Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-27 / 167. szám

ni IZ áv i gt J ó Julim 2 i. ■HaaaaaBMBMMa FÓTHY ERNŐ RIPORTSOROZATA: £ L L LNZÉ K. ri barangolás a dalmát s Végig a kék Adrián:a délszláv Jadranon Susaktól Hvarig és vissza a felfújt gyöngy IV. Rab-Susalc . . . Csak. ne volna a kelle­mes hegyekről való elutazásnak, bucsuzis- nak, elválásnak ilyen halálszaga! . . . Bánatomban beültem a bárba egy kis jegelt veresre. A mellettem lévő asztalnál épp akkor kezdte el udvarolni a beveze­tő motívumokat egy négerre sült ur, egy sülni induló szarajevói hölgynek. Az ilyesmi viszont felvidítja az embert, mert ez a legyőzhetetlen életet észlelten vala­mikép és épp ezért örömmel szögeztem le, hogy este még jól bpvacsoráztam Hva­ron, most ülök a bárban, a jéghideg vöt- roşsci, ami rendkívül jót tesz az ember­nek ebben a melegben, azután alszom egy remeket a fenomenális fedélzeti kabinban es réggel nyolckor Rabon vagyok, Dal­mácia északi részén, egy másik szigetén, amelyet általában az Adria gyöngyének szoktak nevezni. Megelégedetten gyújtot­tam rá egy Drinára. Őszinte sorok egy felkapott helyről Érdekes és elég szép fekvésül ez a Rab szigete, amelyről Herczeg Ferenc színes, kellemes útirajza a „Szelek szárnyán“ Ar- be néven emlékszik meg. Mit mondjál:, nagyot változott a világ azóta és ma Rab, Razuga, vagyis Dubrovnik után a !eg- mondénebb hely az Adrián. Ezt már a két folyton nadrágban járó prágai hölgy is emlegette még Biogradban. Meg is ta­láltam őket a rabi strandon. Rögtön kö­zölték, hogy már Rab sem a- régi. — Tudja — mondja Elze — borzasztó, hogy mennyire leromlott a közönség ní­vója. össze sem lehet hasonlítani a tava­lyiakkal, meg a tavalyelőttiekkel. Erről később végighallgattam egy szó­kimondó bécsi asszony előadását a vízben, a nagy keréken váló hancúrozás közben. Hát ami igaz, az igaz. Júliusban, augusz­tusban, publikum szempontjából nem nagy öröm a tenger. Kispolgári, vagy maximum középpolgári, dús taglétszámú családok és a társasutazások oly csodála­tosan nagy hazai unalmat és nehézkessé­get hoznak magukkal egyes1 helyekre, hogy a. végén elszalad az egyik ember a másiktól. Még is mondta dr. Avell’ni Hvárban. — Uram, ide októberben tessék eljön­ni, majd akkor meglátja mi van itt. Rab ugyan nem családi hely, úgyneve­zett mondén élete viszont ugyancsak ha­mis. Bécsi jobban fizetett irodakisasszo­nyoké itt az éjszaka, meg a nappal sztár­jaié, filmről másolt Marlene Dietrich allű­rökkel, hajjal, arccal, szemöldökkel, min­dennel. Láttam egész közönséges éjjeli tengerparti jeleneteket, de hallottam azt is, amikor egy rettenetes csúnya és terebélyes falusi tanítónő kétségbeesetten tiltakozott ellene, hogy nagyon elszánt lovagja a szálloda kapujáig elkísérje. Ilyen végletek között vonaglik itt az élet, amely vala­hogy képtelen jellegzetesen kialakulni. A strandra vitorláscscnakok viszik az embert, sőt vissza is hozzák, háromért, azaz, hogy fillérért. .A strand azzal tű­nik ki a dalmát parti fürdők közül, hogy feneke színtiszta homok, fent a magasai képezett parti részen ugyancsak van elég homok, ami nagy dolog errefelé. Ezenkí­vül lassan mélyül a viz. Be lehet menni jó száz métert és még mindig nem kell •Úszni. Ezzr 1 szemben, mint minden nagy tömeg által frekventált helyen, zavaros, piszkos a viz. Nem úgy, mint Biograd­ban, Vagy Hvaron, ahol meg lehetett látni a dináros pénzdarabot az ötméteres mélység fenekén is, olyan kristálytiszta volt a tenger. , . j ' Bóra ! . . . Nem is maradtam sokáig a Frangepá- nok egykori fészkében. A* egyik reggel .