Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)
1938-05-29 / 121. szám
1938 május 29. ELLENZÉK SZOBROK KÖZÖTT Párisi emlék. Mas CASTANO-KŐSZEGHY MARIANNE — Ma meglátogatjuk Faramat! — mondja kísérőm ellentmondást nem tűrő hangon és én nagyon meg vagyok ezzel a programmal elégedve. Kicsoda Farama? Kevesen ismerik mifelénk ezt a nevet, — ezt a mar fonetb kájában is különös, inkább a japánok nyelvére, mint egy Párisban elő, etnikailag román származású — szobrászra emlékeztető nevet. Mindaz, amit már eddig is tudtam e sajátságos és sokszinü emberről, amit sok évi ismeretségem révén megfigyeltem lényegében, — ma még vonzóbbá, még érdekesebbé tette ezt a látogatást. « * Karakán emberrel van dolgunk. Mindenesetre erre vall múltjának változatos története. A távoli román lyceum, ahol az ifjú Farama tanított, nem sokáig élvezhette a hatalmas homloku, göndörhaja rajztanár jelenlétét. A vaskalapos iskola- mester szerepe nem nagyon tetszett a pedagógia terén is egyéni álmokat álmodó művésznek s amikor az intézet szigorú igazgatósága gyilkos sablonokkal akarta fékezni az ifjú titán eszméit, Farama gondolt merészet, egyszerűen faképnél hagyta az iskolát, állását, a polgári kényelmet és eltűnt. Elnyelte a föld. Fiol rejtőzött Farama azalatt a jó néhány év alatt, amig hazájának elhagyása és a világ közepének, Párisnak nehezen kivívható érdeklődése közepette újra felbukkant? Ott élt, ott nyomorgotit ő is Párisban, a művészet névtelen katonái között; tíz év küzdelme, gyötrelme, gondjai és csüggedésének társaságában. Az egykori lyceurni tanító komolyan vette a dolgát. Tanult, dolgozott összeszoritott fogakkal: inkább napokon át nem evett, agya azonban mindennap hatalmas szellemi táplálékot nyert Páris múzeumainak és képtárainak kimeríthetetlen bőségéből. A szobrász kezét uj ihlet vezette, egy CACÍULATA szép Madeleine Steinheil ölelő karjaiban és itt találták meggyilkolva rövid idővel azután a férjet, Adalphe Steinheilt. Minden gyanú aiz asszonyra terelődött.. • Határozottan rosszképü utca ez az Impasse Ronsin csakugyan. Bizarr alakok sompolyognak elő piszkos garázsok es zord kapualjak sötétségéből. A kurta kis sikátor vége felé öles kapun át jutunk be aţz udvarba, ahol egy kovácsmühely santa Vulkánjainak szomszédságában, hasonló célokra szánt istállószerü helyiségében kalapál az, akihez utunk vezet: a szobrász, Farama. síHatalmas mellszobor, — csupa hasonlóság és élet, csupa sugárzó értelem es lelki gazdagság — ez döbbent meg legelőször, a műterem vakító világosságában. Óriási férfiportré, melyen elmerülve dolgozik a művész, ahogy belépünk. Gigantikus fej, a természetes életnagyságnak háromszorosa, — megható és lenyűgöző, döbbenetes és különös egyszerre. Már kivitelének technikája is sajátságos. Felületének apró pontozása is szuggeszti- ven hat a maga nyers eredetiségében. A mű nagyszerű. Vele szemben, emelvényen ül modellje, ismert párisi profesz- szór és zeneesztétikus, Farama lelkes híve — Georges Vertut. — L’Amour! Ezt a címet egy szerelmes pár viseli, Farama díjnyertes munkája. Ne gondoljunk azonban lázasan ősz- szefonódó aktok rodeni vonaglására: ez a szerelmes pár két lágyan egymásraboruló szárnyast ábrázol. Egy kakas hajol