Ellenzék, 1938. június (59. évfolyam, 123-144. szám)
1938-06-12 / 130. szám
{/ 9 3 8 jutiius 12. ELLENZÉK VADÁSZAT Rovatvezető: KERNER Í.URÉL Az aggancs keletkezése és fejlődése az őskortól napjainkig A vadászokat ősidők Őla érdeklő „ag- gaucs“ napjainkban mindinkább fogyatkozik, ezért már eszköznek nem is igen használják, kivéve Európa északi nomád népeit, számukra) azonban megmarad hoSSzu időn keresztül még diadal (trófea) jelnek. Állatvédelmi szempontból fontos, hogy egy védelem alá szoruló állatfajt szaporodási időszakban ne háborgassanak. A sziarvasféléket éppen párzási időben vadásszák, hiszen a baknak, a bikának akkor van a legszebb aggancsai. ősi szokás ez, megszoktuk s úgy látszik ehhez ragaszkodunk; a törvényeket szükségletünknek megfelelően alkotjuk vagy esetleg töröljük el. Az aggancs keletkezésének megértéséhez szükséges, hogy visszapillantsunk a törzsfejlődés ranglétráján, ami a harmadkor legalsó emeletiéhez vezet minket vissza. Itt találhatók meg az őskérődzők primitiv formái': Kanosul szarvasok, (szarvasfélék), zsiráf és fülkösszarvu- félék előfutárjai. A gyomornak négyosz- tatu volta nagymértékben hozzájárult, hogy a támadás és a védekezés módja az állat elülső részén helyezkedjék el. Ilyen szempontból kétféle kísérletet találunk. Egyik a pézsmaszarvasok csoportja, ahol a bakok szarvnélküliek, azonban 5—7 centiméter hosszú felső szemfogaikkal párzás idején heves harcokat vivnak. Hasonló arányú szemfog a ma élő emlősök között a rozmárnál, mig a kihalt állatok közül a kardfogu tigris" Egészségét őrzi meg, ha csakis A ma élő aggancsosok legnagyobbika Eszakamerikában él: a kanadai vapiti formájában, mely a mi gímszarvasunknak nagyobb kiadása. Hagenbeck kapitális gímszarvas bikák kifényészése végeit a vapitit sikeresen keresztezte gímszarvassal!. Még egy nagy alakú rokona a® álfái vapiti, amely Mongolia erdőségeiben él. Kínában aggancsát porrátörve drága bájitalnak használják. Az 1600'as években még a mi erdőségeinkben is előfordult a Jávorszarvas, melynek aggan csa széles, háromszögalaku lapos lapát. Hullott, ásatás alkalmával kapott aggan (sa több múzeumunkban megtalálható. Hazai aggancsokról való ismereteinket összefoglalva, megállapíthatjuk, hogy Európa lebszebb gímszarvas bikái még csak a Kárpátok belső peremén fordulnak elő, amit sajnos ugyan, de drága pénzért (daratoonkén 50—00 ezer lej) idegen pénzemberek lőnek le. Az 1918-as év nemcsak az európai bölénynek zárta le a szabad természetben való előfordulású leheőségét, hanem a hires dobrini szarvasok is elnémultak. Az 1928. évi vadőri jelentés erről a területről azt ir- jai, hogy ahol ezelőtt 10 évvel szarvasok bőgtek, most onnan téli időben csak a farkasok ordítása hallható. Szomorúan kezd beigazolódni Nadler Herbert-nek az a mondása: „Nem igazi erdő az olyan erdő, melynek talajába) itt-olt bele nem vésődik egy-egy szarvasbika nyoma.“ Dr. Ferenczi Sándor. Vizslaféléink mu használ. A modern egészségvédelem apológiája ! nél található meg. A másik ilyen védekezési és támadási eszköz a szarv, ami két- iranyban fejlődött: 1. üveges-szarvuak (zerge). 2. Tömörszarvuak (őz, szarvas). Mindkét esetben a szarvakat viselő homlokcsont .megnövekedik. Az aggancsosok rózsatő-je időközönként csapos vagy elágazó képződményt fejleszt, ami párzási (időszakban éri el fejlődésének legnagyobb fokát. A levetési időszakban csont- visszafejlődés folytán a csap belsejében üregek keletkeznek s az aggancs elhullására vezet. A íülkös szarvuak csontcsap' ját boritó bőr elszarusodik s időszakon- kirtt bizonyos növekedést mutat, azonban e növekedési gyűrűkről az állat ko' rára is Debet következtetni. Bizonyos koron túl visszarak, úgy atz