•nyolckor úgy leszaladt velem a hajó észak felé, mint a nyúl. Alig értünk azonban ki a szabadabb tengeirc, nygy meglepetés ért bennünket, ami rám: szárazföldi pat­kányra, egyenesen élmény ereiével hatott. Északkelet felől a hegyekből förtel­mes erejű szel kap-a <*ida’ba a hajót, amely szégyen ide, vzégv..n oda. bizony cldült a sűvitŐ, jtTfisgó vihansuhancok reggeli tornája alatt. A tenger, az eddig dunai szeiidségü Adria pedig úgy íclíor- tyant, hogy rá sem lehetett ismerni. Fe­hér volt a dühtajtéktól és olyan hullámo­kat eregetett indulatja, hogy azok a má­sodik fedélzetre is felnéztek és úgy végig­nyalták pillanatok alatt a terepet, mint annak a rendje. Táncolt hajónk kegyetle­nül. Fogózkodás nélkül mozdulni sem ic- hetett. Egyszer megkíséreltem és nekiine- részkedtem a külső korlátnak, hogy meg­nézzem a mélyben azt a fantasztikus rombolást és sistergést, amit ilyenkor a tenger végez és aminőt oly ritkán láthat a tengernélküli föld fia. Csak egy percig bámulhattam, a következő pillanatban ne­kiment egymásnak két öreghullám oda­lent és ebből a csattanáéból vagy két vö dörre való viz a magasba lendült, onnan pedig tuss alakjában zuhant vissza rám, illetve a fedélzetre. Ott álltam megfüröd- ve. Egy ugrással visszarepültem a hajó fa­lához, amelynek korlátjába többek között egy cseh nézőtárs is kapaszkodott, aki gyanúsán merevülő szemmel nézte a vi- háncoló tengert. — Na — mondtam nevetve és ráztam le magamról a vizet — ez a tenger nem viccel. — Nem, nem — felelt elhaló hangon, majd elszántan odarohant a külső kor­láthoz. Áthajolt rajta és a kezében lévő újsá­got diszkréten arcához tartotta. Megsaj­náltam szegényt, de ahogy körül néztem, láttam, hogy bajok vannak. Egyre-másru szaladgálnak a matrózok a vödrökkel. Az egyik pihenőszekben, egy német férj vi­gasztalja feleségét, hiába. A másikba egy hős íicsur rogyott bele, aki eddig pipává: és bailonkabáttaí imitálta a tengeri far­kast. Itta a konyakot, de hiába. A kikö­tőben még ó, mily fölényesen hettyegó démonok, most itt hevertek nyögve 1$ siralmasan. Rossz volt rájuk) nézni. — Bóra! — mondta a pincér vidáman és megállt, hogy gyöiny őrködj ék a hullá­mok harcában. , Cirkvenicától kezdve viszont, mintha elvágták volna. Ismét sima vízen szaladt a hajó Susak felé. A susaki papucs és még néhány apróság Még egy-két filmkockát a kóborlás ve­gére. Amikor leiedé mentem, a susaki szál­lóban felejtettem a reggeli cipőmet. Biog­radban vettem észre. Gondoltam, nincs baj, majd megkapom vissza lövet, hisz ugyan­oda szállottam. A biogradí portás azonban irt érte. Azt mondta, az a rend, hogy utánaküldjék. De nem küldték. En nem nyugtalankodtam, a “portás igen. Elutaz­tam Hvarra. Két nap múlva átnyújtott a titkár egy csomagot. — Uram. megjött a papucsa Susakróh Susakban az igazgató bocsánatot kért, hogy ily későn jutottak hozzá az elkül­déséhez. — De — mondta mosolyogva — mégis jobb későn, mint soha. Nincs furább, mint az a tizméteres híd, amely átíveli a fiumara patakot. A hid egyik oldalán van Délszlávin, a másikon Olaszország. Az egyik oldalon Susak, a másikon Fiume. Felmentem sétálni a susaki hegyoldalba és néztem az ütött-kopott fiumei villa­mosokat. Sétáltam Susakon s néztem, hog/ Fiúméban mikép randevuz.ik a hadnagy ur a szinyorával. Azt hiszem a susaki höl­gyek fiumei pletykákkal szórakoznak és viszont. Az amerikai @énzü&%- ie? Pápistán PÁR IS, julrus 26. Morghenliau amerikai pénzügyminisz­ter iiéhánv nap óta Parisban tartózkodik s fontos tárgyalásokat folytat. Marchan- deau francia pénzügyminiszterrel. Jól értesült körökben úgy tudják, hogy u tanácskozások során megvizsgálják a francia frank helyzetét és aj árfolyam, rögzítést készülőnek elő. A nagyfoníossá- igu pénzügyi intézkedés szeptember hó elején várható. LE:VÉLPAP1R0K egyszerűtől a leg» váíasztékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. . ­A sorompó nyitva volt Elütött a vonategy székárét A gazdálkodó kisfia meghalj o maga súlyos sebe­süléseket szenvedett. — A váltóőr letartóztatták ORADEA, július 26. Kupás Sándor diosigh;, gazdálkodó 14 éves kisfia kíséretében bort szállított Ora- deara és dolgának végeztével, esteledés után indult haza. A 145. számú őrház közelében a vasúti pályatestre Kupás Sán= dór gyanútlanul felhajtott, mert a sorom­pó nem volt leeresztve. Ebben a pillanat­ban a kanyarban feltűnt a 3582=6: ora.de21 tehervonat, mely teljes sebességgel közele­dett az őrház felé. A mozdony elkapta a szekeret s a lovak és az utasok egvaránt a vonat alá kerültek. A tehervcnat kétszáz méteren vonszolta magával a szekeret, mire azonban a mozdonyvezető észre­vette a tragikus esetet, már késő volt. A vonat alól már csak a kisfiú és a ló ö^sze- ron csőit holtteste került elő. Idősebb Ku­pás Sándor még élt. Beszállították a kór­házba, életbenmaradásához azonban nincs remény. A vizsgák: szerint a szerencsét­lenséget a váltóőr, Roman Ludovic «von- dati'ansága okozta. A rendőrség letartóz­tatta és átadta az ügyészségnek. ü közeg€szs€gflgai bizottság egyelőre 24 (igáira vishó lebontásit erősítette meg CLUJ, julius 26. Hirt adtunk már arról, hogy Filipescu Richárd polgármester, aki a város szépí­tését tette legfontosabb programjává, el­határozta, ho'gy a közegészségügyi szem­pontból! kifogás alá eső és a város helfe, riiletén levő cigánytelepeket megszünteti olyformán, hogy az omladozó cigány- kimyhókait a közegészségügyi törvény felhatalmazása alapján kisajátítás nél­kül lebontatja. E program végrehajtása érdekében a városi mérnöki hivatni és .a városi főorvosi hivatal egy-egy tagja az címűit hetekben helyszíné. sz^níléí tart ott a Tanitókháza- mögötti, a Fellegvárt, a Nádasmenti és a kétvizközi cigánytele­peken és összeírta azokat a házakat, amelyeket az összeomlás veszedelme fe. nyegefi. Mintám a kérdésben a döntés jo­ga ai közegészségügyi bizottságot illeti, in eg álla pofásaikról jelentést tettek ennek a bizottságnak. A városi! kiküldöttek véleménye sze­rint a bárom cigánytelepen lévő majd­nem minden házat le kellene bontani, mégis szociális és gazdasági okok miatt ez a terv egyelőre csak részben vihető keresztül. A