Ellenzék, 1938. augusztus (59. évfolyam, 172-196. szám)
1938-08-14 / 183. szám
IV 3 3 augusztus 14. ELLENZÉK 11 OH,' IK)V sín »lel 0<I K Hogyan derült ki RedI ezredes áru Egy orosz vezérkari tiszí most nyilvánosságra hozott naplójegyzetei Suchombinowtó), melyben 0 miniszter ,,egy kiírnió oszi'rálc kémet1“ ajánlott neki, akiivel ,.Nicetas Niko — Bécs — poste restante“ óimén kell felvenni az érintkezést. Az orosz vezérkar eleinte bizalmatlan volt vy uj emberrel szemben. Midőn ez azonban már első levelében oly adatokat küldött] be egy osztrák-magyar hadtest mozgásitására vonatkozólag, melyek az ellenőrzésnél mindem tekintetben helytállónak bizonyulták és további kiegészítő adatokat ígért 3000 rubel előleg ellenében, a kételyek eloszlottak. Az uj ember egymásután kapta ei megbízásokat s azokért a pénzt. A végzetes T betű Akkor persze senki sem tudta, hogy Nicetas Niko név aláirt Redl ezredes.' rejtőzködik. Leveleit mindenkor vagy Németországból, vagy .pedig Svájcból inditoita ütnek, úgyhogy ez asztmák-imJagyar kémelháriltó szervezet azokat sohasem ellenőrizhette. Szentpétervárról viszont közvetlenül Becsbe érkeztek a levelek, amelyek azonban úgy voltak fogalmazva, mintha bélyeg- gyűjtők levelezéséről volna szó. és a levelekhez mellékelt összegek mindig minit értékes, Oroszországba eladott bélyegek clienértékei szerepeltek. Ki tudja meddig ‘folytathatta voiinai Redl ezredes aljas tizeiméit és mennyit áirUhatolt volna a monanchiia hadseregének, ha történetescn az az orosz hivatalnok, aki a levél továbbításával volt megbízva, nem követ el hanyagságot, mely azután az áruló számára végzetessé vált. Másfélévi sűrű levelezés után ugyanis Szentpétervárról Nicetesiniaík küUldött egyik levélét az a bizonyos hivatalnok fetedékenységbol egy oly bélyegzővel pecsételte le, mély ,,T“ bellit ábrázott. Tudnia kellett volna annak a hivatalnoknak, hogy ezt a bélyegzőt az Osztrák-Magyar Monarchiában működő kémek levelezésére már nem szabad használni, mert már elfoglak egy orosz kémet, akinél ezzel a bélyegzővel jelzett levélét találtaik. A fejleményeket az időközben ai bécsi, 'lapokban megjelenít közleményekből ismerjük: a. toposra értesítette a rendőrséget aj Hévéi érkezéséről. Detektívek őrködtek q vostezrestante rekesznél, akik nem ismerték fel az ott a levél átvételéért polgári ruhában jelentkező Redl ezredest, ellenben nyomban követték u Klomser-szálhodába, ahol) a portás fedte fel elotrtiük kilétét. Mikor Redl látta, hogy mi történt, a szállodában föbelőtte magát. Sementovski naplója! szerint íiéhát, egy orosz hivatalnok hanyagságának köszönheti a monarchia vezérkara a legveszedelmesebb kém leleplezését — eddig ugyanis csak anyagit tudott a nyilvánosság, hogy a levél valami okból gyanús volt a postán és ezért értesítették a rendőrséget. A napló írója ezonibiatni még egy máisák érdekes részletet is közöl: t. i., hogy az orosz vezérkar oda volt a csodálkozástól, midőn ilymódon megállapíthatta végre Nicetas Niko kilétét, melyet addig hiába kutat off és ekkép kétségkiuüli módon meggyőződhetett arról, hogy a monarchiáról közölt hadititkok az első betűtől az utolsóig helytállók voltaik. Ez a megállapítás sznte még nagyobb kárt okozott a monarchiának kaitonaiilag, miint maguk ez. adatok! vSemJentovski fejtegetéseiből még kiderül, hogy mesebeszéd volt a\z az állítás, mely szerint Redl ezredes az orosz kémszol gálái tál adataiért 9 millió koronái kapott volna. A napló szerint az orosz vezérkar összesen legfeljebb ötszázezer koronával jutalmazta az árulót. Hogy hány százezer katona vére szárad a lelkén, arról