Ellenzék, 1938. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1938-04-09 / 82. szám

Pl.l EN7. ÉK 19 3 8 ú prii I* 9. mammamammmmrrm Mit tud a mikrobákról? CLI .I, április 8. W/M is oh fan régi esemény, h»gil l.eowcn- hot'L, egy holland Losárfono égő kioánesi- sugii fia először pillantotta meg (>:t a esodá- loftts rihigot, amelyet <t gyarló emberi •szem a magti erejéből soha meg nem láthat s estik ii: noegleticsik ügyeshez ü csiszolója, <' hol- I nd bitcilhisixtdász látott meg elsőatik, azon első, kezdetleges mikroszkópon keresztül. Xem sok az a két emberöltő, ha történelmi tárlat hol nézzük s lm lényegeset is tudunk niiir az első kutatók óla, tr rHág lát hatatlan ■ térségéiről, a baeillusokról, mégis a legtöbb kisember nem sokat tud róluk, legfeljebb hal. á tta ü nevüket s valami sejtésféle él bennük óiról, hogy vannak mikrobák, sőt veszedel­mesek is lehetnek a: emberre. Rohamlépé­sekben terjed <i tudás s nyomában nagyobb tisztaság, higénia, elöniggázat, (i'z egészség vé­li elme. De ahogy még ma is vannak anal fa. bébik. olyanok is vannak, akik nem tudják, mik a mikrobák, nem hallottak, nem olvas- lak róla soha, s világuk ugyanolyan szűk eb­ben <f tekintetben, mint egy tizenhetedik szó­ródban élt emberé. Tudomásul veszik a rá­diót, fel se néznek, ha repülőgép zúg a fejük fölött, a: autó rohanáséit természetesnek ve­szik, de szentül hiszik, hogy a betegségeket a legkülönbözőbb dolgok okozzák, esők ép­pen a baeillusokról fogalmuk sínes. Yégig- kérdeztem öf embert, két kérdést szegezve velük szembe: Mit tudnak azokról a lények­ről, amiket baeilhisoknak tudunk s szerintük milyen módon okoznak a: embernek beteg­séget. (Persze, et kérdezetlek közölt nem sze­repel sem intedektuel, sem a népszerű or­vosi könyveket boldogan olvasó pólyái ember, aki hála Istennek, mohóbban f('lja ezeket a könyveket, mint kedvenc bacillusoi a sejte­lmet). Keményen dolgozó, egyszerű, kenés is­kolád végzett kisemberek ezek, okiknak a vá­laszából elénkrajzofódik az a megdöbbentő tény: az emberek számottevő többsége előtt ma îs homályos titok a mikroszkopikus lé­nyek mibenléte s a betegségek oka. (Az utób­bit ugyan, néhány gyógyíthatatlan betegség esetében, ma még maguk a professzor urak sem tudják). Száz év múlva, biztosan minden utcaseprő tudni fogja, hogy mik a baciUnSok, hiszen a tudás egyre terjed s valószínű, hogy rámák a bizonyos utcaseprőnek a fia már tisztában lesz ilyen és hasonló kérdésekkel. De ma? Itt van például ez a kis Julis, ti­zenhat éves mindenes, most „állt be“ először életében, üde és ártatlan falusé cselédecske, aki azt hiszi, megbolondultam, mikor meg­kérdeztem tőle: — Mondja, Julis, tudja maga> hogy mi az a bacillus? —- Micsoda kérem? — mondja ijedten s a köténye szélét gyürögeti. Ismétlem.. Rázza a fejét — Nem, kezicsókolom — szól —, arra mi­felénk nincsen olyan. — Hány osztályt járt, Juliska? — Kettőt, kérem, Aztán kellett otthon se­gítsek. — Hát mit gondol, mi okozza azt, ha az ember beteg lesz? Értelmesen néz, — Hát hiszen azt tudja a kisasszony is