közegészségügyi bizottság egyenként vizsgálta meg atze kát a háza­kat. amelyeket a mérnöki hivatal lebon. tásra javasolt és egyelőre 24 omladozó ci* gányviskó lebontásához járuit hozzá. A bizottság hozzájárulása alapján már a közeli napokban hozzá fognak a házald * SZÉKSZORULÁSOKNÁL ÉS AZ EZEK. KEL JÁRÓ FELFÚVÓDÁSNÁL LÉGZÉSI ZA­VARNÁL, SZÍVDOBOGÁSNÁL, SZÉDÜLÉS­NÉL ÉS FÜLZUGÁSNÁL c belek működését egy .két pohár természetes „.FERENC JÓZSEF“ keserüviz cstgikhamur elrendezi, az emész'ért elő­mozdítja, £l véÉkrlingésc felfrissíti? s tiszta, fejet és nyugodt elvárt teremt. Kérdezze meg orvosat, lebontásához. A bontásból! kikerülő anyag és a terület természetesen a tulaj, do nő-sok maik marad, akik a lebontás ei­len csak birtokon kívül felebbezhetnek. A polgármester szépészeti tevékenysé­gének már meg is látszik az eredménye. A Reguia Maria-utcából' eltávolított piac helyén, az aszfalt járdán, virágállványok díszelegnek. Az Unirii-téren levő parkok büszkeségére válhatnak a németországi kertészeti műegyetemet végzett Gärtner Rudolf városi kertészmérnöknek, mert az Urahdi-téri parkok sohasem voltak olyan szépek és pompázók, mint moist. Mimii értesülünk, rövidesen rákerül a sora katedrális körül levő park rendezésére is. ötvenkét embert meg SalS Hagy az izgalom az «sfabok hüzöítf. ** Ilaiffában kihirdették az osía-ezisáliapotéi: JERUZSÁLEM, júliusi 20. Haiiffáiban újabb borzalmas bombamerény­let történ t, mely arányaival .feliűnml-ja a za­vargó ország iiyujgilai-sm avetoibeci eljövetelt 1 vtiüuucnnyi előző merényletet. Ismercttecr. merénylőik a város arab negyedének piacán dobták el a bíwnbát, ő&y&n időbeni, .mikor a piacon legnagyobb volt a forgalom. A -me- r árny lelnek ötvenkét ember cf*<t úUdoaííiul: f iniegyvenkilcjyz ruab is bárom *30síé. N*igy- venöt oiJMijb megsdliesii'dil'. A merényká fiyymaáit háborús IrvrAnn bo. j rult av vánowv. A Miból>orod*>b: étkére- j ság megtorÍ#*»ríT{flrjv» cí iranbb í egész sorát követte el. Felgvujloiiüik az ara­bok -több zsidó üzletel és gép’* ocslkal támad­tak meg. Négy zsidó áruház teljésen leégett. A város ütenc poíkjá« liaítnlmias tiizvévz pusziit. Az utcákon 11-57-1 aö!vár 1 teljesen meg­szűnt- a pdiigjki'i k örickedes', a. meróuiyieteloAl vVte rettegés lu«zu!’5íban turíjn az em­bereket. A szélsőségesjei» feszült: L-acigiuaíira való iekit»Uáte!l. re ltaí/usóg»/.c JlGiffóba* Hinnleitél; flfc crftftknur'tGpnto!. \ nini* egyes nveá’h F- iov a !i5vpr«ib te. Az uteakc-M aű­rűti «iteksib i/.é o. ov <'» - hi öfr-gerészja rórók miia.Kcőwf-*» í*^fV*ítt irsuTouv.u, cccksisa­kos katoetiákűt lehet látni. A HMffa felé ha- l-ozló gőzhajók, a városban uralkodó feszül!- ség miatt. meigv>á'lito.ztaititák útirányukat és lei-A .iv felié fordultak. A kalifában elkövetett borzUmas1 merény­let neanesak a városban, hűlném egész Pa­lesztinában nagy izgalmat As veszélyes visz- m»<ha’.á.'t váMott ki. Az arabok több helyen líiiti.kozó sztrájkot hirdettek ká és megtámad­jak a zsidók üzleteit. A hangulat. Jaffa és Jc.frAvóv közölt állandó katonai őrjáratot lelt vzkkUge-'C’Ó. A jaffai telefonvondlat elvágták. TeFA'•••Vbún ismeretien merénylő megölt egy arabe t. á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents