Ellenzék, 1938. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1938-04-08 / 81. szám

FI LENZ ÉK 1 0 3 H Á pr I / / a *. EDZZE MEG LÁBAIT! Lábbántalmai 10 perc alatt megenyhülnek ebben a j gyógyiábfürriöben. PÄALJüB RIPORTR'SCÉNYE ."ÄS — ...Talán nem dördül cl Mayerlingben a vadászfegyver Rudolf kezében, ha Vetsera Heléna bárónő nem tudja meg, hogy a leánya Becs legelegánsabb ékszeré­szénél arany cigarettatárcát vásárolt és abba Rudolf számára graviroztatott be va­lamiféle szöveget. Ez a cigarettatárca árulta el a kettejük titkát és indította el a végzetet... \ minden napi kémén v munka után lábai pi­hentetésére, a gyulladások és daganatok env- luu’sere. a tyúkszemek es bőrkémén védések f('biztatása céljából öntsön egy maréknyi Sal- nutes Rodell-t lábfiirdőjébe. A meleg vizzel érintkezésbe jutott Snltrates Rodell-böl felsza­baduló oxigen behatol á gyulladt bőr szöve­teibe. helyreállítja a megzavart vérkeringést. V oxigén jótékony természetű élénkítő Itatása folytán a bor felfrissül, a láb lelohad és annyira megerősödik, hogy kényelmesen járhat kisebb cipőben is. A legerősebb tyúkszem is annyira megpuhul, hogy pusztn kézzel gyökerestül el­távolíthatja. Meg ma este áztassa be lábait egy Sah rates lábfürdőbe! Saltrates Rodell kapható minden gyógyszertárban és drogériában. Cse­kély költség, garantált eredmény! INGYEN. — Be akarjuk bizonyítani, hogy egy sál. Irateles lábfürdő megszünteti a lóbíójdalmckat, elért telje­sen ingyen küldünk egy gyógyitó lábfürdőhőz elegendő Saltrates Rodell-t. Egész egyszerűen közölje nevét ós címét a Drogueria Standard-vcil (Serviciul 10 — E) Bucureşti, Str. Sft. Ionică No. 8. Ez az ajánlat csak 5 napig érvényes, trio.?, feltétlenül még ma! Ne küldjön egy bánit sel Egy évi börtönre ítéltek egy sikkasztó tan- felügyelőt BUCUREŞTI, április ■}. A Mehedinti-i törvényszék most tár­gyalta Mihai Banescu volt tanfelügyelő bűnügyét, kit az ügyész 40 ezer lej sik­kasztásával vádolt. A vád- és védőbeszé­dek elhangzása után a bíróság egy évi börtönre ítélte és a 40 ezer lej megfize­tésére kötelezte a vádlottat. Értesítés a belvárosi református templom­ban tartandó husvét nagyheti istentiszteletekről A nctgyhéf folyamán (1938 április 11—16) minden délután 6 órakor bibliai magyarázó, los istentiszteletet tartunk, melynek tárgyát ..ügy szerette Isten e világotí( (János eu. 3:16) c. gondolatkör képAzi A reggeli á hifiit ok fél 8 órakor kezdődnek. Virágvásár nap délelőtt 11 órakor Vásárhe­lyi Bo'idizsár belvárosi lelkész szolgál'. Hétfőn1, április' 11-ón délutánt 5 órakor „A megromlott ember“ címen, Rom. 7:14—23 ti lapján', az Igét Dtr. Gönczy Liaijo« hr de ti. Kedden, április 12-én délután 6 órakor ..Az ok“ elmen. János ev. 8:42—45. alapján tíz igét Nüg'y András hnirdetl. Szerdám, április 13-án délután 6 órakor ..lilén haragja“ címen, Rom. 1:18—25. alap­ján Igét hirdet Székely János. Csütörtökön, ápUiOtis 14-én délután 6 óra­kor ,.Istennek ama báránya“ elmen, Ézseiás 53:3—51. alapján az Igét dr. Na.g yGéza hir­deti. Péntekem, április1 15-én délelőtt 10 óraikon* Sirtkia Jóasef szolgál. Nagypénteken délután 6 óraikor ,,Az ár“ '• meri, Zsid. 2:14—18. alapján, Igét hirdet Maksay Albert. Szombaton, áprilisi 16-án délután 6 óraikor ..Hogy meg békéltessen“ címen, Ef. 2:13—18. a tápján1, az Igét László 'Dezső hirdeti. Husvét innsál'napján délelőtt 10 óraikor „A legyőzött kétely“ címen, János- 20:27. alapján Vásárhelyi János püspök hirdeti az Igét. Űr- vacsorái ágendát mond Vásárhelyi Boldizsár belvárosi lelkész. , Az ünnep többi oilkalimaín Vásárhelyi Bol­dizsár lelkész-, Mózes András vaillástanár és Si.nilaa Jőflsef s. lelkész hirdetik az Igét. Régi szokás szerint, húsvéti első naipjám (17-én), úgy a délelőtti!, mint a délutáni Is­tentisztelet ajkaiméval megtérítjük az Ur asz­ta Iá t, v • ■ I Belvárosi Lelkészt libáid,. V. (COPYRIGHT by Jób Paál. Utánnyomás tilos.) 