Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)
1938-05-08 / 104. szám
1 O 3 H m A I ii 1 H. ELLENZIK □BiOTOî.S'Tf.': raraagMMa»iay*F*ra;-:r:-r^mv r>i«mrr^;3a»»ra.aTfliaam^mwirHry--n jnBHHHRniUHBnDMBrwnaV'mjpwrs:/ e Lerüft Anglia fegyverkezése ? A mindenható bőríáska történelmi napja. — Hogyan lesz a bőröndből költség- vetés. — Régi formák, uj terhek. — Súlyos adómilliók romantikus keretben LONDON, május 7. Az angol politikai éleit .középpontjá- ban hosszú évtizedek ót;i — egy bör- táska áll. A táska alakja a divatnak megfelelően némileg megváltozóit. A mullS század elején még terebélyes bőr' szatyorból húzták elő a muH pénzügyin niszlerei titkok titkaként őrzött irataikat, Gladstone, a viktoriánus korszak nagy államférfin azonban elegánsabban ható négyszögletes bördobozba rejtette 11 i\ ataloskodása legfontosabb okmányait. Kormányok jöttek, kormányok mentek, a kitűnő angol bördoboz nem kopott el. Majdnem hét évtiized pénzügyminisztereit szolgálja» hűségesen és Sir John Si" inon, az 1938 as év Chancellor of the Ex- eheqner-je (ahogy Angliában a pénzügyminisztert hívják) hagyomány hűségből vagy babonából!, ismét visszatért az ócs- ka bőrtáskához, melyet mult évben a különben oly konzervatív szellemű Neville Chamberlain forradalmi fellángo' lássad ujjal cserélt fel. Az ilyen bőrtáskákat a régi londoni polgárok, mint oly sok más fogalmat, a franciából átvett kifejezéssel jelöltek meg, de mig a franciák már rég elfelejtették az elegáns hölgyek böröndkéjét, a „bougette“-t, elí- angolositott formájában az ódon francia szó káprázatos karriert futott be és mint ..budget“ (magyarul büdsé) örök időkre bevonult a világ köztudatába. A sakktábla kancellárja Anglia nagyobb érdeklődéssel, mint valaha, várta ezidén, hogy milyen bűd" sét húz elő számára lelakatolt,.budget“' jéből a brit pénzügyek irányitója. Az angol költségvetési napnak számos sajátossága» van. Az alkotmány értelmében a teljes állami költségvetést a pénzügyminiszter terjeszti be és a többi minisztériumok kiadásait a pénzügyminisztérium már előzetesen szabályozza, úgyhogy az egész állami költségvetésért csupán a Chancellor of the Exchequer felelős. Ennek tudható be e kormánypozíció rend' kívüli fontossága, mely a pénzügymi' nisztert történeim.j jelentőségében a miniszterelnök mellé emeli. Ezt a kivételes szerepet a pénzügyminiszter hagyományos neve árulja el. Angliában minden fordítva van, mint ahogy képzelnők. A kincstár első lordja nem a pénzügy' miniszter, hanem a miniszterelnök, viszont a fináncminiszter hivatalát ó-angol kifejezéssel jelölik meg: a sakktábla kancellárjaként ül a kormányban. Ez a furcsái név onnan ered. hogy hajdanában egy magas állami hivatal sakktábla mintájú segédeszközön számolta ki nagyobb fejtörés ellenére aiz állami bévé' telekből a királynak járó összeget Az életveszélyes elszólás Anglia kormányajl néha szinte komikusán ható titokzatosá'ggal kezelik a költségvetést, melly a döntő pillanatig csak a miniszterek és a pénzügyminisz' tér legszűkebb munkatársad előtt ismeretes. Régtől fogva tiszteletben tartott etikett úgy kivánja, hogy a költségvetési napot megelőző hetekben a nagy titok tudói visszavonuljanak a közszerepléstől és otthonukba begubózva, még a társadalmi életről is lemondjanak. Ez az óvintézkedés aiz,t célozza, nehogy akaratlan, könnyelmű elszólással felfedjék az el jövendőket. Még emlékezetes, hogy milyen szörnyű botrány tört