Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)
1938-05-08 / 104. szám
19 3 8 május 8. ELLENZÉK r cvzemniil- csiítoiJtt HEMifÂjBALM&KÂF FÖFÁ1ÁS ÍDEGZSÁUA- FOGFÁJÁS INFLUENZÁNÁL- HÚLESNÉL GYÓGYSZERTÁRBAN í#b minden ÉS DROGÉRIÁBAN ÜGYELJEN A CSOMaGOLÁc"\ szelni szívhez találó hangon, szívből jövőn. Remekbe sikerült kicsi kepei közül, melyek verseinek egészét adják, ime álljon itt mutatónak egy gyászoló „anya siralma“: Meghalt kicsi Eszti lányom: elhervadtak a virágok, köd üli a hegyek alját s kiszáradt a Közös árok. Meghalt az én Eszti lányom ... azóta a határunkat háromszor a jég elverte s Bodri kutyánk kalandozva, utcahosszat futkos szerte. Azóta a temetőben árnyak bontják éj nyugalmát, a hegyeken tüzek nyúlnak s köd üli a hegyek alját. Ebben a kicsi versben már valóra váltja azt az Ígéretet, melyet sok másban még csak most hoz Benedekffi Samu, kiről reméljük, hogy a néhol még bántó pózokat hamarosan levetkőzi magáról s tisztult ;daia valóban az lesz, aminek szánja és ami a fenti kicsi vers: a székely falu igaz éneke. (h. j.) * Földi tüzek — égi tüzek. (Versek.) Já- nosy Jakab előszavának jegyzetében „vulkanikusnak“ nevezi verskötetét s tovább az előszóban, mikor a politizálás és világnézések feltételezett vádját akarja lemosakodni magáról, ezeket mondja: „...hess, félre innen! bármiféle politikai nyugtala= nitó bogarakat keresgélő, haszontalan, fekete madár . . ., mert! szivem fölé borított tenyér alól mosolyogva hirdetem: higyjétek el, kedves utitársaim, én bármilyen fajta politikánál és bárminemű világnézéseknél többre becsülök egy fiatal, megpirított libát, egy=két jócimborát s ugyanannyi fiaskó öreg „enyedit“ . . . Ezzel az érveléssel vitázni nem lehet és nem is szándékszunk vitázni véle. Verseiben helyenként felmerül egy-egy költői gondolat és kép, hogy aztán menthetetlenül belevesszen a meddő szavak tenger folyásába. De ne bántsuk a költőt, aki a „Ne A KÖVETKEZD NAGYSIKERŰ KELMÉKET HOZZA FORGALOMBA r- ■ f MOSÓSELYMEK. SZENZÁCIÓSAN OLCSÓ Valódi csakis „Gallic'' felirattá a szegélyen : JZei 125 mi. CLUJ, Str. G-ral Neculcea (Kornis-u.), 2 Renner Palota FIÓKOK AZ ORSZÁG ÖSSZES NAGYOBB VÁROSAIBAN jSZMI bántsatok!“ cimíi versében őszintén eze= két vallja: „Megyek az utón lefelé — s nem látok a szemem elé. Nem látok semerre semmit e világból — bár egy ökölnyit.“ (—) * ... És megbüntetem hetediziglen. A közeljövőben válik esedékessé Ötvös Béla hírlapírónak „ ... És megbüntetem hetediziglen“ cimü történelmi regénye, melynek cselekménye a XIII. században játszódik és az Árpádházi királyok letűnését vázolja elénk. Ötvös Béla, akinek évtizedek óta tartó lelkiismeretes és érdemes munkássága a legjobb ajánlólevél, eb= ben az érdeklődéssel várt regényben tehetségének új bizonyítékát adja. '—) SZABÓ ISTVÁN: Színház, film, kriiihus önkéntelen gyámkodása alól. A film, amely még ma is gyermekkorát éli, s amelynek fejlődési lehetőségei egészen kiszámíthatatlanok, eddig még minden technikai újításakor művészileg s különösen az önálló művészetté való fejlődés szempontjából visszaesett. A néma film, amelyben meg volt minden hajlandóság arra, hogy „függetlenítse“ magát a színház gyámkodása alól, a „talkie“ felfedezésekor ismét visszatért a szinpad és az \ opera fényképezéséhez s ugyanezt mondhatjuk a színes filmről is, amely a szinát- szürődés jelensége miatt, hogy a színes : képet a lehető legjobban megvalósítsa, kénytelen túlzott mértékben kedvezni a belső felvételeknek. Ha igaz a wildei tétel, hogy a kritika másodfokon is szublimált művészet, úgy bizonyára megállapíthatjuk, hogy éppen a mondottaknál fogva a filmkritikusnak kettőzötten kell filmtechnikusnak is lennie. Az eddigi és a mai filmkritkát színházi kritikusok művelték, akiknek a színház technikájának lényegében való meg- állapodottsága miatt nem kellett feltétle- j nül technikusoknak is lenniök. El lehet ; képzelni kitűnő szinházi kritikust, aki a | forgószinpad technikáját nem ismeri és fo- J galma sincs e szinpad beépítésének fogá- ; sairól. A szinházi kritikus tulajdonképen 1 a drámai műfaj bírálója, aki a technikai- ; lag megállapodott és keveset változó szin- » pádhoz alig szól hozzá. A folytonos technikai megújhodásokat átélő filmet lehetetlen tisztán elméleti