Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-26 / 166. szám

1 y j ö juiius -0. £ LLl, 1\ z ÉK m mcuriHAfll r 33 A kereszt világhírű! Hirét felülmúlhatatlan minőségével sze­rezte! Újabb bizonyítéka annak, hogy csak a jó minőség maradandó! A Pyramidon tablettákat is gyártja—szám­talan azonban az utánzat — és ezek ellen csak a »Í3,a^e&« kereszt védi meg, a va­lódi Pyramidon tabletta szavatossági jele! A 1. V, TABLETTÁK valódiak csak a kereszttel. J MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ O RDINEA: Imrédy magyar minisz­terelnök római látogatását első­sorban személyi rokonszenv meg- -nyilvánulásának kell tekinteni. Nemrég vette át a magyar kormány vezetését, természetes tehát, hogy barátságáról, bizalmáról és nagyrabecsüléséről bizo­nyítékot akart szolgáltatni. Az is igaz. hogy a magyar államférfi az olasz ál­lamférfiakkal együtt a két ország ér­dekeit érintő ügyeket s ezzel kapcso­latban bizonyos külpolitikai kérdéseket is meg akart vizsgálni. Erre mutat, hogy Kánya külügyminiszter is elkí­sérte a miniszterelnököt. A közvéle­mény kíváncsian várta Mussolini és Imrédy pohárkölszöntőjét. A Duce őszintén közölte, hogy olasz érdek su­gallja a dunai kérdések iránti érdeklő­dését, ami annyit jelent, hogy kész terve van, amelyet megfelelő pillanat­ban közölni fog a nyilvánossággal. — ,,Az olasz—magyar együttműködés nem irányul senki ellen — hangoztatta Mussolini — sőt: az együlttmüködés le­hetősége mindazok számára nyitva van, akik -a rend és épitő munka útját, köve­tik.“ Ezeket a szavakat elégtétellel hall­ják azok az államok, melyek Olaszor­szághoz és Magyarországhoz hasonlóan meg akarják védeni érdekeiket a Duna- völgyben. Nem titkolják céljaikat és békés hajlandóságukat s a közös felfo­gás az együttműködés formájának fel­találását megkönnyíti. A békés maga­tartás a bölcs olasz külpolitika folyo­mánya, melynek révén a megegyezés útja sohasem volt elzárva. Az is meg­állapítható Mussolini beszédéből, hogy :? Duce ^Magyarország és a többi dunai államok mentői békésebb megegyezését kivánjai. — Úgy látszik szavai Im­rédy és Kánya részéről kedvező fogad­tatásra találtak. Imrédy a béke fenntar­tását hangoztatta s a szomszédok is legjobb viszonyban kivannak élni Ma­gyarországgal. Most már a magyar sajtón a sor, hogy a Rómában hangoz­tatott jelszó gyakorlati megvalósításá­nak módját kutassa. EMNALUL: Nem lehet pontosat irni Imrédy és Kánya római láto­gatásáról. Sem arra nézve, hogy, Magyarország kitart a Berlin—Róma- teng-elty mellett, sem arra vonatkozóan, hogy lépteit más külpolitikai elgondoló, sok felé irányítja. Nem lehet tagadni: az Anschluss nem tett mély benyomást Magyarországon, viszont azt sem lehet remélni, hogy ennek hatása alatt vég­leg felhagy régi programjával. Róma a legjobb kikötő Magyarország hajójá­nak. Meddig fog oltalmat nyújtani? Mig erre a kérdésre válaszolunk, álla­pítsuk meg, hogy a horgonyzás érde­kében megindult a munka az olasz fő városban. Pedig mindkét helyen tud­ják, hogy a kétségbevonhatatlan ténye­ket tekintve, más kikötő nyújthat ol­talmat. I R OMANIA: Imrédy magyar mi­niszterelnök és Kánya külügymi­niszter római látogatása nem je­lent meglepetést. Az Anschluss után Romában és Budapesten egyformán szükségesnek tartották, hogy a római jegyzőköinyvek tartalmát vizsgálat tár­gyává tegyék. Sokat beszélnek olasz— magyar barátságról s magyar részről természetesen fontos ütőkártyának