Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)
1938-05-08 / 104. szám
p IU I: L LBN Z ÉK I () 3 H mű j ii s y>. mwt Wfm»y. at. • try. i Ko,tm cmber Egy vállalat gazdái cserél _ .1 kaján ember kisvárosban cl. \hi- csont/' ve na termetű, hanyag kiilsejii. Erős, fekete szemöldöke (dúl ross.iiulu- laital nézi o világot Mindenkiről mór eleve rosszat ívsz. Ilo az újságban nngy leleplezés jelenik meg, hogy valaki sík kosztolt, diadalmas órákat él. Ha elmeim valami épiilö ház mellett, megáll es Ielnéz az állványokra, hátim valameli/ik deszktr lépcsőhöz leszakadással fenya/el. 1 postára a hivatalos ára lelelte elolt eyy perccel érkezik es csillogó szcmtnci élvezi, hoyy a postóiskisasszony, ak: már lezárta fiókjait és teljesen felkrs:uhnlált a távozásra. kénytelen meyint mindent kinyitni és elészedni. Legrcmekebh percei azok, mikor valaki megbotlik es elesik. Vagy mikor a járókelőnek eljutja a szélvihar a kalapját. A kaján ember megáll erre a gyönyörűségre és szemléli a kalap után futó embert. Elvez. Szeret mindenkit tévedésen kapni a kaján ember A kaszinóban élvezettel gyötri a járásidról, m kor alj ujságbtrn olvasható, hogy a felsőbb bíróság a já- rásbiró megfelebbczelt ítéletét erősen megváltoztatta. Aki lemarad a vonalról, azt még hetekig emlékezteti a balesetre, nehogy az tulkorán elfelejtse a hosszúságot. Mikor hivatalában szabadságot kap, két napig még nem utazik el. hanem reggelenként odamegy a hivatal kapujói- hoizi, megáll és biztatja a bemenőket, hogy siessenek dolgozni, ö mingy árt egy kis délelőtti sétára indul a ligetbe, aztán majd elmegy inda hova sörözni és elolvasni a lapokat. A kaján embernek megfájdult a foga. Elment a fogorvoshoz. Ahogy leült a székbe, arcán ragyogott a rosszakarat. — Fáj a fogam, tömet ni nem akarom, mert az drága. Ne keress te én rajtam százakat. Húzd ki. — Jól van. kihúzom. Nyisd ki a szádat. Melyik az a fogj — Azt nem én tartozom megmondani. Te vagy a fogorvos, a te kötelességed tudni, hogy melyik fog beteg. Azzal kitátotta a száját. A fogorvos végigtapogatta műszerével a fogakat. Sokáig nézelődött a kilátott szájban. Fejét csóválta. — Nem tudom igy megmondani. Mind egészségesnek látszik. El kell menned a közkórházba, ott csináltass Röntgen-felvételt. Az majd megmutatja, melyik foggal van a baj. — Hogyne, majd még Röntgenre is költők. Azért jöttem fogorvoshoz, hogy orvosi véleményt kapjak. Ha tudatlan vagy, csukd be a rendelődet. Ha jó fogorvos vagy állapítsd meg, hol a baj és azt a fogat húzd ki. A fogorvos tovább csóválja a fejét. Mit csináljon ezzel az emberrel ? Próbálja hideg vízzel fecskendezni az egyes fogakat, egyiknél majd csak felszisszen a kaján ember. De az bizony állja a hideg vizet moccanás nélkül. — Ne okoskodj már, mondd meg, melyik fogad fáj. — Dehogy mondom. Nem én vagyok a fogorvos. Húzd ki. Injekcióra nem költők, azt külön megjegyzem. Erre már a fogorvos is megharagszik. Nekiesik a leggyanusabb fognak. Kihúzza. A kaján ember nagyot ordít. — Na? Ez volt a fájós fog? — Nem válaszolok. Te vagy a fogorvos. — Ejnye, a teremtésedet, gyere csak. A fogorvos nekifohászkodik és kihúzza a kaján embernek egymásután még három fogát. De akkor már ő maga elégeli meg a vérengzést. — Na? Kint van már a fájós fog? A kaján ember öblögeti vérző száját és közben csak a vállát vonogatja. — Neked kell azt tudnod, te vagy a fogorvos. — A jó Isten áldjon meg, — fogja most már könyörgőre a dolgot a\z orvos, — tedd meg nekem baráti szívességből, mondd