Ellenzék, 1938. június (59. évfolyam, 123-144. szám)
1938-06-26 / 141. szám
BLCBNZÉK 1938 f u n I u x 2 6. Gabriele D’Annunzio titokzatos élete KÓMA. június hó Nemsokára kát hónapja Uesz, hogy Fiume egykori kormányzója,, az olasz akadémia elnöke: Gabriele lehunyta szemét és örökre elbúcsúzott forrón szeretett népétől. Nem ért senkit, váratlanul halálának híre és mégis, amikor azon a márciusi éjszakán egész Olaszországon végigszáguldotl a nagy iró haláláról szóló első jelentés, senki sem akarta elhinni, hogy a Vittoriale remetéje edtünt az nj Olaszország szellemi zenitjéről. Itt éli alakja az olasz nép körében. mindenki szerette és becsülte. Figyelemmel lesték minden szavát, miin- den tettét és amikor eltűnt, másnap már megdöbbenve eszmélt rá az egész olasz D'Annunzio ] közvélemény: tuiajdonképen senki sem ismerte a legnagyobb olasz iró életét. Csodás karrierjéből csak egy két mozzanat világított rá lelki nagyságára, egykét riideg, immár történelmi tény engedett következtetni hazaszeretetére, élete azonban éppen olyan titokzatos maradt halála percében is, mint negyvenkét évvel ezelőtt, amikor busz lírával és egy versesfüzetitel 'indult el a latin irodalom megreformálására.. „A liberális élet meggyilkolója volt a tehetségnek“ Ki. volt Gabriele D'Annunzio? Milyen erkölcsi értéket jelentett Olaszországnak, hogy temetésén megjelentek mindazok, akik az uj birodalom legfőbb urainak számítanak'? Mit jelentett a fasizmus számára:, hogy maga Mussolini is végigkísérte koporsóját a temetési menetben? S ha most, élete második felében ilyen nagy hazafi volt. mi indii halta arra, hogy 1910-ben ,,lecsapolhalatlan kaivá lis“-nak nevezze hazáját? its hogy lehet az. hogy ez a mértéktelen kicsapongó életet élő költő mégis a/ uj olas/ . salád legszebb eszményét áliilolta. fel regényeiben és költeményeiben. Erre a sok ellentmondó tényre adott most választ egykori titkára, Tom Anton- gini „D'Annunzio titokzatos élete“ cimü könyvében, amely bőt százezer példány fogyott el. Ez magában is bizonyíték arra, hogy milyen ismeretlen volt Olaszország legnépszerűbb írója és milyen óriási kíváncsisággal várta az olasz társadalom nagy költője titokzatos életének felderítését. Antonginj csak későn, D'Annunzio élete végén került közvetlen baráti viszonyba gazdájával, amikor a nagy költő már nem járt emberek közé és odahaza, a Vittoriale magányos szalonjában mesél gette élete történetét. — Higy je el, sokkal többet tudtam volna adni nemzetemnek — mondta egy ízben titkárának —, ha nem a század- forduló liberális eszmevilága h'ivja fel figyelmemet ai természet szépségeire, hanem a légi. hanem ez az uj Olaszország nevelt volna engemet is. Már gyermekko romban azt tanultam, hogy az ember társtalnn lény és az győz az életben, aki jobban tülekszik. Lelkem roppant érzékeny volt és éppen ezért talán jobban is reagált a külső tényekre. Húsz éves koromban embergyülölő lettem, mert rájöttem arra, hogy a társadalom, amelyben mi éltünk, megölője minden tehetségnek. Korán megtanultam, hogy ha valaki liberális társadalomban akar érvényesülni:, csak esztelen, bizarr dolgokkal tűnhetik fel. az igazi szépség hirdetése azonban nem ad alapot egy karriernek sem. S ha nekünk, Íróknak, költőknek ebbői kellett kiindulnunk, képzelje, milyen alacsony nívón élt az a társadalom „CSAK A DÚCÉT ISMERTE EL MAGA FÖLÖTT“ — Akkor jöttem rá, hogy egy beteg társadalom élén az iirónak és a költőnek hazudnia kell. A becsület és a hivatás- tudat parancsolta, hogy hazudjunk. Egy régi és egészségesebb Olaszország életét hazudtak bele a korcs jelenbe, amelynek vezető? roppant meggyülöltek bennünket. Szederül fölényünket nem tudták letagadni, a hivatoittságunk jogát se vonhatták kétségbe, igy hát ostoba fegyverekhez wi*,tak • belekötöttek szavainkba és nem-vrtiftlnet keresték, hanem a formát. u nem bírtam ezt a beteg, forma- életet és önkéntes száműzetésbe m-ntem Arcachonba. Egy más alkalommal a fasizmus hiva- fátóróli beszélt: A fasizmus azt csinálja meg, amiről ml csak álmodozni mertünk. Gyakorlati, örök formákba önti homályos