te­kintik ezt a barátságot, mely nem oly régi és nem feledtetheti el Románia és Itália régi kapcsolatát. A történelem fo­lyamán — ha történtek is egyik vagy másik részről könnyen jóvátehető hi­bák — sohasem voltak ellentétek, Ro­mánia mindig hangoztatta latin szár­mazását s azt, hogy őszintén szereti Itáliát. A magyar—olasz barátságnak csak örülhetnek, akik be akarják vonni Olaszországot a középeurópai államok gazdasági együttműködésébe és a hely­zet tisztázásába. A római látogatás ki­induló pontja lehet annak a nagysza­bású gazdasági tevékenységnek, mely­ben francia és angol részről is közremű­ködnek az olasz—angol és olasz—fran­cia egyezmények létrejötte után. Ro­mánia nyugalommal és rokonszenvvel néz minden oly kezdeményezést, mely közeledést és a helyzet annyira szük­séges tisztulását hozza Középeurópá- J>2'n. Az ti hisszük, ez volt íocéja a római látogatásnak. R OMANIA SATELOR: Az uj al­kotmány jelentős változásokat hozott. Amig eddig 21 éves kor­ban lehetőit szavazni, az uj alkotmány 30 éves koirt káván, a változást az in­dokoltál, hogy a földműves 30-ik élet­évéig tapasztalatokat szerez, családot alapit, nem töltheti idejét politizálás­sal1. Sok fiatalember nem fejezte be tanulmányait, azt hitte, — jobban boldogul, ha közügyekkel foglalkozik. Ezt a káros helyzetet alkarja megszün­tetni most Romárba uj alkotmánya. Másik ujitás az, mely a nőknek szar vázáit jogot biztosit. Mert nincs oka an. nak, hogy ne illesse őket a jog, mely a férfit illeti. Nem lehet a nőket mel­lőzni, mert hiszen tudjuk, hogy sok­szor okosabbak és jobblelküek, mint a férfiak. A választójogi törvény majd megállapítja a nők szavazati jogának feltételeit. Legfontosabb utjkás, hogy nem lista és megyék szerint történik majd a szavazás. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy a jelölőlisták a párt összes jelöltjeit feltüntették. Ahány párt, annyi lista volt és a választó el kellett fogadja qízi egész jelölőlistát. A listákon lévő jelöltek közül nem vá­laszthatott. Nem szavaizbaitott egyikre az első, másikra a második odaioii lé­vő listán. Ha például aiz egyik jelölt jó s a többi mind rossz volt, mindet el kelleti fogadja, aki a listán volt. A párt tetszése szerint állította össze a jelölő listát, igy olyanok is kerültek a parlamentbe, akik nem odavalók. Az uj alkotmány másként rendezi a dol­gokat. Megyék helyeit 20—30 község bői álló választó-kerületeket lélesit, melyek egy-egy képviselőt választanak. A jelölő lista csupán egv nevet fog fel­tüntetni, a jelölt egyedül fog fellépni, nem másokkal. A választó tehát a leg- megfelelőbb személyre szavazhat és ha csalódik, többé nem adja rá sza­vazatát. Amíg eddig Ismeretlen sze­mélyeket jelöltek a pártok — akik a kerületbe be nem tették lábukat —, Adriai tenger, hajófedélzet . . . Ncgy órát rostokol a hajó Spalatóban, vagy ahogy most hivják: Splitben. Különleges, színes város ez. A kikötő főpartján, akár­csak a pesti Dunaparton egymást érik a kávéházak és szállodák, éppúgy itt van a korzó, a különbség csak az, hogy itt már hatalmas és szabályos pálmasor ékesíti a sétányt, ami egyben jelenti az utasnak, hogy Déldalmáciába érkezett. Ezentúl a pálma, a kaktusz és más szubtrópikus nö­vény: mindennapos dolog. Akárcsak ná­lunk iaz eperfa. A korzón túl és mögötte fantasztikus, sikátorok és utcatömegek, amiken legfel­jebb két ember fér el egymás mellett, de akkor is pardonozni kell az egyiknek. Az