Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-14 / 156. szám

ám 3 S z e r k e s z t5'? é % é s 'kiadóhivatal: Cluj* CsJea Modor 4. Teiefoh: 11—09. Nyomda^ Str. I G Duc-3, No. 8. F i 6 k k i aji ó h i v a t aj és köny voszrály; P. Unirii 9. Telefon 11-99 l7x"éV FOLó.A M, 15 6. szám“ ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS iFelelős szerkesztő és isartfaíáí DR. GROIS LÁSZLÓ CiüIÜRTÖK Kiadótulajdonos: ELLENZÉK R. Törvényszéki lajstromozási szám: 39 (Do*. 1938. Trib. Cluj.) Előfzctési árak: havonta negyedévre 210. félévre 420, egész évre 840 lek im* KJWggţgy gMBBBBSMHBMMWHWJ CLUJ, 1 938 JULIUS 1 4. 7» iei.­Emlékeztető London és Paris váratlanul barátságos ütnek meg Németország leié Daladier miniszterelnök angol-francia-német együttműködésről beszél a béke megmen­tésére. — Reuter jelenti: az angol-francia-német együttműködés a csehszlovák kérdés meg­oldása érdekében megkönnyitheiné a Berlin és London közötti tárgyalások ujrafölvéíelétns ........... ’»vim HU———-------­London a ssudáta-némat követelések hatvan-hetven százalékos teljesítését elfogadhatónak tartja A halál versenyre kel az aratókkal. .4 ki­sebbségi magyar élet mezőiről egyre-másra ■tűnnek el az értékek vtiielyek saját akara­tukból a háttérben maradnak, vagy legfel ji’bb a második sorba érkeznek be. Is­mételten megállapították ezt mások; ugylát- szik, nemcsak G ház sért os ok előtt kőd lő tü­net, hanem tárgyilagosan való sajnálatos rendszer vagy betegség ténye. A kisebbségi sorba való fölocsudásunk első óráiban kiad­ták a jelszót, hogy G repatriálás orvén szen­vedett nagy értelmiségi vesztesig pótlására fői kell kihatni és ki kell szólítani a lappan­gó tehetségeket vagy elvonult nagyságokat. Diogenes lámpájával a kézben: „embert ke­resek'. Hiszen köztudomású volt, hogy a magyar vidék és a nagyobb városok magá­nya -tele van csupán kis körben ismert jeles­ségekkel, vagy meghasonloitakkal. A háború előtt dívó politikai, társadalmi, művelődési zártság különben is kizárt sokakat a megfe­lelő helyekről. Az uj sorban föltehető volt, hogy nemes és bölcs kiválasztódás előtt nyí­lik meg nagy kapu. Jöttek az uj emberek a régiek mellé, de nem volt mindig köszönet benne, főleg a Diogénes-i fénybe állítva. Vi­szont ma is rejtély, oly kiváltságokat, mint Barabás Bélát vagy Benedek Eleket, miért állították hamarosan félre? Nem beszélünk azokról, akik hamarosan csalódva és kedvet­len iKsnultak vissza mindenféle területről szokott napi munkájuk csöndjébe. De fékezzünk. Ami van, az nem veszhet el soha. .4: érték mindig érték marad, a háttérben vagy G tárban is. Méltatlan helyt szintén a magyar teremtő képesség, értelmi színvonal, életnemesedés bizonyítéka. Kincs­tár a nemzeti frankban nemesére}edezete né­vén lehetséges a papír, hitel, részvény sze­replése. A törvényben előirt mennyiségnél nagyobb ez a lélektani c.rany takaró: a ki nem használt, föl nem használt értékre vagy sorozatukra Ept eh-nyomon bukkanunk a falvakban és városokban. íme bizonyíték, mikor egy ilyen éppen meghal, súlyos ke­servbe és veszteségbe sodorva egy várost és ezreket, akik egyébként ismerhették meg és becsülték, sőt magasztalták. Ebben az érte­lemben emlékezünk meg Ziegler Károly dr.- ról, A legnagyobb székely város volt tiszti­főorvosáról, ki embernek. gyógyítónak, szel­jem i lénynek egyaránt kiváló volt. Elsőren­dű vezető és irányitó képességekkel, érdekes és szirtes különlgességek melleit. Odahaza igénybe is vették, amikor másra nem volt célszerű biim valamit. De viszont hagyták szerényen és büszkén visszavonulni más küzdelmek elől. Nagyszerűen értette tudo­mányát és egyik ágában, a törvényszéki or­voslómban elismeri nagy tekintély volt. Igazi „Schöngeist“, széle» művelődéssel és rendkí­vüli zené-készültséggel. Most, halála előtt, 66 éves korában, kezdte érezni, hogy tartózkodá­sa több volt, mint kellett volna és a közösség ostromát izgatni és éleszteni kellett volna: lapunk ép folyó