Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)

1938-05-17 / 110. szám

A RA 3 LEJ S z e r k e s r tő ? c g c, s k î ■£) <i ó hivatal: C Cvlea Morilor 4- Telefon: n—09.- Nyomda: Str. I. G Duói No. S. Fi ókkiadóhivatal és könyvosztály: P. Uniri: 9. Telefon Í199 3LIX É V F O L Y A M, 1 1 0. S Z Á M. ALAPÍTOTTA BARIRA MIKLÓS FeîeJos szerkesztő és igazgatő t DR. GROSS LÁSZLÓ BMBggR’MMmajSKSg«gB3E; t KEDD HWTITffll B8—W ^ BWgaWtU/AA^.4 H t'AM*. UUI KiulótuN idő nos: ELLENZÉK R. T, Idői i'/.cté.gi ársk: havonta 70 lej, negyedévre 210 lej. félévre 420 lej. évente 840 lej. Magyar­ív szagra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 P. CLUJ, 1938 MÁJUS 17. saanUMSi ízezskííszízí: , Francia és angol részről szükségesnek ítélik a csehszlovákiai magyar és lengyel kisebbségek kívánságainak is Rómában nem sok reménykedéssel ítélik meg a Berlin és Prága közötti meg­egyezés lehetőségeit. — Olaszországot közömbösen hagyja a szudéta-némeí- kérdés eldöntése. — Henlein Londonból visszautazott Csehszlovákiába Mussolini beszéde a némel-alasz együttműködés szoros voltál bizonyítja A hétvég a világesemények már szinte törvényszerű pillanatra, amikor ezúttal is két esemény fogta meg a világ érdeklő­dését. Az egyik a Népszövetség százegye­dik ülésszakának aránylag eredményes be­fejezése, a másik Mussolini feltűnően nyílt és határozott genovai beszéde. A Népszövetség napirendjén sok volt a kényes kérdés, de ezektől „megszabadí­totta“ magát. Az egyik ’'-c.zélyes ügy: Etiopia bekebelezése és az olasz biroda­lom elismerése most már végleg lekerül­het a napirendről s a másik: a spanyol kérdés azon részében, mely a végleges fölszámolást megelőzi, szintén nyugvó­pontra kerül. A Népszövetség szombat .délután a záróüíésen teljesítette Svájc kc~ vetélését. Munthers elnök előterjesztésé­re a gyűlés szentesítette azt az elvet, hogy Svájc semleges állam és ezentúl megtorlási cselekvésben semmiféle részvételre nem szólítható föl, azonban ez a határozat inem lehet a jövőben mások hivatkozásá­nak és követelésének érve vagy Ürügye. A kisebbségi kérdés szintén nem veze­tett Genf ben összetűzésre. Természetesen kint, a világ nyilt fórumán, tovább erjed a szudeta-német' kérdés. Henlein elhagyta Londont, de a Reuter-ügynökség jelentése •szerint aligha szállt ki Berlinben, mert a •német politika irányitói, Hitler, Frick és ;Gobbels nincsenek a birodalmi főváros­ban. Megállapítható, hogy Henlein Lón-, (ionban úgyszólván kivétel nélkül az an­gol ellenzék, vagy ahhoz közelálló tory- i:örökkel érintkezett, akik inkább Cseh­szlovákia barátai és a német vezért mér’ 'sékietre intették. A „Malin“ ezúttal is megállapítja, hogy Henlein követelésé­nek két sarkpontja van: a kisebbségek tel­jes önkormányzata és a csehszlovák— szovjet szerződés fölbontása. Londoni hi- xek szerint a kisebbségi kérdést osztatla­nul kell megoldani, vagyis a magyar és lengyel kisebbségeket a szudeta-németek­kel egyező helyzetbe kell juttatni. Fran­ciaország és Anglia követei erre vonatko­zólag kormányaik határozott kívánságát juttatták kifejezésre Prágában, ahol hír szerint, ez a kívánság kedvező válaszra talált. A Havas-ügynökség jelentése sze­rint Krofta külügyminiszter szombaton az angol és a francia követeknek vála­szolt és kedvező lehetőségeket jelzett a kisebbségi kérdésekben. A varsói „Gazeta Polska“ római tudó­sítója szerint Olaszország a csehszlovák kérdésben leszögezte volna, hogy: 1. Itá­lia rokonszenvezik Középeurópa egyesité- sének törekvéseivel. 