Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-22 / 163. szám
Nf 1938 julius 22. ELLENZÉK 3 MARCIA MARSH, revoíveres ángyai“ érdekes visszaemlékezései Beszélgetés a „világ legbátrabb asszonyával“ LONDON, julius hó. j Az egyik londoni mozgófényképszin- ház előcsarnokában közepes termetű, kis- 1 sé kövéres amerikai asszonnyal beszélge- í tünk. Szőke hajával, kék szemével kedves jelenség, de aki nem ismeri a törté- j netét, annak bizony Marcia Marsh aligha tűnik fel. Az amerikai asszonyt ugyanis Marcia Marshnak hivják, énekel, táncolás — „beszélget“ a-moziban a közönséggel. Az élményeiről beszél. Meg nem is olyan rég Amerikában mindenki ismerte Marcia Marsh hőstettét, elkeresztelték őt „revolveres angyalnak“, a nagy^ amerikai sajtó megirta róla, hogy a „világ legbat- rabb asszonya“. Marcia Marsh juttatta ugyanis rendőrkézre Diilingert, a sokszoros betörőt, gyilkost, az i-ső számú „amerikai közellenséget.“ — Átfestettem a hajamat, aranykoronákat csináltattam a fogaimra, egy kozmetikus teljesen megváltoztatta arc- és homlokvonásaimat, összes ruháimat uj öltözékkel cseréltem fel, mindent elkövettem, hogy bejuthassak a csikágói alvilágba és hozzáférkőzhessem Diliingerhez — mondja Marcia Marsh most, hogy régi élményeiről beszélgetünk. — Sikerült. Igaz ugyan, hogy tizennyolc hónapon át annyit szenvedtem, annyit tűrtem, amennyi szenvedés, kellemetlenség alig ért még amerikai asszonyt! A történetre még jól emlékszünk. Marcia Marsh egyszerű artista leány volt Csi- kágóban. Az egyes moziszámok között táncolt és énekelt. Egyszer előadás után megismerkedett CharHe Brennannal, aki ‘hires „G-Men“ volt, civilruhás titkos- rendőr. Kémkedett az alvilágban, nyomozott a betörők, sikkasztok tolvajok és gyilkosok után. örökös veszedelemben élt, mert a „G-Men“-ek nem hordhattak fegyvert, viszont az alvilágban, ha felismerték őket, a gangszterek meglincselték, sőt igen sokszor kivégezték a fegyvertelen titkosrendőröket. Chadie Brennanból és Marcia Marshból hamarosan jegyespár lett, Marda valósággal imádta vőlegényét. A nagy szerelemnek azonban vége le%, mert egyik este, mikor Marda és Gharlie elhagyták a mozi épületét, az utcán egy titokzatos autó állott meg hirtelen előttük, az autóból három ismétlőpisztoly esőre meredt a „G-Men“-re és a másik pillanatban Marcia egyedül' maradt Charlie Brennan holtteste mellett. A gyilkos Diliinger volt. Marcia bosszút esküdöltt vőlegénye gyilkosa ellen. _ — Egy ismerősöm, Gordon Fellowes mutatott be a csikágói sheriffnek — folytatja a „világ legbátrabb asszonya“ elbeszélését“. — Beavattak a nyomozásba, de a rendőrség csak titokban vehette igénybe munkámat, mert különben könnyen elárult volna a rendőrség nyílt segítsége. Pedig én megfogadtam, hogy nem nyugszom addig, míg Diliinger is nem követi a 'Italaiba vőlegényemet. Tudtam, hogy az életemmel játszom. Mindig sötétebb és sötétebb lelkű emberek előtt, rejtélyes falak mögött, titkos folyosók végén, undorító pincékben táncoltam, énekeltem. Sikerem volt az alvilág lovagjai előtt és egyszer megjelent a dorbézolók kjölzött Diliinger is. Ettől kezdve csak neki táncoltam, csak neki énekeltem. Pedig a pincék felett, az utcán, a tereken akkor már ötvenezer amerikai rendőr üldözte őt és ezer rendőrautó járt Diliinger nyomában. Először ioo.ooo, majd 200.000 dollárt tűztek ki a fejére. Diliinger azonban nagyon óvatos volt, sokszor változtatta a külsejét és főleg nagyon — veszedelmes volt. Egykönnyen nem lehetett rendőrkézre juttatni. Végre tizennyolchónapos kínlódás és szenvedés után elérkezett az alkalom. Dillinger a Darátnőjével moziba ment. Engem is meghívtak ... PAPÍRSZALVÉTA GYÁRI ÁRON! loo drb fehér zaurszalvéfia Lei íj.—, jo drb, nagyatojkti fehér aahkos szalvéta Lei 12.—, jo drb. nagyalakú rózsaszín oakkos szalvéta Le* T4-—, vendégeknek, cukrászdáknak 500 drb. fe* hér negyed« szJaflvéta Lei 2j.—, ugyanaz iooo drb. Lei 45.—, Mintás Banráeivétiík 100 cfrb Lei 29.