Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-01 / 145. szám

ús 1938 ]ntlns 1. ELLENZÉK Nem lehet máskent... írta: FŐI HYJÁNOS 8P. ... A házasságuk nem volt boldog. Az első hónapokban úgy látszott: solia még két ember ennyire meg nem 'találta egy­mást, aiztán, szinte egyik napról a má­sikra, történt valami, sem a férfi, sem az asszony nem tudta volna megmonda­ni., mű töntómt, de egyszerre csak elrom­lott minden, — szenvedtek egymás olda­lán. Okolták egymást és gyötörték önma­gukat, marakodtak, kibéküllek, fogad­hoz bak egymásnak, fogadhoz tak önma­guknak és egyikük sem tudta többé meg­mondani: önmagáéi'! fáj-e a szive vagy7, a másikért? És közben mindketten érezték, tud­ták: összetartoznak, végzetesen, oldlia- tatlanul, egy egész életre. Másfél év utáni mindenki'látta: ez a há­zasság tarthatatlan, csak ők maguk nem vettek róla tudomást. Keservesen bol­dogtalanok voltak, minden veszekedés­nél azt hitték: ez az utolsó, most. már csak a válás jöhet, de minden kibékü­lésnél is úgy fonódtak össze a pillanat­nyi boldogságban: ez volt az utolsó, most már véglegesen rendbejön közöttük minden. Csalt azon ai kora tavaszi éjszakán, amikor újabb jelenet közben, amely egyébként semmivel sem volt hevesebb és keserűbb a legutóbbiaknál, az asz- szony gyorsan összecsomagolta néhány legszükségesebb holmiját, tantiért telefo­nált és hazaszaladt az anyjához, csak akkor eszméltek rá mindketten: nem le­het másként. .. A férfi jól aliudit, kétszeres adag altatót vett be, az asszony alaposan kisírta ma­gát az anyja ágyában és másnap mind­ketten valami nagyszerű felszabadul t- sággal jártak, keltek. ,,Hát ennyi az egész?“ — kérdezték önmaguktól és 'tár­gyilagosan megállapították, hogy kár volt ennyi ideig huzni-halasztani a vég­leges szakítást, amely, lám, olyan köny- nyen elviselhető, sőB boldogító, hogy egész szerelmük nem lehetett egyéb, csak képzeibődés, önámitás, hisztéria. A férfii ezen asz első szabad napján ké­ső éjszakákig kimaradt legénykor! ba­rátaival, akiknek vigasztalását fölénye­sen utasította el: nincs szükségem vi­gasztalásra, minden úgy van a legjob­ban, ahogy történt. Aztán hazament, le­feküdt, de megint nem aludt el, csak kétszeres adag altatóval és ezen még féíl- álmáhan ás csodálkozott, hiszen régóta nem volt olyan nyugodt, jó, izgalom­mentes napja, mint mai. Az asszony sem aludt el, csak makor álomba sinfia magát a régi leányszobája ágyában és ő sem nagyon tudta, miért is sir ulajdonk éppen. — Közelednem kellene — gondolta a férfi, de már a másak pillanatban elszé- gyelte magát — ugyan! Még csak máso­Könyvértékelí árleszállítása: Kästner: Lwai házipatia) fűzve Î3-— kötve 79 — Mann Thomas: Wsösungvér 30.— 59.— Muachier: A Szajn© JnneretLeaje 27.— 53 — PounSlLes: Chopin, a zongora poétája 63»— —.— Reeves: Chaplin 43-— 63­Schaerer; Mríka kérdj miért? (A leg­újabb gymneknev-elő könyv) 43* __ Szilárd—Undi: Szép vagy diákélet. (A vi­dám múlt anekdota gyűjteménye) 59.— 79 — Tompa Mihály: Vírogoegék 53 — 73 — Földi Mihály: KMtés a világból 33 — —.— Mohácsi: Lidércke (Madáchné tragédiája) 43.— Nagy Endre: Szerelmesek kalauza 33 — — Nagy Endre: A kabaré regénye 50.— Réctey: Kassyné ifjasszony. (A ma­gyar színészet hőskora) féibőrkötés 79.— Schöpft'» Aladár: Ady —— 33 — Szejfulina: Egy (kuruzsló éleire. (Az uj orosz irodalom legszebb könyve) ___ 46­Mai Orosz Deksmeron, (Váloga­tott novella gyűjtemény) ... J 59.— M-i Japán Dekameron (Válogatott novella gyűjtemény) _ _« 59.