Ellenzék, 1938. augusztus (59. évfolyam, 172-196. szám)
1938-08-28 / 194. szám
I 93 S augusztus 2 S. ELLENZÉK-SZEMMEL.. u ju.&OM!M*S'J&&*vaáiZjr> awu3V«ii>anuQcrti»íí‘jx. ■ Önmagunkról Nem akarok vasárnapi rovatot nyitni. Legalább is a szónak abban az értelmében nem, ahogyan az olvasóközönség látja a vasárnapi cikkeket. Szeretnék minden héten néhány karcolatot felsorakoztatni az életből. Olyan dolgokat, amelyek egyformán közel állanak mindenkihez. Ezek a problémák pedig nem illenek a vasárnapok ünnepi köntöséhez. Újságírói szemmel“ létni a világot azt jelenti, hogy benne maradunk a hétköznapok forgatagában. Krónikásai vagyunk az események“ nek, önkéntelenül is meglátjuk az élet visszáságait. Rávilágítunk a szenzációk indító rugóira és igy nem vehetjük magunkra az ünnepi alkalmakkor ítélkező bíró tiszteletet parancsoló tógáját. Az újságíró a közönség közkatonája, aki mindig készen áll arra, hogy önmagát is feláldozza a pályájáért való lelkesedés tüzében. Ebben a szellemben akarom papírra vetni ennek a rovatnak cikkeit. Valamelyik nap a temetőben kóboroltam. Alkonyatba hajló augusztusi délután volt. Ilyenkor csodálatosan szép a hazson- gárdi temető. Visszaadja a nyugtalan Jelek békéjét. Egyre több és több ismerősöm nevével találkozom a fejfákon. Emlékeket idéznek fel bennem ezek a nevek. így jutottam el ahhoz a kriptához, ahol néhány héttel ezelőtt ölrök nyugalomra helyezték E'sida Jenőnek, a tragikus sorsú fiatal költőnek és újságírónak sokat szenvedett, ía- radt testét. Gondolatban magám előtt^ látom az egész temetést. Igazán megható es szép gyászünnepség volt. Majdnem az egész közönsée együtt maradt mindaddig, amig a koporsó mögött bezárult a kripta ajtaja. Képviseltette magát a temetésen a város egész magyar társadalma. Még most is fülembe csengenek a búcsúbeszédek szívhez szóló, szép szavai: A mottó, hogy „Sohasem főműnk elfelejteni“ ez egyszer igazán a szivből szólott. Hiszen valami rettenetesen tragikus volt abban, hogy fiatalsága teljében, visszavonhatatlanul eltávozik közülünk a tramszilvámai jövendő egyik legnagyobb Ígérete! És küldőben is: mi magyarok, temetni gyönyörűen tudunk! Szeretjük a végtisztességnél is a külső formákat. Senki sem vetheti a szemünkre, hogy nem becsüljük meg a haíottainkat. Valahogy meg sem tudjuk érteni az olyan különcségeket, hogy például az angoloknál a temetés inkább családi esemény, mint közügy. Nálunk csakugyan elnémul egy pillanatra a gyülölség a ravatal mellett. Barát és ellenség egymásra találnak. A temetés óráiban keresztények vagyunk a szó igazi és nemes értelmében. Talán ilyenkor igazán érezzük, hogy hiábavaló minden földi hiúság, mert mindannyiunk életének vonala végül is a temető felé ivei. Dsida Jenő temetésén szabadjára engedtük az érzéseinket. Hiszen akit elveszítettünk, -aiz egész magyar társadalom órjtiéke volt. Tehetséges tiró, a; Múzsák kegyeltje. Hivatott tollú újságíró, az események szerencsés kezű krónikása. Kedves bohém cimbora, aki szerette az éjszakák hangulatát és igazi örömöt- tudott telláltii a!z éltet minden szépségében. Fiattal! házas, aki a tragikus vég előtt alig egy évvel vezette oltár elé asszonykáját. Hogyne lettek volna őszinték a fájdalom könnyei, hogyne dobogott volnai együtt a szivünk a gyászoló családtagok