meg, hogy kint van-e már a fájós fog, vagy még mindig nincs kint? A kaján ember félretartott fejjel, oldalról felfelé, sunyi és diadalmas nézéssel azt mondja: — Most pukkadj meg. A második fog volt az, amelyik miatt de jöttem. HARSÁNYl ZSOLT. Olaj, pénz és poliíaka Mexikó válságának hátterében Ml'XÍKÖ, május hó. Hoss/u évtizedek óta visszatérő szóképe a politikai szónoklatoknak a „szociális olaicsepp“ sz ük sebességének hangoztatása. Mexikóban a legutolsó hetekben valóban közel került az olaj a szociális kérdésekhez — de nincs köszönet benne. A sajtó röviden megemlékezett arról, hogy a mexikói kormány váratlanul kisajátította az egyik nagy külföldi érdekeltség ipartelepét, mert nem akart a forradalmat letörő I ranco-párti hadseregnek szállítani. Ebben — ha sok észszerüséget nem is, de valami konok céltudatosságot fel lehetne fedezni. A valóságban azonban a mexikói bonyodalom — mert ma már messzeaga- zó szövevénnyé nőtte ki magát — igen kevéssé épületes, de sok tanulságot rejtő történet, amivel érdemes közelebbről megismerkedni. Spanyol büszkeség és bolsevistfa aknamunka Igen találóan van az ország címerében jelkép gyanánt a sas és a kigyó harca leábrázolva: évszázados történelmén, a heroikus Montezuma és az elszánt Cortez ideje óta állandóan összeütközik a hősies, feleslegesen nagyszerei, a legsötétebb és legalacsonyabb gyakorlati érdekekkel. A i6 millió lakosból 4 millió indián — tényleg rézbőrü, tarkaruháju sátorlakóivadék, 8 millió kevertvérti és csak a többi fehérbőrű, kiknek jelentő? része idegen állampolgár. De a szines atyafiság is rendkívül büszke arra az elméleti csepp fehérembertől származó vérre, ami az övével elkeveredett és jaj annak, aki nem „ca- ballero“-nak, lovagnak szólítja, úgy, ahogy az ó-castiliai ceremónia megkívánja. Ott járó utazták mesélik, hogy még az útonálló — van belőle elég —, amikor a jámbor halandót egyszeri vagyonadó azonnali lerovására szólítja fel, azt is olyan virágos udvariassággal teszi, hogy a Fiilöpök udvarában se különbül. Tény az, hogy megtartották a spanyol szokást, amely a hivatalos ügyiratok aljára legalább rövidítésben odairja: „csókolom a kezét“ — úgy, ahogy nálunk azt írja a hivatalnok sablónszerüleg, hogy: „fogadja nagyrabecsülésem ismételt kifejezését“. Ez az egyik oldala a mexikói éremnek. A másik, hogy a nagyrészben indián eredetű cs évszázadokon a kevésszámú spanyol bevándorolt-hódító igáját nyögő nép még mindig irgalmatlan gyűlöletet érez az idegennel szemben. Ezért volt könnyű dolga a mult században Juarez- nek, aki Miksa császárt, Ferenc József öccsét kivégeztette. A nép ösztönös dühNégyszázmillió cJ©I?ár ára ®5aj így fogjuk megérteni csak azokat a bonyolult dolgokat, amik ott most lejátszódnak. Működik ugyanis Mexikóban 17 év óta egy vállalat, amerikai tőkével, a neve: Mexican Eagle, mexikói sas. Vezető szerepet játszik az ország olajtermelésében. Ennek a munkásai egy szép napon sztrájkot kezdtek s el is érték követeléseiket, amelyek közt első helyen az szerepelt, hogy a további sztrájkok esetén őket teljes fizetés illeti meg; továbbá hogy a vállalat megszűnése esetére háromhavi végkielégités jár mindenkinek. A vállalat savanyu arccal belement, bízva abban a pontban, hogy minden esetre választott bíróság ítél a felmerülő vitákban. Azt gondolták, hogy az intelligencia tisztában lesz a termelés folytonosságának fontosságával és nem engedik majd elmérgesedni a dolgokat. Csalódtak. A munkások, alig kapták meg, amit kértek, újból beszüntették a munkát, amit annál könnyebb szívvel tehettek, hiszen már teljes fizetés élvezetében voltak. A vállalat a kormányhoz fordult és meg is kapta amit keresett, mert Cardenas elnök becsületesen megállapította, hogy a munkások hibája folytán állt meg a termelés, így hát rájuk parancsolt, hogy tessék újból a fúrók mellé állani. De rosszul isÁs eziisibányák válsága Régi közmondás, hogy ami követ egy bolond a kútba bedob, száz bölcs se huzza ki onnét. Hát még olyankor, mikor nem a bölcsek vannak többségben! A néhányszáz munkás bakafántoskodása komoly veszélyeket jelent az egész állam számára. Fizetni nem tud. Ezzel szemben a junta újabb követelést vétetett fel a listára, „kártérítés“ címén. De mindegy, mert hiszen ennek is abból az öisz- szegből kellene levonásra kerülnie, ame; pénzügyminisztérium nyaggatja a kor- I mányt, hogy miből pótolja azokat az ! adókat, amiket eddig a vállalat fizetett. Mert hogy a junták gazdálkodása defici- i tes lesz s nem hogy adóra nem számit- j hatnak, hanem még a hiányt is a többi adózónak kell majd kiizzadnia, aziránt nincs vei állott melléje, mihelyt arról volt szó, hogy a „betolakodott“ idegent kell kiirtani. Az persze nem következik ebből, hogy aztán ki is tart a maga véréből levő vezető mellett. Sőt. Kevés olyan ország van a világon, ahol annyi belső háborúság dúlt volna s ahol az államfő hivatala olyan kevés kilátással biztatna a — nyugdíjra. Ezért aztán minél szélsőségesebb politikát hirdet valaki, annál nagyobbak a reményei. Nem fontos a műveltség, sem a gyakorlati érzék: fő a nagyhangú Ígérgetés. A mozidarabokból ismert Pancho Villa valóban élt, történelmi személy volt s a népre gyakorolt hatását nagyrészt annak köszönhette, hogy analfabéta volt s igy nem lehetett meggyanúsítani azzal, hogy a fehérek nótáját fújja. Mi sem természetesebb, hogy a szovjet felismerte ennek a jelentőségét és a maga ágenseivel megdolgoztatta a népet. Ma már a munkás „juntákénak — a szakszervezetek büszkélkednek ezzel a feudális spanyol névvel — korlátlan hatalmuk van s tehetetlen velük szemben a kormány, amely józan, megfontolt hazafiakból áll, akik a maguk módján igyekeznek fellendíteni az országot és pótolni művelődés és haladás terén mindazt, amit századokot át, önhibájukon kívül mulasztottak. Jól tudják a vezetők, hogy olyan földön, ahol a tőke idegen és a belső források nem tárhatók fel külföldi segítség nélkül, nemcsak kockázatos, hanem végzetes dolog is lehet kihívni a kapitalizmus erejét maguk ellen; de vannak esetek, amikor erőtlenül kell átadni magukat a tömeghangulatnak. j meri a lázitás lélektanát az, aki azt gon- f dolja, hogy ennek foganatja is volt. A Junták elkezdtek kiabálni, pocskondiázták a kormányt, — csodálatosan az emberek ilyesmire mindig reagálnak az óceán mindkét partján — a „munkásérdekek árulóinak“ kiabálták ki őket, szóval kezdték túllicitálni az egyébként szintén baloldali szocialista kormányt. A zavar olyan fenyegető lett, hogy Cardenas előtt nem maradt más ut: neki kellett felülmúlnia a lázadókat. Egyik napról a másikra államosittatta a Mexican Eaglet. A telepek árbocairól lekerült a csillagos lobogó és helyére felkuszott a sas és kigyó. „Úgy — mondták a munkások — megszűnt a vállalat? Hamar ide azzal a kis háromhavi végkielégítéssel, ami a szerződés szerint nekünk ilyen esetben jár!“ A vállalat azt mondja: fizesse az állam, ő vette át a telepeket. Az állam azt mondja: „pillanatnyilag niru?S ugyan pénzem, de különben is azt még a vállalat számlájára fogom kifizetni — ha majd fizetek.