— Kaphatók rövid tátfg az „ELLENZÉK* KÖNYVOSZTÄLYÄBAN Cluj, Paata Uauim. Vidéki megrendeléseket — uria- xécad m m~~ Mnnna* ^osézünkl dik napja, holnapra megint nyugoötabb leszek, a gyógyult seb is fel-felszakad néha, persze, hogy a friss seb sajog... így éltek napokon át. A férfi félt az estéktől, az álmatlanságtól, kissé beboro- zobtan tért haza minden éjjel, az asszony nem evett, keveset aludt és lelkesen hall­gatta a barátnőit, okik a férjét szidták. — Gyűlölöm, — gondolta a férfi és amikor már csordultig volt borral, kese­rűséggel!, szörnyű dolgokat mondott az asszonyról a barátainak, akik megértőn hallgatták és élvezettel vájkáitak sebei­ben. — Bizonyosan van valakije — bó­lintott az együk jóbarát, résztvevőén. A férj tiltakozni akart, — ez még nem ju­tott eszébe. Igaz, mindig féltékeny volt, betegesen féltékeny, de közben érezte, tudta: ok nélkül. Ismerte aiz asszonyát, bízott benne, de mert önmagában nem bízott, telve volt gyanúval. Dehát, persze, most látja: vak volt, ostoba volt. önki.nzó gyönyörűséggel ra­kosgatta egymás melllé a gyanú mozalk- szemdiili... — az asszony, gúnyosam „morzsáknak“ nevezte őket — . .. no jó, legyenek „morzsák“! De most a sok ap­ró morzsából, ahogy egyszerre egymás­ba Iliiének, a bizonyosság mérgezett ke­nyere áll össze, amelyen addig rágódlia- tik az ember, amiig, bele nem pusztul. Vagy ő maga, vagy az érzése. — Gyűlölöm — gondolta az asszony, — nem megyek vissza hozzá, ha térden- csuszvai közeledik is. Pokollá telte az életemet. .. ... és pillanatra sem jutott eszébe, amit oly jól tudott: elég volt mindig egy kis engedékenység, egyetlen közele­dő mozdulat, hogy a férfi felkorbácsolt lelke, indulata megenyhüljön, lecsilla­podjék . .. elég volna most is. . A férfi órákig ült otthon, egyedül és a telefont leste: megszólal-e. Ha megszó­lalt, fehérre váll arccal, eífulíladt han­gom szólt bele a kagylóba és a fogát csikorgatta dühébeai, hai a legjobb barát­ja hiiivta is. Az asszonyt „véletlenül“ mindig ebédidőben vitte útja a férje hi­vatala felé. „Csak ne találkozzunk, aiz Isten szerelmére“ — mondogatta ilyen­kor görcsösen, de a sarkiig állandóan vissza-vissza fordult: nem lép-e ki a ka­pun az ura. Gyűlölték egymást és barátok, barát­nők megértő segédletével, egyre mélyeb­ben rtüzélték bele magukat a végleges szakítás gondolatába. Egyik nap köny- nyebb volt, nyugodtebb, a másik megint nehezebb, nyugtalanabb, de mindketten érezték: valaminek még történnie kell a véig;tisztességig. Egy találkozásnak, amelyen örökre „tisztázzák a helyzetet“, egy utolsó nagy és könyörtelen leszámo­lásnak, hogy kölcsönösen ítéletet momd- jiaraak egymás felett és felmentsék önma­gukat. Mikor és hogyan? — egyikük sem tudta. Minél később, annál jobb — gon­dolták mindketten — nem kell megint hangos jelenet, nyugodt, tiszta fejjel, le­csillapodva)," mindenen tuíemelkedve le­számolni egymással, igy lesz abból, amis most még ideiglenesség, végleges és visz- szavonihiaitaflan helyzet. — Csak még egyszer találkozzunk, — erősitgette a férfi, — jól odamondoga­tom neki. Úgy, ahogy még soha. Nem ragald el megint a szenvedélyem, mert tudom ilyenkor ő megkeményiti magát és felvesz azt a fölényes, gúnyos és jég­hideg hajthatatlan ságát, amely ellen nem tudok védekezni, mert minden visz- szapa/ttan róla. Nyugodtan, logikusan, tárgyilagosan megmondok neki mindent, ami a szivemet' nyomja, aztán... . vége! Egyikünk jobbra megy, másikunk balra ... a soha viszont nem látásra.. . —* Csak még egyszer ta !