öreg őzbak, valamint a szarvas bika. Hormon hiány következtében aggancsai elsatnyulnak. A primitiv őz- és szarvasformáknak csak nyársas alggancsuk volt, ezt bizonyítják az alsóm!océnkori leletek, de ezt bizonyítja a biogenetika egyik alapvető tör' v^nye: a fejlődéstan megismétli a származástant. A nyársas aggancsformat megszokott jelenség a fiatalkorban levő szarvasféléknél. Az aggamcságak számának, valamint a súlyban való gyarapo’ das nemcsak tulfejlődésre, hainem egy pár fajnak a kipusztulására is vezetett. Az aggancs kifejlődésére vonatkozólag sok minden körülmény közrejátszik, simit mindenekelőtt ai vegetációhoz kötött foszforsavas sókkal tudunk megmagyarázni. Legszebb őz- és szarvas-ag- gancsok havasalji környezetben szokott előfordulni, ahol a változatos táplálkozás mellet még a családra nézve annyira jeli" bmző párviadal is elvégzi a minőségre fontos kiválasztó munkát Dr. Marr-nak, a Deuscher Jäger-ben közölt értekezése megérdemli, hogy bár kivonatosan, mi is foglalkozzunk vele. Érdekes, hogy az ismert nevű krinoló- gus ezuifta/1 inkább az angol származása fajokkal foglalkozik. Ennek valószínűleg két oka van: elsősorban az, hogy ha ,,stL lusról“ akarunk beszélni, úgy főleg ezek jöhetnek számításba, mert a német vizslák (kivéve a német hosszuszőriit), bármilyen jól is dolgozzanak, munkájuk sohasem lesz szemet gyönyörködtető, még kevésbé egy olyan egységes módszert fel mutató, amit röviden stílusnak nevezhetnénk. Mert mit nevezünk vizsla-stílusnak? Mindazt, ami munkáját a többi vadászkutyák munkájától megkülönbözteti. Ki nyilabkoztátása annak a psyhollógiai értéknek, mely csak akkor fog százszázalékosan érvényesülhetni, ha a kutya anatómiai megalkotottságát fajának sajátosságai fedik; más szóval: ha az egye- det) esetleges konstrukciós hibái a munkájában gátolják. Egy kutya „stílusát“ sokkal nehezebb pontosan leírni olyasvalaki számára, aki még nem látott munkát az illető faj képviselőitől, mint magát a fajt. Bár a „stilus“ itt nem abstrakt fogalom, mégis egy vizsla munkájára vo- natkaztatva, elég nehéz annak pontos megválaszolása. Mert csak attól a vizslától! várhatunk kifotgástalain, példás stílust, melynél a jótulajdonságok összessége, úgy mint: temperamentum, intelligencia, szaglás és fizikum, egymást kiegészítő harmóniában vannak. A vizslák munkastílusának megítélő' sénél két fő fázist kell megkülönböztetnünk: az első a fulajdonképeni keresés, a második meg akkor következik be, amikor a kutya már megkapta a vadat. Ezeknek szem előtt való tartásával Marr négy kategóriát állított fel, melybe az összes vizslafajok besorozhatok. 1. Ide tartoznak azok a kutyák, melyek az egész munkát rossz és csúnya stílusban végzik. (Ismételjük, nem a végzett munka eredményéről van szó, hanem csupán — „stílusról!“) 2. Azok, melyek a keresést szép stilus- ban végzik ugyan, de ha szagot kaptak, már kevésbé dolgoznak szépen. 3. Azok, melyek minden stílus nélkül keresnek s csak a már feltalált vad előtt kezdenek olyan munkát, melyet már a „stilus“ szóval lehet mérni. 4. Azok, melyek az elengedés percétől ai vadászat befejezéséig munkájukat végig szép, karakterisztikus stílusban végzik. Az első kategóriára nem érdemes sok szót pazarolni, mert ezek minden faj tisztaságuk diacára sem érdemesek a te' nyésztésre, mivel! nem fogják azt és olyan munkát végezni, amit egy igényes vadász joggal elvárhat. A másodikba sorozzuk azokat a kutyákat, melyek jó temperamentum mellett kiegyensúlyozott konstrukcióval birnak. A testrészeknek ez az arányossá' gai lehetővé teszi a kutya tervszerű, könnyű és rugalmas mozgását. Ehhez járul még a hosszú nyakon magasan hordott fej és a fajnak megfelelő farok* tartás, adni