álmainkat. Visszaadja Rómának és Itáliának azt, amit senki se tagadhat meg tőle: a szellemi és fejlődési előnyt a többi nemzet előtt. Nemcsak azok a részek érdekesek An1 on gini könyvében, amelyek az öregedő D'Annunzio keserű önvallomásait tartalmazzák, amit maga Antongini itr, szintén nagy érdeklődésre tarthat számot. Elmondja, hogy gazdája a. zsenik csapongó önRndatával gyűlölt mindenkit, aki födötte állott, vagy akitől például anyagi téren függött. Egyetlen egy embert sem ismert e] nagyobbnak, — írja a: volt titkár — és senkit sem tisztelt. Egyedül a Dúcét szerette és ismerte el. Benne azonnal fölismerte a szellemi nagyság jeleit és már akkor is Mussolini leglelkesebb hívének vallotta magát, amikor a fasizmus még csak egy gyűlölt, félreismert mozgalom volt. Ha Mussoli'nivel beszélt, utána napokon át nem lehetett vele szó- baállni: anmyira átérezte Mussolini nagyságát, hogy képes volt heteken át ezeknek az eszmecseréknek a levegőjében élni, amelyek nagyon érdekesek lehettek, d'e amelyekről sohase se beszélt. Sokszor megállapilhattam, hogy öreg éveiben, amikor egymásután rohanták meg a betegségek, már csak a Duce bar rátsága jelentett) valamit számára. A tömegek, a milliók elismerése már nem érdekelte, Mussolini már az olasz történelem elimerését jelentette a számárai. D'Annunzio nem volt soha boldog, — irjai Antongini a Gyönyör szerzőjéről —, az sem értette meg. Duse Eleonóra nemcsak a legnagyobb kincs volt számára, hanem a legnagyobb csalódás is. Talán épen ezért élt később olyan mértéktelen, kicsapongó életet. Mindig vágyta, hogy egy asszony elé rakhassa csillogd tudását, de sohasem sikerült. Társtalnn, cinikus lény lett öreg korára. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy D'Annunzio gördülékeny, nemesveretü stílusát a pillanatok szülték. Az Alcyone világhírű költője lassan dolgozott, néha hónapokon át javítgatta egy-egy verse kéziratát, igaz, hogy a sorok gyorsan száguldtak tolla alatt, — de semmit sem adott mindaddig nyomdába, amig négyszer Ötször ki nem javította aj kiadásra kerülő kéziratot. Az olasz nyelv roppant gazdagsága késztet engem erre, — mondott» egy’ alkalommal titkárának. —1 Ha a többi iró nem fordít elegendő gondot a szavak használatára, nekem mégis hálásnak kell lennem azért, hogy olasznak születtem. Olyan gazdag a, nyelvünk, hogy nem volna méltó hozzá, ha mindig ugyanazokat a kifejezéseket használnánk. Állítólag még most is, a halála, előtti hetekben is ott ült Íróasztala előtt és rég megjelent regényeit, költeményeit javítgatta. Csak azért szeretett volna fiaibat len? még egyszer, hogy szebb, méltóbb kifejezéseket, jobban csengő szavakat találjon annak megéneklésére, amic sohasem ismert és amiről mindig irt: az emberi boldogság igazibb kifejezését kereste a millió és millió szó között, amikor a Múzsa helyett váratlanul ai halál csókolta homlokon. Vajta Ferenc. ö6YIPflilű5l)K! KÉZMŰVESEK! Állítsátok ki árucikkeiteket a VI. Sibiu i mintíiAon 1938 Julius 20. aug. 10-ig. Kiállítók jelentkezési határideje julius !• HeresKedíjkü Fogyasztok!! Jöjjetek és lássátok el magatokat a VI.mintavásáron a minden- képen fejlett hazai ipar legújabb vívmányaival. SO százalékos utazási kedvezmény. Pántoljátok a hazaiipart Külön csoportok: J modern iroda“. Kitör-c az orosz-japán háború? Amerika szerint csak csoda segitheíné győzelemre Szovietet Newyork, junius hó. Amerikában az Európából érkező fenyegető hírek eilenére is a távolkeleti helyzet áll az érdeklődés középpontjában. Nemcsak a kínai—japán háború legújabb fordulatai és Csangkaúsek marsall hadseregének váratlan megerősödése, hanem az orosz—japán határon lejátszódó események, valamint a Tokióban és Moszkvában a tábornokok és diplomaták részéről elhangzó kijelentések egyformán az orosz—japán háború fenyegető rémét vetítik az amerikai újságolvasók milliói elé. Isaac Don Levine, az orosz viszonyok egyik legalaposabb ismerője, aki számtalanszor beutazta Szovjetoroszországot és a helyszínen tanulmányozta a* távolkeleti helyzetet, nagy feltűnést keltő cikket irt a Newyork Journal amd