2. Olaszország nem hiszi, hogy a szudeta-német kérdést válto­zatlanul lehet hagyni és borúlátóan itéli meg Prága és Berlin között a meg­egyezés lehetőségét. 3. Olaszország, mely az Anschluss ellen nem tiltakozott, kö­zömbösen nézi a szudeta-kérdés eldönté­sét. Az angol és francia sajtó viszont azon a véleményen van, hogy Mussolini mér­séklőén hatott Hitlerre. Ezt különösen Eden lapja, a „Yorkshire Post“ hangsú­lyozza, a prágai külügyi félhivatalos „Pra­ger Presse“ ezekkel kapcsolatban megem­lékezik arról, hogy a Szovjet legfelsőbb tanácsának elnöke a külföldi munkáskül­döttségek fogadása során kifejtette, hogy a Szóvjeü Csehszlovákia és Franciad iránt minden kötelezettségét az utolsó betűig teljesíteni fogja. Mussolini beszédének szinte kézzelfog­ható őszintesége mély hatást gyakorolt Európaszerte. Különösen, hogy március ii-én este 6 órakor Olaszország döntött a béke és a háború sorsáról, amikor gyors nemmel válaszolt egy nyers diplomáciai lépésre, amelynek rejtett célja volt a két totális államot szembeállítani. Mussolini azon kijelentése, hogy igy nem egy szük­ségérzet, hanem az olasz szabad akarat nyilvánult meg az Anschluss ügyében, minden további kételyt megszüntet. Az is véget vethet egy még pislákoló re­ménynek, hogy az abesszin háború alatt meghalt a strézai szellem és most az olasz —német barátság megváltoztatja a hu­szadik század képét; ezt a jugoszláviai egyezmény is bizonyítja, amely békét te­remtett- az Adria két oldalán és ez az eredménye lehet, Mussolini szerint, az olasz—angol agreementnek is. Remélhető a spanyol kérdés ellenére az olasz—fran­cia megbékélés is. Külön megnyugvást üzent Mussolini abban a mondatában, mely szerint Olaszország nem akar min­RÓMA, május 16. Mussolinit gmueii (beszé­dét római (pioL.'kkai klórokban Igen, nagy fon­tosságúnak tartják:, mert óz a vélemény, bogy bossz-u időre leszögezte u-z olatsiz küi- pol bika kfányivanaílát. A n agy jelentőségű be­széd fontosabb részleteit itt 'adjuk: — Ez év március 11-én 18 órakor váliais/z- ut előtt állott ismét Olaszország, mendklvül fontos elhatározást kettelt hozma. Váa asz ta­ni» kellett a háború és a béke között s ettő’l függött Európa sorsa. Meglepetések azonban •nem értek minket. A tragikum (fejlődés elöre- iiálbaíó volt ési mi' a háborúi: il'leto’eg a leg­határozottabb nemmel válaszoltunk. Olaszor­szág ellenségei és a.z atslifeslsztäk csalódá­sai nagy fasisztaellenesi tűn tetősekben1 rob­bantak ki. Ezek kétségtelenül azt kívánták, hogy iái fotaHiisztákus áUBörodk között» össze­ütközést támad jóm, esetleg háború, ez pedig a ibolseV'jzimns elölt nyitotta rokiéi meg Eu­rópa kapuját’. Nem gyámoltoilanlságunk, te­mem akaratunk határozta meg állásfoglalá­sunkat és ami történt, azt mutatta, hogy óvatos okosság vezeti minden cselekede­tünket. — Mindenkit emlékeztelek aurai, hogy 1934 és 1938 között sóik viz folyt le a Themzén, a- Szajnán, a Spreen és e\ Dnlnán. Ez idő alatt Olaszországot