—. Kapható az ELLENZÉK KÖNTVOSZ- TÁLYÁBAN. GlajL Piaţa Uniţii, Marcia Marsh, mikor elbeszélésében idáig ért, alig birt tovább beszélni. Nagyfokú idegesség vett rajta erőt. A történet folytatását annakidején megirta a világ minden lapja. A moziban Marcia ügyesen besurrant egy telefonfülkébe és felhívta bizalmasát: Gordon Fellowest. — Diliinger itt van a moziban egy pirosruhás nővel! — suttogta a telefonba. Mikor az előadásnak vége lett, már harminc felfegyverzett detektív vette körül a csikágói mozit. Diliingert tiz revolvergolyó találta. Holtan terült el a földön. A pirosruhás nőt nem érték löfvések, de már ő sem él, mert az eeyik amerikai fegyházban öngyilkos lett. Marcia Marsh, aki a mozielőadás végén kissé hátramaradva követte a Dillinger-párt, szintén sértetlenül került ki a sortüzből. Amerika megmenekült elsőszámú közellenségétől. Marcia Marsh megkapta a 200.000 dollárt, de nem nyúlt a pénzhez. Visszatért a színpadra. Újra dolgozni kezdett. Énekelt, táncolt. Egyideig állandóan tíz detektív őrizte és> egyideig ő volt Amerika legüinnepeltebb asszonya. A filmgyárak Í9 foglalkoztatták, azután pedig . .. megszűntek az ünneplések, elmaradtak mellőle a detektívek is. Csak Gordon Fellowes tartott ki hűen mellette. Átkisérte most Európába is, ahöl Marcia Marsh a különböző országokban lép fel, mozikban, varietékben énekel, táncol és élményeiről „beszélget“ a közönséggel K. Pr. Egyeli légy is*. alaposan elronthatja ebéd- utáni nyugalmát. Legyeket nem lebet elkergetni, ismét és ismét visszajönnek, míg végül Ont űzik szobájából. Csak segít: permetezzen lakásában FLY TOX-al. Z1 JÓ EMBER Irta: NAGY LAJOS. A jó ember elutazott Afrikába. Neon oroszlánra vadászni, mert a vadásznak agyon kell lőnie az oroszlánt, nem is rovarokat gyűjteni, mert a gyűjtő spirituszba rakja ,aj rovarokat, hogy azután gombostűire tűzze őket, — hanem csak úgy pihenni, nézelődni, a kék égben és a tájban gyönyörködni. Hát nem volt éppen rassz gondolat a jó embertől, hogy elutazott, mert Itt Európában sok olyant kellett látnia és hallatnia, ami a szivét sanyargatta. A jó ember megérkezett Afrikába, egy szép, egészen európaias városba, ott megszállt egy nagy szállóban, megfürdött, megvacscxrázott, még pedig nem is sáskát evett, hanem bécsilszieletet, — azután Lefeküdt, hogy békésen aludjon s szépeket álmodjon. Egyszer csak égető fájdalomra ébredt fel. Ki gyújtotta a villanyt, hát látta ám, hogy mindenfelé bogarak s más állatok mászkálnak a testén, óriás szúnyogok, hatalmas pókok és skorpiók. Nagyon megijedt, de.nem haragudott meg a bogarakra, akiknek hl- I zony a természettől rendelt sorsuk, hogy más lényeken élősiköd)jeniek. Égve hagyta a csillárt virradatig s csak azután szunyókált még néhány órácskát. No, nem valami könnyű itt Afrikában sem — gondolta a jó ember. De azért nem fordult vissza Európába, ott maradt a szép tengerparti városban, sőt néhány nap múlva útra kelt a hatalmas világrész belseje felé. Igen, mert a tengerparti városkában csupa európait, látott, a gazdasági válság odáig elverő hullámait h érzékelhette — valaki például kölcsönkért) tolle becsszóra s ő adott —, vágyakozott hát a primitiv népek közé, akik a természettel való közvetlen kapcsol a lukból élnek, üldögélnek a sátraik előtt hevernek sátraikban, sétálnak a falvaik utcáin s ha megéheznek, leszednek egy két kókuszdiót az épért. . akarom mondani a kókuszpálmáról. Útjában találkozott is egyszerű, szelíd négerekkel, igen megörült az egészségesek vidámságának, na,gyón megsajnálta a szomorú betegeket, a leprásokat, az áloankórosokjat, a szive ott sem lehetett zavartalanul' boldog —. utazott tovább, az ismeretlen rengetegek felé. Az volt a baj, hogy tovább utazott. Mert a szelid négereket kevésbé szelídek váltották föl s egyszer csak elérkezett a kannibálok, a(z>az emberevők földjére. Kistermetű, sovány, nagyfejü, kiálló. éllesfogu emberek voltak ezek a kannibálok, egész bizonyos, hogy