American-ban, amelyben a második orosz—japán háború lehetőségével foglalkozik. Az amerikai publicista, akinek Oroszországról irt könyvei olyan nagy feltűnést keltettek Amerikában, pontokba foglalta azokat a körülményeket, amelyek az orosz—japán háború küszöböh- álló megindulására mutatnak. X. A legutóbbi moszkvai nagy bünper főtárgyalásán feltárult a vörös hadsereg vezényletének teljes összeomlása. Boris Suvarin, a kommunista intema- cionálé volt vezetője nyíltan kijelentette, hogy a vörös hadseregből és hadiflottából 30.000 tisztet távolítottak el. 2. A vörös hadsereg ismét visszatért a politikai megbízottak rendszeréhez. Névleg a politikai megbízottak a katonai parancsnokokkal egyenrangúak, a valóságban azonban a felettesei, ami ismét csak arra mutat, hogy Sztálin maga is tisztában van azzal, hogy a tisztikarban egyáltalán nem lehet megbízni. 3. Tokió tisztában van azzal, hogy Sztálinnak ez a legutóbbi reformja elsősorban az egyetlen vörös marsall. Vasszilij K. Blücher, a távolkeleti hadsereg fő- parancsnoka ellen irányul. Sztálin nem bizik Blücherben és tőle fél a legjobban, mert Blücher marsall abban a stratégiai helyzetben van, hogy csapataival bármikor megindulhat Moszkva ellen. Sztálin most politikai megbízottat állított Blücher mellé is. 4. Blücher marsall hivatalos megállapítás szerint április 11-én kijelentette, hogy eljött az idő a Japánnal való leszámolásra. 5. Tokió válasza a vörös marsall kijelentésére az volt, hogy: „ha Oroszország ki akarja élezni a helyzetet, mi nem habozunk megadni rá a méltó választ". 6. A moszkvai japán nagykövet megjelent Litvinov külügyi népbiztosnál és kormánya nevében hivatalos tiltakozását jelentette be az ellen, hogy Oroszország „önkénteseket" küld Kínába-, a kinai hadsereg vezetésére. Ennek a demarsnak már kétségkívül az volt a célja, hogy jóelőre igazolásul szolgáljon háború esetére. 7. Mandzsukuóban a kinai—japán háború kitörése óta a japán katonai tevékenység a szibériai határon nemcsak hogy nem csökkent, hanem még jóval élénkebbé vált. A japán hadsereg szine-java — több mint 400.000 ember — az orosz határon van koncentrálva. Az ott állomásozó tisztek egyáltalán nem titkolják azt, hogy bármely pillanatban megindulhatnak Vladivosztok ellen. 8. Japán katonai repülőgépek rendszeres felderítő utakat végeznek Szibéria fölött. Ez legutóbb kétségtelen hitelességgel bebizonyosodott, amikor egy japán felderítő raj egyik repülőgépe kényszerleszállást végzett Szibériában. Az orosz—iapín háború külöhben is nagyon jól jönne Tokiónak. Japán csak uralma alatt akarja tartani Kínát, de nem akarja az óriási mennyei birodalom egész területét elfoglalni. Az .»rósz—japán háború kitörése kitűnő alkalom lenne arra, hogy Japán visszavonja Kína belsejében álló csapatait. Csangkaisek szintén nagy örömmel fogadná ennek bekövetkeztét, mert ígv bé- k 't köthetne Tokióval. Kína diktátorának nincsenek illúziói a vörös hadsereg erejét illetően és tapasztalatból tudja, hogy müven veszélyes dolog Sztálinra támaszkodni, akár győzelem, akár vereség esetén. Csang- is.iisck főhadiszállásán általános a nézet, hogy csak csoda segíthetné a szovjet hadsereget győzelemre a 1 ávol-Keleten. E&önyvértélceic árleszállítása: fűzve Kästner: Urai hizápiti«, *}.— Mann Thoims: WJCotmgvéz jo.— MuscFcr: A Szajna *7.—• Pencrcalles- Cht^xa. eongor* poétáié ÍJ.— R/*~rea: Qhapfbi 41.— S«hii*r«r: Mjífcr késdb (A !<ffáé**%> (A fi4*» «neiáóffc ff,-* O-kötve 79-— V9.~* « — í I,— 19.- fí — T*mpa Mihíű » YirífixiSk Töl<* M íüLís « Mohiácsi: Lidércke (Mtf/üAiA tragédiája) Nagy Endre: Szerelmetek Nagy Endre: A kabaré regén r» Réctey: Kasrayné ifjasszony (A magy-V szfinészet hőskora) féi bőrkötés —.— Schöpffin Aladár: Ady — Szejfulina: Egy íburuzsíó élete. (Az uj orosz irodalom legiszebb könyve) Mai Orosz Dekatmeron. (Válogatott novella gyűjtemény) Mai Japán Dekameron. (Válogatott novella gyűjtemény) Kaphatók rövid idffg az „ELLENZÉK“ KÖNYVOSZT AKTÁBAN Quj, Piaira Unirii. Vidéki megrendeléseket — utánvéted os — azonnal intézünk I — — »*.— ti“ —— 5*-— 79.— 33 — 46—59.— — 59.—
