Ellenzék, 1938. június (59. évfolyam, 123-144. szám)
1938-06-19 / 135. szám
î 938 / u ni us 19. ellenzék r. Incze Kl ári halálára dézlek dr. Incze Klári • . . idézlek az elmúlás sötét drapériája mögül . . . Kérlek, jelenj meg, mert beszélni aka>- rok veled. Beszélni akarok veled, hogy elmondhassam mindazt, amit az életben soha el nem mondtam volna. _ Te sze- gény . . . halott dr. Incze Klári. Szeretném, hogyha átforrósitaná szivedet szerény levelem ... A szivedet, amit átjárt máir egy gyilkos őrült revolvergolyója. Szép, komoly, barna lány valami misztikusan lemondó mosollyal az ajka körül ... Ez voltál Te, amikor megjelentél a „Marianum“ márványlépcsőin és befordultál a nyolcadik osztály hűvös tantermébe. Sokat tanultál és sokat gondolkoztál ... és rájöttél arra, hogy az élet kemény munka és keményen kell megál- lani benne, ha azt akarjuk, hogy ne maradjunk le a feleuton. És Te nem akartál lemaradni! Ezért kellett az éjszakát is nappallá tenned és tizennyolcéves fejjel, józan komolysággal szembenézned a dolgokkal. Te szembenéztél, de sok biztatót nem találhattál benne . . . talán ezért is volt az a misztikus, lemondó mosoly az ajkad körül. Otthonodba mindig fáradtan kerültél haza, mert felőrölt a napi hajsza és az a gondolat, hogy a nappal idegölő privátórái után megint hajnalig kell készülnöd az érettségire. Ledobtad a kalapodat a karosszékre és szótlanul hallgattad a körülötted nyüzsgő életet, aminek Te,is egyik atomkája voltál. A kávét csak egy-kettőre hajítottad fel és egy-két találó megjegyzéssel intézted el a körülötted vitatkozókat. Megjegyzéseid hideg józansága elhallgattatott körülötted mindenkit és Te az asztalra rakhattad a könyveidet. Egy percre tán belenéztél a semmiségbe, majd a könyveid fölé hajolva gyűjtötted magadba a tudományt. Nem haragudtál soha senkire, mert nagyon jó voltál, Incze Klári, csak a szemed volt józan . . . túlságosan józan, hogy bírhassad az iramot. Azért sokszor szerettél volna Te is lekönyökölni az asztalra és belebámulni a májusi alkonyatba, de mindig volt erőd megfogni ezt az ellágyulá- sódat . . . s helyette inkább megírtad a másnapi francia leckét. Mégis . . . amikor anyád későn este megszólalt a nagy karosszékből, hogy talán elég lesz mára a tanulásból, nem pattantál fel, csak ránéztél inkább mentegetőző, mint feddő tekintettel: „tanulni kell anyám!“ ... és utánanéztél, amint töréken}' alakja eltűnt a konyhaajtó mögött. Később is csak magadnak mondottad halkan, hogy senki se ébredjen fel körülötted: „Szegény, szegény kicsi öregem! . . .“ így tetted le az érettségit kemény harcban^ kemény munkában és a banketten szótlanul ültél a körülötted hangoskodók között. Pedig Te is szerettél volna nevetni, virágot szórni a menyasszony osztálytársad fejére ... de fáradt voltál . . . nagyon fáradt voltál, Incze Klári . . . Elárasztott a sok-sok átvirasztott éjszaka. Minden vasárnap a templomba mentél és felnéztél a feszületre: „Én édes Jézusom!