ki, amikor Thomas munkaügyi miniszter, tultéve magáti ezen az 'inatlan törvényen, baráti társaságban csakugyan elszólta magát és ennek alapján ravasz üzletemberek pénzügyi műveleteikkel megjátszották a jövendő költségvetés esélyeit. Thomas mák el kellett tűnnie a? angol közéletből . .. „Inkább ma fizetni, mint holnap szenvedni“ Sir John Simon i óra 37 percig tartó költségvetési beszéde meglepetést meglepetésre halmozott. Az aránylag rózsás hangulatban összegyülekezett képviselők e történelmi másfél óra alatt tudatára ébredtek annak — mint ahogy percekkel később tudatára ébredt ennek az egész angol közvélemény is —, hogy a kormány sokkal határozottabban és komorabban ítéli meg a jelent és a jövőt, mint ahogy általában képzelték. Ebben a vonatkozásban — és ezt sir John Simon szavai nyíltan megvilágították — az 1938-as büdsének nemcsak pénzügyi jelentősége, hanem nevelőszerepe is van. Érezzék az angol polgárok saját erszényükön, saját bőrükön, hogy milyen megterhelést jelent a felfegyverkezés. Anglia ma elbírja a fokozott terheket is. Tehát a brit kormány felfogása szerint nem szabad a jövőt tudméretezett kölcsönök örökségével megterhelni. Inkább ma fizetni, mint holnap szenvedni. És különben is: Sir John Simon még azt sem Ígérhette elboruló hallgatóságának, hogy az 1938-as esztendő mammutköltségvetésé- vel a felfegyverkezési áldozatok tetőpontjukat érték el. Ez csak 1939-ben, sőt lehet, hogy csak 1940-ben fog bekövetkezni. Fegyver, gabona és cukor A gátjavesztett fegyverkezési verseny nélkül, melynek hullámai elborítják a vi- lálgot, Anglia pirosbetüs ünnepként ülhette volna meg a költségvetési napot. Az angol adózók milliói a prosperitás révén előálló fokozott jövedelmeik birtokában gyorsan és pontosan tettek eleget állampolgár kötelezettségeiknek. Az előirányzattal szemben 9 és félmillió font többlet mutatkozott. 1937-ben ötször annyi folyt be adókból, mint huszonöt esztendővel ezelőtt, vagyis két évvel a háború előtt. Mi mindent lehetne ezzel a rengeteg államjövedelemmel kezdeni, ha Angliának nem volna háromszázötvenmillió fontra szüksége, hogy fedezze egyetlenegy év fegyverkezési költségeit!... így azonban a többlet nemcsak hogy elsikkadt, hanem 30 millió font fedezetre váró hiánnyá alakul át. A pénz nemcsak fegyverekre, hanem élelmiszerekre is kellett. És az idők szomorú jele, hogy sir John Simon errevo- natkozó bejelentését az angol parlament kitörő tapssal fogadta. Szomorú jel, mert feltárta, hogy a legilletékesebb angol körök mennyire felkészültek lelkileg a háború lehetőségére. Az angol kormány oly halaszthatatlannak találta kellő tartalékok lehető leggyorsabb megvásárlását és felhalmozását, hogy valami olyat tett, ami az angol alkotmányos életben évszázadonként csak egyszer fordul elő: A parlament tudta és megkérdezése nélkül cselekedett, saját felelősségére vásárolta össze titkos ügynökei révén azt az egymillió tonna gabonát, 400.000 tonna cukrot és roppant mennyiségű olajat, mely egy ma vagy holnap esetleg kitörő háború esetén részben földalatti és vizalatti raktárakba rejtve, néhány hónapon át biztosítja az angol lakosság zavartalan ellátását. A tea is! A sok meglepetés között a legnagyobb meglepetés azonban az volt, amikor sir John Simon bejelentette, hogy miképen kiván gondoskodni a 30 milliófontos hiány fedezéséről. A kereseti adót ro százalékkal felemelte a kormány, vagyis a létminimumnál nagyobb jövedelemmel