Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-28 / 168. szám

p I ELLENZÉK 193H I ul Iun 2 H. > iLáiogatfás Lindbergh és Cawd professzor Begemláshiria «zige^-biíroda!ínáI»an PHRROS-GUIR.EC, julius ?.7% Látatlanba távolodnak a parti sziklak. Tajtékozó hullámok magasra csapkod­nak. Haragszik a tenger és az. ég is. Perros-Guirecből több mint egyórás utazás. Hirtelenében nyugalom támad. Hajónk befut az időjárás szeszélyétől védett kis breton sziget: Saint-Gddas vizére. Óvatosan haladtunk a veszélyes szikla­zátonyok között. Hlőttünk a tengerpart bársonyos ho­mokja1, távolabb, öreg fáik tövében két barátságos unlak, körülötte sok-sok virág. Itt éí a nagy Lindbergh és barátja, Car­rel professzor, a hires tudós. Titkok világa ... Kétkedve lépünk ki a partra. Hányszor hallottuk, hogy haszta­lan minden kísérletezés, Saint-Gildasra nem lehet bejutni. Markos legények őr­ködnek a tudós és aviatikus nyugalma fe­lett s a tolakodót puskatüz riasztja vissza. Külön fogadtatás Régi breton legendák félelmetes dolgo­kat mesélnek e szigetről. Démonok tar­tották megszállva s elkerülte minden jó­lélek. Ma odaát, a parton lakók uj köntösbe bujtatták az ócska históriát: laboratóriu­mába zárkózott két ember és mesterséges szivet fabrikál. Tény, hogy mindeddig senkinek sem si­került Saint-Gildasra behatolni 5 a rej­télyes sziget titkát megfejteni. Egy férfi és egy nő: Carrel tanár es neje, mosolyogva közeledik a part felé. Körülöttük két élénk kutya. Nevetve mondja Carrel doktor: — Meglátja, hogy nincsenek rejtegetni valóink. Se gépfegyverünk, se ágyunk, se magasfeszültségű árammal telitett drót- kadályunk, de még csak villamos világí­tásunk sincs a szigeten. Azért nem fogadunk senkit, hogy ne zavarjanak munkánkban. Néhány pillanat múlva a lakásban Car- relné nagy szekrényre mutat, telve ábécérendbe szedett levelekkel: — Száz és ezerszámra talál itt Íráso­kat a világ minden részéből. Higyje el, egyik-másik érdemes a berámázásra. — Minap egy osztrák asszony a követ­kezőket irta: „Meghalt a férjem 6 hónapja. Tetemét jéghideg kamrában őrzöm. Könyörgöm, doktor ur, jöjjön azonnal Lindbergh ez­redes úrral s támassza fel férjemet. Bár­milyen anyagi áldozatba is kerül.“ „ Felkacag a tudós tanár: — Ilyen dőreségeket hiresztelnek felő­lem, -hogy halottakat támasztok fel és olyan kísérletekkel foglalkozom, amilye- .nekkel Merlin, a nagy varázsló sem pró­bálkozott. Hasonló ostobaságok még cá­folatra sem érdemesek. . — Nem kísérletezek semmiféle irány­ban. Pihenni jöttem ide. Be akarom fejezni könyvemet, mely a Lindberghel folytatott kutatások ered­ményét tárgyalja. — Ha megtiltom a szigetre való belé­pést — amihez különben jogom van — azért teszem csupán, hogy teljesen csend­ben dolgozhassak munkatársammal, aki­hez őszinte csodálat és mély barátság fűz. Hagyják békén Lindberghet Igyekszem Lindberghre terelni a beszél­getést. Carrel tanár arca elkomorodik. Energikusan tiltakozik: — Kérem, tegyen le arról a szándékáról, hogy kö­zelébe jusson. Számitok humánus érzésére. Lindberghet a nagy megpróbáltatás tel­jesen megváltoztatta, túlzottan érzé­keny, nyugalmat kiván és feledést. — Hagyjuk békén ezt a szegény, szen­vedő apát. Emberbaráti kötelességünk respektálni kívánságát 1 ■ — Azt beszélik, hogy fegyveres őröket tart. -Valótlan. Épugy, mint mi, csupán néhány francia halászt szerződ­hetett. .v., ;Ezek és egy régi bizalmi embere gondos* kodnak arról, hogy visszavonultságában semmi se zavarja. Amikor megkérdeni Carrelnét, igaz-£> Magas oltalmazójukat siratják a „Szent Katalin“-árvaház lakói BUCUREŞTI, július 27. Mcgjhail’t egy édesanya... Leeseti vpy ragyogó csi'lkng az égről, amely kék kris. lálvluua módjára borul a bánatos Ro­mánia fölé. A szolid azúr kékségen azonban