Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-10 / 153. szám
8 «rara ellenzék mastoammmm Magyar falu a népek keresziuiján Tormac, bánáti nagyközség történeti és társadalmi rajza Irta: IFJ. KUBÁN ENDRE A bánáti humusz nehéz, fekete földjén sűrűn benépesített és meglehetősen közel iekvő falvak sorakoznak, melyek erősen különböznek egymástól .A román falvak igénytelenek, de egyre jobban szaporodó lakossága kőből és vályogból épített házainak sokasága, a sváb községek jólétet eláruló piros cseréptetős házai után Ot- vesti, majd ismét román falvak következnek, hogy utána Timisoarától 37 kilométernyire fekvő Tormás házai akasszák meg a bánsági sikság fullasztó, nyomott egyhangúságát. Bánság erősen kevert és sok nemzetiségű falvai közül, ahol románok, szerbek, németek és magyarok laknak egymás tő- szomszédságában és legtöbbnyire egy faluban. Tormac az egyetlen színtiszta magyar nagyközség, lakosai kivétel neiki.il református vallásuak és a nevét 1S9a-ik évben nyerte száz éves fennállásának emlékére. Valószínűleg azért, mert körülötte kizárólag román, szerb és német falvak sorakoznak és Így a községben látták a magyarság bánáti végvárát. A török uralom után a jóformán teljesen kipusztitott Bánságban történt telepítések során, amikor is román és német falvak nőttek ki gombamódján, Tormac helyén is német község alakult, melynek lakosságát Mária Terézia Szabolcs- és Pestvármegyéből telepítette ide és legnagyobb részük Vad- chert községbeli római katolikus vallasu sváb földművesek voltak. Az újonnan alakult falu Rittberg osztrák tábornoktól kapta nevét, aki szoros barátságban élt Mária Terézia mindenható kancellárjával és a község hübérurával, Kaunitz Vencel herceggel. Rittberg község története jóformán a környékbeli falvakkal va'ó örökös torzsalkodásban, sőt komoly harcokban merült ki. Az alig másfél kilométernyire lakó Sipet román község lakosaival nap-nap után összetűzésekre ,kisebb háborúkra került a sor és a dolgozni, de nem harcolni akaró németek éjnek idején a legnagyobb titokban felkerekedtek és elszöktek a veszélyes szomszédok elől s ugyancsak Banatban, a mai Vecehaza községet alapították. Az uj telepítés Az uradalom időközben a magyar kincstárra szállt át és a kormány okulva Rittberg német lakosainak szökésén, e'- határozta, hogy keményebb kötésű lakosságot telepit ide, akik megfékez'k a szomszédos községeket és azokat békességre kényszerítik. A kormány a eristuri, de különösen a Tisa vidéki reformátusok közül csakhamar mintegy százötven családot toborzott össze, akik I794*be/i el is foglalták a németek által elhagyott és romokban heverő községet és még ugyanazon évben nemcsak a községnek, hanem a református egyháznak is megvetettek az alapjait. Az az állítás, hogy amikor a sipesti szomszédok elkergették, illetőleg kizaklatták a telepes németeket; akkor a kormány megnyitotta volna a szegedi csillagbörtön kapuit a rabok előtt és azok feltételes szabadsággal Rittbergben telepíttettek le, megírva sehol sincs, az öregek pedig pirulva utasítják vissza, mint ráfo- gást, azt azonban elismerik, hogy e hely sok kisebb=nagyobb büntetés elől menekülő jobbágynak menedékhelye volt s hogy itt, a magyarság megerősödése céljából, a nagyobb büntetés elől menekülő bűnöst sem üldözte már az igazságszolgáltatás keze. A sipetiek csakhamar a magyarokkal is éreztették hatalmukat s gyújtogatni és fosztogatni kezdtek: mig végre ütött az utolsó óra. Ugyanis egy pásztorversengés miatt, melyben Oláh István nevű suhanc egymaga 18 sipetit vert le a lábáról és a verekedés olyan nagy méretet öltött, hogy a két község félreverte a harangokat és formálisan hadat üzent egymásnak. Tormac lakossága erre kapákkal, kaszákkal, fejszékkel felszerelve bőszükén rohant Sipet