gyöngéden a puhatollazatu tyuk fölé és ahogy ezt a mozdulatot Farama ki tudta fejezni, ez maga külön élő és vibráló fejezete a művész alkotó zsenialitásának. A téma szokatlanságát a kivitel utánozhatatlan gyöngédsége és finomsága ellensúlyozza Farama valódi bűvésze a témáknak. Látunk egyébként nála nagyszabású portrékat, kiállítások elismert remekeit. Egyik sarokban egy római matróna klasszikus nyugalmával ülő női szobor ragadja meg a figyelmet. Csupa élet, lefojtott tűz és egyben fölényes nyugalom ez az ülő nőalak, akinek márvány tekintetében is ott él az érett asszonyiság tündöklő varásza. Farma leghatalmasabb szobra, életének mestermüve azonban a „Semeur“. A Mentino Honorable-t nyert „Magvető“. Óriási férfiakt szórja leírhatatlan és csodálatos lendületben az ősi termőföld kim csethozó magját, az Élet és Jövő szimbólumát s ebben a hatalmas remekműben ismerjük meg igazán a szobrász lelkét, a Föld szerelmesét. És mit mond az a ma- gasbatörő nőalak, a hófehér szobor, melyet láthatatlan szárnyak visznek, ragadnak fölfelé, az ég felé? Szárnyak, melyekkel Ikaros repül és melyeket az akarat és fantázia korunk modern repülőgépének alakjában fejez ki. Egyetlen hatalmas élan és magasra repül a gép szárnyáról a karcsú női test — az Aviatika istennője! . . . Farama műterme elég szerény. Mig a beérkezettek nagyrésze tüntetőleg szakit a nyomor hajdani emlékeivel, — Farama sokkal önérzetesebb: — Miért hagyjam itt ezt a fészket? — mondja derűsen. — Ha eddig jó volt nekem ez a nägy hodály, jó lesz ezután is. Egy műterem értékét nem a hely határozza meg, hanem a tartalma — és kezével nyugodtan mutat a szobrok sokaságé ra. Igaza van. A szobrok beszélnek. Farama kincseket alkotott. a mesét, Allah tudja, hányadszor: „Allah teremtett egy hegyet. Égbe' nyúló óriási: hegy volt, hegy minden hegyek fölött, köröskörül hatalmais erdők zöld szakáikéval ékes. A hegy gőgösen nézett alá és azt mondta: — Én vagyok a hegyek királya. Allah megharagudott a hegyre és büntetésnek ráeresztette a nagy kígyót. A>. körülcsavairodott a hegyen és összerop- pantotta. Azután fölemelte fejét és dicsekedni kezdett: — Én vagyok a kígyók királya. Allah elunta a kígyó hencegését, rá' küldte az idők békáját. A béka megfog' ! ta a kígyót és bedugta a balfülébe. Azután, ahogy minden béka, fölíuvaiko- dott ő is. Akkoir Allah ráeresztette a fo" lyót. A béka egy álló esztendőig úszott, amig átvergődött a folyó túlsó partjára. De a folyó is elbizakodott, gőgjében kiáradt medréből és elöntötte a városokat és falvakat. Allah rá akart pirítani és leküldte legkisebb angyalkáját, hogy fürödjön meg) a folyó vizében. De ez a viz olyan kicsit voll: csak, hogy az angyalka lábának a kisujját nem tudta megmártani benne. És büszke volt arra, hogy megalázta a folyót. Akkor jött egy nagyobb angyal, köpött egyet és a kristályos vizű vízesések vízesésében te" itJőtől-talpig megfürösztötte a® angyalkát. Akkor jött egy felnőtt angyal és azt mondta: RADIOAKTÍV ÁSVÁNYVÍZ ! ! ! A KÖVETKEZŐ BETEGSÉGEK KEZELÉSÉRE: VESE- ÉS MÁJBAJOK, A HUGYUTAK MEGBETEGEDÉSE!, KÖSZVÉNY ÉS ART1RIT1ZMUS. MEGRENDELHETŐ: A FÜRDŐIGAZGATÓ SÁGNÁL „CĂLIMĂNE TI-CĂCIU- LATA“ GARA JIBLEA, JUD : VÂLCEA ES PASCU VALÉR CÉGNÉL