az érzésem, mintha valami kolosszális kő­tömbbe kerültem volna, ;amibe valaki avatatlan, kezdetleges kézzel, rossz véső­vel csatornákat vert ki és ezekben kóvály- gök most jobbra-balra, előre-hátra, amíg azután egyszer végérvényesen eltévedek. Ezek a sikátorok és kétlépéses utcák be­csületére válnának Istambulnak is, annál is inkább, mivel ezek legalább tiszták. Végre kikecmeregtem a már reményte­lenül torlódó sikátorok közül a nem­zeti térre és mentem a hajóra, amely pont i2-kor somfordáit ki a kikötőből és azután elúszott Hvar felé. ■fU .. . .. Kellemes meglepetés Ahogy kiért a kikötőből a viharszerü szél kapta el. Fehéren habzott a méreg­től a tenger, de a hajó oda se szagolt a nagy dühöngésnek. Simán szaladt tovább a felhőtlen, sötétkék ég alatt. Hvar déldalmát sziget kikötőjében ma­gyar fogadtatásban részesültem. A Palace- szálló titkára: Hajós Tibor ur Újvidék­ről várt rám. Hajós titkár ur már azelőtt is meglepett. Német érdeklődő levelemre magyarul felelt. A tulajdonos dr. Avellini most csak érdemdús, ismert jelöltekre szavaznak, akiket ai legjobbnak tarta­nak. A pártok nem szólhatnak bele a jelölt megváliaisztásába, ebből csak haszna lesz az országnak. Ez a legna­gyobb újítás, amit az uj alkotmány hozott. REPTATEA: A Népszövetség nemzetközi intézetének Alexandru HaiHünga jelenilést tett Románia és a dunai-államok gazdasági kapcso­latáról. A dunaLáhamok belső gazdasági berendezése hasonló Románia helyzeté­hez, mégis fontos piacokat jelentenek termékeink számáréi. Magyarország mindent elkövet, hogy saját mezőgaz- daságáti támogassa, ipari téren azon­ban nincs elegendő nyersanyaga, igy Románia termékei kitűnő piacra talál- hatnak Magyarországon. A dunai álla­mok közötti gazdasági kapcsolatok min­den akadály dacária; eléggé fejlettek. Amennyiben jóakarattal és megértés­sel kiküszöbölnék az akadályokat, ha­talmas gazdasági összefogás létesül­hetne a Dunai torkolatában. is elővette megérkezésemre összes ma­gyar tudományát, ami a következő szó­ban fejeződött ki: — Alázolgája . . . Nagyon jól esett mindez és erőt adott ahhoz, a .párórás közelharchoz, ami a zsú­folt szállóban való elhelyezés körül kelet­kezett. Estére azonban már kialudva, jó­kedvűen mentem ki a pálmasoros hvari korzóra, amely egyben a .fokikötő is. At éttermek kertjeiből kisüvöltött a dzsesz- harmonika és nagy elevenség hömpölv- gött, vihárzott, kacarászott, feketére sült, jól nekimeztelenedett hölgyekkel és len­dületes sportfiukkal a sétányon. A min­dennapos esti szél már megérkezett a szi­get hegyei mögül, hogy kellemesre hütse az éjszakát. A Palace falában latinnyelvü márvány­tábla hirdeti, hogy ezt az épületet 1890- ben emeltette Erzsébet királyné. Szana­tóriumnak épült akkoriban, amikor még Lessina volt a sziget, meg a fővárosnak neve. Egyébként is nagymultu a földda-' rab, már a hellén korszakban is nagv szerepet játszott. Akkor Pliar volt a ne­ve és ennek a szláv változata a Hvar. Avellini dr. másnap azzal dicsekedett, hogy sikerült a tengerből két remek ál­lapotban lévő több, mint kétszázéves ró­mai korsót kihalászni. Itt a tenger a ré­gészek öröme. Megnéztem a korsókat. Pontosan olyanok voltak bezománcozott, lekopott díszítéseikkel, mint a lexikon szines mellékletén lévő római korsók, ami megnyugtatott. A hvari temető titka A strand, amelynek „Márványfürdő“ a neve, a városé. Délszaki mesés partokon ár. öt perc alatt elérhető bárhonnan, hi­szen