Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)
1938-05-29 / 121. szám
1938 május 29. ELLENZÉK • í Hogyan él-és hogy szeretne élni? azonnal - csifHapii NEMŰ FÁJDALMAKAT-FEJFÁJÁS • fDEúZSÁBÁ- FOGFÁJÁS INFLUENZÁNÁL* HÜLESNEL KAPHATÓ GYÓGYSZERTÁRBAN MINDEN ÉS DROGÉRIÁSaN ÜGYELJEN A CSOMAGOLÁSA HOBÁNJENŐ: CSENOCIÉS ELÖII Mint aki magasról mély vízbe ugrott s most simán újra levegőre ér, úgy bukkant fel az álomból a reggel éberségébe Tóbiás, az ember, akit a rend immár géppé nevelt. Ejféli óra táján hazaérve, nyüt- ten kicsit s nikotinnal tele, úgy vetette bele magát az álom mélységébe, mint ringó deszkavégről az ugró, mikor a mélybe hajítja ivvé feszült testét: kimért erővel, kimért szándékkal, hogy kimért utón, ha beuszta a viz alatti görbét, ismét áttörjön a sötét tükör lapján s csobbanva levegőre érjen; — igy Tóbiás is, csak más értelemmel, de egyazon kényszerrel. így bukott fel az álom simogató mélységéből az éberségben, a dolgos ütembe, mely munka nagy árán kenvérdarabkát ad s létfeltétel, mint a levegő. Szemét az álom még úgy fátyolozta, mint úszóét! a vízcsepp függönye, mely a pillákon ringva kis varázsgömb módjára mutatja a tájakat, élesen és kissé idegenül s mint az úszó, mikor felszínre érve, emyedetten hintázik még kicsit, úgy hevert ő is, játszva az örömmel, hogy percek gazdag birtokosa most még és kincsei — a három perc — a minden teljességének urává nagyítják, mert ágyban heverve a végtelennek észre nem vett sok titkáig elérhet. Ez a tudat, ez ai szép bizonyosság, hogy szeszélyes gondolatok nyomán közel érhet létet, világot, embert és kinyilik előtte mind a részlet, melyből összetevődik az egész, megnyugtatta és enyhe örömökkel színezte át reggeli perceit, melyekkel megelőzte nappalának gyakorlati célokért hajszoló indulóját, az óra csengetését. Elég volt most magában a tudat, anélkül, hogy élne az alkalommal, elég volt maga a felismerés, hogy bizakodóan s vidámodottan, mintha ott nem is lenne róla szó, nézze a nappalt, mely a kinti zajban már felmagasodott és egyre nőtt. Mert odakint már megindult a zajlás, tejeskocsik zöiögtek, ló nyerített, messze gyárak dudáltak és sietve léptek kopogtak az ablak alatt: a város csöírtető, nagyhangú látta magasra ugrott már és megfeküdte az utcákat, mint profán, furcsa tor, ahol lármázva, hangosan beszélnek asz szonyról, könyvről, tavalyi szüretről, mindenről, ami épp nem fontos akkor, csak^ arról nem szól senki, aki meghalt, arról, hogy kik az örökösei s arról, hogy sorban, holnap vagy tiz év múlva, mindenki meghal, aki itt van. De mindez messze volt még, menedékhely volt még az ágy és kész kincstár a három perc, mely Tóbiás napi iramának menetrendjénél előbbre esett. Tóbiás még békén heverhetett; lustán nyújtózott és ábrándozott. Kelet felől a függönyt ostromolták már a nap előküldött nyilai, hajszálnyi rést feszítve, behatoltak s léket' fúrtak a benti félhomályba, amely alatt még ott pihent az éjjel, a szemérmetlen nagy, megfoghatatlan, asztalon, szekrényen, széken, díványon, szétszórt ruhákon, melyeket sietve dobált el Tóbiás éjközepén, mindent megölelt, mint a telhetetlen szerető, aki kedvesét becézve aludt el, álmában is öleli úgy ébred majd, ölelve még a kedvest. Ott volt az éjjel, mint nagy buja test, szinte kézzel tapintatható valóság, elnyúlt mindenen és s. mozdulatlan tárgyakba Néha a legegyszerűbb kérdésre a leg" érdekesebb a válasz. Kérdezzük meg egy bankigazgatóból, vagy