CLUJ, P. AlIHAI VITEAZUL 22. nagy művész állandó befolyása, — Lefév- re lett a mestere. Nagyszabású és lázas egyéniség volt ez a Camille Lefévre, — volt benne valami a szentek fanatizmusából es az igazi tanítók rajongásából: az ő oktatása eltörölhetetlen bélyeget hagyott tanítványainak lelkén. Az ő művészi eszményét vallják azóta is azok a kevesek, akiket tanítványaiul elvállalt. Farama ma is Lefevre tanaira esküszik, dacára az „Árts Décoratifis“ diplomáinak és első dijainak, melyek rövidesen felhivták rá a kényes és csufondáros párisiak figyelmét. Kiállításokon kezd szerepelni, megrendeléseket kap. Végre megcsendül Farama fülében is a biivöserejü szó. A varázsige: — Arrive: beérkezett. * Megyünk tehát meglátogatni egy arri- vé-t. A végeérhetetlen rue Vaugirard egy kis mellékutcájában, az Impasse Ronsin nyomorúságos és titokzatos levegőjében találunk rá Farama műtermére. Mielőtt belépnénk, kisérőm sokatmondó mosollyal mutat a szemközt levő házra: — Látja-e azt a házat? Nézze meg jól. Tudja, ki lakott benne? Madame Stein- heil! Steinheilné! Harminc év előtti újságcikkek reminiscenciái derengenek vissza emlékezetünk ködfátyolán át a háború előtti Páris tarka és szines világából. Steinheilné, a ragyogó szépség, a hires kokott, a párisi festő felesége, akinek nevét két gyanús haláleset tette közismertté ... Nézem a házat. Régimódi, kétemeletes, ócska ház. A földszintről kis lépcső vezet a furcsa kis verandára. Itt, ebben a házban halt meg Faure Félix, az elnök, a ARAB MESE Irta: H ELT AI JENŐ. Ülök az antikvárius boltjában, néze' getem a régi könyveket: Régi ember az antikvárius maga is, j rég} könyvek, régi Írások között ötven I éve ül már a boltban, aféfe bogarászó i magán tu dós, elolvassa a könyvet, mielőtt eladja. Kis házisapka van a fején. Hideg van és áprilisban nem fütik a boltot. Szájában makrapipa, csöndesen pöfékel. Orrán pápaszem, kezében na- gyitóüveg, valami régi sírás kopott be" tűit kémleli, reménytelen öreg kincskereső. Olykor-olykor gépiesen hátrányul a zsúfolt polcra, amúgy vaktában kihúz egy-egy könyvet a sorból. Minden könyvnek tudja a helyét, nyomban mondja a könyv chnét 5ls, holott meg sem nézi. Meleg kötött kabátban, kalappal1 a fején ott. sürög'forog a felesége is, keztyüs kezében törlőrongy, gondosan megtörli az ócskaságot, mielőtt kezembe adja. Ráncos képéi, vékonyka öregasz- szony félszemmel bizalmatlanul pislant hol rám, hol a könyvre: Ugyan megveszem-e? Ki vesz ma könyvet? Talán nem is a pénztelenségen múlik a dolog, hanem a nagy bizonytalanságon, az örök tusakodáson; a sokm'illió könyv között ráhibázunk-e arra az egyre, amelyben tévedhetetlenül megtaláljuk az igazságot? Az öregasszony nagyot sóhajt: •— Nincs vevő. Rosszak a/ gazdasági viszonyok. Istenfélő, jámbor asszony vagyok, de tessék elhinni!, hébe-hóba valami gyanakodás ébredez bennem, hogy a Jóisten nem tudja, mi történik a földön. Az öreg antikvárius felemeli, a nagyi- tóüveget, azon keresztül nézi a feleségét. És szelíden dorgálni kezdi: — Szegény jó Irmám, a Jóistennek rendkívül sok a dolga. PercrőT-percre több. Végig kell hallgatnia azt a töméntelen hálálkodást és könyörgést, azt a sok indokolt és indokolatlan folyamodást, amely a nap meg