fájdalmával}. Ahogy egyedül megállottám temetői sétám közben a kripta előtt, mindez újra eszembe jutott és arra gondoltam, hogy mi történt azóta, mióta Dsida Jenő koporsóján elhervadtak a részvét koszorúinak virágai. Hiszen ennek a fiatal újságírónak özvegye maradt. Bánatos -asszonykája, aki férjének csak költői és emberi babérjait örökölte, de a1 megélhetésről, a jövőjéről sajnos nem tudtak gondoskodni- a kartársak és a társadalom. s-irja mellett felteszem a kérdést, hogy tulajdonképpen mi tövisekkel és tisza- virág élein sikerekkel Icirakott újságíró- pályának a bére. .Vér,ük egyszer ,.újságíró szemmel" a magunk sorsát is. Próbáljunk saját magunk és hozzátartozóink jövőjéről gondolkozni! * Elismerésre mé'to és bet sít le te« gondolát volt az áldani hatalomtói, hogy fel* allíitolta az újságírói nyugdíjpénztárt. Olyan intézmény lesz, amely arra- hivatott, hogy biztosítsa a. sajtó munkásai számára is az öregség nyugalmát. Ez ai nemes intézmény természetesen még csak alapjaiban van meg. Becsületes szándékú elgondolások vannak lefektetve az alapszabályokban, amelyek életerős intézmény kontúrjait vázolják fel. a kormányhatalom mindent elkövet, hogy segíts cigiére legyen az ujságirófárs-adaiotm- nők és a nyugdíjpénztárból máris több munkaképtelen újságíró húz illetményekéi. Ennek aiz intézménynek tökéletesítése aizonbam még csak a jövő zenéje. Bizonyíték arra, begy a hivatalos hatalom átértenie -az újságíró hivatás fontosságát és módot kivan találni arra, hogy biztosítsa) az újságírók jövőjét. De vájjon a kisebbségi magyar társadalom megtette-e és mégteszi-e kötelességét a sajtó munkásaival szemben-? Az a társadalom, amely olyan gyönyörűen tud temetni és ünnepelni, gondol-e arra, hogy a közvélemény irányítói egészen a sárig a szegénység kenyerére vannak Ítélve? Nehéz erre a kérdésre választ aldn-i. Iga'd'a lanság lenne kategorikus nemmel felelni. Hiszen nem volt olyan ujságVó-kezdeményezés, amelyhez a magyar társadalom ne járult volna- hozzá bőkezűen és őszinte szívvel. Azt hiszem, olt van a hiba, hogy mi magunk sem gondoltunk soha olyan anyagi alap megteremtésére, amely az újságíróknak NEURALGIA FEJFÁJA/ HÜLÉfELLEM Kapható gyógyszertárakban és círogueriákban és hozzátartozóiknak jövendőjét megalapozza, illetőleg biztosítsa. Talán ha jól megfogalmazott indítvánnyal járultunk volna a közönség elé, megmozdult volna az egész magyar társadalom, hogy megterem lse a sajtó munkásainak azt az anyagi lailapói, amely elhárítja! fejük felől a jövő bizonytalanságának Damokles- k aráját. * Sorra veszem miagamban a^ erdélyi magyar újságírás legjobbjait. Fényes nevek. Becsületes, nyiltszivü, közéleti harcosok. Legnagyobb részük minden szépért, jóért lelkesedő, igazi ideálisia, akik az életüket is odaadnák egy-egy szent eszméért. De kivétel nélkül máról-holnapra élnek mindannyian. Köztiszteletben állóinak, de ez a köztisztelet nem teszi lehetővé számukra, hogy egy évben egyszer anyagi gondok nélkül valamelyik fürdőhelyen kipihenhessék magukat. Ha mégis eljut vallahovai valamelyikük, akkor ez vagy ellenszámlás hirdetés utján történik, vagy o'Van kölcsön segítségével, amelynek részleteit azután egy -ív keserű •verejtékével kell visszafizetni. Az ujságirófogla-lkozás már régen nem jeleníti a javiíbataitlan bohémet. Különösen