rendelkező angoloknak egy font után az eddigi 5 shilling helyett 5 és fél shillinget kell beszolgáltatniok az állampénztárba. Kegyetlen műtét. Az angol közvélemény azonban még ezt is könnyebben elviseli, mint a tea-adó felemelését. A kereseti adó fokozása csak a jobbmóduakat érinti, — a tea-adó az egész lakosság erébe vág. A tea az angolok nemzeti itala. Minden egyes angol körülbelül 4 és fél kiló • teát fogyaszt el évenként. Azt a 2 pennyt, melyet az adótöbblet minden egyes font teára rak, minden egyes angol család megérzi. Az a kormány, amely megdrágítja a teát, népszerűségét kockáztatja. A Chamberlain-kormány felelőssége tudatában vállalta a kockázatot. A 'harmadik nagv bevételi többletet a benzin-adó felemelése hozza, melyet általában a csökkenő nyersolajárak mellett helyesnek és indokoltnak tartanak. A költségvetési nap mindig szenzáció tavasszal... •-.sokat tartózkodik Ön a szabadban. Borének tehát szüksége van egy biológiai krémre. Csak a CANDIDE krém tartalmaz cholestermt ásványanyagokkal dssze- .kötve, am, a bért táplálja és fiatalítja Anglia számára. Kellemetlenebb szenzáció még nem volt soha. Tizenhat esztendő óta nem voltak olyan magasak az adótételek Angliában, mint most lettek sir John Simon beszéde után. Ennek ellenére az angol közvélemény megfogadta a pénzügyminiszternek az angol nép szívósságára, kitartására és áldozatkészségére hivatkozó szavait: zsörtölődve, bírálhatva, de higgadtan és zavartalan nyugalommal fogadta a reá rakott újabb terheket is. Az angol alkotmány értelmében a költségvetési beszéd elhangzásának pillanatában az uj adókulcs azonnal életbelép. A parlament nem szavazza meg a költségvetést, csak meghallgatja és tudomásul veszi. Ennek az alkotmányjogi sajátságnak köszönhető a történelmi büdsénap egyetlen vidám epizódja. Az egyik ellenzéki honatya a pénzügyminiszter beszédének végefelé izgatottan felemelkedett helyéről és kisietett az ülésteremből. Sir John Simon észrevette és utánaszólt: Figyelmeztetem képviselőtársamat, hogyha a régi áron esetleg még benzint akar venni autójába, már elkésett ... A pénzügyminiszter nem túlzott. Ebben a pillanatban már 3 fillérrel megdrágult a benzin literje! R. L. A TÜZSZERSZÁ NOVELLA Irta: VASS ANDY. Harcsa Jánost vicces embernek ismerte mindenki a kis szilágysági faluban. Űrök tréfacs'ináló volt, 'aki nélkül' lakoma, eljegyzés, felköszön tő meg sem történhetett. Sértést) jelentett volna ránézve s rosszkedvet a vendégekre, ha kifelejtették volna 'aj meghívottak közül. Nem, Is fordult elő ilyesmi, emberemlékezet óta falujában. S ha már azt hitlék, hogy kifogyott adomáiból, hol közrémületre, hol meg a falu büszkeségére, ujabbnál-ujabb mókákkal lepte meg atyafiait. Egyidőben legtöbbet katonakora visel't dolgairól fecsegett, de ezek a történetek, mintha kezdtek volna elapadni. Meg is jegyezte akkor valaki: — No János, Doberdóról már nem igen akad mondani valód. Sem a taljá- nokról, sem a kozákokról, sem a komi- tácsikról. János csak hunyorgott! ő tudta, miért: — Majd csak gondoskodnak róla az urak, hogy akadjon újabb. Merthogy erősen viszketek már nekik, amint tapasz- falóm. Voltak azonban, akik azt hangoztatták, hogy olyan ember még nem szüle- lelt, aki túljárna a János eszén, még ha finánc is az az illető. — Magam is amondó vagyok — hangzott János felebbezhetetlen véleménye. Hétfőn már készült, mint afféle rendes gazdához illik, pedig indulnia csak szerdán kellett. Anyjuk friss cipót sütött, bé is csomagolta. Melléje szalonnát', meg hagymát, no meg egy kulacs bont is. MÎ1 tudni? Hátha most fognak ki az urak a kedves urán!? Harcsa János elment. Első útja a törvény elébe vezetett, hogy a nehezén legyen ltul mihamarább! Hiába magvarázta korán reggel ott az ajtónálló, hogy csak akkor szabad a terembe lépnie, mikor <> kiált: — Mán csak vagyok olyan ember én is, mint te, öcsém, — duzzogott Harcsa. Nem te parancsolsz nekem, hanem a törvény. Merthát te ki vagy?