szempontból s a , ■szemlélő álláspontjáról nézni, a film hoz- j zászólójának ugyanakkor tényleges épitő- j jének is kell lennie. Természetesnek tűnik j mindez, ha számot vetünk azzal, hogy a j film bírálójának azért is át kell tudnia ' tekinteni a filmet létrehozó egész tech- ; nikai gépezetet, hogy megállapíthassa, ■ vájjon a művészi fejlődés együtthalad-e a . technikai fejlődéssel és legalább viszony- 1 lagosan egyensúlyban áll=e e két tényező. A film mai állapotában lényegesebben , döntő és előrehaladottabb tényező a tech- ; nika, amely megett messze elmaradnak ! még az adott lehetőségek között is a mű- ] vészi megvalósulások. A ma alig létező, i Ha figyelembe vesszük a szinház és a film művészetének technikai okokból előállott különbözőségeit, mindjárt élesebb világításban áll előttünk e ítét művészet válsága -s a kritikus és a kritika szerepe, melyet e válság sodra csaknem teljesen elsepert. A szinház, mely a mult század lényegében és a látszat ellenére is antiteatrális állapota után a háborút követő esztendőkben nagy léptekkel indult meg a megújhodás és felfrissülés felé, ismét megállóit s napjainkban alig történik érdemleges kísérlet a zökkenőből való kimentésére, a film viszont, amely megszületése pillanatától egy rokon, de kifejezési eszközeit tekintve idegen művészet, a szinház szárnyai alá helyezte magát, már technikai fejlődésének rohamos volta miatt sem adhatott alkalmat művészi megállapodottságra, vagy önállóságra, amiből a jótevő kritika is megszülethetett volna. Szinház alatt természetesen ezekben a sorokban nem a drámai művészetet értjük, amelynek müformája évszázados múltja ellenére is még mindig változó és fejlődésképes. A dráma művészetének technikailag megvalósított formája, a legszélesebb értelemben vett szinház keveset változott és keveset fog a következőkben is változni. A 300 év óta felötlött reformkísérletek és technikai újítások a szinház művészetét lényegében alig érintették. A stil, tömeg és térszkipad változó korszakai nem mondanak ellent e megállapításnak. Ebből a szempontból tehát a szinházat, mint egy technikailag kész és befejezett müformát tekinthetjük. Más a helyzet a film esetében, amelynek fejlődése ideje alatt még évekre me- nőleg sem igen volt megállapodott technikai formája s a folytonos fejlődésben és változásban magától értetődően művészi jellege is lényegesen elütő lett éppen a mondottak miatt a színházétól. A film voltaképen sorozatos szinpadszerü jelenetek lefényképezése még ma is a szinház és — a hangosfilm óta — az opera utánzása és alig látunk életrevaló kísérletet, mely hathatós kezesség volna arra, hogy a film mihamarabb kiszabadul a szinház LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől 3 leg» választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában ClaJ* Piaţa Unirii. ' ' » ■ ■1 KÖN Y V E K Hívnak a földek (Versek.) A sűrűn termő verskötetek kétes hangzavarából erős, egészséges tüdővel, messze kicsengőn dalol Benedekffi Samu, a székely fiatal. A neve néhány előbb megjelent verse és cikke révén már ismerősünk, tudtuk, hogy vannak mondanivalói; mosK tani jelentkezése nyomán elmélyült bennünk ez a meggyőződés. A hangja nyers, talán bántó is néha, helyenként rikítóan kirívó, nem mindig megfelelő hordozója 1 gondolatnak, melyet rábizott, de amit ez a hiány tán lerombol, fölösen pótolja t tartalom, a képek gazdag, pompázó so= -a s a szerkezet, melyet természetes egy- ;zerüséggel épit meg szilárddá. Hogy kicsoda Benedekffi Samu? Egy íelyen igy dalol „egy ifju“-ról: „Olyan cülönös, olyan nagy merész, földre néz- aetne és a napba néz, boldogság várja s szenvedést keres, munkás dalt zokog, pedig címeres. . .“ Kicsi fejtöréssel is kita- áljuk, hogy alighanem magáról beszél. Vlinden versében hazalátogat a székely aduba, hegyek közé, a „görbe táj“=ra, ihol „arany nap ég a delelő fölött, szűrte bogyókba lopja sugarát, melyek a sző- ötökén zengenek“, ahol „polcosán tö- ■ökbuzatábla s a here virágzik, a fűben a jrücsök, a légben pacsirta gyors melódiákkal vígan harsonázik“, ahol „az éger- ák gyökere kilátszik esőmosta, szakádé- tos tájon s valahol a határ közepén nyúl ivit a napperzselt hodájon, erdők szélét pz=gazok takarják, száz ökörnyom szór enyt a határon, erdei ut meredek hágó- án keservesen nyikorog a járom“, ahol ,a falu végénél kutyák vonitanak hosszú )sz éjféli árnyas óra táján, törpe fényvi- ágok s nyúlt sűrű ködfátyol kergetőznek '■égig kertjeink fáinak kopasz koronáján“, „sikong az ugaron az üldözött élet, rad szél hahotája és az utak pora hokiéiként száll le“, az apjagyilkos Tamás öldjére, a szénás szekerek közé, a székely Parasztok közé, akiknek „munkaterük atermő erdő, ugar, szénafü, udvar s a ;ertek“, ide látogat mindegyre haza, mert ,boldogok ők, kik el nem hagyják e tért az árva, kit az okok onnan kivertek.