más ennek a fogöaUkozásnak értelme nálunk, ahol magyar újságírónak lenni sorsvállalást jelent. Az újságírás szabad pálya. ONan, mint az orvos, vagy az Ügyvéd foglalkozása. De amig egy közepes menetelő orvosi rendelő, vagy ügy- védi iroda polgári jólétet vagy szerény vagyonkát is hozhat, addig a legnevesebb toll forgatónak sincs kilátása arra, hogy öreg napjaira jól megérdemelt szerzeményének kamataiból pihenhesse ki egy munkásélet fáradalmait. * Mi az újságíró jutalma? Elismerés, babér, halattiéit kézszoritások a jól sikeZILAEI, augusztus 28. A régi város képe megváltozik. Mint a a legtöbb városban, itt is elhatározta ai város vezetősége, hogy a macska fejű kövezetei száműztük és a főteret parkosítják. A vásári piacot mellékutcába szorították, aminek a kereskedők bizony nem örülnek, mert még gyengébbé tették ezzel üzleteikét. Egyhangú, lanyha élet folyik a városban. Kereskedők, iparosok lebonyolítják szerény munkáikat és — kimennek a szőlőkbe. Mert Zilahon csaknem minden embernek van szőlőbir- toka, ami pótolja a jövedelmet. Különben a városi polgárság ailig élhetne meg. Roppant kárt okozott a jégverés Nagyszerű szőlők borítják a lil'ahi hegyeket, melyek sok bort teremnek. Sajnos, nem nagy az öröm az Idei- termés- j ben, mert néhány héttel ezelőtt a jég a halbárt teljesen elverte és oly pusztítást vitt véghez, amilyenre alig emlékeznek az emberek. Tövestől tépte ki a vihar a szőlőket, egyes helyeken a hegyoldalon nyomuk sem maradt a szőlőknek. Roppant kárt, súlyos csapást jelent ez a termelőknek, a fogyasztók viszont kárörvendve mondják: — Legalább nemes I fajtájú szőlőt ültetnek, mert » régi tőTávofl! ál -tőlem, hogy profán kezekkel zavarjam meg Dsida Jenő özvegyének és hozzátartozóinak szent fájdalmát. De akkor, amikor felteszem a kérdést, hogy mennyiben gondoskodik a társadalom közéletünk első arcvonalának harcosairól: kézen fekvő kérdés, hogy mii örökölt Dsida Jenő özvegye, férjének nimbuszán és megbecsült nevén kívül. Önmagunkról irok. amikor Dsida Jenő Motel Corvin Budapest, Csökön ay-utca 14. sz. Nemzeti Színháznál. Családi szá'loda a város szivében. Újonnan berendezve, közp. tüíés, hide?-meleg íolyóviz. 1 ágyas szoba 3, P. 2 ágyas 6 P. Pillanatfelvételek Zilah város virágos piaci parkjáról, égverte szőlőiről és használhatatlan vasúti utcájáról Béke és nyugalom honol a papválasztás után a református egyházban kék ujgyiis igen savanyu bort adtak. Sovány vigasz. A rossz termés dacára is viselni kéül ai terheket, fizetni az adósságot, neveltetni a gyermekeket. Díszes park és rossz ut A vánoisi vezetőség nem törő du k ezzel s gőzerővel folly Hatja a főtér parkosítását. Virágokat, gruppokat ültetnek s -— hozizá kell járulni & költségekhez. Különböző összegeket, róttak ki foglalkozás szerint a város Sajtóira/, a helyzet tehát az, hogy nem a költségvetés alapjaiból, de rendkívüli „taksáiból“ teremtik elő a költségeket. Amíg a parit virágdíszbe öltözik, addig leixhat'atlanul rossz a vasúti állomáshoz vezető ut s azion kocsfiVaü; közlekedni úgyszólván lehieteHen. Óriási gödrök és kiálló kövek váltakoznak egymásután, — sár, vagy portenger váltják egymást az időjárás szeszélyle szerint. A város legfőbb utján mlár-már közveszélyes a közlekedés. Béke és nyugalom A református papválasztással