> \ ótál katona és háborúba? Telfeles szájúnak látszol ahhoz. Mégis megvárta, mig reá került a sor. Oszt hamar is végzett. A felperes, a finánc, nem jelent meg; ez szerencséje volt. — No lám, — gondolta János. — Nem mér a szemembe nézni. U;gy látszik tudja ki vagyok. Már-már üresnek kezdte érezni a napját. Semmi sem történt vele, amiről estére egy csöndes pipázgatás közben beszámolhatna odahaza a falu eleinek. Neki- busultan indult hált az. állomás felé. Legjobb, ha a váróteremben várja be a vo* naltindulást. Harap is valamit a tarisznyából. Felszállt a villám-masinára, szabályosan megtömögette a pipáját s foga közé kapta. Öngyújtót kotort ki zsebéből, rágyújtott s elterpeszkedett. Megint haza gondolt volna, ha meg nem zavarja a kalauz: — Tegye le rögtön a füstölőjét! Nem tudja, hogy itt nem szabad dohányozni? — Jól van nó — dohogta János. — De nem állta meg, hogy-tovább ne fűzze: — Csak jó a városi embernek, mert itt a szolga is parancsol, nem csak az ur. János mellé most egy urias kinézésű utas telepedett. Megemelte kalapját s arra kérte Jánost, adja oda neki egy percre az öngyújtóját. — Hát nem hallá az ur, hogy itt nem szabad dohányozni? — Nem is rágyújtani akarok én, bácsi, csak meg szeretném nézni a szerkezetét! — Azt már nem! — tiltakozott János, akinek tüstént átvillant a fején, hogy a szomszéd is finánc lehet, aki azt vadász- sza, van-e kincstári pecsét az öngyújtóján. Az ur nem folytatta a beszélgetést, mert az utasok felfigyeltek. Kerülni ■akarta a feltűnést. Addig kiséri a parasztot — gondolta, — amig az leszáll s majd a megállónál bánik el vele, meg a holtbiztosán lepecsételetlen öngyújtójával. Egy állomással odébb János cihelodni kezdett. — Állá! — helyezkedett a finánc készenlétbe. — Ez az állomásra megy! — Az ur is itt takar leszállani? — fordult feléje ekkor Harcsa János. De a feleletét be sem várva már, pattant le a kocsiról s mint akinek nincs sietős dolga, bandukolt tova. Az ur utolérte. Megint csak azt kérte, adja hát oda most neki a gyújtót — Minek a magának? Ahun nr a 'trafik, oszt vegyen magának gyufát. Efféle urak spórolnak az állam rovására? — De az iskoláját kendnek, velem 11c vicceljen. Ehol-e ni, finánc vagyok — kapta elő igazolványát, — látni akarom az öngyújtóját, amit oly büszkén fitogtatott a villamoson! — Vagy úgy! Az már más, hogyha finánc az ur! Azzal uccu-neki, szaladásnak eredt Gondolta, jól megfuttatja a fináncot, akkor is, ha Iskési a vonatot Félórát is futott 'igy. nyomában a fináncával. Kint vágtaittak már a város határában, a temetőnél. Ekkor János Üs megelégelte: — Hát mit is akar az ur? — állott meg hirtelen. — Az öngyújtómat? Ehol ni! És a finánc orra elé tartotta szabályosan lepecsételt tüzszexszámját. S most már nem sajnálta a teménlelen pénzt, amit valamikor kidobott ezért a gyújtóért illetékben. Megért! Mégse tért üres tarisznyával haza falujába. Magával vitt egy kacagtató uj történetet!