ragyo­gó nyom maradt, amely a jövő százado­kon át, sohasem fog elmúlni a román nemzeti öntiulicttúbóli. Ki is feledhetné cl Öi|, aki évszázados vágyakat váltott va­lóra; kii is feledhetné el az édesanyát, aki lelke kincseinek gazdagságával el­árasztotta a gyermekeket, a szegényeket) — az egész népet, mely olyannyira ked­ves volt nekji és amelynek testvérévé lett a vérontások idejéni, mikor sebeket kötö­zött, fájdalmakat enyhített s fel.szór Hol­ta a borzasztó remény vesztett ség köny- nveit!... l)e édes, szórd lelkének legna­gyobb kincsét) a gyermekek számára tar­totta fenn. Szivét kitörölhetetlen fájda­lom sebezte meg mélyem, marcangolóan és vigasztalhalatlanul... szereteti gyerme­kének, M’wreeanak elveszítése — és ezt a fajdalmát azzal esi’lapította, hogy lelke jóságával elárasztotta a gyermekeket, kikel a sors mostoha akarata sújtott. Gondolatává)! az ellenség kezében olt maradt kicsi testnél, nemes lélekkel és I vérző, szenvedő szívvel, segítő kezét nyújtotta Bízóknak, akik a gyermekek sorsát vigyázták. Amikor látta., hogy az. Árvaház nehéz­ségekkel küzd, őfelsége közbelépett az amerikai Vöröskeresztnél, magán pénz Iá­ra hó! pedig se.gii tettte intézményt, hogy uj berendezéssel szerelhesse fel az Arc de Triumf-téren levő házát, ame£y igy sikerrel tudott ellenállni a téli hide­geknek. Annyira megszoktuk, hogy olt lássuk magunk mellett, vagy a megpróbáiinlá- sok pillanataiban, amint segítést kezde­ményez; annyira megnyugtatott, hogy c-tt volt közlünk minden örümmcgnyriat- kozásunknál, hogy lehetetlen hozzászok­nunk a gondolathoz', hogy Ö már nin­csen. Mikor a> könyörtelen sors király, hom­lokát a szenvedés töviseivel koronázta meg, a következő nyárra halasztottak el az árvaház negyvenedik évfordulójának ünnepéi (Szent Katalin — 1937 novem­ber), mert munkánknak ezt az ősszelog- látását nem tudtuk elképzelni Őfelsége je­lenléte nélkül. Akinek magas védnöksége alatt fejtettük ki működésűnket még 1915 -óta. A fájdalmas hir váratlanul, rohamsze­rűen éri. Kiilkán történik meg, hogy a fájdalom kifejiwse ennyire hasonlíthatatlanul minden mást elhomályosító, ennyire egy­séges legyen'. Sírnak a síkságok és a. hegyek fulvai- nak lakói, mert elveszítették a> királynét, aki szerető finom kezével) bekötözte se­beiket a harctéren és a kórházakban Sírnak az öreg katonák, mert elvesztet­ték Öl, aki hasonlilhatatlan ösztönzőjük volt az évszázados eszméért vívott véres harcok között1... Sírnak a falvaik asszonyai mindenütt az országban... mert nincs már a király­né. aki vigasztalta őket, amikor férjeik, apáik, legényfiuúk vére és csontjai elke­veredek a megnagyobbodva újjászületett Román in rögeivel. Keserű könnyekkel simák a leányok, mert nincs már a mesebeli 'tündér, a leg­szebb, a legszeretöbb és legadakozóbb. Sírunk valamennyien, akik ismertük lelkének kincseit. Simák a gyermekek, mert magas ol- ta'.maizójuk örök álommal alszik... Nincs elég szavunk, nincs erőnk kife­jezni a szenvedést, mely mindannyiun- kr.it gyötör... Az akaratlanul feltörő könnyek azon­ban meggyőznek, átéreztetik a veszte­séget. Julius 21-én. csütörtökön telte meg Mária királyné u“óljára a;.: utat Sinaiatól Bucurestiig. Fáidul un kerítette hatalmába a soka­ságot, mely összegyűlt, hogy utoljára, hódoljon királynéja előtt... és látva a ki­csik szemét, mélyen átérezhetlük a mar­cangoló ki ni, amelyet csak az anyját el­veszítő gyermek érezhet. Az árvaház gyermekei szerető anyju­kat veszítették el, másodszor lettek ár­vák ci fájdalmuk vigasztalhatatlan. EcQlefina Caragea. Tízéves o Zsidékérház Uj öívenágyas, kétemeletes pavilion épül a nagyszerű közintézmény jubileumára GLUJ, judiais 27. Most 10 éve annak hogy a Sebestyén. Dávid és felesége ajándékozta négyezer négyzetméteres telkem megnyit