7889 január 26-án, szombaton reggel Mary baronesse társalkodónoje zavartan állított be az anya budoárjába. Minthogy hivás nélkül jött, bizonyosan fontosabb közleni valója akadt. A bárónő kérdésé­re: mi az oka e korai látogatásnak? el­mondotta, hogy előtte való napon, pén­teken, január 25-én délután a baronesset kikisérte a jégpályára. A jégpálya elha­gyása után a baronesse szinte kényszeritette őt arra, hogy kisérje el egy jósnőhöz. Arról, hogy a jósnő mit mondott Mary- nak, a társalkodónő nem tett emlitést ezen a napon és csak a katatsztrófa után mesélt el mindent. Hogy összefüggően értsük meg az eseményeket, a memoár­nak azt a későbbi részét, amely a jósnő­nél való látogatásról részletesen szól, mindjárt a riportregényem elején közlöm, mert igy könnyebben lehet követni a so­ron következő eseményeket. Mary baronesse hosszabb időt töltött a jósnőnél és feldúlt állapotban hagyta el a házat. Odahaza nem is vacsorázott. Az ágyba feküdt és sokáig zokogott. Magához hi­vatta a társalkodónőt, aki ismerője volt minden titkának és azt mondta neki, hogy el kell mondania mindent, ami a jósnőnél történt. A jósnő megnézte a ke­zét és fejét csóválva, ennyit mondott: „Valami nem tetszik nekem.“ Hosszas faggatásra igy szólt: „Közeli halálesetet látok a maga csa­ládjában. Olyan halálesetet, amely sok za­vart fog okozni. Ugv néz ki, mint ön- gyilkosság, de mégsem az és látom, hogy a legközelebbi időpontban történik meg.“ A baronesse könyörgött: mondaná meg neki a jósnő, hogv mit lát, mondaná meg, meddig él ő, a jósnő azonban azt felelte erre, hogy ilyen szomorú dolgokról nem szeret egy ilyen fiatal leánnyal elbeszél­getni. Küldjön el valakit a hozzátartozói közül, annak majd többet mesél.. . „Valóággal rosszul lettem az asszony­nál és örültem, amikor elhagytam a szo­báját“ — mesélte tovább Vetsera Mary a társalkodónőnek és azután arról beszél­getett, hogy mégis csak kiváncsi lenne rá: meddig is élhet. Megállapodtak ab­ban, hogy másnap, szombaton a társal­kodónő egyedül megy el majd a jósnő­höz. A baronesse egész éjjel nem hunyta le a szemeit, panaszkodott, hogy úgy érzi, mintha láza lenne, folyton fülébe csengnek a jósnő szavai és ebben a két­ségbeesett állapotban a társalkodónő nyíltan megmondta: neki semmi kedve sincs ilyen csacsiságokkal foglalkozni és ha a kisasszony meg is haragszik rá, akkor se megy el a tudós asszonyhoz. Az álmatlanul eltöltött éjszaka vitte rá ezt a háztartási alkalmazottat, aki Rudolf és Vetsera immáron két és fél hónap óta tartó szerelmének minden részletét tudta, hogy reggel figyelmeztesse az anyát: jó lesz vigyázni a Mary baronessre. Elmondta azt is, hogy január 15-én, ked­den a kiasszonnyal Rodecknél volt. Ro= deck ebben az időben Becs leghíresebb és legdivatosabb ékszerészei közé tartozott. A társalkodónő látta, hogy a baronesse egy arany cigarettatárcát rendelt ott és utasítást adott, hogy valamit gravírozza­nak a cigarettatárcába. Megjegyezte, hogy a tárcáért, ha a munka elkészül, komornája fog jelentkezni. A báróné magárakapott valamit és be­sietett Mary szobájába. Mary semmiről se akart beszélni, végül „hosszas könyörgés­re és sok fenyegetés után“ bevallotta, hogy az arany cigarettatárcát a trónörökös számára vásárolta, / egy hordárra! küldte cl, a trónörökös azonban nem is sejtheti, hogy kitől ered ez az ajándék. „A bárónő a legnagyobb felindulással tett szemrehányást leányá­nak és e cselekedetét őrültségnek nevezte. Szemére vetette, milyen rettenetes kom- promittálást jelenthet számára az, ha ne­vét a trónörökössel együtt emlegetnék a társaságban. Egy ilyen kapcsolat egy alig tizenhét esztendős leány és a nős trón­örökös között megbecstclcnitené ez egész világ előtt. Az anya azt mondta, hogy az é) élete se érne semmit, ha leányát becste­lennek tartaná a világ. E szavakra Mary baroness keserves könnyekre fakadt.“ „A bárónő szigorú parancsára most ki kellett nyitnia Marynek azt a vaskazettát, amelyben különböző dolgait őrizte. Ebben a kazettában egy szafirral díszí­tett acélcigarettatárca hevert, rajta egyetlen szó: Rudolf. Mellette egy végrendelet 1889 január i S-ról keltezve. Amikor az anya a cigaret­tatárca eredete után érdeklődött, Mary azt felelte, hogy a cigarettatárcát Larisch grófnőtől kapta ajándékba, a grófnőt vi­szont a megelőző esztendő nyarán maga a trónörökös prezentálta meg ezzel a ci­garettatárcával. Mary meglátta a tárcát a grófnőnél, aki nevetve ajándékozta meg ezzel a kis figyelemmel és azt mondta, hogy „úgyis tudom, hogy rajongsz a trón­örökösért.“ A bárónőnek annál is inkább el kellett hinni Mary baroness állításait, mert azo­kat Larisch grófnő későbben mindenben megerősítette. A végrendeletet olybá te­kintette, mint egy rajongó fiatal leány meggondolatlan szertelenségét és nevetve jegyezte meg, hogy Maryt kinevetnék, ha megtudnák, hogv ilyen csacsakságokat vetett papirosra. A baroness a jelenet után továbbra is feltűnően halovány maradt és utólag megállapítható, hogy arcán nagy lelkitusák nyomai látszottak. Délután már jobban érezte magát, anyjával sétálni ment, ötkor hazajött, amikor azonban anyja hat óra tájban szobájában kereste őt, a baroness sehol sem volt található. A cselédség azt mondta, hogy bizonyosan Larisch grófnőhöz ment. A grófnő ebben az időben Bécsben tar­tózkodott. A bárónő gondolkozás nélkül a Grand Hotelbe sietett, ahol a portás azt jelen­tette, hogy a két hölgy — Larisch grófnő és Vetsera Mária — pár perccel előbb fiakkeren a Salesionergasseba hajtattak.“ A Salesionergasseban állt a Vetseráék pa­lotája. „Az anya ismét hazament, mire meg­érkezett a lakásába, ágyban találta leá­nyát. Mary fehér volt mint a fal és kü­lönös idegroham vett rajta erőt. Nénje elmesélte, hogy amikor a baroness haza­jött, élettelenül terült el a földön és La­risch grófnővel csak nagynehezen sike­rült őt levetkőztetni és ágyba fektetni. A grófnő, aki Maryt hazakisérte, szemre­hányóan kérdezte meg a hozzátartozók­tól: „Mit tettetek vele? Én írtam Mary- nak, hogy ma este nem találkozhatunk, mire ő értem üzent, a komornának is megmondottam, hogy ma nem jöhetek érte, mert hét órára meg vagyok híva a császárnéhoz dinerre. Erre hirtelen be­ront hozzám, szinte a fejemhez vágja a cigarettatárcát, amelyet én ajándékoztam neki és kétségbeesetten sikoltozik, hogy: „itt van, vedd vissza, nekem nem kell, én egyenesen a Dunának megyek . . . E szavak után nálam is elvágódott a föl­dön, akárcsak itt. Nagynehezen össze­szedtem és hazakisértem, már csak azért is, mert félt, hogy összeszidjátok, ha ilyen későn egyedül járkálna az utcán.“ „Amikor a báróné megkérdezte a gróf­nőtől, van-e tudomása az utolsó napok eseményeiről és egyben megjegyezte azt is, hogy a komorna szerepe neki nagyon gyanús, a grófnő igy válaszolt: „Az acélból készült cigarettatárcát va­lóban én ajándékoztam Marynak. Az arany tárcáról azonban nem tudok semmit.“ A bárónő c felvilágositá.5 után őszintén közölte a grófnővel, mennyire fél, hogy leányának c meggondolatlansága könnyen pletykáknak adhat tápot. Vájjon mit szólna a trónörökös, ha megtudná, ki küldte neki a Rodeck-nél vásárolt arany cigarettatárcát. A grófnő pár pillanatig gondolkozott, aztán ennyit mondott az anyának: „Rudolf nagyon kegyes volt hozzám. írok neki majd pár sort, hogy beszélni szeretnék vele. Diskurzus köz­ben könnyen kitudom, hogy egyáltalában megkapta-e a tárcát és ha igen, sejti-e, ki küldte azt neki. Most azonban sietnem kell, ne haragudjatok rám, ha máris ro­hanok, úgyis későn érkezem a Burgba“. „Mary baroness, aki nem hagyta el az ágyat, ismételten megkérte az anyját és a nénjét, hogy küldjék be hozzá a komor- náját. Ezt a kérését azonban nem teljesí­tették, mert a komorna szerepe egyre gyanusabbnak tűnt fel. Az anya gyana­kodott, hogy a komorna titkolódzik cs sokkal többet tudhat, mint amiről beszél, azonban minden hozzá intézett kérdésre stereotip csak ennyit válaszol: „Én nem tudok semmit . . .“ „Másnap, január 27-én, vasárnap, Mary korán kelt, rendbehozta magát és bement az anyja szobájába. Halotthalvány volt és a szemei vörösek voltak a sírástól, össze­vissza csókolta az anyját és anélkül, hogy felszólították volna, megesküdötí, hogy ilyen meggondolat­lan csacsiságot sohasem fog többet el­követni. Egyre azon sopánkodott, mi történne, ha a társaságban tudomást szereznének en­nek a cigarettatárcának a históriájáról“. „Délfelé Larisch grófnő látogatott el Vetseráékhoz. Elmesélte, hogy a trónörö­kös valóban meglátogatta őt, korán reg­gel volt nála. Diskurzus közben a gróf­nő regényes históriát mesélt el arról, hogy egy férjes asszony szerelmes Rudolf­ba, ez küldte neki a cigarettatárcát, de szeretné most azt visszakapni. Rudolf ne­vetett. Mindenesetre a grófnő megnyug­tathatja az anyát, hogy a trónörökösnek sejtelme sincs arról, kitől eredhet a tárca. Ezután azt ajánlotta: másnap, hétfőn, Maryval együtt elmennek Rodeckhoz, ott a grófnő a maga nevére állíttat ki egy számlát, már csak azért is, hogy ha vala­mi kitudódna, Mary fedve legyen és a világ azt hihesse, hogy Rudolfnak Larisch grófnő küldött prezentet. Megállapodtak abban, hogy hétfőn, január 28-án, dél­előtt féltizenegy órakor Larisch Mária kocsijával a baronessért megy és azután együtt kocsiznak a Rodeck üzletéhez...“ Mindez, amit ebben a cikkben idézője­lek között megírtam: szószerinti idézet Vetsera Heléna memoárjaiból. ... A mayerlingi tragédiát igy indí­totta el a Rodecknél vásárolt arany ciga­rettatárca . . . _______________ IDŐJÁRÁS Buenresliböl jelentik: Csökkenő lég­nyomás, változó felhőzet, élénkebb nyu­gati. északnyugati szél, általános jellegű esők és változatlan hőmérséklet várha­tó. Bucurestiben szerdán délben a hő­mérséklet .+ 13 fok volt. Kikötői építtet Memel közelében a iiiván kormány PÁRIS, április 7. A litván kormány elhatározta, hogy Memel közelében kikötőt épit a Balti-ten­gerparton. A kormány ezzel függetlení­teni akarja magát a memeli német befo­lyástól.

Next

/
Thumbnails
Contents