beszédes' képet nyújt aí világ- háboirumíalk az orosz harcterek hősiihallottiáiról közölit statisztikája . .. PiPO JÁTSZIK Elbeszélés A kisfiú ott állt a nápolyi fiiiaitaikoruak bírósága előlit. A biró urat nézte és nem értette, hogy mit takarnak tőle. Hiszen ő nem estimáit semmi rosszat, tehát a/ biró ur nem bánthatja őt. Valami tévedés van a dologban. A biró nr álüa borostás voHt s erősen izzadt. Pipo csodálkozott, hogy ezek a komoly urak miért nem vetik le a kabátjukat, mint Babbo, a miimdig mosolygó édesapja. Babbo minidig ingben járt, nagy vörös karján felhajtotta az inge ujját, bikianyakán, kihajtotta, az ingét, szőrös melle is kilátszott néha, de senki' sem vette rossz néven tőle. így feküdt naphosszat a Santa Maria utcában, a lakásuk előtt, itt tanitlotta őt meg azokra a különös játékokra, amely pompás és titokzatos volt és amelyről nem szabad volt beszélni a többi fiuknak. A többi fiuknak fogalma sem volt), hogy ő, Pipo, milyen fontos és nevezetes ember, ho.gy felnőtt szómba megy és hogy Babbo négy. szemközt Főnöknek hívta őt. — A többi gyerek mást játszott, mint ő: kavicsokkal dobálózott, macskákat hajku- rászott, boxolt, verekedett, énekelt s ha: néhány centesimója akadt, elszaladt tengeri áilaítfokJat nézni a Park nagy aqáriiu- mában. A többi gyerek is lejárt a kikötőbe röhögött, ha a) szolgálatos kikötői őr elzavarta, mert amerikai) hajó ér* kezett, vagy más csuda történt, mikor gyerekeknek tilos volt a kikötőben ácso- rogni. Nem csoda, ha Pipo nem is beszélt a többivel, fütyült rájuk, őt Babbo és Babbo barátiad bevették a bandába, a felnőttek csodálatos társaságába és igy Pipo is, habár csak tízéves volt, felL nőttnek érezte magát). — Mám mi- mai halállá óta nagyon és egészien felnőttnek számított Pipo. Szegény kis mammi- na úgy báni vele, mintha kis baba lett volna, még ezelőtt három évvel is, pedig akkor mór nagy fin vollt. Mammina jó volt és szép voflfc és egésZi map rendezgetett a fciis szobában, porolta a szentképp* két, ügyelt arra, hogy ai Madonna képe alatt a mécs kicsi lángja ki ne aludjon. Miig ólt mammina, csodaíszép volt a szobai: nem volt elrepedve a tükör, mint most és nem volt tele légypiszokkal És a poTcellónkutyák se veszítették el füleiket és lábaikat és a fényképek Is gl ódában álltak a nagy színes tengeiri kegylök- ban az asztalon. Mammina nem engedte, hogy Babbo beletörölje a sáros lábát az egyetlen szőnyegbe, ami gyönyörű piros volt, tele kék, sárga és lila virágmínták- kal. Azóta mammilnát kivittek ai sok szobor közé a földbe, vele együtt eltűnt a rend, senki sem ügyelt feli a leckéire, az ágyak alatt borosüvegek állták, a tengeri kagylókban alig maradt egy-két kép, kártya' és kockajáték került beléjük. Ha néha átjött az öreg Gin na rendet csinálni, abban nem volt köszönet, mert Ginna mindent másfelé tett, mint ahogy kellett volna és Babbo orditoft, mert megszoktál, hogy a gyufa a szőnyeg alatt állt, hogy ne vegyék észre és hogy a borospoharak az ágy állá sorakoztak, hogyha fáradt volt este, mikor hazajött, csak le kelljen utánuk nyúlni a földre. Ginma ellenben; Irta: LUIGI FERRARA uj rendeli akart és asztalra akarta tenni a poharakul! mindenáron. Ezért Babbo felkért Ginnát, hogy ne jöjjön többet takarítani), mire Ginna rendetlen vén disznónak nevezte Babbot. Aztán nem jött senkii, csak férfiak és festett nők, nagy rojtos kendőkben, szépen kbodrozott hajjal és vérszinü szájjal. És a banda. Hat-bét marcona, hangos, borozó, fekete ember, félelmetesek, de barátságosak, akiktöl csak akkor lehetett komolyan tartani, mikor berúg- tak, mert ilyenkor