egy ilyen szigeten nincsenek távol­ságok. Mindennel ellátott, felszerelt strand ez tornatanárral és tetőnapozóval. El is kérnek belépődíjul három dinárt. A tenger hozott össze Szonjával, ak szlovén hölgy volt és arról nevezetes hogy elcipelt magával a hvari temetőbe Furcsa temető ez a magasban egy hegy oldalon. Szokatlanul csöpp négyszögére sirok. Laposak, nem halmok. Szonja haza nyelvtudása révén tudtam meg a teme. tőőrnétől, hogy itt nem koporsóban ke rülnek a halottak a földbe, hanem csak úgy minden nélkül. Annyira szegények a dalmátok ezen a pazar szépségekben gaz dag szigeten, hogy nem telik nekik ko­porsóra. Azért maga a temetési szertárrá, koporsóval megy végbe. Még pedig" a koporsóval. Van ugyanis egyetlenegy ko porsó, amely az egyházközség tulajdona és ezt kis díjért kikölcsönzik, hogy leg­alább a sírig koporsóban vigyék ki a ha­lottat. Olyan intézmény itt 2 koporsó, mint nálunk a halottaskocsi. Ilyesmi vi­szont nincs a szigeten. Igaz: nem is le. hetne vele megközelíteni a temetőt. Később kiderült Szonja és a temetőőr-, né társalgásából, hogy magyar halottja is van a hvari temetőnek. Elkülchitett helyen, a temető egyik fa la tövében, rendes hazai jellegű sir dóm. borodik. Kis márványkereszt van rajta és a fehér márványon ezt hirdeti a felírás ki­fogástalan magyar nyelven: „Itt nyugszik csábi Pogány Gyula fes­tőművész Budapestről“. Meghalt 1925 február 19. Nem sokat tudnak ma már Hvaron Pogány Gyuláról. Mondják: középkorú ember volt és nagybetegen érkezett a cso­daszép szigetre. Itt akart meggyógyulná Szivbaj ölte meg. A délutánok alvás utáni részét csaknem mindenki azzal töltötte, hogv kóborok', kószált a hegyekben, ahol mindenütt gon­dosan kiépített és karbantartott sétaurak és szerpentinek állnak az ember rendel­kezésére. Jómagam is a kóborlók szektá­jához csatlakoztam és nem bántam meg. Minden napra akadt valami lenyűgöző bámulni való, mert úgy látszik ez a szig.t is ama helyek közé tartozik, amit jó ked­vében teremtett az Isten. Csodalatos csendjében, mert egy szál kocsit, kerekes járműt nem láttam, amig itt voltam, kü lön nagy dolog elmerülni. És ezután eb- ben a megnyugtató hallgatásban megák.ni a hegytetőn és elnézni messze, messze nyugat felé, ahol összeér az egész valószi* nőtlenül sötétkék ég, a sötétkék tengert-“’ és a kék ködlésen keresztül inkább csak sejthető az egyik sziget partvonala;, mint­egy felhőbe burkoltan, aztán észrevenni, hogy ott ebben az irdatlan messzeségben, pont azon a stráfon, ahol összeér a viz és ég, úszik egy hajó. Mi az, hogy úszik? In­nét úgy látszik most, hogy lebeg a leve­gőben. Repül egy hajó méltóságteljesen ég és víz között dél felé . . . Akár ha cgv ujformáju Zeppelin lenne. Á, hagyjuk ezeket! Vannak dolgok, ■amiket nem lehet betűkkel, szavakkal mondatokkal, tollal papíron visszaadni. Még csak megközelíteni sem. Vannak dol­gok, amiket látni kell. Vannak dolgok, amiket élni kell, nem csupán olvasni. Az egyik este pedig igy szólt hozzám gráci ismerősöm: , — Látja uram ez az a hely, ahova má­sodszor is eljön az ember. Igazat adtam a gráci urnák. fényképalbumok már 28 lejtől kezdve, a legkülönbözőbb árban és választékban, az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Cluj, Piaţa Unirii kaphatóki RIPORTSOIU3ZAT A: Nyári barangolás a dalműt szige Végig a kék Adrián: a délszláv JadranonSusaktól Hvarig és vissza Lent, délen III.

Next

/
Thumbnails
Contents