Ellenzék, 1938. június (59. évfolyam, 123-144. szám)

1938-06-12 / 130. szám

1938 juniul î2. ELLENZÉK it Óvja meg ruháit a , ÉTEL Éppen olyan szükséges és nélkülözhe­tetlen, akár a levegő, csak ép hogy ne­hezebben hozzáférhető. Azonkívül étel- nélkül mégis csak elélhetünk egy dara­big, levegő nélkül pedig néhány másod­perc alatt megfulladunk. A halált első esetben is ennivaló nélkül sem kerülhet­jük el, de legalább nem tör reánk vad­állat módjára . .. Mindenesetre az étel az életünk köz­pontja, mely körül ez az egész, rövid Ms létünk szüntelenül forog. Felkelünk és eszünk, dolgozunk, hogy megint ehes­sünk, pihenünk, hogy újabb munkát vé­gezhessünk további elemózsiáért és igy megy ez tovább végtelen körforgalom­ban, amiig végül gyomrunk és vele együtt többi szervünk fel nem mondja a szol­gálatot. Eszünk amikor születést ünnep­iünk és eszünk a halotti tor alkalmával; eszünk barátaink tiszteletére és meghitt családi körben; a látogató nagy állam­férfit ebéddel tiszteljük meg, csakúgy, mint az idegen bankárt, pénzt remélünk tőle, hát bankettel igyekszünk megpuhi- tOm. A férfi a nőt, akit meg kíván hódi­tanti, vacsorázni viszi, a leányos mama paprikás csirkére invitálja a fiatalembert. Étkezés nélkül társasélctet voltaképpen el sem lehat képzelni. Ami baj van a világon, annak is leg­főbb oka az étel. ‘Munkanélküliség? Nincs pénz: nincs ennivaló. Osálálykü- lönbség? Az egyiknek túlsók, másiknak A fcíEGBIZHATÓ FELSZERELÉS MINDEN ©ÉPJÁRmO SZÁM/ LtŰWlDA & Co. 3tscur«$£jí és fjóltj BBSEH SERVICE : __________ H. SSattek, üívjjov ' Militar & Losers, ssteiu tulkevés az ennivalója. Háború? Vegyük el a. másét. hogy nekünk több jusson a világ éléstárából. Ahogy ezen töprengek, hirtelen eszem­be villan, hogy ml lett volna, ha az Úr­isten úgy teremti meg a világot, hogy a levegőben oxigénen kívül valami táp- anyag is legyen, amely elegendő volna arra, hogy minden egyéb táplálkozás kizárásával életben és jókarban tart­son? Első szempillantásra azt gon­dolná az ember, hogy ezzel az\fán minden szociális baj és nyomorúság meg volna oldva. Mert utóvégre valóban az evés a legelsőrendübb közszükséglet, a több)l csak utána sorakozik. Elképzélem ezt a paradicsomi állapo­tot. Az emberek naphosszat feküdnének a fűben, vagy összetákolt viskóikban durván szőtt takarók alatt. — állati bő­rök nem lennének, mert minek megölni őket, amikor tnincs húsra szükség. Sem­mi okuk' sem volna arra, hogy időről- időre, lifteijszabott időközökben összegyűl­jön a család, mert hiszen a gyomruk, az ember legősibb órája, nem korogna sem délben, sem pedig estebéd idején. A gondolatokat, a leleményes ötleteket a szükség termeli. Úgy képzelem, hogy még most is ott volnánk, ahol a barlang­lakó őseink, ha a mindennapi éleinek ve­zényszava nem parancsolta volna ki be­lőlünk mindazt, amit azóta kitaláltunk. Lehet, hogy volnának házaink, sőt szö­vött-fonott takaróink is, de azzal aztán be is fejeztük volna a civilizáció vívmá­nyait. Fegyverkezés, a mai értelemben, amikor népeket visznek harcba népek el­len, természetesen nem volna. Minek a harc, amikor nincs mit elvenni egymás­tól? A fegyver használata kizárólag a nő birtokáért volna, ez pedig igazán nem közügy. Sőt, határozottan a legegyénibb ügynek minősíthető. Két, vagy több fér- ; fii esetleg bírókra kelne egy nőért. Le­het. hogy később fordítva is megtörtén­ne. Több nő verekedne egyetlen férfiúért. A nők — úgy képzelem — jóval ösztön- szerüen akkor is, minden fegyver nélkül ősi szokás szerint megint csak a saját körmükre és fogukra szorítkoznának. Furcsa állapot lenne ez és különös emberfajtát termelne lei. Lehet, hogy vol­nának művészeik, lehet, hogy még erő­sebb mértékben, mint most, amikor a napi kenyérgondok gyakran háttérbe szorítják az érzelmet és művészi képzele­tet. De valahogyan mégis más, puhább, fér fiat Kanabb volna. Nem tudom elkép­zelni. hogy Ilyen nyugodt, küzdelem nél­küli világban születhetett volna Michel Angelo Mózese, vagy a Sixtini kápolna kupolájának