minden kezeügyükbe eső elmozdítható tárgyat egymás fejéhez akartak hajítani). A nők visítottak, a régi, tölcséres gramofon a Sole mint játszotta — csupa mulatság volt atz élet. De azért Pipo néha felsírt álmában, mert magám értezte Mammina édes hűvös kezét és hallottá) szelid hangját, amíint Babbot* 1 csíkija. És újra hallotta mammina kicsi köhögését és akkor reggel min. dig szomorú volt. A báró ur mindezt tudta Piperéi, mert mielőtt idehozatfai, mindent kivizsgált családi körübnényeirőlL A biró ur ezt a sok utánjárást, hely számi sízemlét és fáradságot „környezettanulmánynak“ nevezte. Lelkiismeretes és alapos gyermek- biró vóit és modem elvei voltak a1 fiatal, korú bűnözőkről. Tudta, hogy gyökerénél kell keresni a bajt, de a Pipoéhoz hasonló eset, még nem fordult elő pályája során. Pipo még mindig ott állt, sapkájával a kezében, maigy fekete szeme ide-oda ugró pilla nltássalí nézte a biró urat, a falat, a csendőrt, székeket és várt. Egy fekete hajfürtje mindig a homlokába hullt, egy fejrázássál felvetette a többé közé és bosszankodott, hogy újra meg újra visz- szaesik. Aztán a cslendőrt nézte, gyönyörű pirossávos fekete ruhájában és iriilgyelfe, mert csendőr volt. Éppen arra gondolt, bogy ő is inkább csendőr lesz, hajóskapitány, mikor a biró ur hangját hallotta. Nem hozzá beszélt a biró ur, hanem róla. — Az eset példátlan uraim — mondta — ennek a kisfiáinak fogai ín a sincs, hogy mit tesz az: bűn. Figyeljenek csak ide. Pipa felé fordult és megkérdezte: — Mondd csak Pipo, milyen játékra tanított még édesapád? — Zöldségesdiire — felelte Pipo kényei, metlenül. Babboniak megígérte, hogy nem szól a furcsa játékokról. De mosl muszáj volt. Mikor Babbot elvitték a csendőrök, maga moiítei, hogy muszáj. Akkor is nevetett Babbo, egyáltalán nem ijedt meg ai csendőröktől. — És milVem az ai zöldségesdi? — kér- dezte a biró ur. — Kimegy az ember a zöldségpiacra — mondta Ptipo. — Ott vannak a kofák, előttük nagy kosarakban a zöldségek. Mindenfelé zöldség. Babbo megmondja, ho|gy mit akar: hagymát, retket, paradi, csomuot. Az ember megvárja, inig rém sokan jönnek és vásárolnak és veszekednek a kofákkal. Mikor senki, se néz az emberre. 9* ember kiveszi a kosárból. r «^yaajnógyert y® 1 diliiósior baváft a v*r tanyaken éta < míndannapi használatban. A leghíresebb versenyzők értékelik a 3 O S C H gyujté- gyertyát. Az Ön motorja is jobban f&g működni, ha minden ! 5.000 km. után ujQOSCH gyertyákat »tereibe. LEQNSDA & Co. Bueereşti és fiókjai axn/í' kelj! és elszalad. Ez a zöldségesdi. — Hát a másik, amit ugyancsak a piacon játszott, Pipo,? —- A másik ugyanúgy megy, csak akkor gyümölccsel játszik az ember. Az a gyümölcsösdi. De zöldségesdi! és gyü- mölcsösdít is nemcsak a mercaton lehet játszani, hanem azokkal az emberekkel Is, akik kosarakban viszik ki a minden, félét és akiktől az asszonyok megveszik a holínit. De ez nem olyan érdekes. A bird ur eiőrehajolt. — A legnehezebb játékot mondd el Pipo. Pipo megvakarta ai fejét. — Hát eztet nagyon tiltotta Bappo, hogy elmondjam, mert ez- csak a mj privát játékunk volt. Ez volt a pénztárcásdr. A kikötőben csináltam meg a Santa Lucián, mikor sok volt1 az ember és valamit bámultak. Ugyanúgy kellett játszani, mint a többit, csak nehezebb volt, mert előbb meg kellett figyelni, hogy honnan veszi ki az illető a pénztárcáját, azt el kellett venni tőle és nagyon gyorsan elszaladni. Meg kellett kicsit lökni és nem szabad volt a zsebe felé nézni, ahonnan kivette az ember a pénztárcáját. Hanem előre keltett bámulni, miint a többi. Ez volt az első szabály. A második szabály