olyan megtoifliásoknak ve­den negyedik evben mozgósítani es hogy Németország szintén békére vágyik, ez azonban nem lehet más, mint fegyveres béke. Itt nem tagadta meg magát a régi Mussolini s kemény választ küldött a ten­geren túlra, amelynek ellenére sem hiszi, hogy a demokrata államok a háborúra készülhetnek, ami a totális államok ösz- s/zekovácsolását teljessé tenné. A római politikai körök természetesen csak Mussolini beszédével foglalkoznak, amely szerint a német—olasz együttmű­ködés, a világnézleti egység és ennek ka­tonai riadókészültsége nyilvánvaló lett. Ez egyszersmind válasz az Egyesült-Ál­lamoknak, ahol a tekintély-elvet megle­hetős ellenszenvvel fogadják. Az olasz la­pok nem tagadják, hogy a beszéd a fran­ciákkal való megegyezés ügyében kiemeli a spanyol kérdés súlyos akadályát. A be­széd főcélzata, hogy az Olaszországra nézve kedvező békehelyzetet kell fenntar­tani. Francia politikai körökben tartózko­dás nyilvánul Mussolini kijelentéseivel szemben, mindamellett mégsem vonnak le borúlátó következtetéseket. Páris szerint a Franciaország cimére küldött szavak taktikázást jelentenek, amelynek célja, hogy engedményre kényszerítsék az ola­szokkal tárgyaló franciákat, bár a spanyol kérdés mindenesetre akadályozza az olasz —francia tárgyalás kedvező befejezését. Parisban különben az a vélemény, hogy a Hitler és Mussolini találkozása alkalmá­val kettőjük közt létrejött megegyezés jóval szorosabb, mint ahogy ezt eddig bárki gondolata volna. tették alá, 'amelyeket nem lehet elfelejteni'. Mindaz, amit »a divtom,áciiábejni Stxeza név aüaitii szoktak összefoglalni, a mi cgyüttmü- ködésütníkket többé nem fog feltámadni. OlaszoTíszúg nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy minden mégy évben moz­gód fsom. A fai&Sctai Olaszország nem vállaJ- kozh'attik arra a feladatra sean, am' valami - kor a Mélternichék és Habsburgok ellenszen­ves feladata volt, hogy, meg akadályozza egy mép; egyesülését. Nem ni komplikációk lói való félelem akadályozott meg bennünket o cselekvdsberiţ, miivel ezt g gátlást soha nem 1 ismerjük. Lélkiiísme:etünk, józan eszünk és bí Németország irámihi barátság tolmácsolta azt, hogy a ízt tegyük', amit tettünk. Most a két világ, a német é»s' a 'tornai' világ n közös lm faron szabad érintkezésbe léphet egymás- sdl. A fasiszta és <» nemzeti szociálist« rend­szer közötti együttműködés csak jó gyiimöl- oaöket teremhet. Ebből a szempontból fel­fogva, azok o» 'szaivoik, amelyek május 7-0*1 >a Palazzo Veneztóbtam elhangzóItak, nemcsak üres diplomáciait szólamok voltak', hanem ha vannak a történelemben szent és ünne­pélyes 'gőretek, úgy a két pohárköszöntőben •lyen ígéret hangzott el. — A Rónnoi és Berlin, közti tengely szilárd­sága nem akadályozta meg, hogy megegye- , zésre jussunk olyan nemzetekkel, amelyek határozóikul és őszintén Litvániák ezt a meg­egyezést. Így jött létre az elmúlt év márciu­sé i.bern a megegyezés' Jugoszláviával és azóta az AdLak-tenger két painljájn béke van. így i jutottunk megegyezi se le rövid idővel ezelőtt NagyImifanniávat azokban a rJézetellérések- be»ni, amelyek a két nemzetet egymástól e'1-- váktóz lottók s amelyek tulajdonképen a helyzet helytelen ismeretére