ismét béke és nyugatiam van a, városban. A döntés megtörtént, Málnása dr. személyében uj papot választottak, az izgalmak, ellentétek elsimultak s megindult az építő munka (dr. v. e.) riíllb cikkekért, amelyeket másnapra mán el is felejtenek. Egy-egy ujságirójubileum alkalmából hangzatos felköszöntők és végül cigányzenés, látványos temetés. Most visszatérek arra ,ai kérdésre, hogy megteszi-e a magyar társadalom kötelességét a kisebbségi sajtó munkásaival szemben. Fentebb megállapítottam már, hogy erre a kérdésre nem lehetne határozóin nemmel felelni. De jó lelkiismerettel igent sem mondhatok rá. Nézzük csak a legkézenfekvőbb példát! Hogyan gondoskodik hírlapíróiról a román társadalom? És hogyan gondoskodott akkor, amikor országrészünk román lakosságai elit kisebbségi sorsban? A tekintélyes román újságírókkal szemben beszédesen nyilatkozik meg a közvéle> mény hálája. Bankok, kereskedelmi vállalatok és a román gazdasági élet többi vezetői mindig fail álltak és találnak módot rá, hogy az újságírókat tisztességes mellékjövedelemhez juttassák, anélkül, hogy ezért egyéni és hírlapírói becsületükhöz méltatlan ellenszolgáltatást követelnének. Húsz éve ólünk kisebbségi sorsban. Hol van az a kisebbségi intézmény, amely hálájának és elismerésének jeléül ilyen állást biztosított volna a kisebbségi sajtó valamelyik tekintélyes munkása számára? A bankok igazgatóságai, a kereskedelmi vállalatok felügyelő bizottságai csak úgy hemzsegnek a két könyökkel érvényesülő fiatal ügyvédektől és a közélet vagy a gazdasági konjunktúra egyik napról a másikra felszínre vetődött irányitóitól. Az azonban senkinek sem jutott eszébe, hogy az évi tisztujitások ajkaiméival felvesse a magyar sajtó valamelyik munkásának mocsoldalan és becsületes nevét. Ezek ai megállapítások önmaguk helyett beszélnek. Ha borzzá tesszük aizt is, hogy még sohasem indáit meg mozgalom fiatal újságírók továbbképzésének, külföldi tanulmányút jónak és elörehaladásá- 'rts\k segítése érdekében, akkor már készen is állunk a felelettel, hogy önmagunkat áimitanánk el, ha azt mondanánk: minket hálával és szeretettel tejben-vaj- ban füröszt a magyar társadalóm. * Ujságiró.S'zemmel nézve ezt írhatjuk önmagunk sorsáról!. Valahogyan felületes és laza a magyar kisebbségi uj ságirónak a közönséghez való viszonya. De hangsúlyozom: a közönséggé*! szemben nem szabad igaztalanoknak lenni. Bennünk is van valami fölényes nemtörődömség. Szeretünk behunyt szemmel haladni a holnap felé. Azt hiszem, nagyon könnyű lenne megtalálni azt az utat, amelyen újságíró és közönség megértéssel dolgoznának együtt olyan anyagi alap megteremtésén, amely biztosítja az ujságifópálya munkásának öregségét és a fiatalok továbbképzési lehetőségét. Az az érzésem, hogy ez az idő is ei fog következni. Akkor majd nem lesz vigasztalan, ha „ujságiró-szemmel“ nézzük, hogy a síron túl mi történik a hozzátartozókkal. Nőm készíthetünk vádiratot a társadaWotm ellen, mert be kell ismernünk. hogy saját sorsunkért elsősorban mi magunk kéll vállaljuk a könnyelmű gondatlanság felelősségét. Végh József. Uj baromíiíenyésztéi Irta: Winkfter János. Harmadik kiadás, 181 ábra, több színes kép, 250 oldal, 252 lej az ELLENZÉK könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is fii ónnal szállítjuk.