által előáll’ az, amit „stílusnak“ nevezhetünk. Mint már említettük, ez a szép stilus ennél a kategóriánál csak adding tart, amig a kutya vadhoz nem ér. A stilus' faktorok szimat, nak ezt a, csődjét a következő idézhetik elő: a) nem kielégítő miért is a kutya nem meri teljesen az orrára bízni magát s ezért a megtalált vadhoz minél közelebb való felnyomulásra törekszik, b) Túl nagy idegesség, minek következtében a kutya a rövidesen bekövetkező lövéstől izgul vagy attól fél, hogy a vad megugrik, c) Helytelen ido- mitás. A harmadik csoport kutyáiban sok a temperamentum és jók az idegek. Az orruk is jó kell legyen. Ilyen feltételek mellett elő- és megállásnál, valamint az utánkuszásnál, lopakodásnál kifogástalan képet nyújtanak. És ha ezek a keresésnél kevésbé szép munkát végeznek, úgy azok rendszerint konstrukcronális hibákra vezethetők vissza. Meredek vál" lal, összekötve ugyanilyen és rövid mellső lábakkal, de különösen a tulhosszu hát és rossz építésű hátsó lábakkal, any- nvira befolyásolhatják a mozgás harmóniáját, hogy szépségről már szó sem lehet. Ilyen kutyák erőlködve gjaloppiroz- nak és hamar ki is merülnek. Úgy a tenyésztőnek, mint a vadásznak ideálja a negyedik csoport. Bennük megvan mindaz, ami az előbbi csoportokból! hiányzott. Egyedül ők képesek csúcsteljesítményt nyújtani és ők adják a legtöbb garanciát arra nézve is, hogy utódaikkal is meg leszünk elégedve. Dacára annak, hogy az összes jól betanított vizslákkal ugyanazon cél elérésére, t. i. az egészséges vad minél jobban való megközelítésére, lövésére és birtokunkba jutására törekedünk; a munka, amit végezni fognak, stilus szempontjából fajonkénti más és más lesz. Ez függ egyrészt az egyedek fizikai megépitettsé- gétől, másrészt attól az örökséganyagtól, melyből keresztezések utján az egves fajokat ki tenyésztették. Mert ha pl. össze' hasonlítjuk az angol: fajták két leggyor- sabbikát, a pointert és az angol setert, stilus szempontjából is alapvető különbségeket fogunk találni. Ismeretes, hogy az anigol setter rövidebb lábú, mint a pointer. Háta is hosszabb és egyenesebb, könyöke is szabadabban mozog. Ez a f elépi tettség talán gyorsabb mozgást is adhat, miiint amilyenre egy jól fejlődött pointer képes lesz. A pointer galoppja ini kább guruló golyóhoz hasonlót, feszültségében erőteljesebb, átfogőbb, aminek, oka a magasabb állás és a hátirészek nagyobb lekerekiet.tsége, (a vesék tájékán.) Az angol setter keresése inkább „nyilsze- riien“ előretörő. Ha az ÍT-szetter stílusáról kívánunk szólani, úgy vissza kell mennünk a k. b. 30 évvel ezelőtti időkbe. Akkortájt a vörös szetter egészen más tipusu volt, mint ma. Koponyájának felső vonala inkább futott párhuzamosan a pofa felső vonalával. Homlokrésze (stop) sokkal hangsulyozottabb volt. Magasain' hordott fejjel kerestek, mozgásuk is szebb volt és a megtalált vaddal szemben is jobban állták meg a helyüket, mert akkor még kizárólag vadászkutyák voltak. A maiaknak koponyája, pofája elkeskenyedett', dereka metginyullt és a mélyebb faroktüzés csapott faron lóg. Ilyen konstrukció mellett szép és hibátlan, de főleg nem hamar fáradó keresést hiába várunk. Míg régebben az ir szetter a keresésnél a farkát vízszintesen hordta, a mostani lógatja azt, akár csak az agár; galoppja is ehhez hasonlít. A régi tipus 15 A szervezetben lerakódé, nehezen oldható mérgek a reuma okai A hu^ysav-lerakódások. amelyek az ízületekben krlt- tíily formában képződnek az okai többnyire a retirná nak. Ha a legkisebb mozdulatra fájnak térdel, ha fá i a keze és Imeogatja a háta, ngy tudja mog, hogy ; hugyaav csúnya hegyes kristályai rakódtak le az Izmokban éa okozzák ezen elviselhete.tjen Irodalmakat