tragikus, nagyszerű alakjai. Ezeket a küzdő, kínlódó, kézzel és foggal a mindennapi létért és létbe kapaszkodó emberiség véste ki mayából, nem pedig a bűnbeesés előtti Adóm unokái. Bethlen Margit. — Tizennyolcat. A rendőrség azonban azt hiszi, leg­alább kétszer annyi az áldozat. — Miért ölte meg őket? Mors a levegőbe nézett, szívott egyet a szivarján, fényezett körmeit vizsgálta! s közönyösen felelte: — Zavartak. Mindig akartak valamit. Az egyik például mindig egy pohár vi­zet kért. Nyugalmat akartam . . . Hát megöltem. Többet nem kap vizet, mond­tam neki egy napon és sört adtam neki atrzénikummal. Valamennyien terhemre voltak. Az egyik csengeted. A másik mindig bejött az irodába s felvilágosítá­sokat kért. Vagy több ágytakarót akar­tak .. . Panaszkodtak a® ellátásra*. . « Egyszerűség kedvéért átküldtem őket a másvilágra... Mindezt Mors egyhangúan, unottan beszélte el. Ha közben megmelegedett a pezsgője, követelte, hogy hozzanak neki jeget. Egy kórház tébolydalosztályába szál-, li tották. Ott mintabetegként viselkedett s a téboly legkisebb jelét sem árula el. Ud­varias volt, figyelmes, magaviseleté kul- tivált s az orvosok szerették. Sakkozott^ velük s a legújabb orvosi könyvekről vi­ta t kozott. Egiy napon az ablak mellett állott ş nézett a kórház kertjébe. A betegek a na­pon ültek, vagy fáradtan sétáltak. — Itt szeretnék orvos lenni; — jegyez-1 te meg. — Hamarosan megszabadita-1 nám tőlük a kórházat. A ,,doktor“ előbbi müködőhelyének­ápoltjai egy este örömünnepet rendeztek, hogy megünnepeljék az orvosi köpenybe^ öltözködött félelmetes háziszolga eltávo-i zását. Meghívták az ünnepségre a rendi' őrséget is, zenekar játszott, ettek-ittakj mindenki örült. Az öröm azonban csak ;1 hamar beléjük fagyott). Telefon jelen­tette : — Mors doktor, dacára a gondos fel­ügyeletnek — nyomtalanul eltűnt a kór­házból! Béniiitó félétem szállta meg az öröm­ünnepet ülő otthon ápoltjait. Mindnyá­jan félték kínzójuk visszatérésétől. HOL VAN MORS DOKTOR? Senki se tudja, hova tűnt el Mors dok­tor, helyesebben Menarik Friedrich. A rendőrség azonban tudja, hogy lépéseit hirtelen és titokzatos halálesetek fogják követni. Az ideggyógyászok azon a véle­ményen vannak, hogy Menarik különös tébolya, megszabadítani a világot min­den beteg, terhes embertől, csak nőve-, kedni fog éveinek számával. Egv hosszabb, esetleg egy évig tartha­tó szünet állhat be rögeszméjében s az lehetővé fogja tenni számára, hogy uj, feltűnést kerülő egzisztenciát teremtsen magának. Lehet, hogy ma már hires spe­cialista .. . Lehet, hogy ismét az elagot- tak valamelyik intézetének élén áll. ., Lehet, hogy barátságos, ápolt kinézésű lakószomszéd . . . Senki sem tudja. Ilyen átváltozások nagyon is lehetségesek Amerikában, ahol mindenki tetszése sze­rinti nevet vehet föl, ahol nincs rendőri bejelentési kötelezettség s ahol az orvos­doktorokat nem vetik alá semmiféle szi­gorú vizsgának. .. »MM¥*W***^»WWM*»*I*********** UJ STEFAN ZWEIG : MAGELLAN A nyughatatlan vérű, az ismeretlenbe hajózó örök utazó és felfedező tipust örökíti meg Magellanban az iró és hát­térnek adja az egész földkerekséget. Ra­gyogó teljesítmény Stefan Zweig uj re­génye, mely méltó uj tagja annak 3 láncnak, melyet Fouche. Marie Antoi­nette és Stuart Mária jelentettek az iró pályafutásában. Ára gondos kiállítású vászonkötésben, számos illusztrációval, 264 lej az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁ­LYÁBAN, Cluj, Piaţa Unirii. — Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Kérje a Xönyvujdonságok ingyenes jegyzékét. A rémület orvosa Hoí van Mors doktor? PRÁGA, junius hó. J Senki sem tudja, életben van-e még A morva Mors Friedrich doktor vagy 1 Menarik? Egy évvel ezelőtt megszökött igazi nevén Menarik Friedrich, a. bécsi j egy rendőrségi kórházból s eltűnt nyom- egyetem orvostanhallgatója, az amerikai ! talanul, mintha csak a föld nyelte voi­re ndő ríva tóságok Lidércnyomása. Elég a j na el. Még azt sem tudták megállapítani, nevét említeni, hogy idegesek