még mindig embert ettek, mert' a jó embert rövid eszmecsere után körülfogták, elgáncsol- iták, megkötözték, odahajitiották egy fa tövébe s nyilván csak. azért tértek nyugovóra, mert már beállt az est A jó ember szomorú volt Mert jósága nem korlátozódott oly szűk körre, hogy csak másokat sajnált volna, a jó ember jósága végtelen volt, sajnálta ő sajátma. gát is. És bizony joggal saijnálta;, mert munden jel azt mutatta, hogy meg fogják enni. A kannibálok azonban másnap körük ültélv a jó embert, mutogattak feléje, tanácskoztak. adtak neki enni rizst és kókuszt és nem bántották. Egiészi nap ültek, nézték s a szájuk szélét nyalogatták. így ment ez harmaidniap is, negyed nap is. A jó embernek felttürut, hogy a kannibálok. akik egész nap csak ülnek s bámulják őt, nem is esznek. Persze semmi vigasztalót nem látott ebben, meri nyilvánvaló volt, hogy csak iaiz étvágyukat akarják felfokozni. Kiértette ezt a beste dükből, még inkább a mozdulataikból ús, mert eg}iesek már igen türelmetlenkedtek, a gyomrukra mutogattak, mások ellenben szigorú legyintéssel leintették őket. Hosszú napokon át csak ültek a kannibálok és éheztek, miközben néhány kókuszp álmájuk, minden gyümölcsét és sátraik minden rizskészletét föletetlék a jó emberrel, tehát hizlalták is őt. Igen, őt hizlalták, maguk pedig senyvedtek, fogytak aZ) éhségtől, a szemükben vad fájdalom égett, biztos, hogy gyomor- görcs is sanyargatta őket, mert némelyiknek atz arca eltorzult s ugyanakkor a hasát dühösen nyomkodta). Talán még sápadtok is voltok már a kannibálok s ezt csupán a fekete színük miatt nem lehetett konstatálni. Egyszer csak elérkezett a vég, pontosabban. a vég. kezdete. A kannibálok faágakból hatalmas máglyát raktak és azt meggyujtották. A máglya elé egy hosszú egyenes rudat fektettek le, nyilván az lesz a nyárs. Azután körültáncoíták a jó embert s tánc közben .nagyokat visong- tak. Az egyik kannibál bement a legközelebbi sátorba s onnan nagy, csillogó késsel tért vissza, melyet lógni közt tartott. Újra vad1 lánc kezdődött és uj, még vadabb vúisongás, majd szörnyű ordítást haHattoik a kannibálok. Ez azonban nem diadalorditás volt, hanem a megriadás jele, — mert az orditássai csaknem egy- időben trombitaszó harsant fel és puskák ropogtak, — a kannábálok ezt megelőzőleg már meglátták a, kis öttagú csapatot, mefüy a (tengerparti városkából elindult a jó ember felkutatására s éppen idejében érkezett meg. A kannibálok szét- futottak és az erdőben elrejtőztek. Az öt puskás fehérember a sátrakig tört előre, ott meglátták -a jó embert, levagdosták a kötetett és talpraállították. A jó ember szemében könnyek csillantak meg, melNek azonban nem akadályozták meg abban, hogy miután sorban átölelte az öt szabaditót, egy jót ne falatozzon a konzervből, mellyel megkínálták. Falatozás után elindult a kis csapat, immár hat fehéremben hogy arra, amerre jöttek, visszatérjenek a tengerparti városkába. De alig ha'lladt'ak száz lépést, egyszer csak megállt a jó ember, homlokán ráncok képződtek, visszafordult és tűnődve nézett a kannibálok sátrai; felé. A kannibálok már lassanként elősompolyogtak, ők rí megálltak és tűnődve néztek a jó ember felé. A jó ember most egészen elérzéke- nyülve szólalt meg, szavait ae öt felszabadítóhoz intézve: — Istenem, szegények! Ezek most éhen maradnak. Moiyzsák a ruhák legbiztosabb nyári megőrzője !!! Vigyázzon, csakis KORRES svártmánu használjon: Árlista: No. 1401. mérete 100X03 cm. Lei 25 No. 1402. mérete 120X63 cm. Lei 3 0 No. 1403. mérete 140X53 cm. Lei 3 5 Akasztó-kampóval és oldalt záró fém apósokkal e látott zsákok: No. 1452. mérete 130X63 cm. Lei ői No. 1453. mérete 150X63 cm. Lei 60 Kaphatók az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Cluj, Piaţa Unirii. Vidéki rendelésnél hé* a számra hivatkozni. Uiánvéttel is szállítjuk. Ötévi időtartamra impregnált zsák$k9 melyek a nyárára eltett ruhát teljesen beburkolva védik a molyok támadásai ellen.