község felé, azt felgyújtotta, a lakosságot pedig kiűzte falujából. Ez azután pontot is tett a két község viszálykodására. Perre került a dolog és a kormány végül is a békesség kedvéért, a sipestiek számára Tormáétól messzebb fekvő földeket engedélyezett, akik ott uj falut alapítottak. Az uj lakók jogainak biztosítása A véres összetűzés valószínűleg mindjárt a magyar település első éveiben történhetett, mert a község irattárában őrzött eredeti s magyar nyelven kiállított okiwt tanúsága szerint a magyarok e helyen már i8oo=*ban annyira megerősödtek, hogy a kincstárral a telepitéssel járó jogok és előnyök biztosítása céljából az 1795. évben szóbelileg megkötö'tt szerződés pontjai alapján a Timisoararól kiküldött báró Boselli és König Antal kincstári megbízottakkal írásbeli szerződést kötöttek. A szerződés kivonatolva a következő pontokat tartalmazta: i. A németek által elhagyott házak és azokhoz tartozó földek csak református, magyar családoknak adhatók azzal, hogy a kincstári földeket az urbárium szerint munkálni, a réteken, szántóföldeken s a község belterületén levő erdőséget irtani tartoznak, azzal az előnnyel, hogy ezen munkájukat betudják a robotba s ráadásul a kiirtott fatönköket is megtarthatják. 2. Azok a települők ,akiknek nincsen házuk, az uraságtól építkezéshez szükséges fát, nádat és ötven robot elengedését nyerik. Azok ,akiknek a házaik javításra szorulnak, nádat kapnak és harminc robotnapot engednek el számukra. A felépített, illetve megjavított házakat a rittbergiek kötelesek lesznek mindig jókarban tartani. 3. 1795. év november i-től 1801. év október 31-ig a rittbergiek minden adózástól és a kincstár részére szokásban levő munkák alól fel vannak mentve, azonban a vetőmagot, amit az uraságtól kölcsön kapnak, kötelesek mielőbb hiánytalanul visszatéríteni. 4. Kötelesek lelkipásztorukat és iskolatermüket 1798 november i-től maguk fizetni, de az uraság a papnak egész házhelyet és egy hold földet szőlőkertnek, adómentesen, tulajdonjoggal átenged. 5. A kincstár kötelezi magát, hogy a háború után a községnek templomot, a lelkipásztornak pedig tisztességes lakást épít. 6. Az úrbéri szántóföldeken kívül minden jobbágy, ha kívánja, meg egy hold szőlőkertet is kap használatul, mely után dézsmával nem tartozik, de köteles éven- kint 30 krajcárt a földesur pénztárába befizetni. 7. Az „Oberland“ nevezetű földekből, 1401 hold földet 1800 évi november 1- től a szerződést aláíró 144 család bérbekap. 8. Az uraság köteles a községben levő 13 kutat a maga költségén jókarba helyezni s a szükséges felszereléssel ellátni. 9. Ezen szerződéssel a rittbergiek arra kötelezik magukat, hogy itt állandóan megtelepülnek, szorgalmas gazdák lesznek, a földesuraságnak és tisztjeiknek engedelmeskednek s magukat mindenkor csendesen viselik. Kelt 1S00. évi junius hó 7-én. A szerződés azonban írott malaszttá vált, mert a kincstári birtokot Rohan francia származású osztrák herceg, majd gróf Vojkffy Ferenc vásárolta meg, aki a szerződést a rittbergiekkel nem ujüotta meg s igy azok a kikötött előnyöktől, templom, papiak építése, stb. elestek. A község mindazonáltal igy is virágzásnak indult és az 1S48. szabadságharc idején Kossuth gyújtó szónoklata legelőször a Banatban a tormaci gazdák szivében talált otthonra és megértésre. A község jelene A község lélekszáma ma meghaladja a 2500-at. Az impériumváltozás után mintegy tizenöt román tisztviselő telepedett le és közel húsz német család, akik főleg az iparos mesterséget űzik. Az igénytelen és boldog, józan svábok hamarosan gyarapodnak az anyagiakban és ma már a falu módos lakosai közé tartoznak. Tormac lakosságának több mint a 95 százaléka református vallásu. Még nem is olyan régen, öt-nyolc évvel ezelőtt, több mint százhúsz család adventista volt. Az adventisták, akiknek többsége leginkább a törpebirtokosok sorából, tehát a nehezebb viszonyok között élő földművesek közül kerültek ki, a község református lelkésze szivós és kitartó munkával téritette vissza a református egyházba és ma alig tiz család van még, akik „bibliások". Területe 5800 lánc, mely másod-harmad és negyedosztályu föld. Búzát, árpát, rozsot és herét termelnek. A falunak, mint a fentebb közölt szerződésből láthatjuk, kevés szőlője is van. Az 5800 lánc termőföldön kívül 350 lánc legelőterületük van. A falu állatállománya 450—500 tehén és ugyanannyi igásló. A törpebirtokosok és a zsellérek a tehenek helyett kecskét tartanak. A község földjének 18—20 százalékát hét család tartja a kezében, akiknek 100- tól 300 láncig terjedő birtokuk van. Ezeken a nagygazdákon kívül 50-től 100 í lánc birtokkal negyven család rendelkezik, mig a kisbirtokosok 5, 8, és 50 lánc nagyságú földeken gazdálkodnak. Vannak a faluban szép számmal, körülbelül a lakosság 20 százaléka, zsellérek is, akiknek nincsen földjük, vagy mint az egészen törpebirtokkal rendelkezők, kényszerítve vannak más munkát is keresni, kommen- tációt, napszámot vállalni, hogy a maguk es családjuk megélhetését biztosítsák. A ,,zsirostc bánáti viszonyoknak és a bőven termő földeknek megfelelően a zsellérek életszínvonala, természetesen csak élelmezés terén, messze felülmúlja az ardeali, vagy akár a bánáti román falvak szintjét. A zsellérek, akik a nyári hónapokban negyven- és hatvanlejes napszámért dolgoznak, valamennyien ügyelnek arra, hogy „földjükön", a ház kertjében, a gyümölcsfák és a veteményes bő termést hozzon, melyet azután szép áron értékesítenek. Fő piacuk Resita városa, melynek közeli szomszédságában koüár hegyeken elnyúló soványföldü, kukoricát és szilvát termelő szegény falvak vannak és igy a tormaciaiak termékükért a másutt szokásos magasabb árakat érik el. A nagyközségben télen nincsen olyan ház és család, ahol ne ölnének egy-két disznót és úgy a nyári, mint a téli hónapokban a zsellér és a gazda megszokott tápláléka a főtt étel. Tormac szélesen elterülő, girbe-gurba utcáival, üzleteivel már határozottan a lassú városiasodás útját mutatja. A falunak két utcáján villanyvilágítás van és tervbevették az egész községnek villanyvilágításra való berendezését. Kilenc üzlete és korcsmája van, melyből egy-egy a szövetkezeté. A német iparosokon kívül kétszáz család foglalkozik iparral. Csizmadiák, szabók, boglárok, cséplősök és molnárok. Az iparosoknak külön iparoskörük is van, mely a Református Magyar Dalárdával együtt, vagy külön-külön műkedvelő előadásokat rendez. Az iparoskor szép könyvtárad rendelkezik, de jelentős könyvtára van a gazdakörnek is. önálló sportegyesületük is van, hol a fiatalságot töfnöritik. A falu rátartiságára és módosságára talán legjellemzőbb, hogy évről évre Timisoaráról átlátogató táncmester tart hathetes szépen látogatott tánciskolát a tél folyamán s a sürü vérü fiatalság a modern kultúra vivmányaiv-T a nyaktörős rumbával és társaival köt ismeretséget. j 9 j A falu zárkózott életére legjellemzőbb, hogy lakosai jóformán valamennyien rokonságban vannak egymással. Csak egymás között házasodnak és ez egyrészt a vagyon megtartása, másrészt református vallásuk miatt történik. A rokonságot legjobban nevük bizonyitja. A faluban Tóthok, Szabók, Oláhok, Korsósok, Kovácsok, Budosók laknak és egymást a nevük elé rakott kezdő betűkkel különböztetik meg, ami számos esetben gúnynév, gyakrabban egyszerű ismertető gyanánt szolgál. A falu jeinlegi névsora és a kincstárral kötött szerződést aláíró 144 őslakó neveinek összehasonlítása azt bí/Dnyhja, hogy a községet alapítóknak több mint a fele hamarosan el költ öt /.