álkozzunk, — ismételgette az asszony, — ha kitör és tombol, ahogy szokta, én kedves leszek, megadó és szelíd, mert tudom, ettől megjuhászodik. De akárhogy könyörög­jön is, vissza nem térek hozzá többé ... ennek vége. Mindketten várták ai találkozást, a nagy és végleges leszámolást: nem tehet másként... ... A férfi színházba menit. Egyedül volt, ideges, kissé szórakozni fog. Már elsötétült a nézőiér, amikor pár somul AMELY FELBECSÜLHETETLEN ELLENSZOLGÁL­TATÁST NYÚJT: HAMVAS ÉS SZÉP ARCBŐRT • ^ inéi hosszabb fiatalság minden nő égő vágya. A kor első jelei, az arc ÜhíL ráncai és az arcbőr petyhüdtsége a fiatalságot annyira jellemző hamvasság és frisseség elvesztése folytán. A kozmetika művészete egyszerű és hatásos mód­szert talált az arcbőr védelmére és konzerválására. Ez a Pond’s metódus, amelyet az egész világon a nők milliói használnak. A két Pond’s krém „C" (éjjelre) és „V" (nappalra), ennek a módszernek az alapjai. A Pond’s módszer pontosan le van Írva egy kis fü­zetben, amely minden Pond’s króm csomagolásban található. I előtte, ott látta ülni a feleségét. I — Kivel van? — ez vollt az első kaján I gondolata és a szive olyan éles és vad I indulót dobolt, hogy úgy érezte: a szom­szédjának is hallania kell. Szünetben cigarettázni ment a szin- házkapu elé. Elbújt egy oszlop mögé, i látni akarta, kivel van a felesége. I Az asszony is kijött, cigarettára gyuj- • tolt. Egyedül volt — a férfi szivéről el­múlt egy görcsös szorítás. Nézte az asz- , szonyt, izzó szemekkel, száraz torokkal, I megvártál, írtig bemegy, ő csak akkor ült ! le helyére, amikor már kialudt a nézőté- I ri csillár. Az utolsó szünetben, mintha véletle­nül voteu, megindult az 'asszony felé, aki épp cigarettára gyújtott. Sápadtan me­redtek egymásra, a férfi hangja elful­ladt: — Szervusz. Hogy vagy? — Köszönöm. És te? Llehajtott fejjel álltak, nem tudták, mit mondjanak egymásnak. — Nem zavarna, ha a végén megvár­nálak? — Kérlek, ha kedved van ... „Már megint en a vésztjósló udvarias­ság“ — gondolta az asszony és felhr- zsergett benne a régi makacs lázadás. „Már megint ez a jéghideg fölény“ — gondolta a férfi és végighullámzott rajta' a régi szenvedélyes düh. . .. Később hallgatva mentek egymás mellett. — Rossz színben vagy, — mondta a férfi. — Te Is,— vontaiéi vállát az asszony. Nem tudták, mit beszéljenek. Sűrűn és súlyosan gyűltek, gomolyogtak ben­nük az ezerszer elgondolt, kimondásra váró szatvak. A villamos megállóhelynél az asszony kezet nyújtott: — Haza megyek. Isten áldjon. — Ne menj még. Beszélni szeretnék veled, — a férj mozdulata, amint a fe­lesége keze után kapott, oJiyan volt, mint egy fuldoklóé. — Mehetek gyalog is ... — az asz- szony hangja hatvány volt, közönyös. Most, — gondolta a férfi — most! Érezte, mint önti el a felgyülemlett ke­serűség, die egyszerre megérezte azt is: hal most beszélni kezd, tengerré árad­nak aj szavak és ez a tenger a végleges­ség közöttük. Megállt a félhomályos utcasarkon és lehaj tolta fejét. — Nem tudok nélküled éLni, — mond­ta halkan, rekedten. És egy pillanat múlva ay., asszony: — Ezt akartad mondani? Csak ezt? — Csak ezt.. A feleség lassan, kicsit bátortalanul belekarolt a férjébe, — az arcán könv- nyek folytak, elfordította fejét. Némán, kérdés nélkül, megindultak az otthonuk felé és mindketten érezték, ami felé men­nek, az semmivel sem jobb, talán csak rosszabb annál, ami eddig volt. De mentek, némán, el határozottan, ke- scriin-boldogan összckarolva, mint akik csak most tudták meg a titkot: nem le­het másként. . . Könyvnap 1958 Jóhal Miár: fcheie gyem anfoh A magyar író-fejedelem legnagyobb regényének olcsó könyvnapi kiadása szenzáció! A két kötet, 400 oldalon, egy­bekötve, ízlésesen kartouáiva, csak 92 lej az ELLENZÉK könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal küldjük. — Kérje a könyvnapi könyvek jegyzékét ■ ‘

Next

/
Thumbnails
Contents