az első Ingyenes cmhuliaitórium, amelyből a mai Zsidókorház fejlődött: az uj, modern kórházépület, a kórtermek, műtők', sterili­záló helyiség, röintgen-intézet, laboratóriu­mok, vizsgálószobÜik komplexuma. A zsidó áldozatkészség, akarat és tudomány nagy­szerű kőbevésett jeleként varjai, ápolja, gyó­gyítja a betegeket ® végez .nagy s felbecsü l - heteden munkát az egészségvédelem terén. A kórház belsejében, ei szeretet s a tudás egés'Z hatalmával!! enyhítik iái szenvedést, mentenek életeket, dolgoznak az élet leg­drágább értékéért, az egészségért. Nem kell zsidónak lenini ahhoz, hogy aj kórház orvo­sai, ápolónői ei ilegnagyobbtól ai legkisebbig ne dolgozzanak minden tu dúsukkal a beteg­ért, ne vegyék körül a szemvédőt a legna­gyobb szeretettel. Az igazi orvosi és humá­nus szellem él) ebben a Sóik áldozatból meg­alkotóit épületben: itt neves különbség, vafl- QAsíi és nemzeti különbség, szegény és gaz- I dag, elsőosztályu és Ingyenes beteg kö­zölt: csak szenvedő van, akin segíteni kell, akit menteni kell, aki tehetetlen kisgyerek­ként várja a gyógyulást. Ez a Zsidókórház széliemé s ezért értéke­lik nagyra mimikáját mindenütt. Nem kell más, csak egy pillantást vetni a kórház uratnykünyvébe, ahol lilái’ás és elragadtatott sorok alatt a külfolldM, román, és magyar tu­dományos élet számtalan: kitűnősége Irta he a 'legmelegebb elismerési hangján emlékso- ra.it. Hires [professzorok, román- politikusok, közéleti nagyságok, külföldi (látogatók elis­merő szarral'. Nagyösszegü adományok hálás ajándékozói: Newyork, Cleveland, Connec­ticut. Detroit polgárai, nevek és lúttás sorok: Ferdinand Blumenthal, n világhírű rákkuta­tó $ az ismeretlen Connecticut-i, aki 50.000 lejt juttatott a kórháznak. Ugyanilyen (érdekes olvasmány a kórház ibetagnaplójao SltaiUsztükai szempontból is. Azt 'látjuk belőle, hogy a betegek negyven szá-aléka teljesen ingyenes, a másik negy­ven százaléka pedig a legminimálisabb dijat fizeti. A betegek 55 százaléka nem zsidó val- lásu, sok közöttük az ingyen beteg. Ebből hogy Lindbergh vállalja az Egyesüh-Álla- mok! elnökségét a következő választáson, a tudós neje majdnem dühösen válaszol: — Biztosítom, hogy Lindbergh ilyen gondolattal soha sem foglalkozott. Nem akar politizálni, legkevésbé szánal­mas kálváriajárása után. Azt hiszem, hosszabb ideig nem gondol Amerikába visszatérni. Carrel professzor nyomatékkai mond­ja, nehogy a legcsekélyebb kételyem le­gyen szavainak őszintesége iránt: — Hagyjanak békén minket! Ha sokat kellemetlenkednek, Lindbergh-vel együtt összepakolunk és elutazunk Franciaor­szágból. .Valósággal üldözőbe vett itt min­ket egy csapat ember. Bármilyen eszköz árán igyekeznek közelünkbe férkőzni. Hamis ajánlásokkal, apokrif levelekkel és megtévesztő nyilatkozatokkal operálnak. Az ilyen élet elviselhetetlen. Ha mindez tovább tart, farkascsapdát áliitunk a szigetre és vérebekről is gon­doskodunk. Jöjjön, aminek jönni kell, de békét és nyugalmat akartm1 ' — Arról is beszéltek, hogy a Rockefel- ler-intézettől megváltam. Valótlan! — Csendre és magányra volt szüksé­gem, azért költöztem erre a szigetre. Igv tudom csak a reám váró jelentékeny munkát elvégezni. Egész nyaramat ennek AZ ORVOS TANACSA r,,No kesoredjen el -mondta az orvos paciensének — összes húgyszervi pa­naszai gyorsan enyhülni fognak: faj­dalmai, égései megszünnok, a vizeiét Ismét tiszta és normóüs lesz, el fogja felejteni a nyakas «llőlcmcs go- oococusokat. ha a PAGEOL-T r.zi a kitűnő gyógyszert fogja hasz­nálni. A l’aycol meggyógyítja a go- norheát, cishtist, megszünteti a fo­lyást, tehermentesíti a vroslalát éa megelőz mindennemű komplikációt, Kophotó i oyóqy (icrtáraliban él drogé«-1 é«h r­is látható, hogy mint most, a jövőben is kórház közkórházi jellege