üt 1 és valószínűleg az on maradtak távoli rokonai fogE tak cl helyüket és földjüket. Az. egymás közötti házasodás orvosilag megállapított káros voltát a falu egészség- ügyi állapota látszólag cáfolja. A lakosság nagy általánosságban egészséges, amit valószínűleg elősegít az egészséges kiima is. A lassú satnyulásnak azonban szomorú bi- z.onyitéka, hogy mind gyakrabban szemüveggel kell ellátni az iskolába járó kicsinyeket, akiknek a szeme gyenge és szüleik érthető sopánkodással csodálkoznak rajta, amikor sem ők, sem pedig elődeik nem ismerték a rövidlátást.. A gyermekáldás csökkenése és a városiasodás folyamata Harminc-negyven évvel ezelőtt a faluban elképzelhetetlen volt ®íyan család^ ahol legalább hét-nyolc gyerek ne lett volna. A nehéz viszonyok, a felvilágoso- dottság és sok helyütt azonban a vagyon miatt, ma már ritkaság a nagy gyermek- áldás s legfeljebb két-három születés fordul elő családonként. A falu nemiélete meglepően tiszta. A lányok, akik közül sokan a városban szolgálnak, hogy jobb családoknál illendőséget tanuljanak, érintetlen állapotban mennek férjhez. Házasságtörés nemigen fordul elő és ennek tulajdonítható, hogy a pusztitó és különösen a bánáti falvakban aggasztó mértékben terjedő vérbaj a falut messzi elkerülte. A vagyonosodás, a lassú urbanizá’ódás, Timisoarához való közeli szomszédság, a másutt divatos népszokásokat, guzsafyo- sokat, kukoricatöréskori évődéseket jóformán teljesen megszüntette, önálló népdalköltészetük nincsen és a legöregebb emberek is csak az általánosságban ismert népdalokra emlékeznek vissza. Viseletűk sajátos szandálszerü fekete bocskor, ünnepnapon magasszáru csizma, fekete, vagy barna kabát és lábhoz U.zülő nadrág. A nők kontyba kötött hajjal hát rákötött kendővel, bő szoknyában járnak, mig a leányok hajviselete csak a leeresztett hajviseletben és élénkebb szinü kendőkben különbözik az asszonyokétól. A városiasodás azonban már kezd! kiölni a népviseletet és helyette lassan a városi ruházat hódit tért. Az asszonyok és leányok előtt a pirositó, vagy púder használata teljesen ismeretlen. A fala puritán élete és vallásossága ezt meg sem tűrné. Iskolaügy és művelődési állapot Tormacon öt tanítóval hét tanerős (7 elemi osztály) felekezeti magyar és egy állami iskola működik. Az állami iskolát a község saját maga építette föl és abba mintegy negyven=ötven gyerek, főleg a lelencház növendékei járnak. A magyai iskolákat látogató gyerekek túlnyomó részt már az alsó osztályokban meglepően jól és tisztán írnak és olvasnak, ér telmes, okos arcuak és derűsek. Orth Imre lelkész most gazdasági iskola feláll! tásán fáradozik és annak üdvös eredménye jóformán felmérhetetlen jelentőségű volna a gazdasági élet fellendítése érdekében. (Tormac történetére vonatkozó adatokat „Temes Vármegyei Végvár (Rittberg) Nagyközség múltja és jelene“ cimü (Szmida Lajos és Nikolényi István) könyvből, továbbá Helmuth "Waltet „Der Buziascher Bezirk“ monográfiájából vettem., 1 93H Iul hm 10. Dolgoméi a halózoft a Ja?! öcsén SANGHAJ, juliius h<5. Vakmerő kalóztámadás történt Sanghaj alatt, tehát japán megszállt területen a megáradt Jangcse folyamon. Tizenkét k±2.Qi kalóz, mint utas szállt fel az amerikai dlolllárvonai ugyanilyen nevű személyszállító hajójára s mihelyt a hajó nyílt vízre ért, fegyverrel a kézben megszállta a hidat, a kapitányt és lisztjeit bezárta, a rádióberendezést összetörte. Mire a hajó a legközelebbi kikötőbe, Blockhouse-be ért, tizenöt kalózdsunka várta a rablókat, akik időközben teljesen kifosztották az' utasokat, a kikötőben ki raktak ezerkétszáz zsák rizst s aztán a hajnali, ködben eltűntek. LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a legválasztékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii.