“ Az amerikaiak négyszáz- \ millió dollárt követelnek tőlük. Ez akkora összeg, hogy csak azért nem vetnek I hallatára keresztet, mert valamennyien i hithü kommunisták. lyiket belátható időn belül — nem fizetnek meg. Az amerikaiak mindenestül, tankhajóstul, otthagyták az országot és követelik a pénzüket. De követel az ottani állambank is, mert a pénz értékét csak úgy tudja színvonalon tartani, ha megkapja azokat a devizákat, amiket a külföld — elsősorban a megsértett USA — a petróleumért fizet. Ez évi xoo millió dollár. Ha ez nincs, akkor jön a papírpénz és az infláció. Más oldalról a. Mcntőangyalként érkezett ekkor egy ajánlat — Tokióból. A Japánoknak ugyanis minden csepp olajra szükségük van a háborúban s igy a munkaviszály alatt elmaradt szállítmányokat reklamáltak. A keresetnélkülivé vált munkások erre — elvek ide, kommunista összetartás oda — újra felvették a szerszámokat és a kutak újra öntik az olajat. Igaz, hogy a kirobbanás eredeti oka éppen az volt, hogy nem akartak a spanyolországi elvtársak ellenségének szállítani; de ki emlékszik már arra? Fő, hogy az üzem mégis csak menjen annyira, amennyire. Hogy ennek az árán kínai városokat rombolnak halomra? . . . De hát ez még mindig nem megoldás. A kisajátításra nincs egy peso sem az államkasszában. Viszont a mexikói pénz nemzetközi helyzete megrendült. Londonban nem jegyzik. A megsértett Amerikai Egyesült-Államok megtorlást léptetett életbe. Nem vásárolja többé fel a mexikói ezüstöt. A vége hát mégis csak devalváció lett. Pánikhangulatában egyharmadát elvesztette értékének a pénz. Egy amerikai dollárért 3.60 mexikói dollárt kellett azelőtt adni, most pedig 4.90-et. A lakosság pedig, mondani sem kell, nem fogadja el a papírpénzt. Mindenki ércet követel. Az árak ennek arányában emelkednek. A boszorkányszombatnak még ez sem a végső állomása. Kilencvenmillió uncia — két és fél millió kiló — ezüstöt bányásznak ki évente. Ez a világtermelés egyharmada. Ha most Amerika beszünteti a vásárlásait, ezt a mennyiséget máshol nem lehet eladni. Mi történik? Munkanélkülivé lesznek a bányászok is. Az állam persze tartsa el azokat is és viselje még a további adókieséseket s nyomja csőstül a papirpénzt. Hogy ezekkel szemben hogyan tartja fenn majd a pénz színvonalát, az az ottani pénzügyminiszter gondja, akit Isten úgyse, nem lehet irigyelni. . . Ilyen következményei vannak tehát annak, hogy a mexikói szociális kérdésbe egy nagyobbacska csepp olaj esett. Ne mondjuk erre azt, hogy: Mexikó messze van, mi közünk hozzá? Mint minden mesének, úgy ennek is van tanulsága: könnyű hangoskodni, könnyű beleszólni olyasmibe, amihez nem ért valaki; de a következményekért helytállni nehéz. Egy egész ország népének kell meginnia a levét annak, hogy egy pár ember jobb hazafi akart lenni ; többinél. Molyzsák rufe ál* legbiztosabb nyári megőrzőié I! ! Vigyázzon, csakis KORRES gyártmányt használjon: Árlista: No. 1401. mérete 100X63 cm. Lei 25j No. 1402. mérete 120X63 cm. Lei 3 0 No. 1403. mérete 140X63 cm. Lei 35 Akasztó-kampóval és oldalt záró fémkapcsokkal ellátott zsákok: No. 1452. mérete 130X63 cm. Lei 55 No. 1453. mérete 150X63 cm. Lei 6í> Kaphatók az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Cluj, Piaţa Unirii. Vidéki rendelésnél elég a számra hivatkozni. Uiánvéttel is szállítjuk. OtéwS Időtartamra Impregnál * zsák3', melyek a nyárára eltetí ruhát teljesen beburkolva védik a molyok támadásai ellen.