Megfázik az ember, vagy túl sokat talál enni. De az is van, hogy valami rossz-szemű em­ber megígéri az embert. Akkor aztán legtöbb ember meg is hal. A kifutófiu már többet tud. Azt feleli: — A bacillusok? A bacillusok, kérem, kis állatkák, akiket nem is leJiet látni csak erős nagyítóval, láttam a Tolnaiba, hogy egy po­hár vízben, hogy úszkáltak, rémes, hála Is­tennek, hogy az ember nem látja őket, nem zoina gusztusa az embernek egy kortyot se inni... A betegség meg úgy lesz, kérem, hogy a bacillusok belerepülnek az emberbe, vagy ráragadnék ®z emberre, aztán kész a beteg­ség. De tessék megbocsájtani, fel kell locsol­jam a padlót, nincs nekem időm vizsgázni.,. Ezzel gpnyo'S’ßn rámnéz és locsolni ke\zd a padlót. Szegény ember felesége a kővetkező. Olyan igazi szegény, egész nap dolgozó, kínlódó, idő előtt megöregedett asszony. Négy gyermeke van. Kérdezem, hogy mi a véleménye a baci-l- Iásókról. Azt feleli azon a kellemetlen, ellen­séges hangon, ahogy mindig beszél: — Hallottam kérem. Hogy hát bacillus igy, bacillus úgy. Tudom, hogy kitalálták, de elég rosszul tették. Az emberek csak annál job­ban finnyáskodnak, affelttálnak, mit tudom én. Semmi se jó nekik. Itt van a legkisebbik fiam, negyedik elemista, hát nem azt mondja nekem a múltkor, hogy meleg vízbe mossam meg az almát, mert a bacillusok hideg vízben nem pusztulnak el. Ö tanít engem, a kis tak- nyos. Aztán folyton beteg, meg a két kisebb is. Csali annyit mondhatok, hogy mikor én fiatal voltam, még nem volt bacillus, senki •se találta fel, de egészségesek m voltunk, mint a makk, nem mint ezek itt, folyton az ágy­ban nyaralnak. Ezután Bözsit kérdezzük meg, a manikii- ■röskisasszonyt, KULJOB RIPŰKTREGÉNYE VáSioO lovakkal IMayerSing felé... „Január huszonnyolcainkon, hétfőn, délelőtt félik?négy ómkor Velsera Mary baroness I.arisch (grófné társaságában elhagyIa anyja házát, hogy az éleiében soha lábbe ne térhessen odír vissza...'' —• ezekkel a megrázó szavaJckal kezdődik Voiseră Helena memoárjaiban az a fejezd, amely a tizenhét éves csodálatosan szép Mária bárónő eltűnését meséli el. VI. ;COPYRIGHT by Job Paál. Utánnyomás tilos.) Negyvennégy órával a mayerlingi tragé­dia elölt látta utoljára Velsera Heléna báróné ;i lányát. Arról, hogy miként csábiltoták el a baronesst — a memoár állandóan ezt a kifejezést használja: „Entführung“ az emlékirat két helyen emlékezik meg. Mind a két helyen alapos részletesség­gel. Először azt meséli el Velsera Heléna, amit Larisch grófnő mondott. Késeibb, mik őzben tizenkét oldalon a tragédiá­nak más részleteit tárgyalja, azt adja elő, amit a katasztrófa után a maga nyomo­zásával kétséget kizáróan megállapított. Én á'lugrom most ezt a tizenkét oldalt és a két fejezetet egymás mellett köz­löm le, szúszerint a/ anya előadásában. Hétfőn, január buszonnyoleadikán, Larisch grófné és Mary baroness féltizen­egy órakor fiakkeren elmennek hazulról, hogy végrehajsák a tervüket: átírassák a számlát Rodecknél a grófné nevére. Körülbelül egy órával a kikocsikázás után a grófné egymaga jött