egy utcaseprőtől, hogy mb csórnál reggeltől estig és hogy mit szeretne csinálni? Kérjük meg a bankigazgatót is, meg az utcaseprőt is, hogy Hegyenek egészen ősziniliék. A válasz nagyon érdekes lesz, de egy kicsit egyhangú. Az emberi vágyak sokfélesége ugyan nagyon különböző, die biztos, hogy a bankigazgató vágyálmaiban nem bankot igazgat s az utcaseprő semmiesetre sem utcát seper. Kérdezzünk meg száz embert! — (kivételek a művészek s az olyan emberek, akik magúit választották hivatásukat és görcsösen ragaszkodnak hozzá, mint egyetlen életcélhoz és kiélési lehetőséghez) — hogy mit szeretnének, m(ind a száz azt fogja felelni, hogy nem azt, amit csinálnak, vagy ha azi is, más körülmények között. Egyszerűbb emberek, akik sohasem gondolkoznak azon, hogy tulajdonképen miért foglalkoznak bizonyos dolgokkal, sohasem gondolnak arra, vagy csak homályosan és ritkán — hogy tulajdonképen miért élnek úgy, ahogy élnek, mikor esetleg mást szeretnének. De a dolgok végső okairól és céljáról gondolkozók, akik tudnak a lélekkutatásról és öszlön- hogv dolgozzék s dolgozik, hogy ehessen. Millió és millió ember teszi ezt napokon és éveken át, anélkül, hogy ráéhr 00 Y SPECIÁLIS FÉNYSZÓRÓVAL biztosan és gyorsan szalad autója éjjé!, a lagkanyargósabb országúton is és ködös, esős, vagy hóíuvásos időben is. •BOSCH s jjecíóíis fényszóró Gros-, de nem vakitó-. oldalfényt is ad és kifogástalan tormája minden kocsi vonalához nagyszerűen íUík. LEONIDA & Co. Bucureşti és fiókjai Kapható az ország öss;6s szaküzlefeiben^^rődlne a dolog furcsaságára. Miért is volna ez furcsa, hiisz eiz a civilizált ember élete. Az ember beletartozik egy nagy közösségbe, dolgozik jól-rosszul s övé minden előny: ai védettség, a! .technika kényelme, életbiztosítás és végül zenés temetés és sok virág. Eltelt aiz élet és közben a kiishóivatalnok, aki gyermekkorában Jack Londont olvasta, sohasem érte el a; vágyát: hogy mélytengerben halásszon órákon át. Hogy is halászhatott volna mélytengerben, mikor vidéki1 városban élt, érettségizett, elhelyezett két fiút, férjhez adott két lányt, eltemette a feleségét) s az özvegy sógornővel, aki a háztartását vezette, annyi baj volt s úgy kellett vigyáznia minden szavára, mert az özvegy sógornő mindenért megsértődött. A kiishivatolnok is meghal, ráírják a gyászjelentésére, hogy jó férj és gondos apa volt, meg szerető rokon, csak életről s jól-rosszul fogalmat alkotnak maguknak arról az érzékeny, titokzatos és veszélyes dologról is, ami központi idegrendszerről, szervek élettani szerepéről s egyént és sorsot meghatározó funkcióiról s magáról az emberről beszél, ez a sok ember most lázasan fel! akarja fedezni önmagát, tudni akarja, hogy kicsoda, mik a cselekedeteinek rugói, élete titkai? A könyvkereskedésekben ma legnagyobb sikere azoknak a könyveknek van, amelyek az ember testéről, leikéről, eredetéről szólnak. Alexis Carrel és sok ismert és ismeretlen tudományos Író tükröt tart a mai ember elé, aki kiváncsion és borzongva figyeli önmagái: ez hát a testem, ai szervezetem csodálatos gépezete, szellemi és ösztönéletem félelmesen parancsolló ereje s ezek ai mérséklő erők: a nevelés, a társadalom, az erkölcs, a vallás, melyek jótékony gátat vetnek, hogy ne éljem ki ijesztő ősember hajlamaimat. Igen, a gondolkozó ember ismerni akarja végre önmagát és feleletet alkar kínzó kérdéseire. Es közben rádöbbennek arra a szomorú igazságra, hogy mig mindennapjaik