az volt, hogy előbb csendesen kellett mellőle eltépni, a harmadik, hogy minéi gyorsabban kellett a pénztárcát Bappo- nak hazavinni. Most megszólalt egy komoly, szakállas ur: — Elképesztő raffinéria. Biztosítom kollega ur, hogy a gyerek ravaszkodik. Tiziéves gyereknek tudnia] kell, hogy mi az: lopni. A gyerek be van: tanítva. A biró ur a szakállasra nézett és úgy felelt: — Kollega ur tévőd. A gyereknek fogalma sincs arról, hogy lopott. Ugy-e Pipo? Pipo válía't vont. A szakállas most újra faggatni kezdte: — Te nem tudod mi az, hogy lopni? Nem tanultad az iskolában: Ne lopj? Nem tudod, hogy nem szabad ahhoz nyúlni, ami a másé---Szünetet tartott. — Nemi tudod, hogy mi vagy? Tolvaj vagy. Közönséges kis tolvaj! Javítóintézetbe csukunk! Pipo most értette meg, hogy mi történik körülötte. Feleik oltott: — Nem vagyok tolvaj! —'kiáltotta — nem vagyok tolvaj. Én csakijátszottam. A biró ránézett és biztatóan mosoly gott. Inkább érezte, mint tudta, bogy a kősóm nem hazudik. Iszonyú mélységek b tekintett már, ismerte a gyermek lel kér és a felnőttek aljatsságát. Nem lehe tett megtéveszteni. Csak a szemébe nézett va&akinok és tudta, hogy leivel beszél. — Ne félj Pipo, — mondta szelíden — én elhiszem, hogy csak játszottál. A javítóintézettől pedig ne félj. Olyan az, miniţi más iskola, ahonnan kivett az apád. hogy nyűgöd lábban játszhasson veted. És ott meg fogod tanulni, hogy milyen játékokat sziaibad játszani egy in- éves nagy fiúnak. Pipo nem sirt többet. __ Igenis signore — mondta és fogni között mormolta csendesen — és még a? a gonosz szakállas azt mondta, hogy tolvaj vagyok! Marion Lili fordítása. rrr»—nrnmnn---------- —»'=—■« »■ ™""’—■■■■■■■■■ ■ 1 n.n . ti- - 1 r ■■ a«-.-; LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg« választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályáJban, Cluj, Piaţa Unirii. Ú BÉGS, augusztus hó. Recii ezredes ügye kétsiégenkivül a háború- előtti korszak legszenzációsabb kémügyeinek egyike »volt. Szülte elképzelhetetlennek tüait akkoriban, hogy egy császáii és királyi ezredes-, aki még hozzá a vezérkar befolyásos tagjfa), Bécsiből, a kaitcxniaiilliag inányitoEidó központból rendszeresen juttlaßsa el1 a monarchia Oroszország ellen irányuló mozgósítási és felvonulási, terveit aiz ojiosiz vezérikarhoz. Midőn pedig rájöttek árulására, az Időközbeni megszűnt Klömser-(szállód ábaln, főbelövi miagát, anélkülii, hogy a had vezetőség árulásának részleteit kideríthetné! A foirnadalom után, aimiikor orláír szabad voült, a lapok részletesebben foglalkoztak Redl e zredes árulásával. Azt azonban, hogy tulajdönképem miként ■ákerült az árulót leleplezni, mindeddig pontosan nem állapították meg, illetve nem közölték a nyilvánossággal, valószínű lieg azért, mert közvetlenül az ügygyei kapcsolat,ha in állók vagy elhaltak, vagy oedig hallgat tok. Erre az eddig homályos pontra derítenek moot fényt egy vollt orosz ex lázárt ezredes napló jegyzetei, melyek pár mappa! ezelőtt, kerültek a nyilváfiiios'ságira, Röviddel ezelőtt hunyt el' oz emigrációban Semen tovski Kurilo Nikol ezredes, a háború- előtti orosz császári vezérkar egyik fontos szerepet betöltő tagja. Hátrahagyott, naplójegyzeteit Becsben tették közzé. Semen to vski megemlékezilc qi Redbügyrő'l is, érdekes részleteiket tár fel és arra is- rámutat, mlikéu-t történt meg — még pedig orosz neszről elkövetett hanyagság folytán, — az áruló lelépte zitls'e. „Nicetas Niko — Becs— poste restante“ Sementovski leírása szerint, 1912-ben a szentpétervári kémiroda vezetője levelet kapott az akkori' orm-z hadügyminiszteütől,