vissza és va­lósággal berontott a lakásba. Anélkül, hogy a bárónét üdvözölte volna, igy ki­áltott fel: „Elveszettem öt.' Elhagyott engem! Ezt a cédulát találtam a kocsiban! ‘ Kezében egy apró cédulát lobogtatott, amelyen kusza belükkel ennyi állott: „1Nem tudok tovább élni. Amíg Te utolérsz, addig én menthetetlenül a Dunában vagyok. Mary“. A grófné ezután tovább mesélt: ..Annikor megérkeztünk Rodeck üzletéhez, Mary arra kért meg, menjek én be egyedül a boltba, mert ö nem érzi, jól magát. En bementem, közben azonban eszembe ju­tott, hogy valamit mégis meg kellene kér­deznem tőle, kijöttem az: üzletből, ó azonban nem volt már a kocsiban. A leg­nagyobb erőfeszítéssel tudtam csak meg­őrizni a 1 é le k j elemié temet és a mellettem álló segédhez igy szóltam: „A barátnőm bizonyára a nővérével egy másik kocsm utazott tovább...“ Beszálltam a iiiakkerba, a kocsis elme­sélte, hogy mialatt az üzletben voltam, ő a kirakatoknál bámészkodott el. Ép­pen csakhogy megfigyelhette, miszerint Mary hirtelen kiszállt a kocsiból, in­tett egy szembejövő fiakkerosnalc, azt megádlit falta, beült és a Michcálerplatz irányában elhajtatott. Ha nem hisztek nekem, kérdezzétek meg a fiakkerest...“ Erre behivattuk a kocsist, akii pontosan ugyanúgy mondott ei min­dent, ahogyan azt Larich grófnő elő­adta “ ,,Az an}ra kétségbeesésére, amit a ko csiban talált cédula váltolt ki, ezt je­gyezte meg a grófnő: „Nem kell az ilyen dolgot komolyan venni! Mary sokkal jobban szereti az életét, semhogy valami csacsiságot csináljon. Ami történt, azi csak a trónörökössel le­het összefüggésben, hiszen Mary rajong érte...“ A báróné erre igy kiáltott fel: „Hiszen nem is ismeri a trónörököst! Ez csak a Te gyanúd lehet! Ha csak el nem * I titkolsz előliem valamit! Vagy a: aró*l cigarettatárcát tényleg a trónörökös aján­dékozta Marvnck ? Ez bizonyiék lenne (ara, hogy Rudolf és Mary közölt indában kapcsolat áll fenn! Mondd, Mária: meg mernél esküdni ne­kem. hogy a tárcát valóban Te ajándé­koz lad a lányomnak A grófné igv fe­lelt erre: „Hogy is hihetnél Te egyebet? Rudolf tavaly nyáron Teegernseeben ajándékozta nekem ezl a cigarettatárcát.“ Ezek szerint tehát az egyetlen bizonyíték, amely a kelléjük személyes kapcsolatára a gyanú árnyékát vethette volna, meg­dob. Szóbakeriilvén az a kérdés, honnan volt Marynek pénze ahhoz, hogy arany- cigaivttalárcát: vásároljon a trónörökös­nek, a grófné megjegyezte, hogy száz­nyolcvan forintot ő adott neki, három­száz forintot pedig bátyjától kapott ka­rácsonyi ajándékul a baroness. ..Közben, a grófné tanácsára behívták a szobába a komornát, akinek a báróné elmeséli'?, bogy Mary a Rodeck-iizlele elöl eltűnt. Megkérdezték löle, hogy nem sejt-e valami;, a lány stereotip válasza azonban egyre csak az volt: „En igazán nem Indok semmiről...