taposó malmában őrlődnek, nem tteszik meg azt, amire vágynak. Sokszor a legegyszerűbb s legelemibb kívánságaik is örökre tel- jesületlcnek maradnak, akarat, kezdeményező erő hijján, vagy egyszerűen csak 'azért', mert sivár és egyforma életük — egyúttal a megszokottat, a kényelmeset is jelenti számukra. A RENDES EMBER A rendes ember reggel felkel, eszik, j elmegy munkahelyére, dolgozik, délben j hazamegy, eszik, délután elmegy munkahelyére, újra dolgozik, este hazamegy, eszik, kicsit olvas, rádiózik és talán szórakozni mlegy. Mindezt gépiesen teszi és miért? Azért, hogy másnap reggel megint ehessen és dolgozhasson és ebédelhessen, vacsorázhasson és hogy tető le gyen a feje feletil és esetleg eímehessen szórakozni. Szóval: eszik, hogy éljen, él, azt nem Írják rá: hogy ez az ember, mióta az eszét tudta, mélytengeren szeretett volna' halászni, legalább egyszer, egyetBen nyáron, de négy gyereke volt és beteges felesége és nem tehette meg. Végeredményben mindegy, mert minden embernek van egy vágya, ami nem teljesedik sohai. De miiért nem? Ezt kérdezzük meg pár embertől. A GAZDAG EMBER ö aiz az ember, aki|[j irigyelnek, akinek, ha hallják $ nevét, legyintenek s azt1 mondják: „Könnyű neki“. Csakugyan: ainyagi gond “nem bántja, szép háza, autója van, gazdag ember, pályáján, ismerik és elismerik, felesége jókedvű, szép és fiatal, két gyerekük "an. Hogy él? Elmondja): — Korán kelek, tornászom, mert az utóbbi! időben hizni kezdtem. Közös reggeli a családommal, a gyerekek iskolába mennek. Bemegyek az irodába, délig ott dolgozom s folytatom a munkát délután is, sőt, hai valami, bonyolult ügyem van, hazaviszem az aktákat s még este lefekvés előtt is ezeken rágódo-m. Igazán nem panaszloadom, de a legfurcsább, hogv én túl aj donkópe n falusi birtokosnak születtem és legszívesebben állandóan olt éinék, amit az angol large open piacesnek, nagy nyílt térségeknek nevez. Őseim falus® emberek voltak s én gyűlölöm a város levegőtlen rabságát, elvágyom innen. s ha csak tehetem, beültetem a családomat a kocsiba és kiviszem őket a: zöldbe. Sajnos, a munkáin ideköt s ezer szál és felelősség. De remélem, hogy öreg napjaimra' megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy falun élhessek és halhassak meg . .. A SZEGÉNY EMBER A szegény ember cipész, van egy kis műhelye, igényeihez képest egész rendesen megél, de azt mondja: — Kérem, én ezt a mesterséget azér! fariultam ki, mert ennek adtak a szü leim. Az apám is suszter volt, igen nagy üzlete volt, de később leszegényedett, kéIJÉ’i'í^xaSJESSESSSSSSQ- : -ki ajánl Önnek ,. KOLYNQS:* ÉiíeJ* és eier fogorvos.;;ajánlja pacáerv- selnek- a Kolyoos fogkrémed fertőtlenítő és risifáotarió -iulaicíonságainái fogva, ^oiynos^ használata álfa! úgy fogai m:nf foghusa egészségesei; és ellen állóképesek lesznek. 'Tegye mosolyát ragyogóvá KOLYNOS. álfái m T afca tâLostodfoi Vegyen nagy tubas* rem, még egy grófné is nála csináltatta a cipőit s még az ortopédiát is kitanulta. Én mindig órás szerettem volna lenni, de az apám azt mondta, hogy nem enged, miért lennék én finom iparos, tán úrhatnám természetem van s különb akarok lenni, mint ő. így én is suszter lettem s reggeltől-estig azzal foglalkozom, amit nem szeretek, pedig milyen órákat tudnék én csinálni, de már késő, kiterveltem egy órát, ha órás lettem volna1, első mester lehetnék, igy meg örökké csak ragasztok, talpalok, kimlódok. Nem ér az én életem kérem semmit a