A hugysa v-krtatá lyok Igen makacsak. Praktikusai szólva, nem oldódnak vízben, mert 4 000 Uter viz sem elegendő 100 gramm feloldásat a. Mfegle két sónnj;, a mely a Krusclien készítmény alkatrészei kőzó tartozik, megvan az a tulajdonsága, hogy elrávolltjn < kristályokat. De a Kruschco sók hatása Derncsak art szorítkozik; más pók, amelyeket tartalmaznak-, segít)' a veséket, hogy funkcióinkat fen íriszei esen teljesítsél A.z Ily módon feloldott mérgekét a szervezet könnyei eltávolítja. A Krusclien sók hatása könnyű, a reumában szenvedők megmentül. Tegyen egy hónapig kísérletet. Szedjen Krdschent < az eredmény meglepi. A fájdalmak eltűntek! Ujta kedvére és fájdalomtól mentesen mozoghat. Johh.-i fogja magát érezni, mint bármikor Is valaha. Nagy tlveg 95 lel. kicsi 60 lel. eltűnésével párhuzamosan fejlődik visz- sza a „megállás“-! készség is. Ritka lett a magas orral való keresés és a kutyái; biztosabbaknak látszanak a nyomon, mint szélhozta szagban. Hogy a stilus romlott, annak az is az oka, hogy ez a gyönyörű, dekorativ kutya mind inkább l'uxus-eb lesz és generációkon keresztül kénytelen vadászat nélkül meglenni. Mi sem természetesebb tehát, hogy az ősi ösztönök visszafejlődnek. Ha a skót (gordon) settereket emliN jük, úgy itt is különbségeket találunk a 35 év előtti és a mai, tipus között. A régi gordon sétter kissé nehézkesebb mozgású, keresésben a nyomon vagy járatokon haladó, de sokkal inkább használati kutya volt, akárcsak ma a német vizslák. Ezeknek a tulajdonságoknak a szem előtt való tartásával tenyésztették a régiek a fekete'vörös szettert és minden egyed hasonló stílusban dolgozott. — A keresés gyorsítása végett sok tenyésztő keresztezésekkel kísérletezett. Ez azonban nem sikerült, de a faj egyöntetűsége sokat vesztett, széb forgácsolódott. Ezért van ma több tipu* su, következésképen más és más stílusban dolgozó gordon-szetterünk. Összefoglalásul: szép és stílusos munkát azoktól a fajoktól várhatunk, melyek az egységes és speciális teljesitő'képesség alaoián lettek kitenyésztve, Uţ erdőpásztorok Ez év junins elsejével kezdődőleg az ország összes községi és állami erdeje egységes szervezetű erdőpásztorokra lesz* nek bízva. Az uj rendszer szerint azv egyenruhát viselő pásztorok karabéllyal lesznek ellátva, függetlenek a községektől, mert állami fizetést kapnak és szolgálatukat körzetekben, a c-jendőrséghea hasonló hálózati rendszerben végzik. —• Ezek a körzetek nein mindég esnek öszf sze az illető faluk határával. A fenti há’ ló/üt; rendszer lehetővé teszi, hogy egymást szükség esetén segítsék, a bűnöző» két a falu, illetve a körzet határán túl is üldözhessék. A cluji „Cerbul“ vadászegyesület helyesen felismerve az ebben rejlő vadvé' delmi lehetőséget, megállapodást kötötfc az erdészeti ínspektorátussal, hogy a jövőben a társulat minden bérleményén 4 vadőri 'teendőket is ezek, q, csupán ennek a foglalkozásnak élő egyének végezzék. Az állami fizetésen kívüli aa egyesülettől Its kapnak „fizetési pótlékot“ és azonki* vül minden elfogott vagy bejelentett vad* orzásérü külön prémiumot. Az uj erdő* és vadőrök hivatalos igazoló könyvecskét fogniak kapni, aminek alapján bárkit és bárhol igazoltathanak. Ajánljuk a fentieket a vadásztársaság gok és magánbérlők figyelmébe, mdq| olyant, mely sok, eddig sikertelenül vé^ zett munka és költség megtakarítását je* lentheti. Ezeket az embereket nem az ilf lelő faluból fogják rekrutálni, tehát nerq lesz a sógorsági, komasági és egyéb fiiíjt gő viszony kerékkötője a különben ta* Ián jószándéku vadőrzésnek. Lörfnczij és llj. Biró porheUezőh uj parkett lerakását és javításokat, gyalulásokat jutányos árban vállalnak. Sir. Francia D ívlű N». 1.