legyenek, j milyen módon szökött meg. A medvevadász Közben pedig rohamosan közeledett az Ínség felé. Eljött a nap, mikor már a szerény panziót se tudta megfizetni. Ki­költözött onnan is és egy állásszerző-ííro- da. révén háziszolga lett egy beteggondo- zó otthonban. Pár hónappal később a newyorki állá mi hatóságok figyelmesek lettek az inté­zetre. Érthetetlen tömeghalálozás tört ki az otthonban. És csakis az öregek hal­tak meg, a fiatalok nem. Gyanús volt a dolog. Egy bizonyos Mors Friedrich var laholi eldicsekedett, hogy az otthon jó egynéhány lakóját a másvilágra küldte. Detektiveket küldtek aintézetbe. Mikor a detektív beszélni aklart az igazgatóval, egy magas termeti férfi jött elébe, orvosi köpönyegben, kezében stetoszkóppal (hallgatíócső). Mors volt, a háziszolga. Bár az otthon egész orvosi karral rendel­kezett, Mors volt a döntő tekintély. Sen­ki se tudjla', hogy jutott hozzá. Mors annyit beszélt, vagy talán hipnotizálta följebbvalóit, akik érthetetlen okból féltek tőle. . . Röviden Mors volt a főor­vos és az iigazgató egy személyben. Or­vosi rendeléseit alázatos készséggel haj­tották végre, mintha csak az orvosi tu­dományok legnagyobb zsenije lett volna. Menarik Friedrich története azi 1914. évre nyúlik vissza. Mint fiatalember ér­kezett Newyorkba s egy luxusszállodá­ban szállott meg. A második napon égy bőr vadászkabátol húzott föl, hosszú bőr lábszárvédőt s Övébe hosszú vadász­kést tűzött. Ebben az öltözékben ült az­tán a szálloda bárjában fáradhatatlanul reggeltől-eslig nap-nap után, gesztiku­lált, vitatkozott és sehogy sem akarta megérteni, hogy Newyorkban nem lehet medvére vadászni. Mert Ő utóvégre is az­ért jött Amerikába, hogy medvére va­dásszék! Mindenkinek, aki hajlandó volt meg­hallgatni, elbeszélte, hogy egy magyar főúri családból származik. El is hitték neki. Egy napon Menarik eltűnt a szállodá­ból!. Pénzforrásai! -láthatóan kimerültek. Egy kis olcsóbb panzióban kötött ki. Az ebéden a panzió vendégeinek vad és ka­landos történeteket mesélt el. Medvét űzött Oroszországban és vaddisznót a Kárpátokban. Most Amerikában akar medvére vadászni. Családja Ausztria egyik első famíliája. Szép asszonyok arc­képeit mutogatta, akik állítólag mind szerelmesek voltak belé. A félelmetes háziszolga A detektiv azonban megállapította, hogy az otthon a rémület háza lett. A bennlakók kétségbeesett levelekkel ostro­molták hozzátartozóikat, hogy vegyék ki őket *aiz 'intézetből. Mindegyik csak egy kérdéssel foglalkozott: — Ki fog meghalni közülük legköze­lebb? Remegtek a félelmetes doktortól. Ha Mors bement valamelyik beteg szobájá­ba, a beteg férfit rövid idővel rá holtan találták. De a gyilkosságra nem tehetett bizonyítékot szerezni. A rendőrség a gyógyszertárakban hi- dakozódotit s kinyomoz taf Moxs doktor szállítóját. — Európai ember, — adta meg a fel­világosítást a gyógyszerész —, gondosan ápolja szakáll át s parfümöt vásárod és párnádét. — Mást nem? — De nigen. Arzenikumot és klorofor­mot. Átkutatták Mors doktor szobáját s „Zavartak... Unatkozó arckifejezéssel kezdett be­szélni, mintha az egész dologhoz köze se vólna; nyugalmat akartam — Ezek az öregek? őket... — Hányat? annyi mérget találtak, amennyi! elegendő tett volna az otthon valamennyi ápoltjá' nak meggyilkolására. Ez még mindig nem bizonyította, hogy csakugyan ő a titokzatos gyilkos. Az állami haltóságok mégis elrendelték letartóztatását. Kábell- kérdés Bécsibe és Budapestre s kiderült, hogy Mors igazi neve Menarik, semmi­féle főúri családból nem származik, nem orvos, hanem a negyedik szemeszteren meigjbukott orvostanhallgató. A gyilkosságokat aztán nem is kellett bebizonyítani, mert Menarik vallott. De feltételeket szabott. — Addig nem beszélek, míg nem ka­pok szivart! Hoztak neki egy szivart. Menarik megvetően lökte visşza: — Az Astor-szálloda dohánykereske­désének 50 centes szivarját szoktam szívni! Megkapta s hozzá féltncat szivart az Astor-szállodából. . . it 9 • o Nos, megöltem

Next

/
Thumbnails
Contents