világon. A HÁZIASSZONY És ezt mondja a háziasszony, aki rajongásig szereti a családját: — Nem mondom, mint minden igazi asszonyt, engem is boldoggá tesz a családomról való aggódó gondoskodás. Úgy érzem, hogy szükség van rám és ez kielégít. Iskolás gyermekeim, az uram nekem köszönhetik, a kényelmüket. Csak egy baj van: néha rettenetesen fáradt vagyok és szeretnék elmenekülni a> felelősség elől. Öregszem, sokszor kimondhatatlanul vágyom arra, hogy ehelyett a nagy háztartás helyett, amelynek súlya a vállamon nyugszik, lenne egy egészen kicsi szobám, meg egy kertem és végre úgy élhessek, ahogy akarok. Még pedig egészen kedvem szerint. Például magamnak csak nagyon ritkán főznék, tejen, vajan, mézen, sajton, salátán és gyümölcsön élnék, sokszor egész nap az ágyban feküdnék és olvasnék, de ha kedvem volna, felkelnék hajnalban, gyomlálnék a kertemben, aztán este napnyugtakor lefeküdnék. Ugy-e ez egészen furcsán hangzik, mintha egy női anarchista beszélnie. Ne értsen félre: imádom az enyéimet, de elmondhatom, hogy mióta férjhez mentem, egyetlen nap sem élhettem úgy, ahogy szerettem volna1, még a nyaralás rövid ideje alatt sem, mert akkor is mindig gondom volt valakire... És igy beszél a legtöbb ember: a hivatalnoklány kertészkedni akarna, a kereskedő méhest szeretne és selyemhernyó- tenyészetet. S iahban a pillánál lírán, ahogy megszereznék maguknak a kertet, a méhest s a selyemhernyókat) — újra valami másra vágynának s épp olyan távol lennének a valóságtól, mint ma. Marton Lili. buja lélek nőtt belőle, minden lehelt a ne» héz félhomályban, a dívány szinte lihegett1 a vágytól s a székek karjukat úgy nyújtogatták előre, mint epedő szeretők. Mintha varászlat ülné az egészet, varázslat, mely mindjárt megszűnik. Az alvó szobák hangulata volt ez, kevéssel a felébredés előtt, mely józanitó fénnyel és zörejjel, seprűvel, kefével, szellőztetéssel semmivé tépi a hangulatot. Tóbiás eltűnődve méregette szobája rövid távolságait, négyfeiől az egyforma falakat, melyeket a padló s a mennyezet dobozzá egészít ki, nézte ezt az idomta- lan, különös kődobozt, amely őt szállítja valahová, mert valaki elküldte valahol s most viszi egy óriási üzem, a mindenség postaszolgálata egy nap kökül gördülő vonaton, melyet földnek is neveznek gyakorta. Bámulta a kicsi világot ott, mely fából, szövetből s itt-ott acélból adotr nappalának szűk keretet, amelyben, mint a díszletek között a szinész, vagy kirakatban a bábu, az emberek számára látható volt. — Olyan vagyok, mint egy giccses, komisz komédiás — gondolta eltűnődve — mindegyik percem, egész életem csak készülés újabb jelenetekre, mint egy szinész, úgy élek, mind igy élünk, álarccal egymás előtt mindörökké, az ember: kis örökkévalóság határáig, talán még holtan is. Csak akkor lennénk őszintén egészen, pózoktól megtisztultan önmagunk, ha levegőtlen, vaksötét öbölben lebegnénk tökéletes meztelen, ne érjen hang, ne érjen fény, ne érhessen legkönnyebb lehelet, mert minden, ami ránk hull, tükröződve verődik vissza s már másnak mutat . . . Úgy járunk pózban, mezben, mint a régi kereszteslovagok a vértjeikben, mint teknősbéka a teknője mélyén, igy óvjuk magunkat egymás előtt: egyformák vagyunk s jól következtetjük magunk hiányos ismeretéből is, hogv baj lesz abból, ha védetlen érnek. Hát játszunk, alakos- kodunk serényen ... Az óra vadul csörömpölni kezdett. — Az ügyelő — mosolygott Tóbiás — Jelenésem jön. És öltözni kezdett.