alapullak. Saj­nos, még mi hídig túl sok külföldi van, aki Olaszországot csak a -színes irodalom leírá­saiból ismeri'. Legfőbb 'dejo, hogy Olaszom szágot megismerj ék, mint a- fegyver és a munka országát, hogy megismerjék azt a né­pet, 'amely húsz év alatt fonuhizonyságját adta páratlan akaraterejének 5 ezzel meg­alapította az uj őmp-érmmot. Chamberlain angol mőmisziere‘nők legutóbb’’ beszéde ki-' sőrletet jelentett arra1, hogy az elhasznált közhelyek helyett igazán megismertesse a váltódj Olaszországot, ® feketeánges forradal­mi Olaszországot. A London és Róma. kÖizti egyezményt két birodalom kötötte. Ez a.z egyezmény a Földközi-tengertől! a Vörös-ten­gerig és az Indiai-óceánéig terjed. Tekintettel orma, hogy mi a magunk részéről a legpon­tosabban be alkarjuk tamtam az egyezményt!, azt hisszük, hogy* NagyhritaJnnfá »S így fog eljárni. Szilárd hitünk, hogy az angol—olasz megállapodás valóban, tartós, lesz. Az ai he­lyeslés!, amellyel ai viliág miniden részében fogadták az egyezményt, bizonyítja annak nagy történelmi horderejót. — A Fnaoc! ©országgal folyó tárgyállások ■tekintetében körültekintő kell legyek', mert ezek a tárgyalások még folyatmatbefn: raji­nak. Nem tudom), vájjon sik’erül-e ezeken a tárgyalásokon megállapodásra) jütoi annál Inklátbb, mert a jelen pillanat egy:k legidő­szerűbb kérdÁíébelni, a spanyol -kérd ésben Fraud Írország és Olaszország a barriikád két ellentétes oldalán államiak. A túloldalról Bar­celona győzelmét kívánják, mi pedig Franco fegyvereinek győzelmét k-Vónjuk és atkerjuk. — Politikai irányelveink teljesen tiszták. A bókét akarjuk, mégpedig a békét mindere kivel. BiztosithaEak arról 's benneteket, hogy Németország nem kevésbé kívánja az euró­pai (bűkét, mflnitj ml'. A békét azonban biztosL •tamti kell. mégpedig fegyverrel. A békét alkar­juk, de készen kell állanutnk arra, hogy ezt a békét minden erővel megvédélmezzük, kü­lönösen okkor, ha a tengeren túlról ö\van beszédeik haingzatöak el, amelyek gondolko­zásnál késztetnek. Talárt kizárt dolog, hogy a,z úgynevezett nagy demokráciák világné­zeti'! háborúra készülnének elő, mindenesetre hangoztatnom keJ, hogyha mégis ' gy lenne, akkor a totális államok valamennyien egyet­len tömbbé kórJi'csolódnak ö’ssze éís mind­végig együtt fognak menetein1. Szigims BiiféfcÍkeJéselíS'e késiül a raogysí Esor^riány a szélsőséges mozgalmakkal szettíífeeffB BUDAPEST, május 1G. Valamennyi hétfői lap részletesen be­számol arról, hogy Imrédy miniszterel­nök vasárnap hosszan tartó megbeszé­lést folytatott Darányi volt, miniszterel­nökkel. Hir szerint ezen a megbeszélé­sen a szélsőséges mozgalmakkal szem­ben foganatosítandó szigora Intézkedé­sekről esett szó. Ugyancsak a hétfői bu­dapesti lapok szerint szó van arról, hogy Eckhardt Tibort, a független kisgazda párt vezetőjét kereskedelemügyi, minisz­terre nevezik ki. BUDAPEST, május 1G. A képviselő- ház szombati ülésén Kcresztcs-Flschrr belügyminiszter benyújtotta n,® egyesü­leti szabadsággal való visszaélések meg­torlásáról szóló törvényjavaslatot. A ja­vaslat megállapítja, hogy egyesületek, vagy szervezetek csak jóváhagyott alap szab álly a 1 m üködbe buck. Massolmi kifejti az olasz külpolitika irányelveit

Next

/
Thumbnails
Contents