“ Mise után szelidebb lett a hangod és mosolyogva léptél be a tisztára sikált, hűvös' szobába. ß> ztan egy szép napon uj harcra in- /"V. dúltál . . . Itthagytál bennünket és az átvirrasztott éjszakák ködös emlékeit. Egyetemi hallgatónő lettél ... És szűkszavú, kemény sorokban tudósítottál arról, hogy jól vagy és sokat tanulsz. De az anyad számára mindig volt egy puha szavad . . . egy odavetett mondatod, amitol felmelegedtek ezek a kemény sorok. _ Később aztán nagy öröm ért Téged: felköltözött Hozzád kicsiny családod is. Nagy öröm, de egyben gondod is volt véle, mert az öröm Téged soha sem érhetett keserű alja nélkül . . . Mintha Sorsod lett volna ez . . . Sorsod és Rendelésed. Ettől kezdve még keményebben dolgoztál, :mint eddig ... és úgy fogadtad el a lehetőségét a diploma megszerzésére, mint komoly, becsületbeli adósságot, amit vissza kell fizetni egykoron.. A doktorrá-avatásodon mindenki ra- ryogott körülötted, csak a Te szemedből hiányzott a fény, mintha már örökre hadra lenne ítélve. A szemészeten a legszorgalmasibb uszisztensno voltál, akit egy kicsit mindig irigyeltek a többiek . . . Irigyeltek a kicsik, a lusták és a tehetetlenek. Keményen dolgoztál, dr. Incze Klára... keményen és egyenesen, hogy lássák meg legalább mások azt a napfényt, amit Neked nem volt szabad soha erősen megnézni. Tudtad, hogy ára van mindennek. A karriernek is! ... És Te a szemébenéztél ennek az igazságnak, bár szép, barna arcod sápadtabb lett tőle és felhősen komor sima homlokod. Igazság és munka! Ez volt Neked az Élet ... és nem akartál hinni álomképekben. égis . . . egy szép napon komoly férfi lépett bele hadakozásaidba és a kemény munka egyszerre lágy színezetet kapott. Most már gyakrabban ültél le az anyád karosszéke mellé és hallgattad kedves panaszait. Otthon, család ... az Élet igenlése . . . ez lett ettől kezdve a jövő programod! Megacélosodott hittel és akarattal dolgoztál hát tovább ennek az uj programnak az érdekében. Megfiatalodtál ... a korodhoz fiatalodtál, dr. Incze Klári ... és vártad az esküvőd beteljesítő pillanatait. Ekkor jött az a gyilkos revolvergolyó, ami jelentéktelen, liliputi mivoltával kioltotta jelentős és sokatigérő életedet. Nem tudom, hogy merénylőd beteg agyának micsoda torz szüleménye volt végzetes diagnózisod, csak azt tudom, hogy — ha valaha el is mondottad ezeket a szavakat — csakis teljes hittel és tökéletes meggyőződéssel mondottad volna el .. . Rossz szándék soha sem vezette lépéseidet. Kemény voltál, mert az Élet nevelt keménnyé, de azért volt szived még a haldokló veréb számára is. Éppen ezért nem hiszem, hogy csupán véletlen volt gyilkosod őrülése s vak végzet az a kilőtt puskagolyó, ami halálodat okozta. A Végzet nem vak s a „véletlennek“ szigorú törvényei vannak. Meleg szived zakatoló tik-takját nem egy egzal- tált ember pillanatnyi elmeháborodása állította meg. Oh nem! Téged, aki mindig 2!SSESa Tagápolás Kalodonttal-Egészségápoiás 5^ Beteg tógák az egész szervezetre nézve veszedelmesek lehetnek. Ezért helyes fogápolás, egyben egészségápolás ! Használjon ezért állandóan Kalodonf fogkrémet ! Alaposan tisztítja fogait és megóvja a veszedelmes fogkő föl. Kalodonf az egyetlen fogkrém, mely a tudományosan elismeri, fogkö ellen hatásos dr- Bráunlich-féle Sulforizjrv- Oleatof tartalmazza. az igazság harcosa voltál, lehetetlen, hogy éppen az igazságtalanság sújtott volna le. Meghaltál, mert erős volt Benned a lélek . . . meghaltál, mert valahol valami készül, valami épül . . . valami, amihez ilyen erős lelkek kellenek. Teneked meg erős volt a lelked! Napfényen és emberi gyengeségeken uralkodó