“ Mi törrónt valóban ezernyolcszáznyolc- vankiilenc január buszonnyoleadikán hét­tőn a Rodeck ékszerboltja előtt Bécsben? Az anya a tragédia után szinte percröl- percre állapította meg ennek a napnak Bécsben lefolyt lörlénelét és nyomozásá­nál-; eredményéről imigyen számol be memoárjainak további során: „Larisch Mária grófnő meséje a ba­roness eltűnéséről, kétségbeesett Leron­tása a fiakkerben talált cédulával nem volt más, mint aljas komédia. Komédia, amelynek minden részletét ez az asszony előre pontosan átgondolta és megter­vezte.“ ..A baroness elcsábításának súlyos bűntettét igy hajtották végre“: „Amikor január buszonnyoleadikán délelőtt féltizenegy órakor Larisch gróf­nő a fiatal baronessel fiakkerbe iilt, a Vetsera-palota portása nyitotta ki a fi- akker ajtaját. A portás előtt adta ki. a grófnő a kocsisnak az utasítást: „Hajt­son a Rodeck-hez a Kohlmarktra“. Alig indult cl azonban a fiákkor a Salezianer- gasseban, — itt volt a Vetseráék palo­tája — Larisch grófnő leengedte az ab­lakod s kihajolt és a fiákkerosnak azt mondotta, ne menjen a Rodeckhez, ha­nem hajtson a Burg Augustincrbastei-i ol­dalához és itt álljon meg az első vas­ráccsal elzárt bejárónál. így is történt. Mindketten Elszálltak, a Burgba mentek, a kocsis azt az utasítást kapta a grófnőtől, hajtasson kissé előre, várjon oldalt, de álljon ug5r, hogy állan­dóan figyelni 'tudja a kis rácsos kaput, anélkül azonban, hogy ez a figyelés fel­tűnő lenne. Körülbelül negyedóra múlva Brátfisch, a trónörökös kedvenc fiakkerosa ér­kezett a rácsoskapuhoz. Pár perccel később Mary" bárónő egye­dül jött ki a Burgból, beszállt a Bartf’seh S — Hogyne tudnám, mi a bacillus — mond­ja —, hiszen rí bacillusok miatt kell ferlöl- leniteni, ha megvágom valakinek az ujját, mert utóvégre a>z olló sem egészen tiszta és a rajta levő bacillusok bemennek az illető I vérébe. Láttam is képen, olyan kis dugóhú­zók, meg pálcikák, meg golyócskák, meg mindenféle alakú kicsi állatok, csak úgy nyü­zsögnek, kérem. Hogy a betegséget hogy okozzák? Hát azt is tudom. Bemennek az emberbe valahogy, olt párosodnak, lerakják a petéiket, elszaporodnak és okozzák a beteg­séget... Jani. vegye fel azt eiz ollót, leesett, nem lát a szemétől.. S végül a tejesembert kérdezem meg. aki steril üvegekben hordozza kocsiján a tejet. Válasza tömör és határozott, — Nem tudom — mondja —, hogy azok, amiket a kisasszony kérdez, micsodák. Én biza soha nem hallottam, soha nem láttam egyet se. — Hát mit gondol — próbálom mégis —> ha beteg lesz, mű annak az oka? — Hogy mi — mondja s nagyot néz — tudom is én kérem. Nem vótam én beteg soha nz életbe, hát honnan tudjam? Milyen igaza van. Hát honnan tudja? ' (M. L.) _ kocsijába és azzal egyedül elbújta toll. Egy újabb negyedóra múlva a gró/fiiö kocsisát odahívták a rácsoskapuhoz, a kocsis leszállt a bakról, a grófnő egy sö lél és sziik folyosóra vezette öt é' L g vei mez tette: mindarról, amit látod, nem szabad senkinek szólni egy szót sem. Ugyanitt, az Augustinerbuslei ráesoska- pujába torkolló szűk folyosón lamtol'a ki Larisch grófnő a kocsist arra is. hogy­ha kérdezik, mi legyen a választ. Kila- nitolta arra, azt kell mondani, bogy a grófnő és a baroness Rodeckhoz bajlal- tak, mialatt a grófné az üzletben volt, a bárókisasszony egy idegen kocsival to­vábbment.