“ Dnnan jön közülök s igy mondja igazán: ,hozom a sugárt a bércek honából, láng- ugaraknak égő özönét... hozom a nö- rényt, mely sziklán nőtt keménnyé, de ríállja a szelek ostromát...“ S csak arra :ér: „ne legyek megnemértett; szeresse- ek minket, ne imádjatok ... nem többek enni s büszkén dicsekedni, de testvér len- d s adni akarunk...“ Onnan jön s az »kok altad kiüzöttekhez hasonló árvának nondja magát, amikor igy dalol: „most tt vagyok dörgő robajban állva némán, zarnyaszegetten“, ahol „testvériségről lörgő vezérek lökik tovább pária társuk, eketeruhás papnövendékek kínálják a zemforgatásuk“, ahol „a kenyér is kö- Lyörgésnek tárgya“ és „az ember meg- sufolva már“. Mindezek kiragadott képek és hangok Benedekffi Samu kötetéből, amelyben nint motívumokkal gazdagon díszített drképben vonul fel a székely falu ölelő ;éselő, Istent káromló s imádkozó mese- dlaga. De nemcsak mese-képek vannak »enne, mély bánatokról is hallunk betehát a jövendő filmkritikusnak a műszaki tudás teljes birtokában kell a filmet művészi szempontból is felemelnie. A szinház, film és kritikus azonban tisztán technikai és művészi szempontokon túl, világnézeti és szociológiai szempontból is vizsgálat alá vehetők. Minthogy a kritikai igazság természetes módon bennefoglaltatik a kritikus szemszögében, önkéntelenül is felmerül a kérdés: milyen szempontból nézze a kritikus e két művészetet? A tömegek vagy a kiválasztott kevesek pártján álljon-e akkor, mikor mindkét fél egyformán saját igényeinek teljesítését óhajtja. A szinház és a film „előállítói“ a mindenkori nagy- közönség feltétlen szórakozni vágyását igyekeznek kielégíteni, mig a kritikusok körében — az európai kulturkör egységes világnézetének hiánya miatt — változatlanul anarchia dühöng. Tény, hogy a komoly és művészi törekvésű szinházat ma már mind kevesebben óhajták és támogatják s ugylát- szik, hogy ez a szinház lassan a mind jobban leszegényedő műveltebbek kizárólagos támogatására szorítkozik, bár a művelődés szélesebb rétegekre való kiterjedésével, valaha még visszakaphatja kiváltságos helyzetét. Az ókori görögség, vagy a Shakespeare-korabeli nagy művészi tömegszinház helyét napjainkban kellő művészi erőkifejtés és teljesítmények esetén könnyűszerrel vehetné át a film, amely előtt a milliós tömegeknek a művészi élménybe való bevonása szempontjából beláthatatlan lehetőség áll. Ott, ahol a legmodernebb tömegszinházzal kísérleteztek, a kívánt eredményt nem érhették el: az egyes ember — színházról lévén szó — túlságosan, mint fokozott kulturigényeket tápláló kulturlény állott a teljesítménnyel szemben s az élmény közösségében nem tudott úgy feloldódni, mint a művészileg kevesebbet nyújtó film megtekintésénél. A filmmel szemben kevesebb igényt támaszt, tehát közvetlenebbül és hamarább bekapcsolódik annak hatókörébe. Az eljövendő és igazi film- kritikus lesz hivatva a film jóértelemben vett tömeghatásának és a művészi kivánalmaknak helyes ösztönnel való összeegyeztetésére. E két tényező egyesítéséből nagy és időtálló művészet jöhet létre valamikor. Végezetül: nem áll helyt az az állítás, hogy a szinház és a film veszélyeztetnék egymás fennmaradását, csupán erőviszonylatok eltolódásáról lehet szó a kettő között. A rádió sem gázolta el az igazi nagy énekest, vagy zeneművészt, sőt nagyobb lehetőségekhez juttatta s mellékesen elősegítette a művészi nevelést s iz- léstörténeti hatása szintén jelentékeny. Szinház és film egymást kiegészítik. Az előbbi kifejezésbeli pozitívuma és technikai negatívuma kiegészülést talál az utóbbi kifejezésbeli negatívumában és technikai pozitívumában. Az egység és az emelkedés nehézségeit a kritikus hivatott megoldani.