regényét irta meg és uj ter­veken törte fejét. De ha nem akart, vagy nem tudott már több lenni, mint ami volt, tagad hátiam, kárára összességünknek, mégis gazdagító érték volt és elég korai távozása súlyos veszteség. A szép és jó élet varázsát adta városának, hasznos tudományát, érde­kes és vidám egyéniségét embertársainak. Magasra hivatott és szellemi gazdagsággal teli székely környezetének a nyelv, művelő­dés, könyv, zene iránt való hajlandóságát még fokozta bő érzékeivel, sokoldalú tanult- sógával és önkéntelen tehetségeivel. Öt fel­nőtt fiát küldte szerteszét a világiba. íme helyt állott, kitűnően és különlegesen helyt állott és ez a legszebb jutalom, mert önma­gából önmagának jut. a magyar érték első­rangú jelzése volt. Sok ez, mindamellett fáj­lalni kell, hogy nem állhatott messzebbre su­gárzó és melegítő magaslaton, bár jó volt, hogy legalább igy volt. I A pár nap óta újra zavarosnak látszó külpolitikai helyzetben, amint több jel mutatja, a diplomáciai tárgyalások igen tevékenyen keresik a különböző érdekek szerinti kibontakozást. Nyilvánosság előtt napokig az angol—olasz megegyezés élet­belépésének kérdése állott előtérben, amit olasz részről függetleníteni akartak az eredeti egyezmény föltételeinek csak hónapok múlva lehetséges teljesítésétől. Ciano olasz külügyminiszter és lord Perth angol nagykövet napról-napra tárgyaltak Rómában, eredményről azonban meg­bízható jelentést nem adott sem a római, sem a londoni táviró. Utolsó napokon olyan hírek terjedtek el, hogy módot ta­láltak az egyezmény gyorsabb életbelépte­tésére, anélkül azonban, hogy a fordula­tot illetékes helyekről eddig megerősítet­ték volna. Tegnap azután két feltűnő megnyilat­kozás történt, melyek a háttérben folyó diplomáciai tevékenységről látszanak föl- lebbenteni a leplet és arra mutatnak, hogy London Paris segítségével, vagy be­leegyezésével, egyideig szinte kizárólag Róma felé irányuló tevékenységét kezdi más irányba is kiterjeszteni. Egy nagyon beavatottnak látszó londoni Reuter-jelen- tés és Daladier francia miniszterelnök egy beszéde váratlanul barátságos hangokat ütöttek meg ugyanis tegnap Németország felé. A Reuter-jelentés, mely a gyakran félhivatalos jelleget játszó angol ügynök­ség diplomáciai szerkesztőjétől származik, mindenek előtt hangoztatja, hogy Angliának nincs uj indítványozni való­ja az angol—olasz egyezség érvénybe­léptetésének siettetésére. Ez a kategorikus kijelentés majdnem annyit jelent, hogy a londoni kormány az angol—olasz megegyezés életbelépé­se előtt ragaszkodik a megegyezés Spa­nyolországgal kapcsolatban szabott fölté­teleinek teljesítéséhez, ami pedig, mint már kifejtettük, legjobb esetben is hóna­pokat fog igénybe venni. Meglehet, hogy ez a merev állásfoglalás válasz akar lenni az élesebb hangokra, melyek az utolsó na­pokon Mussolini beszédeiből és az olasz sajtóból hangzottak el London felé. A Reuter-jelentés minden esetre kétséget sem hagy az iránt, hogy szerinte az egyezség életbelépése mindenek előtt a Spanyolországban levő olasz önkéntesek visszahivásától függ. A jelentés külpoliti­kai pikantériát képező része azonban ez­után következik. „Ami az angol—német viszonyt illeti — mondja a Reuter kül­politikai szerkesztője — Anglia sohasem zárta be az ajtót a köz­te és Németország közötti viszony ba­rátságos rendezése előtt. Anglia azt hiszi, hogy a csehszlovák kér­désnek angol—francia—német együttmű­ködés utján történő megoldása jelentéke­nyen megkönnyithetné a tárgyalások ujra- fölvételét Berlin és London között. A szudeta-németek követeléseinek megvaló­sításában Anglia szerint az eredmény na­gyon kielégítő volna, ha ezek a követelé­sek 60—70 százalékban érvényesülnének. Londoni felfogás szerint Benes elnökben és Hodzsa miniszterelnökben meg is van a jóindulat az ilyen megoldás létreho­zására. A megoldást pedig létre kell hozni, mert a világ közvéleménye, de főleg az angol közvélemény nem tűrné a tár­gyalások