“ ..A kocsisnak cl kellett ismételnie azt, amit a grófnélól hallott és csak amikor jól tudta már a leckéjét, vilte cl Larisch grófnőt az ékszerüzletbe. Hl a grófnő a személyzet előtt ugyancsak lejátszotta a komédiát. Beszélgetés közben azt mond­ta, hogy a barátnőjétől kell valamit kér­deznie és meglepetést mutatott, amikor Velsera Máriát nem találta a fiakkerben. A komédiát azután tovább folytatta: Kétségbeesetten, valósággal beesett Vet.se- ra Heléna szobájába, kezében olt lobog­tatta azt a cédulát, amelyet ,,a kocsi ülé­sén“ talált.“ „Miközben Velsera Heléna bárónő és Larisch grófné arról tárgyaltak, hogy mit kellene tenni, Bratfisch csukott fi­akkerben Rothenstadelba vitte VeLscra AGYVÉRZÉSRE HAJLAMOS IDŐSEBB EM­BEREKNÉL, c-lóknél igen f ntos, hogy erőlködés nélkül mindcnn:p könnyű bék ürülésük Hegyen, a Természetes , FERENC JÖZSEF“ kererüviz —• reggel éhgyomorra egy kis pohárra! be véve — a lehető legjobb szolgálatot teszi. Kérdezze meg orvosát; Máriát. Háromnegyed tizenkettőig vártak itt. Ekkor hajtott elő nzi a nyitott fiák­kor. amelyet Rudolf sajátkezüleg irt cé­dulával rendelt erre az időre a rothen- slndeli korcsma mellel ti vasúti sorom­póhoz. Rudolf is megérkezett. Éls háromnegyed tizenkettőkor nyitóit kocsibem mind a ketten elindultak Ma­yerling felé...“ Brátfisch ült a bakon... Ezernyolcszáz nyolcvankilenc január huszonnyalcadikán, hétfőn, délelőtt háromnegyed tizenkettőkor látták Rudolf, a monarchia harminc­egy esztendős trónörököse és a tizen­hét esztendős Vctsera Mária utoljára a császárvárost. A fíakker galoppban indult meg a Wienervvaldon át a mayerlingi vadász- kastély felé. Útközben, valahol Molding táján Brátfisch megállította a kocsit, meleg téglákat szerzett egy korcsmában, a fi* akker utasai megittak egy félliter forralt bort és aztán vágtattak tovább. LIó bo­rította az erdők fáit és az országút mel­lett kiváncsi őzek álltak tágranyilt sze­mekkel. Varjuk károgtak a réteken és a házak ereszén leereszkedett a jégcsap... Talán Allandnál, vagy Heiligenkreuz- nál járt már a Brátfisch kocsija, amikor a Vetsera báróné bécsi palotájában gon­dolkozni kezdett azon: mit is kellene tenni. Az első percben Larisch grófnő bejelentése nem okozott valami, túlságo­san nagy ijedelmet, mindenki azt hitte, hogy ebédre, vagy legkésőbb délutánig Mary meggondolja magát és előkerül. Pontosan huszonnégy óra telt el Velse­ra Mária eltávozása óta addig, amig az anya rá tudta magát szánni arra, hogy egyenesen a rendőrséghez megy. Ez is azonban a legnagyobb diszkréció mellett történt, hiszen még január hu- szonkilencedikén is csak attól rettegett a család, nehogy az újságok, a nyilvá­nosság, megtudjanak valamit. Az a tár­sadalmi osztály, amelyben a Vetseráék éltek, mindennél jobban rettegett a plety­kától és azt a módszer, ahogyan az eltűnést kezelték, a maga legapróbb részleteiben is pontos és hűséges fotog­ráfiáját adja Bécs arisztokrata életének és a tipikus bécsi bürokráciának...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents