Ellenzék, 1938. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1938-04-08 / 81. szám

ellbnzbk 5 tisztító hátásána pos munkát végez. Az Ön fogait fényesen fehérré és tisztává teszi — anélkül, hoav 8 április 8. ama A HOGGAR TITKA Hasz év előtti szerelmi dráma áldozatára bukkantak egy barlangban CAB MARAKEH, április 7. A Szahara kellős közepén fekvő 3000 méter magas Hoggar-hegyvidek, amely a régészek szerint a hajdani Atlantisz nevű világbirodalom központja es ragyogóié- nyességü fővárosának befogadója volt, borzalmas harcok, állandó tuarég és be­duin lázadások hírhedt színhelyeként is­meretes. Még öt esztendővel ezelőtt is teljesen bizonytalan vidék volt a Hoggar, amit regényírók, költők ezerszer is meg­énekeltek. Hogy a számtalan véres törté­netnek alapja is volt, igazolja egy most feltárt barlang, amelyet G. Mercier, a tu­dományos munkájáról ismert légióbeli ez­redes kutatott fel Gab Marakeh közelé­ben, ugyanott, ahol 1918 körül a nagy tuarég lázadás leverése és az egész nyu­gati Szaharára kiható kémszervezet kiir­tása folyt le. Mercier feltárt egy hegyalatti barlang­sort s egyik beszögellésben egy a homok­ban kuporgó tetemre akadt. A légi had­nagyi egyenruhájának foszlányai takarták a csontvázat, amelynek alaposabb meg­vizsgálása alkalmából kiderült, hogy a szerencsétlen hadnagy, aki életében a La- combe nevet viselte, éhenhalt a római katakombákat is meghaladó terjedelmű földalatti útvesztőben. Nem messze tőle egy tuarég nő tetemére akadt Mercier s ekkor világosság derült a két ember ször­nyű drámájának minden részletére. Lacombe kémelháritó szolgálatot telje­sített ;a Hoggarban annakidején s a fiatal tiszt oly ügyesen dolgozott, hogy a leg­szebb jövőt jósolták számára. Mikor a tuarégek mozgolódni kezdtek húsz évvel ezelőtt, Lacombe hadnagyot rendelték ki (szolgálattevésre a Hoggarba. Lacombe egyik napról a másikra hamisítatlan tua- réggé változott s elvegyült a benszülöt- tek között, néhány hét múlva megtalálta a készülő lázadás központját és ennek ve­zetőjét, egy tuarég törzsfőnököt w, akit rövid utón eltett láb alól. A törzsfő leá­nya azonban beleszeretett ai hadnagyba — ez az egyetlen eset, amellyel kapcso­latban tuarég nő és fehér férfi szerel­méről tudnak — és nem leplezte le a gyilkosságot, holott jól tudta, ki ölte meg tulajdon apját. Elmondta azonban a I dolgot egyik nőbizalmasának, aki tovább­adta a hirt tuarég férfiaknak, amire a benszülöttek halálraitélték úgy Lacombe hadnagyot, mint a tuarég leányt. Egy nap a hadnagy és szerelmese nyomtalanul eltűnt s hiába keresték egész századok a tisztet, nem sikerült nyomára akadni. Csak most tisztázódott a rejtély. Kétségtelen, hogy a tuarégek valamiképen becsalták a földalatti barlangokba mind­kettőt, aztán befalazták a bejáratot és sorsukra hagyták az elitélteket, akik hiá­ba vándoroltak talán heteken át a Hog­gar gyomrában, kijutni nem tudtak s vé­gül is éhségtől vesztek el. A jelek szerint Lacombe, életének utolsó óráiban, főbe­lőtte úgy a nőt, mint önmagát. Mercier a hadnagy ruhafoszlányainak megvizsgálása alkalmával papirdarabokat talált s ezeken elmosódott tintairást, ami­ből nyilvánvaló, hogy Lacombe a vaksö­tétben naplót vezetett szenvedéseiről. Naplóját azonban a barlangokban élő fér­gek szétrágták, úgyhogy csak néhány szó az, amit el lehet olvasni. Ezek a szavak rendes katonai jelentések alakjában irt fel­jegyzések, amelyekben gyakran fordulnak elő oly kitételek, amelyek a szerencsétlen tiszt borzalmas szenvedéseiről tesznek ta­núságot. Lacombe hadnagy csontjait nagy kato­nai pompával temették el Marakehben . $ ezzel a legutolsó hoggari lázadás borza­lomsorozata véget ért. Ötvennyolc főnyi hadsereg és Andreas Kiebert a kapitány.., Részletek a liechtensteini trónváltozásról PÁRIS, április 7. Az utóbbi időben sok szó esik a Svájc és a volt Ausztria határán levő kis „ope­retthercegségről“, Liechtensteinről, ahol a mai hírek szerint uralkodóváltozás tör­tént: a 85 éves I. Ferenc uraikodóherceg lemondott a trónról unokaöccse, a. 32 éves Ferenc József javára. A Paris Soir tudósítója Vaduzban fel­kereste'a liechtensteini kormányt, amely kétemeletes, reneszánsz stílusban épült épületben székel. A földszinten van a postahivatal, továbbá a takarékpénztár és az állami bank helyisége. Az előcsarnokban tábla figyelmezteti a látogatót, hogy amennyiben a kor­mányelnökkel óhajt értekezni, fordul­jon a kancelláriához. A kancellária irodájába vezető folyo­sóról nyílik a képviselőház, amely szintén ebben az épületben tartja üléseit, vala­mint egy nagy tanácsterem, ahol az első­fokú törvényszék, a felebbviteli törvény­szék, a semmitőszék és a polgári bíróság tartja tárgyalásait. A törvényszéki terem- i bői nyílik a börtönbe vezető ajtó, ami kényelmesen oldja meg az igazságszolgál­tatás adminisztrációját. Ugyancsak itt van a kormánytanács irodája is, egy kis szoba, ahol azonban kényelmesen elfér a kor­mány, amely mindössze két tanácsosból áll a miniszterelnökön kivül. Haderő: 77 ember A kormányelnök, dr. Josef Hvop, nyomban fogadja az újságírót. Dr. Josef Hvop nemcsak miniszterelnöke a herceg­ségnek, hanem ő tölti be a többi minisz­teri tárcát is. — Megvallom — mondotta a miniszter­elnök — az ^ Anschluss napjaiban kissé nyugtala­nok voltunk. Egész haderőnk 50 vám­őrből, 7 egyenruhás rendőrből és 20 tartalékos gárdistából állott. Az 50 vámőr azonban elég volt a hercegség függetlenségének biztosítására, mert az 50 vámőr svájci állampolgár. Megmagyarázta a miniszterelnök, hogy a háború előtt Liechtenstein hercegség, amely elméletben független volt, gyakor­latilag Ausztriához tartozott. A háború kitörése után a hercegség kilépett az osz­trák államszövetségből és svájci protek­torátus alá helyezte magát. A svájci vám­rendszert és valutáris rendszert kiterjesz­tették a hercegségre. — így kerülte el Liechtenstein az An­schluss^ ezért tekinthető Liechtenstein az utolsó földdarabnak, ahol az utolsó, né­metnyelvű monarchia él. A királyok, fő­hercegek, hercegek, őrgrófok és más fő­urak közül, akik valaha a ratisbonnei dié­tán foglaltak helyet, ma már csak a j Liechtenstein hercegi család áll. Gondol­kodásra késztető leckéje a történelem­nek: ez volt a leggyengébb az uralkodó­családok közül. Falu, ahol milliárdok rejtőznek Elmondotta a minisztereln'ölk, hogy március 20-án Berlinben Frick belügymi­niszter és Meissner államminiszter formá­lis Ígéretet tettek előtte, hogy a herceg­ség függetlenségét a birodalom tisztelet-, ben tartja. Ugyanezekben a napokban Ferenc József trónörökös — aki tegnap óta uralkodója a hercegségnek — sürgő­sen Vaduzba utazott és a képviselőház egységes határozatot hozott az ország függetlenségének megóvásiára. A liechten­steini Landtagban ritkán fordul elő az egységes állásfoglalás. A hercegség 12.000 lakója közül 2500 választópolgár választja a 15 képvise­lőt, akik közül 11 a Bürgerpartei-hez, 4 pedig a Hazafias Egyesülethez tar­tozik. A két párt sohasem tud megegyezni, de most az egyszer a nemzeti érzés felbuz­dulásában egymásra találtak. Beszélgetés közben megszólalt a tele­fon: a Bécs melletti Semmeringen lévő kastélyából a 85 éves I. Ferenc uralkodó­herceg kereste telefonon a miniszterelnö­köt. A miniszterelnök szerint a 85 éves herceg, mindennap felhívja telefonon a kormányelnököt, hogy tá­jékoztassa őt az államügyek menetéről és hogy utasításokat adjon a miniszter- elnöknek. Titokban irigyeltem az országot — írja a tudósitó —, amelyet általános megelé­gedésre telefonon át lehet kormányozni. Liechtensteinben egyébként sem úgy mennek a dolgok, mint másutt. A jelen­legi dinasztia 200 évvel ezelőtt nem hó­dítás, házasság vagy örökség utján sze­rezte meg a hercegséget, hanem egysze­rűen megvásárolta azt. Az osztrák Liech­tenstein János Ádám troppaui herceg, hatalmas földbirtokok ura 150.000 fo­rintéin; vette meg a schellengergi bárósá­got és a vaduzi grófságot a Hohenems grófoktól, akiket tönkretett a 30 éves háború. VI. Károly császár hercegi rangra emel­te a vaduz-schellenbergi grófságot, amely­nek a Liechtenstein nevet adta, azóta a Liechtenstein hercegek uralkodóként sze­repelnek. II. János herceg, aki 71 évig uralkodott, több mint 75 millió forin­tot osztott szét alattvalói között. A most lemondott I. Ferenc 100.000 svájci fran­kot adományozott az államnak, amely­nek bélyegforgalmiából és vámbevételei­ből tekintélyes jövedelme volt. Vaduz, a hercegség fővárosa tulajdon­képen falu, 1700 lakossal, de ebben a faluban milliárdos vagyonok rejtőznek. A vaduzi főutcán észrevette az újságíró, hogy egy asszony kék-vörös színű zász­lót tűz ki ablakába. Nem sokkal távo­labb egy kereskedő tűzte ki a liechten­steini színeket üzlete ajtajába. Az újságíró azt hitte, hogy politikai demonstrációról van szó, kísérője azon­ban felvilágosította: — A zászló kitűzése csak arra szolgál, hogy figyelmeztesse az arra jövő autó­buszt, mert utas van. Több üzlet kirakatában egyenruhás ag­gastyán képe tűnt fel, alatta felírással: „Egy liechtensteini katona“. A hadsereget iS6S-ban megszüntették. Ez a fénykép a 97 éves Andreas Kiebert ábrázolja, aki utolsó életben lévő kato­nája annak a „hadseregnek“, amellyel a hercegség Ausztriát segítette az 1866-os évi háborúban. Amikor a hadsereg elindult, 58 tagot számlált, amikor visszatért, 59-re sza­porodott. Útközben ugyanis csatlako­zott hozzájuk a kapitány. A most trónra lépő Ferenc József her­ceg édesanyja, Erzsébet főhercegnő révén Habsburg származású és II. Ferenc József néven fog uralkodni. Újból Montagu Normant válasz­tották meg az Angol Nemzet Bank kormányzójává LONDON, április ~ j Montagu Nai mamit, az Angol Nemzeti Bánik j kormányzóját isimét megválasztották, l’gv 'i- j csak ujra/váiesztottiák az Angol Bitók aj\ •

Next

/
Thumbnails
Contents