a2; éjszaka: minden pillanatában a világ négy tájáról ostromlóan feléje repül. Meg, kell hallgatnia a madarak csacsogását, és a halak némaságát is, mert talán ezek is akarnak tőle valamit és tudatlan pogányságukban éppen olyan ájtafosan imádkoznak hozzá, mint hitünk és felekezetűnk szerint mi ember álla tok. Légy alázatos szegény jó Irmám és ne gőgösködj azzal, hogy a Jóisten ellenőrzi, mekkorái a könyvforgalom a Ferencváros legszűkebb utcájának legszűkebb boltjában. Abból az iszonyú távolságból porszemnek iát téigjecl és engem is, sőt a jelenlévő iró urat is azok között a porszemek között, amelyeket ezzel a rongy- gy-al a könyvek hátáról letörölsz, anélkül, hogy egyéni életükre és sorsukra kiváncsi, volnál. Pedig hát ki vagy te és ki a Jóisten?! Nehogy megint elbizakodj, tudd meg azt is, hogy nem vagy önálló porszem, az iró úrral és velem együtt sem. Százhetvenmillió orosszal és hetvenmillió némettel, minden angollal, franciával, minden nemzeti és köztársasági spanyollal, a Gaurizankárral és a Csendes-óceánnal együtt, a'z egész fel" fuvalkodott földgolyóval együtt vagy csak összesen egyetlenegy porszem az égitesteknek tisztelt többi porszem között. Szegény jó Irmám egy kicsit clszégye- li magát és k'eizdi megérteni, miért veszi elő a nagyító-üveget az ura1, amikor ránéz. Az antikvárius most rámszögezi a nagyitót. Én is feszengek egy kicsit, senki sem szereti, ha nagyító-üvegen keI resztül nézik. Még a porszem sem. Annak is vannak titkai. Az antikvárius eltűnődik: — Kicsinyek vagyunk, író ur, elmondhatatlanul kicsinyek. Ismeri a gőgös hegy meséjét? — Nem ismerem. — Régi arab mese .. . Hátrányul a. polcon, előveszi a meséskönyvet, de ki se nyitja, úgy mondja el — Jóllehet, jót akartál, kis csintalan mégis leköpted angyaltársadat. Barackot nyomott a kiife csintalannak a fejére, aztán teborult Allah trónja elé és buzgón, de mégis elbizakodottan fohászkodott és halk fohásza úgy hangzott, mint a mennydörgések mennydörgése: — Én vagyok a legkisebb teremtményed! Allah lenézett a magasságából és lent a mélységek mélységében, trónjának legalsó lépcsőjén egy fekete pontot látott. Odaszólt a1 trónja mellett őrt álló két angyalnak: — Mit zümmög az a légy a lépcsőn? Kergessétek el! És az együk legkisebb fuvallatával lefújta a lépcsőről, ai másik pedig még annál kisebb fuvallatával kifújta Mohamed paradicsomából.. .“ Az antikvárius diadamasan nevet: — Hát kérem, iró ur ... Nem fejezte be a mondatot. Megint elővette a nagyitót, még egyszer megnézi szegény jó Irmámat. Engem is. Alighanem neki van igaza, talán csakugyan nagyitó-üveg kelll ahhoz, hogy embernek lássuk egymást. Pedig ez elég szerény optikai feladat. Auíó-Saxl tulajdonosok ás sofőrök figyelmébe / Megjelent az uj közlekedési szabály zatnak megfelelő és a forgalmi vizsgához szükséges tudnivalókat tartalmazó CLUJ VÁROS IfALÁlZA a legújabb (az összes számozott utcákat is feltüntető) térképpel. Pontos kimutatást közöl az összes utcákról, román— magyar és magyar—román beosztással, valamint feltünteti az összes állami, városi és közigazgatási hatóságok pontos címét és telefonszámait. Ara JO lej, kap ható a a ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Cluj, Piaţa Unirii,