megrekesztését G>blokálását“). Anglia ezért állandóan engedékenységet tanácsolt Prágában s ezt a közbelépését tovább is folytatja és a barátságos megol­dás érdekében lépett közbe Berlinben. Eddigi tapasztalatok alapján a londoni kormánynak az a véleménye, hogy mind Berlinben, mind Prágában megvan a jó hajlandóság a békés megoldásra. A Reu­ter-jelentés ezután a délkeleteurópai an­gol gazdasági tevékenységgel kapcsolat­ban hangoztatja, hogy a londoni kor­mánytól távol áll minden olyan törekvés, mely vesztegzárat igyekezne teremteni a német kereskedelemmel szemben. Anglia sem gazdaságilag, sem politikailag nem akarja bekeriten Németországot. Viszont kész pénzügyi és kereskedelmi egyezmé­nyekkel elősegíteni az európai gazdasági helyzet javulását, amint azt egy legutóbbi megegyezésével Törökországgal kapcsolat­ban is tette. Jelenleg Görögországgal kap­csolatban állanak hasonló lépések londoni megfontolás alatt. Bármit is tegyen azon­ban ilyen gazdasági téren Anglia, ez nem irányul Németország ellen — állapítja meg a Reuter-jelentés. Daladier szenzációs pohárköszöntője A másik érdekes megnyilatkozás, mely ugyanebbe az irányba mutat, Daladier francia miniszterelnöknek egy pohárkö­szöntője, melyet tegnap este mondott. „Középeurópában — mondta Daladier miniszterelnök — néhány hét előtt olyan események történtek, melyek, úgy lát­szott, kemény próbára teszik a béke fönntartását. A békét azonban sikerült fönntartani. Ez elsősorban Anglia és Franciaország közbelépésének köszönhe­tő, amit jóakarattal fogadtak a többi nemzetek, kö»ztük mindenek előtt Német­ország is. A békét főleg angol—francia— német együttműködéssel mentették meg. j Franciaország továbbra is mindent meg­tesz a háborús katasztrófa kirobbanásá­nak megakadályozására, de ugyanakkor szem előtt tartja becsületbeli kötelességeit és nem fogja megtagadni Csehszlovákiával szemben vállalt kötelezettségeit sem. So­hasem hittem és sohasem fogok hinni a háború végzetszerüségében — folytatta. Daladier — legfrissebb tapasztalataim is megerősítenek ebben az álláspontomban. Az utóbbi idők eseményei alapján szilárd, meggyőződésem, hogy sikerült legyőzni a legnagyobb nehézségeket, hogy bizakod­hatunk a jövőben és a békés együttműkö­dést megtarthatjuk a jövő módszerének”. Diplomáciai körökben úgy a nagy fel­tűnést keltő Rcuter-jelentésből, mint Da­ladier beszédéből arra következtetnek,- hogy az a tárgyalási szünet, mely a nyu­gati hatalmak részéről Berlinnel szemben egy idő óta fönnáJlott, most véget ért és hogy a két megnyilatkozást már ilyenJ megbeszélések eredményének lehet tekin­teni. A Reuter-közlemény merev állás- foglalásából Rómával szemben megpró­bálják azt a következtetést is levonni, hogy London, miután hosszú hónapokon át a Róma—Berlin tengely déli súlypont«' ja felé irányította szinte kizárólagosan a tevékenységét, bizonyos sikertelenségek hatása alatt kezd visszafordulni az északi' súlypont felé. Az újabb manőver sikere természetesen nagyrészben attól is függ, hogy a tengely berlini súlypontján meg­van-e a hajlandóság at angol irányválto­zás kedvező fogadására. Berlin’Budapest*Róma három« szögről beszél a prágai sajtó PRÁGA, julius 13. A prágai sajtó Imrédy Béki magyar miniszterelnök és Kánya Kál­mán kill ügy,miniszter készülő római látoga­tásával fogíalkozrva, azt írja. hogy a magyar államférfiak egy uj, Berlin-Budapest-Róma háromszöget igyekeznek alakítani Prágai la­pok bizonyos tartózkodással, néznek a látó* giartás várható fejleményei elé. A „Narodny Novini” szerint, a Rómbam és esetleg Ber­liniben elhangzó &zéfp beszédek és ígéretek szímtje okit kell majd keresni az igazságot. BOllíllSS Í)Z¥£^Ije Svájcban van BERN, julius 13. ! Egyes svájci lapok híreszteléseivel el­lentétben, a komoly svájci lapok közlik, hogy a tragikus véget ért Dollfuss volt osztrák kancellár özvegye nem tért vissza Németországba, hanem most is Lausai* neban időzik. -

Next

/
Thumbnails
Contents