van kihangsúlyoz va .s hogy a kórház vezetősége legfontosnbl feladatának tartja a szegény betegek ellátó sál. A kórhláte túlzsúfol!!, anyagi helyzete su lyos és mégis nagyszabású épitkezesbe kezd meri még 20 uj ingyenbeteget akar ellátni ölven ágyra van szüksége még abban az 11 kétemeletes pavilion ban, amelynek épilkezó. se napok alatt megkezdődik, hiszen a zsidi társadalomi, amely ezt u ZMdókórházal meg teremtette, a zsidók meii súlyos és gondter beit pillanataiban különösen átérzik, mi kötelességük önmagukkal szemben. Uj termek — uj pavilion. A Zsidókórház 10 éves jubileumára ki adott emléklapban elöltünk áll az 11 j pa Villon tervrajza. Sima, modern, kétemelcle épület lesz s otthont találnak benne a bele geken kívül, a legfelső emeleten, az ápoló nővérek is. Uj laboratóriumot, orvosi elő adóterem, beleg-ipavillon lesz miig az uj épü létben. Ez a kibővítés elkerülhetetlen, mer a kórház állandóan túlzsúfolt, a betegek ide áramlása pedig állandóan fokozódik. Timi soar a, Deva, Petroşani. Brasov, Baia.^lare Satmar és a többi ívidé-ki centrum állandó ne vek a kórház be tegnapi ója ban. A kórház tízéves jubileumán, az uj pavií Ion szükségessége — hogy profán szóval él jürJk —, teljes bizonyítéka a pompás intéz inthy sikerének — hiszen 10 év egy kór hó* életében a kezdet, a: első ütem. ami után snl munkás, eredményes év következik, meri <■ közirftézmények generációk és nem egyének élete munkáját zárják magukba. (M L . ŐSRÉGI BONCOLÓTELEP. Berlinből je lentik: Holger Laage-Petersen dr., a. b.lpok losság ellenszerének világhírű kutatója, nen várt meglepetésben részesült, amikor a Santa Cruz-szigelekerr vizsgálatot ■folytatott 01 több nyíre leprás benszülőitek között. Ezek elve zették egy kőkerítéssel elzárt udvarba, aho a különösen, nehéz betegeket elkülönítik. A? udvar egyik végében ajtókat látott a tudós Megkérdezte, hová nyílnak. — A csontkam irtukba, de ezekbe, mióta' ember él Santa Cru zon, nem tette be a 'lábát senki — hangzott a benszülöltek (válasza. Természetes, hogy Petersen nyomban behatolt a földáfeilti bar­langokba. ahol nagy ámulatára), kőaisztáío­ROMLOTT ÉTELEK OKOZTA MÉRGEZÉ­SEKNÉL a gyornan és biztosan ható természetes ..FERENC JÓZSEF“ keserűviz azonnal:« hiszná- Ditja — egy vagy .két pohárnál — rendkívül fon­tos segédeszköz. Kérdezze meg orvosát. kát, cserépedényeket1 esi egy 'ismeretten faj táju, szürke kő Kiéből tvés'zül t, rendkívül éles. sarló szerű tárgyat teüált. A szarvas zeit heverő 5 jobbára1 ehná'l! ott csontokban az orvos embermaradványokat vélt fellelni. Alaposabb vizsgálat kiderítette, hogy ezek a csentek legalább négy-hatezer esztendősek. Kétségte­lennek (látszik, hogy a. barlangokban egykor olyan, egyének dolgoztak, akik a maii sebé­szeket helyettesítették. A kettéfürészelt*, el­vágott csontok igazolják, hogy Petersen dr. egy ősi boncolókamrát tálát meg. Hogy mi­lyen nép lakott errefelé, amely már orvosi dolgokkal is foglalkozott: most kutatják. Nem lehetetten, hogy isimet előkerült a le­gendás els'ülyedt földrész egy megcáfolhatat­lan hí teles eml éke. szentelem. Jelen pillanatban tehát lehetet­len egyéb dolgokkal foglalkoznom. — Az utóbbi években Lindbergh-vel végzett biológiai kísérleteink eredmé­nyét a szervek képzéséről szóló, New- yerkban megjelenő könyvünkben fog­juk ismertetni. Kutatásaink közérdekű természetűek ! és meglehetősen merész, területen haladnak. — Egyébről nem nyilatkozható-!. Nem akartam a jeles tudós nyugalmit tovább zavarni és visszaindultam, anélkül, hogy Lindberghet, az óceán hősét, a seb­zett szivü apát láttam volna, aki hírnév­től és dicsőségtől menekülve, a végtelen tengernek erre a magányos kis szigetére szökött. - (JÁR—) _

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents