, leszedte róla a gömbölyű üveggolyót, rákacsintott a feleségére, szájához emelte az üveget és nagyot húzott belőle. Az arca. valósággal megmerevedett a meglepetéstől: Valami langvmeleg, bizonytalan izü foíyadék került a szájába. Émelyítően rossz, gyanús löty volt, a férfi gyorsan letette és igyekezett minél előbb visszaajdni az üveget a kislánynak. Vigye innen, hogy ne is lássam. A limonádé kétségkívül sok fokkal rosszabb voit a huszonöt év előttinél. Igyekezett megfeledkezni róla, a játékot figyelte inkább, lássuk már, miiilyen gépszerüen működnek az angolok, hogyan küzdenek a magyarok. Éppen az angol középfedezetnél vollt a labda, futott vele. flegmatikusán körülnézett, hogy merre adja tovább. A férfi látttia, hogy a kapu előtt tisztán áll a balösszekötő csatár, ahhoz kell átpasz- szólni, ez nyilvánvaló. A fedezet belerúgott a labdába, amely nyílegyenesen szállt, — egv magyar játékos elé. Mindenki felszisszent, a férfi mérgesen hadonászott és kiaibáílt:

— Szamár! Nem tud játszani. Ezek an. gotok? Milyen máskép játszottak a régitek.

— Ugyan, szivem, — csendesítette a felesége. — Biztosan hibáztak azok is.

— De angyalom! — A férfi hevesen tiltakozott a feltevés ellen. — Egész más volt akkor miinden. Amikor utoljára itt voltom.

— Te Es más voltál még, — szakította félbe az asszony és könnyedén megérintette a kezét. — Fiatalabb voltál, huszonöt esztendővel fiatalabb.

— De angyalom, — kezdte megint a férfi és mérhetetlen csodálkozás látszott az arcán. Beszéd közben hirtelen elhallgatott és elnevette magát. Milyen furcsa, hogy erre nem gondolt még, amikor pedig szembeszökően: igaz! A asszony keze után nyúlt, magához vonta, megcsókolta, meg is simogatta, nem törődve a mellettük ülő emberek megróvó pillantásaival, azután mélánkéi ikusan mosolygott. Úgy van, úgy: huszonöt évvel voltam fiatalabb.