lélek voltál . . . Téged erről a trónodról nem rántott le, hanem inkább mégfönnebb emelt az a kicsi, liliputi revolvergolyó. Kőváry Kovács Jolán. ASARNAPI KRÓNIKA ÍRJA MÁRAI SÁNDOR aaw Angliából hazatért barátom meséli, hogy már a Szigeten sem fenékig tejfel az élet. Az angoloknak gondjaik vannak. Először is, világraszóló gondjaik vannak. Aztán akadnak házi gondjaik is, a fegyverkezéssel kapcsolatban, mely kegyetlenül sokba kerül: minden font kereset után körülbelül hat shilling, tehát 25 százaléknál is több jövedelmi adót fizetnek. Aztán a világ nagyobbik fele tőlük vár elintézést, fellépést, minden ügyes-bajos dologban, tőlük várja a békét, egyezséget. Minden angol politizál. A hires, bölcs angol nyugalmat felzavarták az események. Az angolok kezdenek — a maguk nagyon óvatos módján — szenvedélyesek lenni. Gondjaik vannak, nagyok, világraszólók s aztán kis, korszerű, angol gondjaik, melyeket mi, kontinentális idegzetünkkel, meg sem értünk. Az angolok gondterbes- ségére jellemző két levél, afféle „editor“- hoz címzett levél, mely a közelmúltban jelent meg a „Times“ hasábjain. Ezek a levelek az angol közvéleményt jelentik. Mindkét levelet orvos irta, angol orvos. Az első azt irta: „Sir, baj van.“ S elmondta, mi a baj? Elmondta, hogy ő már 30 éve orvos London egyik fashionable negyedében és soha nem észlelt gyanús tüneteket. Minden ment, mint a karika- csapás: a betegek eljöttek hozzá, az angol orvoshoz, e célra kijelölt időben a rendelőbe, udvariasan köszöntek, elmondták, mi a bajuk, tűrték, hogy az orvos tapintatosan megvizsgálja őket, megköszönték a vényt, kezeltek, fizettek, elmentek és bevették az orvosságot, melyet a doktor felírt. A továbbiakban vagy meggyógyultak, vagy nem. Ez igy volt rendjén. Mindenki igy szokta meg, a betegek is. De az angol orvos néhány hónapja rendellenességet és gyanús tüneteket észlel az angol ^betegek körül. A betegek, ezek a kitünően nevelt angol májbajok és szívbajok mintha fellázadtak volna. E lázadás okát az angol orvos a Szigetre vándorolt kontinentális orvosok demoralizáló hatásában látja. Ezek a kontinentális orvosok nyakra-főre rendelnek, nemcsak délután négytől hatig, hanem délelőtt, sőt este is. Egyáltalán, akkor mennek a beteghez, mikor hívják őket. Ez igy nem hsz jó! — kiált fel az angol orvos a „Times“ hasábjain. — Az idegen orvosok demoralizálják az angol pacienturát! „Legkedvesebb szenvedélyem“ — irja az angol orvos —, „ha naponta két órát sétaihatok kutyámmal. E szenvedélyemnek néhány hónapja nem élhetek többé zavartalanul“. A levélből megtudjuk, hogy az idegen orvosok által fellázított angol betegek nem tartják be többé a társadalmi megegyezéseket, telefonon kezdik zaklatni háziorvosaikat, lehetetlen időkben, például délelőtt n-kor, vagy este 7=kor, amikor éppen jöh az epegörcs — lehetetlen idők- , ben s tekintet nélkül arra', hogy az orvos ; ilyenkor sétálni szokott kutyájával. „Van I egy határ“ — irja csendes és jogos düh- j vei a kitűnő angol orvos. A kormányzat I lépjen közbe. Ha igy megy tovább, az I idegen orvosok veszélyeztetik az angol I orvostudomány nyugodt fejlődésé^. Bi= j zony, Sir. j Erre a mérges levélre másnap rögtön fe- I lelt egy másik orvos. „A panasz jogos“ j — irta — „magam is észleltem hasonló, nyugtalanító tüneteket. Kollégám mégis túlbecsüli a veszélyt. Angliában ezidősze- 1 rint ötvenhatezer angol s csak száznyolcvanhárom idegenből bevándorolt orvos működik“. Igaz, hogy ez a száznyolcvanhárom orvos — kissé illetlen mohóságukkal és szorgalmukkal — hosszú fogakat növesztett az angol betegeknek. A veszély még nem általános, de nem árt szembenézni vele. A kitűnő kolléga még jóidéig nyugodtan sétálhat kutyájával; de ha igy tart tovább az idegen orvosok bevándorlása, félős, hogy ez a szorgalmas, egyáltalán nem angol üte-mü konkurrencia zavarokat okoz majd az angol orvos és az angol beteg eddig oly harmonikus, nyugodt viszonyában. Ez a másik orvos nem bocsátkozik a fenyegető veszélyek részleteinek taglalásába, bölcsen és higgadtan ítéli meg a súlyos kérdést, de nem tagadja, hogy őt, mint angol orvost és úriembert, ugyancsak kevéssé rokonszenvesen érintik az emlitett tünetek. Egyébként béke velünk, Sir — írja bölcsen. S ezzel a második levéllel a Times a vitát egyelőre lezárta; mind az ötvenhatezer angol orvos, mind a negyvenmillió szigeti páciens számára. Angol gondok ezek, oly bölcs és jellegzetes gondok, hogy mi nem is értjük igazi jelentőségüket. Értelmük annyi, hogy egy jóllakott és gazdag nép nem szereti, ha zavarják. Az angol betegek úriemberek. Több kitűnő angol iró, igy Shaw is, hevesen támadta az angol orvosi kart. Ezek a vádak viszonylagosak. Úgy tapasztaltam, minden országnak, minden népnek olyan orvosai vannak, amilyen kell neki. Meggyőződésem, hogy a portugál orvosok is jók; csak éppen a portugáloknak jók s nem nekem. Az angol orvos zsakettben vagy szalonkabátban rendel, nagyon előkelő rendelőben, szabott időben s lehetőleg drágán. Az angol májnak, vagy vesének ez igy volt jó — már a Jakabok idejében igy volt jó. Az angol beteg megszokta, hogy orvosa úriember, akit nem lehet éjjel, vagy délelőtt zaklatni. Egy úriembernek más dolga is van, mint betegeket gyógyítani. Ha egv úriember pénteken tuzokvadászatra készül — Istenem, egy angol tuzokvadászat! — minden angol epegörcsös megérti szive, sőt epéje mélyén, hogy úriember nem zavarhatja a másik úriembert e készülődésben mindenféle oktalan rendellenességgel és csekélységgel. A civilizáció alapfeltétele a fegyelem. Egy orvos nem arra való. hogy éjszaka idegen házakba szaladjon a fecskendővel. Úriember lehetőleg egyáltalán nem megy idegen házakba. Legfeljebb, ha idejében meghívják, levélben, nyolc nappal elébb. Nézze meg az emberi így dohog az angol orvos s a kontinentális kolléga fejvakarva hallgatja é zsörtö- lést. Nálunk a páciens úgy rendelkezik az orvossal, mint a nyűgös gyerek az anyjával. Nappal és éjjel. S az Angliába kivándorolt orvos iparkodik kisz Igái ni az angol beteget, annak a gyakorlatnak és orvosi morálnak szellemében, melyet odahaza megszokott. Kis dolgok ezek, kic különbségek, két világ egészségének és betegségének, életszintjének, életformáinak különbségei. De benne van kicsiben mindaz a félreértés, mely ma szétválasztja Európa szegény és gazdag népeit. Két világ néz egymással farkasszemet e levé- Iekben — hunyorogva és értetlenül: s titokban mindketten pontosan .tudják, hogy elébb-utóbb össze kell egyeztetni érdekeiket. Mert olyan rendkívüli időket élünk, mikor már egy angol uriembet sem sétálhat egészen zavartalantól a ku tyájával.
